Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-04-26 / 17. szám

NAGYBANYA ÉS VIDÉKE

(2) 17. szám.

1908. Április 26.

Uj vasúti menetrend.

— Érvényes 1908. május 1-től. —

Oda

Szatmár-N émeti—F elsőbánya.

Vissza

Vv.

5814

ll. III.

Vv.

5812

I.—III.

Vv.

5816

It. III.

Szv.

5802

I.—III.

Szv.

5804

I —III.

109

Szv.

5801

I.—Hl.

Vv.

5813

ll. III.

Szv.

5803

1.—Ili

Vv.

5811

1.—III.

_

7 05 9 157 20

9 00

ind. Budapest keleti p. u

(91) érk.

8 20

—

9 40

5 45

5 45

__

“2 44

_

12 2

0

3 56

» Debreezen (91)

1

11 40

—

4 22

6 43

10 12

—

1 54

—

1 31

5 54

» Királyháza (91)

■»

—

—

3 08

4 06

8S

6 20

_

2 46

7 26

ind. Szatmár-Németi (91,

Ili)

— ér

k.

8 32

—

1 50

6 47

___

X6 29

_

|

| "

V Batiz-Vasvári — —

_ j

1

—

1

___

6 37

_

X2 5

9

X7 39

Batiz 1. sz. őrház —

—

—

X8 19

—

xi

37

6 3(5

_

6 5

03 09

7 49

Udvari — — —

—

—

8 10

—

1 28

6 T9

_

719

3 34

8 15

Aranyosmedgyes —

—

—

7 51

—

1 09

5 57

_

7 33

3 46

8 27

Apa — — — —

—

—

7 34

—

12 62

5 36

,

7 56

4 02

8 45

Szinérváralja — —

—

—

7 16

—

12 36

5 17

812

4 15

8 58

Hóba — — — —

7 04

—

12 24

4 53

8 32

4 33

9 16

Sikárló — — —

—

—

6 53

—

12 13

4 42

_

8 43

_

4 42

9 25

'

r Buság-Misztóífalu —

—

— t

i

6 38

—

11 58

4 22

—

912

5 06

9 49

érk-Nagybánya (t 10) —

—

— Ind

6 17

—

11 37

3 58

2 22

_

_

ér

k. Zilah •— — —

—

ind.

—

—

9 43

_

50

0, _

_

_

» Kolozsvár — —

—

>

—

—

7 54

—

1059

—

—

—

» Besztercze — —

—

»

—

—

4 24

700

9 39

1 20

5 12

9 55

ind. Nagybánya (110) - -érk

.

6 09

8 54

11 32

3 27

7 07

945

1 27

5 18

10 01

» Nagybánya szénatér

—

6 05

8 49

11 28

3 22

7 26

10 03

1 46

5 33

10 16

» Giródlótfalu — - --5 52

8 33

11

15

3 07

7 41

1016, 2 01

5 44

10 27

érk Felsőbánya- —

ind.

5 42

8 20

11 05

2 55

Oda.

N agybány a—Alsófernezely.

Vissza.

Vv.

6712

II. in.

110

Vv.

6711

II. ni.

7 05,9 15 “ 2 44 4 46 6 20

ind. Budapest keleti p u. (91) érk. » Debreezen (91) — — — »

» Nagykároly (91) — — »

» Szatmár-Németi (109) — »

9 40 4 22 3 00

5 45

6 43 3 50

1 50

9 27 X9 31 9 56

ind. Nagybánya (109) — — érk.

» Nagybánya szénatér — ind.

érk. Alsófernezely — — — >

11 16 XII10

10 50

rettenetes átka: »Megbüntetem az atyák vétkeit a fiákban harmad- és negyediziglen.«

Franciaországban 1788 ban csak 200,000 hl. ajkoholt fogyasztottak el; 1840-ben egy milliót és és 1863-ban ez már 3 millióra emelkedett. Ma tragikus ott az állapot. A mai francia elfogyaszt átlag évenkint 22 liter pálinkát, 25 liter sört, 79 liter bort és 18 liter almabort. Némely megyében 15 nagykorúra jut egy korcsma. Párisban 1900-ban^volt 33.000

KSzral^A francia többet elkölt szeszes italokra egy milliárd és 600 millió franknál, melynek nagy része a munkásosztályra esik. Ott nemcsak férfiak, de a nők is sokat isznak, a kávét pálinkával egyeliti a család és e méregből a gyermekek is részesülnek. 1897-ben a gyilkosok 53%>-a, a gyújtogatok 57°/o a és a testisértést okozók 57%-a iszákosok közül került ki.

