Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
Április 25. ■*- 17. szám. SO'Ji ;t» \ Ul XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ■■ ■ - ■ .........- — Előfizetési árak : ...... - ■ ■ ■ ■ Eg ész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám ala„„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Kiránduló helyo' ■ gondozása. Tavaszodik szép sen. Itt van sz^ t György napja. A nagy természet nemsokára föltárja ismét szépségeit, mieink az erdő, mező, hegy, völgy, források, patakok. Elérkezett az az időszak, amikor vágyunk el-ki a szabadba! Nagybányának vidéke szebb, mint magunk gondoljuk. Igen sok helyi lakos tizedrészét sem ismeri azoknak a festői helyeknek, amelyek a turistának a mi környékünkön kinálva-kinálkoz- nak. Akárhányan úgy vannak hegyeinkkel, mint a budai sváb Pesttel, mikor haldoklik, akkor jut eszébe, hogy tulajdonképpen még nem is volt a Duna balpartján. Nem csodáljuk, nálunk a liget, az minden. A város dédelgeti, ápolja, sokat költ reá, (jól teszi) a közönség kedveli és fölkeresi (az is jól teszi), itt azonban aztán megszakad minden gondozása a kiránduló helyeknek. Jelen soraink célja az, hogy felhívjuk a figyelmet a vidék turisztikai gondozására. Fáradhatatlanul tevékeny polgármesterünk, jól tudjuk, úgy szólván éjjel-nappal el van foglalva s figyelmét, amennyire csak lehet, kiterjeszti minden irányban, de éppen azért nem veszi rósz néven, ha tőle várunk egy kis újítást ezen a téren is. A ligeti utón úgy a klastrom mezei, mint a veresvizi részen egy-két pad igen szükséges dolog volna. A vascsatorr.a, Szent János, őzike csorgó, a ravaszpatak, a borpataki, fernezelyi borkút közelében egy-egy asztal, meg ülőke; pihenő a Kereszthegy, a Virághegy, kőalja, Morgó tetején; ahol szükséges, ha csak némileg gondozott, tisztán tartott gyalog ösvény a kilátásokhoz mennyivel kedvesebbé, értékesebbé tenné vidékünk természeti szépségeit. Pedig ezek nem sok költségbe kerülnek, pár száz forinttal majdnem mindet létesíteni lehet s a közönség bizonyára nagy hálával és elismeréssel fogadná az üdvös intézkedést. Jól tudjuk, hogy ezt másutt a Kárpát-egyesületek, turista körök stb. szokták intézni, mint pl. a szomszédos Felsőbányán is, csakhogy nálunk, úgy látszik ennek az egynek a megalakiBartha Mórnak. Lelkészi működése ötvenedik évfordulójára. 1909. április 17. Fösvény a hir a méltatás kegyével, Arany lapján csak válogatva vés ; E lapra ő csak a főket vévé fel, S a koszorúsok száma oly kevés ! — A nagy időkre hogyha visszanézek, Látom ragyogni a nagyok nevét, De hol vannak a névtelen vitézek ? — Nagygyá, dicsővé a hont ők tevék. Hiába van nagy terve a vezérnek, S alkalmas a tér, jók a fegyverek : Terv, fegyver és tér mind semmit sem érnek. Ha, aki vívjon, nincs vitéz sereg. A történelmet a küzdők csinálják, S hol vérük omlott, sírjuk jeltelen. Még csak nehány él ; tárt karokba várják, Ha egy közülök otthon megjelen, Dalom nekik szól, értük lelkesülök, övék a fényes, büszke, drága múlt . . . Nézzétek : ime itt van egy közülök, Akinek vére szent földünkre hullt. Ifjan rohant a búgó harc tűzébe, S a névtelen had egyik hőse lett; Belenézett a karabély csövébe, Amely lelőtte . . . Láttam a teret. Ott látom őt még, amint magyarázza . . . Mosolyg a nap ránk ... a menny tiszta kék De oszlik immár vízióm varázsa . . . A csend riaszt, fel . . . Már felébredék. Eltűnt regényes képe már a tájnak — tása igen nehezen megy. Megpróbálkoztunk vele és a siker körülbelül a zéróval egyenlő. Ne várjuk tehát mig nagy nehezen megmozdul a sokszor önző és rideg társadalom. A városnak első rangú érdeke az, hogy ide vonza az idegeneket s évről-évre látogatottabbá tegye Nagybányát. A polgármester tehát valóban a város érdekében cselekszik, ha at ö szerencsés kezébe veszi ezt a dolgot is és ismert gyorsaságával pár hél alatt meglepő újításokat teremt ezén a téren. Egymásután futnak el az évek; jó a tavasz, a nyár, az ősz; újra itt van és megint elmegy, a nélkül, hogy sokszor fölemelt panaszunknak dacára valami történnék a turisták érdekében. Mily örvendetes n eglepetés volna, ha a haladó, az uj Nagybánv i végre észrevenné azokat a kincseket is, am k itt a szebbnél-szebb kiránduló helyekben rejlenek. Tárjuk föl őket! A villámvilágitás szabályrendelete. I. Rész. A közbiztonság szempontjából a fogyasztó közönség érdekeinek megóvására és a telep üzembiztonságának érdekében Nagybánya város a következő szabeb zatot lépteti életbe: 1. §. Az utcai vezetékhálózattól az utcai berendezések ólombiztositójáig, illetve főáramórájáig szolgáló csatlakozó vezeték elkészítését, fentartását, esetleg javítását, vagy megváltoztatását a városi elektromos mű kizárólag magának tartja fenn. 