Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
1909. Április 18. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE (3) 16. szám tének mintegy 200.000 koronányi vagyona van, amelyet a nyugdíjalap mostani tagjai egymásközött fel akarnak osztani azon való félelmükben, hogy a gyár egy legközelebb nyugdíjba vonuló magasállásu tisztviselője, aki nyugdiját igénybe akarja venni, egymaga fel fogja emészteni az egész nyugdíjintézet jövedelmét Emiatt nagy az izgalom a nyugdíjintézet tagjai között. A gyár igazgatósága azonban mindenképen a legerélyesebben ellenzi a gyári tisztviselők és művezetők szándékát és azon van, hogy inkább egyetemlegesen elbocsátja a nyugdíjintézet tagjait, semhogy magát a nyugdíjintézetet oszlassa fel. E napokban az igazgatóság egy előkelő tagja is járt Győrött az ügy szanálása végett, ami azonban eddig nem sikerült. Uj kőszénbánya. A Szatmár és Vidéke jelenti, hogy az Avasban folyó kőszénkutatások egyikénél 2.10 m. vastag jóminőségü szénréteget ütöttek meg. Egészségügy. A városházán a héten a következő ragályos megbetegedést jelentették : Bád julcsa 1 év 3 hó Almer L u. 3. sz. Veresviz, kanyaró, dr Winkler, ápr. 13. A szerencsétlenül járt Brosch Károly gépész állapota napról-napra javul, most már teljes reménység van felgyógyulásához. A szerencsétlenség részleteit a további vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Gyászlap. Vettük a következő gyászlapot: A gyászoló család mélyen szomorodott szívvel jelenti, hogy felejthetetlen jó rokonuk Diettrichné Bodor Erzsébet úrnő folyó hó 14-én d. u. 3 órakor, rövid szenvedés után, jótékony élte 72-dik évében elhunyt. Kihűlt tetemét folyó év és hó 15-én este 6 órakor beszenteljük, temetése pedig 16-án d e. 11 órakor lesz. Az engesztelő szent misét pedig folyó hó 16-án d. e. 9 órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutattatni. Nagybánya, 1909. április 15. Az örök világosság fényeskedjék neki! A szatmármegyei gazdasági egyesület Apa községben rendezte ez évben államsegélyes kosárfonó háziipartanfolyamát és kiállítását. A kiállítást alkalmunk volt megtekinteni s valóban nagy gyönyörűséget találtunk úgy a célszerű, csinos és erős fűzfa készítményekben, mint pl. szedő, szállító gyümölcskosarak, csirke kosarak, takarmányozó kosarak stb. mint a szebbnél-szebb szalmafonatokban. Több százra menő ipari tárgy volt itt kiállítva s a községben és vidéken dicséretre méltóan fölkarolták a háziiparnak ezt az ágát, bizonyára hasznát is fogják venni. Papolczy Zoltán ref. lelkész már is szövetkezetei akar alakítani a kitanult kosárfonó fiatalságból s az egész megyét ellátja majd szükséges készítményekkel. A derék, életrevaló apaiaknak jó sikert kívánunk az uj vállalkozáshoz. A jótékonycélu nöegyesület folyó hó 20-án kedden délelőtt 6 órakor társas kirándulást rendez Deb- reczenbe az ottani iparművészeti kiállítás megtekintésére. Az egyesület tagjait részvételre fölkéri: Kádár Antal doktorné, Kiss Béláné, Hoffmann Arpádné, Szőke Béla. Jelentkezni lehet holnap, vasárnap estig a plébánián Szőke Béla titkárnál. Szép ünnepély folyt le az áll. polgári leányiskolában ma d. e. 11 órakor abból az alkalomból, hogy a tanítótestület egyik oszlopos tagját, Kiss Gábornét a vallás és közoktatásügyi miniszter saját kérelmére Újpestre helyezte át. A tanítótestület nevében az igazgató búcsúzott meleg szavakkal a távozó, szeretett kartárs és jó baráttól, majd a növendékek az intézet rajztermében hálás, szeretetteljes módon búcsúztak a jóakaró, kedves tanítónőtől. 15 évi itt működés után Kiss Gáborné nehéz szívvel szakadt el attól az intézettől, melyben tanítói működését kezdte s melynek fölvirágoztatásához szép tehetségével, buzgó munkásságával s növendékei iránt szeleteiével nagyban hozzájárult. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy uj állomás helyén hasonló szeretet, lisztelet s megelégedés várjon a derek tanítónőre, kinek elvesztését mélyen fájlaljuk. VÍVÓ tanfolyam. Lukács Károly budapesti oki. vivómester aki Fodor Károly ismert és kitűnő vivó- taná mellett működik a fővárosban, — a nyári szezonban, mint minden évben, az idén is vidéki körútra indul. Ez alkalommal Nagybányát is útba ejteni szándékozik, ha a nyolc hétig tartandó vivőtan- folyamra elegendő számmal jelentkeznének. A kiváló gyakorlattal biró s a Modern iskola minden ágában jártas vivómestert lapunk részéről is melegen ajánljuk. Jelentkezni lehet: Kovács Gyula könyvkereskedésében. Tandíj a nyolc hétre ötven korona. Háziasszonyok figyelmébe »Solvan« a világ legjobb tisztitó szere, semmi veszéllyel nem jár, nem gyúlékony, nem robban, a gyufa elalszik benne zsir- foltokat teljesen eltüntet, nyomot nem hagy. szaga nem marad. A »Solvan kapható Haráesek Vilmos Utódainál. % palack 50fill,, Y2 palack 80 fill, egész palack 110 fill. Használati utasítással szívesen szolgálnak Haráesek Vilmos utódai üzletében. Munkások halálveszedelme Egy nagyváradi újság húsvéti száma az alábbi közleménynyel kedveskedett egy magyar iparvállalatnak: »Milliós vállalkozás csőd előtt. Halál veszedelem a Willgerott-te- lepen. Biharmegye erdős hegyeiben évekkel ezelőtt nagyszabású ipartelep keletkezett, a Willgerott-mü- vek erdőipar telepe. Nemcsak Magyarországon, a külföldön is nagy kelendőségnek örvend ez ipartelep különleges faipari gyártmánya. A vállalat 5 millió koronát fektetett ez ipartelep berendezésébe és különös ok miatt most mégis csőd előtt áll ez a hatalmas vállalkozás. A halálveszedelem állandó a Willgerott-telepen és ezért semmi áron nem tudnak munkásokat kapni. Óriási a megrendelések tömege és a telep nem képes forgalmat csinálni, mert a messziről idehozott munkások is inkább éjjel, titokban, koldulva szöknek meg, hátrahagyván keresményüket, csakhogy menekülhessenek e telepről, ahol állandó a halálveszedelem. Olvasóink is gyakran találkoztak már lapunkban apró hírekkel, melyek a szudricsi Willgerott-telep halottairól számoltak be időnként. Utóbbi időben már felette sűrűn fordult elő halálos baleset a telepen ahol a munkások fölött már állandóan ott lebegett a halál. Különös körülmény idézte elő ezt a félelmes állapotot. A telep ugyanis 10 évvel ezelőtt kezdte az erdők fakihasználását. Az üzem mind nagyobbarányu lett — mert a hangszerekhez szükséges faalkatrészeket bámulatosan tudták itt előállítani — és az erdőket közben mindjobban kihasználták Ugv, hogy most már 5 millió befektetése után ott állanak a gépezetek és nincsen faanyag. A lejtős hegyoldalakról már teljesen kiirtották az erdőket s csak az ormokon, meredek sziklafalak, csúcsok tetején van még faanyag, szóval olyan helyen, ahol megközelitése majdnem lehetetlen és a beszállítás halálos veszedelemmel jár. Korábban 800 ember dolgozott a telepen, most azonban, mikor a veszélyes területekhez érkeztek, a munkások nagyrésze elment, mert nem akarták magukat kitenni a pusztulásnak. Utóbb már mintegy háromszázan dolgoztak csak. A közelben lakó munkások egyáltalán nem akartak többé az ipartelep rosszhirü erdeiben munkát vállalni. Messziről hoztak hát embereket. Csikvárme- gyébe küldte ügynökeit a telep, hogy ott toborozzon munkásokat. A múlt évben 90 munkás jelentkezett, az idén azonban már óvatosak voltak és kikötötték, hogy milyen munkára vállalkoznak. A csikmegyei munkások a napokban érkeztek meg a telepre. Másnap munkába fogták őket és rémülten vették észre az idegenek, hogy e helyen állandóan kockán forog az ember élete. A munkások erre az igazgatóság elé vonultak és kérték elbocsájtásukat. Az igazgatóság hosszas alkudozást, tárgyalást kezdett és