Angliában is szomorú képet mutat az iszákos- ság okozta erkölcsi pusztítás. Ott az orvosok számítása szerint évenként 40,000 egyén halálát a sok ivás okozza; minden öt iszákos férfiúra jut egy iszákos nő. Részegségért elítéltek 1860 ban kerek számmal 80,000, 1880-ban 178,000, 1896-ban 187,000 egyént. 1869-ban 38,000, 1880-ban már 71,000 elmebajos volt, a proletárok száma pedig ugyanakkor kitett 837,000-et. Egy neves angol biró ezt mondja:

»Ha sikerülne Angliát kijózanítani, a logházaknak kilenc tizedét kiüríthetnék.«

Ausztriában 1889-ben 63,287 volt az alkohol miatt elitéltek száma és 1885-ben Poroszország ösz- szes kórházaiban 8163 deliriumbeteget kezeltek. Belgiumban 50°/o-ig emelkedett az alkohol hatása alatt elkövetett bűntények aránya, Dániában 70%-ig, Svéd- és Norvégországban 60°A-’h> «»«» oucaoixaágbon

ono/n Úx-----—

Né

metországban 1890-ben 3 3 millió hl. bort, 47 5 millió hl. sört és 2 3 millió hl. százfokos alkoholt fogyasztottak 2500 millió márka értékben. Jutott tehát minden fejre 6 liter bor, 11 liter pálinka és 106 liter sör. Magában Berlinben ugyanakkor 194 liter, Bajorországban átlag 247 liter és Münchenben 454 liter sör esett minden koponyára.

De söpörjünk a magunk ajtaja előtt is. Magyar- ország népessége 1894-ben szeszes italokra elköltött mintegy 600 millió koronát, átlag egy fejre 52 liter szeszes ital jutott és pedig 24 liter bor, 14 liter sör és 14 liter pálinka. Ezzel szemben ugyanakkor a vall. és közokt. minisztérium költségvetése kitett 24 millió koronát, melyből elemi népoktatásra 5 millió jutott. Nálunk — Horvátországot ide nem számítva — 1897-ben a záróra megsértése, verekedés az utcán, prostitúció és részegség miatt elitéltek 40366 egyént. Ha még figyelembe vesszük, hogy nálunk a

részeg egyének, különösen a vidéken csak ritkán kerülnek bíróság elé, az erkölcsi eldurvulás sötét képe tisztán áll előttünk. A miskolci kir. törvényszék által büntettek miatt elitéltek 70%-a alkohol miatt kerül börtönbe. Az igaz, hogy a jó borsodiaknak ivásra elég alkalmuk* van, amennyiben a vármegyében 926, Miskolcon pedig 258 helyen mérnek számukra szeszes italt és csupán bor után 233.77784 K fogyasztási adó folyik be. Magyarországban most már évenként ezer millió koronát költenek szeszes italokra.

Drezdában egy úr az újságokban hirdetett alkohol- gyógyító titkos szerekért a postahivatal kimutatása szerint egy év leforgása alatt 300 ezer márkát vett fel. Hány szerencsétlen és rászedett család rejlik ezen összeg mögött! ,

Újabb vizsgálatok megerősítik, hogy az alkoholizmus tüdővészre való hajlamot nevel az emberben. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az a körülmény is, hogy a vendéglősök és pincéreknek több mint fele tüdővészben hal el. Ennek egyik oka Mózesnek ama parancsa: »A nyomtató ökörnek pedig az ő száját nem kell bekötni« s a másik az, hogy életüket poros, füstös helyiségekben kénytelenek tölteni. Mohamed követői között aránylag a legkevesebb a tüdővészes.