2. §. A főólombizLositókat és áramórákat csakis a városi elektromos mű szállíthatja és állíthatja fel az áramszolgáltatási feltételekben megállapított szerelési dij fejében. A főólombiztositók és áramórák fel- állitási helyét az elektromos mű üzemvezetője választja meg, illetőleg hagyja jóvá, úgy, hogy az áramszolgáltatást mindaddig megtagadhatja, mig megfelelő száraz és hozzáférhető hely rendelkezésére nem bocsát tátik. Az Hová ragadt el szárnyaló hevem ? . . . Hisz itt az egyház hű szolgái állnak, Nincsen csatákról szó ez ünnepen. És mégis — itt ma összeér a kettő E hosszú pályán: kard és biblia; Vitéz honvédből egyház papja lett ő, De itt is a nép harcoló fia. Küzdésre várja ép erő a reggelt, Nem él, ki renyhe tétlenségre kész ; Az Ur is mondja: nem békét, de fegyvert Hozott. Ez itt az igehirdetés. Ősz bajnok, immár hosszú ötven éve, Hogy a nagy eszmét bátran hirdeted. A te világod nem a renyhe béke, Küzdés között folyt hosszú életed. De a te munkád nemcsak szavak árja : Amerre jártál, alkotó valál, És alkotásid’ a nép ma is áldja, Buzgóbb irányzót, mint te, nem talál. Jó gyermekiddel ifjú unokáid S hü tisztelőid vesznek most körül; lm’ túlragyogja a fők palotáit E ház, ahol ma minden szív örül. Szép tiszta lánggal ég a házi oltár, Rajt’ hittel áldoz most a szeretet, S kinek te munkás, hü szolgája voltál: Az ég Urához küld fel éneket. Végig tekinthetsz pályádon nyugodtan Köztünk a hosszú ötven év után; Lelkedben él e múlt, jutalma ott van . .. Még a jelenre egy maradt csupán : Egy fájó érzés titkos húrja zendül, Önkéntelen mi egy-egy hangot ád — áramóra az utczai vezetékhez lehetőleg közel és csakis szilárd, rázkódástól ment falra, vagy talapzatra szerelendő. 3. §. Az áramóra után következő házi be- rendezést bármely iparos, aki iparengedély- Ivel bir, készítheti. 4 §. Minden fogyasztó berendezésnek a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek az erősáramú elektromos berendezésekre vonatkozó szabályzata szerint kell készülnie. 5. §. A berendező munka megkezdése előtt legalább 4 nappal két példányban kiállított s az alábbi feltételeknek megfelelő vázlatrajzot köteles a vállalkozó iparos a telep üzem- vezetőségéhez benyújtani: A vázlatrajz lehetőleg 1:50, vagy 1:100 léptékbe rajzolva, azon áramfogyasztó neve és lakása, az alsó jobb sarkában a kiállítás ideje kitüntetendő és a vállalkozó iparos aláírásával ellátandó. Minden emeletről (pincze, földszint, I., II., III. emelet, padlás) külön vázlatrajz készítendő. A vázlatrajzon világosan ki kell tüntetve lenni a következő adatoknak: a) A berendezendő épület, vagy épületrészt határoló helyiségek, telkek, utczák stb. megjelölésének; b) kitüntetendő, hogy a berendezendő helyiségek régi, átalakított, vagy uj épületben vannak-e? Átalakított és uj épületek teljes kiszáradásukig nedves helyiségeknek tekintendők ; c) pontosan megjelölendő az egyes helyiségek rendeltetése, pl. bolt, raktár, hálószoba, műhely, konyha, mosókonyha, pince, istálló stb. Nedves, továbbá könnyen gyulható anyagokat, maró, vagy robbanó gázokat és gőzöket tartalmazó helyiségek megfelelően külön megjelölendők; d) meg kell adni az utczai bevezetést, a főbiztositók helyét és a íőbiztositótól az áramóráig menő fővezeték hosszát és kereszt- metszetét, vagy átmérőjét; e) az áramóra felállitási helyét; í) az összes vezetékek helyét, keresztmetszel ét, vagy átmérőjét és szigetelési minőségét; Sovárgó vágy a régi küzdelemből: Szeretnéd látni szabadon hazád ? lm Mózesünk a Nébó-hegyen áll ma, És a magasból le a völgybe néz, De amit Ígért egykor büszke álma, Alant a Szentföld sürü ködbe vész. Felhő gomolyg a szürke szemhatáron, Burkába rejti a titkos jövőt ... Óh látni azt — én is hiába várom, Egy szent remény mit álmainkba szőtt. Óh tündökölj fel, Jehova csodája, Oszlasd a szürke bús idők ködét! Egy pillantást csak hadd vessen reája, Ha már felhőddel oly soká födéd. Avasd fel szebb kort hirdető követnek, Hogy új reménnnyel zengjen éneket: »Uram, dicsőség szent örök nevednek, A Kánaánt hogy látnom engeded!« Csengey Gusztáv. A perlekedő testvérek. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Ali meg Szaid testvérek voltak s együtt laktak az apjukról maradt házikóban. Az életük nem volt békességes, mert folytonosan perlekedtek egymással. Mindegyik okosabb akart lenni a másiknál s ha Ali azt mondotta valamire, hogy »fehér«, Szaid nyomban erősödni, kezdett, hogy az bizony »fekete*. A házikójuk örökösen hangos volt a perpatvartól. Történt egyszer, hogy este véletlenül nyitva maradt a házikó ajtaja. A két testvér már nyugalomra tért s egyiknek sem volt kedve ahoz, hogy kibújva a meleg ágyból, betegye az ajtót. Lapun-ls: m.a.1 száma ÍO old.a,l.