a munkások ezalatt elköltötték azt a pénzt is, amit otthonról hoztak. A tárgyalás végül is nem vezetett eredményre. Tegnap — mint értesülünk — a halál torkába csábított munkások szökve hagyták el a telepet. Járulékukat és szerszámaikat otthagyták a veszedelmes ^elepen és hóhegyeken, erdőkön át elmenekültek. Éjszaka idején, nagy hómezőkön gázolva át, elkényszeredve Belényes város felé tar- | tottak. Belényesbe érkezve, valósággal szánalmat keltettek a kiéhezett, lerongyolódott szegény munkások, akik oly sok nélkülözés után jutottak el emberlakta helyre. Koldulással szedtek össze Belé- nyesben néhány fillért a szerencsétlen emberek, akiket az elöljáróság kényszerutlevéllel küldött haza Csikmegyébe. A hatalmas ipartelep pedig megint munkások hijján áll, holott munkára várnak az éhes, drága gépek. Mindene megvan a nagy telepnek és mégis, úgy lehet, a saját zsírjába fül.« Huszthy Mátyás fényképei (Műterem: Hid-utcza, a ref. templommal szemben) általános közkedveltségnek örvendenek. Felvételek egész nap eszközöltetnek. A Finum csárdában nagy kabaré estély holnap, vasárnap- A magánszólamokat a fajtiszta borok szolgáltatják. Születtek. 152., ápr. 2. Nebella Györgynek »Sándor« ; 153., ápr. 4. Vajda Mártonnak »Livia« ; 154., ápr. 6. Havasi Györgynek »Ilona« ; 155., ápr. 9. Mikié Jánosnak »János«; 156, ápr. 5. Karácson Jánosnak »Róza«; 157., ápr. 11. Bolkis Eleknek »Anna«; 158., ápr. 9. Juries Erzsébetnek »Erzsébet« ; 159., ápr. 12 Bukova Mihálynak »Anna Teréz«; 160., ápr. 7. Kert Károlynak »Mária«; 161, ápr. 12. Zicsnyik Jánosnak »Anna« ; 162., ápr. 12. Suta Teréznek »Adorján« ; 163., ápr. 11. Grünfeld Adolfnak »Herman« ; 164, ápr. 13. Pekk Kálmánnak »Jolán Valér« nevű gyermeke. Elhaltak: 94., ápr. 8. Mikié János, gör. kath. l/* órás bányamunkás gyermeke, nehézszülésben; 95, ápr 9. Beásovszki Verőn özv. Gsilipcsán Zachariné, róm. kath. 77 éves, nyug. bányászné, végelgyengülésben; 96., ápr. 12. Somkutyán János, gör. kath. 2 hónapos erdőmunkás gyermeke, veleszületett gyengeség- , ben; 97. ápr. 11. Fleischer József, ág. hitv. ev. 46 éves, irodasegédtiszt, lüdőlobban; 98., ápr. 12. Gozsa Vila, gör. kath 45 éves, napszámos, hevenyalkohol- mérgezésban ; 99., ápr. 13. Kriszt István, róm. kath. 44 éves, körjegyző, tüdőlobban; 100, ápr. 14 Bodor Erzsébet özv. Ditrichné, róm. kath. 72 éves, házbirlo- kos, szivhüdésben. Házasságot kötöttek: Nyikuta János István és Pap Matild nagybányai, Krusniczki Ernő Jenő bozovi- csai és Pap Alojsia nagybányai lakosok. Hja, ilyenek a leányok. Angolból átdolgozta : Mandel E. A leányka már nem tudta tovább kiállani. Rózsaszínű ruhájában és rózsaszínű koszorúval fején ellenállhatatlanul szép volt és mégis, tessék, mellette ülő szomszédja, ki őt az ebédhez bevezette, még csak figyelemre sem méltatja. Csak várt és várt, a méreg meg csak úgy forrott benne. Mikor az osztrigát megették, tovább már nem bírta. Tettetett nyugodtsággal szomszédjához fordult és hidegen, csípősen megjegyezte: — Kérem, ne viselkedjék oly unottan. A férfi magához tért és nagy bosszúságára el is pirult. Hogy őt figyelmeztetni kell ilyesmire, őt ki sokkal komolyabb volt az ilven csacska bakfisoknál és különösen, mivel jóformán még csak szemügyre sem vette szomszédnőjét, kit egy vi- gyorgó sors és egy figyelmetlen háziasszony dobtak, ha nem is karjai közé, de oldala mellé. — Én — kezdé gyorsan. — Igen, ön — szakította félbe a leány — és nem is kárhoztatom önt. Tényleg nem is nagyon kellemes lehet itt ülni, mikor Miss Dildack az asztal másik végén ül, még hozzá oly csinos férfi oldalán. A férfi még jobban elpirult és ijedt tekintettel nézett végig a leányon. A leány fiatalnak, ártatlan, ártalmatlan jószágnak nézett ki. — Kérem szépen, kezdé a férfi komolyan, harminckét évének minden