Az alkoholizmus másirányban is igen sok bajt okoz. »Hány különben becsületes családapa szerzett bajt valamely hivatalos eszem-iszom után és tette igy magát és családját harmadíziglen szerencsétlenné: azt csak a jó Isten és mi orvosok tudjuk« — mondja dr. Burger debreceni főorvos. Szilágyi Dezső szerint az utolsó próféta Habakuk volt, az is éhen halt volna, ha a hollók nem táplálják. Ennek dacára meg merem jósolni, hogy az Isten képére teremtett embert az alkohol, vérbaj és a tuberkulózis el fogják pusztítani a föld színéről, ha e bajok ellen idejekorán nem szövetkeznek az emberiség legjobbjai.

A mai korban a vese-, szív-, máj- és agybán- talmak nagyobb városokban, a hol a szeszes italok mértéktelen élvezete tetőpontra hágott — igen tetemes hányadát képezik nemcsak a betegségek, de a halálokoknak is. Az öngyilkosok száma nálunk évenként mintegy 3000, a fele legatább alkoholista. Egy másik szomorú tény: az elválások szaporodása. Száz év előtt igen ritka eset volt Magyarországon arra, hogy a házas felek elváltak volna, de még csak 3—4 évtizeddel ezelőtt is, ma már mindennapos. A fejétől romlik a hal, felülről terjed ez is lefelé, de lehet-e tagadni, hogy az alkoholnak is nagy szerepe ne volna?

Nálunk az elmebetegek száma 50,000; annak legalább az ötödrésze alkoholista, de a többiek közül is sok már alkoholista szülőitől örökölte az elmebajra való hajlandóságát. A hadkötelesek mind kissebb százaléka válik be katonának, a csecsemők halálozási aránya pedig emelkedőben. Az idióták és epileptikusok, valamint a siketnémák is nagy hányadát az alkoholisták gyermekei képezik.

Szóval, mindenütt a szesz uralkodik. Alkohol ő felsége előtt meghajlik mindenki. Az egyik fele azért, mert ebből él, a másik, mert ettől hal meg. Ez viszi a nagy szót választásoknál és a sztreikta- nyán, tüntetésnél és fosztogatásnál, ez viszi az egész emberiséget szociális forradalmak utján a bomlás lejtőjén lefelé, ki tudná merre, hová, meddig?

Ilyen helyzetben volt már egyszer a társadalom Rómában a császárság korában. Három emberöltő őrült tékozlással eldorbézolta a mit huszonegy nemzedék szerzett, s a kolosszus, a mely arányai és erőforrásainál fogva örök időkre számíthatott, egy-két évszázad múlva észak zordon lehelletétől összeomlott.

Ha a régmúltban az előkelők, a hatalmasok és

nek, amit röviden úgy lehet kifejezni: a magyar nemzet ezeréves múltja!

... Ilyen lelket nemesitő olvasmányokkal töltjük el a hosszú téli estéket; s mialatt künn zug a szél s pilinkél a hó közbe-közbe egy kis muzsikaszóban is gyönyörködünk, az édes csók muzsikájában, melynél szebb nóta nincsen a világon.

Hiszen mi lenne belőlünk a falusi életben, ha még az édes csók se lenne! Az asszonyok üdvös- séges arca, csókra szomjas ajaka, ölelése, s szemeinek delejes fénye kárpótol mindent.

De hát ez csak a téli mulatság!

Tavaszszal nagyot fordul a világ. Kimegyünk a zöldbe; nem kell nagy utat tennünk, csak a kapun lépünk ki, már ott kezdődik az erdő.

Tele a levegő friss tavaszi suhanással, ránkborul az a megmérhetetlen kékség, honnan a pacsirta szózata hangzik felénk, vagy az örvös galamb bugása. Belépünk a fenyves tárva nyitott kapuján s oda férkőzünk a természet nagy szivéhez.

Bübájjal van tele az erdő némasága s ránkborul az ábrándozás szivárványos mennyországa. Jaj de szép ilyenkor az erdő I Mindenütt lüktet a megújulás ; duzzadó rügyek bomlanak a fákon s a nap tüneményes fényétől szinvarázslatban ég az erdő. Az égboltozaton könnyű bárányfelhők úszkálnak a végtelenségig. Az erdő aljában, hol a völgy két útja átbukik egymáson, van a virágos mező, mely a legszebb keleti szőnyeggel van letakarva; még lejebb smaragd szinü vetés borul egymásba.

De megálljunk! Nem erről akartam írni. Tárcám cime: «Utazás Rómába.« Nem akarok úgy tenni, mint Bodóné, mikor a bor árát kérték.

Vissza kell ismét térnünk a téli mulatságra.

Egy csöndes decemberi estén künn nagy pely- hekben hullott a hó, s a szél betódult a sátorkémény öblös nyílásán. Az Ave Máriát is elhúzták már s a bányász vaskolompon a szokásos »jó éjszakát« elverték.

Azt mondja a feleségem: olvassunk I Nosza elő a könyvvel! Valami olaszországi útirajz akadt a kezembe. Ez épen jó lesz ; hadd bolyongjunk egy-két órát a citrom és narancsfák árnya alatt, legalább kifogunk a mi tomboló telünkön.

Elindultunk Rómába.

Az örökváros titokzatos fensége mindig izgatta képzelődésemet. Nem annyira az újabb kor, mint inkább a régi római császárság óriási alkotásai, a fönmaradt oszlopok, szobrok, falak, kutak, vízvezetékek, melyhez hasonlót sehol a kerek világon nem lehet találni.

S amint olvastam — elvonult lelki szemünk előtt a Colonna, a Sant Eustachia, a város szive, hol a Pantheon áll, a Campidoglio, a Vatikán és a Szent Péter temploma.

Végig mentünk a Piazza del Popolón, Róma legszebb terén, honnan gyönyörű szobrokkal ékesített terrasz vezet föl a Pincio kertekhez.

Láttuk a Marcus Aurelius oszlopát a Piazza ’ Colonnán, aztán a Foro Agonalét, hol Alexánder Szeverusz cirkusza állott. A Piazza Sánta Maria Maggiore hófehér márvány-szobrát, a Colosseumot, a 400 templomot, a Sixtini és Laterani kápolnákat. A vatikáni kerteket, hol a keresztény világ látható feje, egy bölcs öreg ember elzárkózva a világtól, álmodozik a pápaság egykori világhatalmáról. A Szent Péter templomban föltaláltuk a magyarok oltárát, hol minden nap fölhangzik édes magyar nyelvünkön a »Miatyánk« s hol az a magyar szivü pater mindennap elmondja magában az »Isten áldd meg a magyart« himnuszunknak fenséges szavait.

A Tiberus partjain végigsétálva belebámultunk a sötét kék hullámokba, mely sokszor volt már piros, a kiontott vértől.

. . . Amiket itt elmondtam, ezek a bizonyos felolvasások ezelőtt 25 esztendővel történtek.

Azóta sok jót-rosszat átéltünk s csöndes kis falunkból alig mozdultunk ki.

Egyszer, azt mondja a feleségem:

— Istenem, be szeretnék én is tengert látni! Nem is kerülne sokba, ha Fiúméig utaznánk Onnan már csak egy ugrás Velencze és Róma.

Valami úgy belenyilamlott a szivembe. Eszembe jutottak az ifjúkori olvasmányok, a pompás római séták. De hát ez az ábrándozás is, csak ábrándnak maradt.

Pár nap múlva egy öreg tudákos asszony rejtelmes titokzatossággal szólott hozzám:

— Tekintetes ur! Kedves neje »Rómába« utazik!

; — Rómába, Rómába! — kiáltottam föl szenvedélyesen, s remegve a gyönyörtől szorítottam őt szivemhez.

Az utazás megtörtént.

Húsz évi várakozás, epedés után megláttam az Angyalvárat, honnan elhoztam legnagyobb kincsemet, ősz fejem aranykoronáját, Erzsiké leánykámat, kit a fél ország születése percétől »Aranyos Erzsikének« nevez!

Áldott légy ezerszer én édes egyetlen gyermekem! . . .