méltóságával — hogyan tudta ön, azaz hogy . . . — Hogyan tudtam, hogy ön inkább Miss Dildack mellett ülne, mint bárhol másutt a világon? — segítette őt a leányka édeskés, ravasz mosolylyal. — Láttam önt, midőn ebéd előtt vele beszélt és megfigyeltem, hogy mióta az ebédhez leültünk, ön folyton őt figyeli. Látja, más tennivalóm úgy sem volt. A férfi érezte a vágást. Tényleg kellemetlen, ha bennünket udvariatlansággal vádolnak, különösen, ha a vád igaz. — Bocsánatát kérem, — kezdő gyorsan és feszesen — nem akartam szórakozott lenni. Tényleg nem. — Rendben van a dolog — mondja a leányka nyíltan. Személyesen cseppet sem bánom, ha ön velem szemben figyelmes-e vagy sem, de figyel- ségére ssükségem van, ön jól tudja, a többiek miatt. A többiek miatt?! — ismételte a fenti zavartan. Nagy érdeklődésében meg is feledkezett az evésről. A leányka igenlőleg bólintott. — Az már még sem járja, — kezdé magyarázni, — hogy a többiek azt gondolják, hogy oly buta vagyok, hogy önt untatom és hogy ön ezért elhanyagol engem. Látja, e hónapban alapítom meg a hirnevemet. Vagy siker, vagy bukás lesz a vége. — Oh, mondá a férfi — Tehát ez az. Minél többet gondolkozott, annál nagyobb volt méltatlankodása. — Azt kell tehát értenem, — kezdé ama hangon, melyet a vele egyforma nagyságú és egykorú egyének agyonzuzására szokott használni, hogy önre nézve nem tesz semmi kü- lömbséget, akár érdeklődöm ön iránt, akár nem, feltéve, hogy úgy teszem magam, mintha érdeklődném. — Határozottan — mondá a leányka jókedvvel. Nagy kék szemeivel csintalanul birálgatta a férfit. — Miért is lenne ez másképen? — folytatá mintegy utógondolatképpen. , A férfi nagyot nyelt. Észrevette a leánynak pajkos orrocskáját, huncutkodó szemeit, gömböly- kés torkát és nyakát. Szelíd düh fogta el a leánynak hidegsége miatt. Hát ennek az elődjei, a többi leányok, nem reszkettek-e az örömtől, mikor ő közeledett ? Nem volt nagyon hiú, de mint minden férfi, érezte önmaga becsét. — Az ön eszméi nagyon érdekesek — mondá mély hidegséggel. A leányka ravaszul mosolygott. — Ön nem kúriai biró — mondá — és ön csak azért mondja ezt, mert megszeretne rázni vagy a fülemet meghúzni, nemde ? — Bizony Isten igen, — válaszold a férfi, önmagát lepve meg eme felkiáltásával. — Valóban nagyon szeretném. A leány hangosan felkacagott. — Hát ön mindig úgy szokott egy leánynyal megismerkedni, hogy először gyűlölni kezdi ? — kérdé. Ez már tényleg zavarba ejtő volt. A férfinak fogalma sem volt, hogy ő most ismeretséget kezd. Az igazat megvallva, a leányka pár perccel ezelőtt még csak nem is létezett reá nézve. Ő tudniillik nem is tudta, hogy a leány mellette ül. Lelkében valahol úgy rémlett neki, hogy valami leány ül mellette, de ő úgy képzelte a dolgot, hogy az a leány majd csendesen fog viselkedni, mint jó kis gyermek, majd nyugodtan megeszi ebédjét, őt pedig bus gondolataiban nem zavarja. — Nem gyűlölöm őt, — válaszolta méltatlankodva. — Nagyon szépen köszönön, — mondá a leány. — Akkor ön teljesen uj és eredeti érzelem hatása alatt áll, mert azt sem mondhatja, hogy szeret engem. A férfi gyámoltalanul és rettenetes zavarban érezte magát, mely belsőleg dühössé tette. A leánynak a szemei megcsillantak és egyszerre, a leány is, a férfi is nevetésben törtek ki. Hangos, jókedvű nevetésben ... A férfi sohasem érezte magát olyan erősnek diákkora óta. Feltűnt neki, a leány milyen csinos. — Miss Dildack önre néz, — figyelmezteté a leányka szelíd gunynyal. — Kicsoda? — kérdé a férfi zavartan. — Kérem, tudja ön, hogy egészen megfeledkeztem róla. Rettenetesen szeretném társalgásunkat folytatni valamikor, midőn megvitathatjuk a dolgot, minden meg- zavartatás nélkül. — Minden kedden szívesen látjuk, — mondá a leányka pajkos szempillantással és diadalmas kacsintással.