Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
Nagybánya, 1908. NAGYBÁNYA E S YIDEKE Április 5. —- 14. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IN/EXTsT ID IBIST ‘V.A.sA.IElIISr.A.IF» Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányaí-utca SO. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzelcenliméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A városi nagyszálló. Ha a »Nagybánya« 15-ik számának hasonló című cikkében, az ad hoc bizottság valamennyi megállapodása, valamint a nagyszálló építése érdekében tett és teendő lépések minden com- mentár és célzatosság nélkül adatnak elő: a tárgyilagos értesítést egyszerűen tudomásul vesz- szük és nyugodtan várjuk a felelősségterhes, nehéz kérdés megoldását. De igy kénytelenek vagyunk az ad hoc bizottság megállapodásait kiegészíteni és a célzatosságot kimutatva, erre vonatkozó nézeteinket kifejteni. Az ad hoc bizottság első megállapodása az, hogy a kávéház, étterem és mindazon helyiségek, amelyeket a szálló bérlője, illetve személyzete kezel, ne az egész területen szétszórva, mint a pályanyertes tervben felvétetett, hanem megfelelő összefüggésben létesittessenek. A másik célszerűségi változtatást, valamint a mansardszobákra és a festőmütermekre vonatkozót helyesen adta elő cikkíró ur, de megfeledkezett a »pályadijkoszoruzott« !! tervnek egyik elemi hibájáról. Ugyanis a színház főfalai jóval kisebb méretekben terveztettek, semhogy a súly- és feszengnek ellentálni képesek lettek volna. Az ad hoc bizottság ennélfogva Grundböck István mérnöknek eme falak méreteire vonatkozó Javastatát is magáévá tette. Ezenkívül cikkíró ur az ad hoc bizottságnak még egy megállapodását elhallgatta. Minthogy a módosítások folytán szükséges rajzokat, kimutatásokat más elodázhatlan munkái mellett maga nem végezheti: az ad hoc bizottság javasolja, hogy a fönnebb jelzett munkák teljesítésére, a város költségén külön műszaki erő alkalmaztassék. Fönnebbiek után legyen szabad a célzatosságra áttérni. Az ad hoc bizottság első megállapodását főleg az tette szükségessé, hogy a szálló bérlője ne kényszerittessék nélkülözhető személyzet tartására. Ugyanis, ha az étterem, kávéház stb. helyiségek oly szétszórtak, mint a pályadíjnyertes tervezeten, a szállóbérlőnek mégegyszerannyi személyzetre lenne szüksége, mint amennyire az ajánlott elhelyezés mellett lesz és az bizonyos, hogy az ő többkiadása csökkentené a város jövedelmét. Megengedem, hogy a cikkíró ur által említett motívum szintén nyomós, sőt hogy az ad hoc bizottság ezt is figyelembe vette, de ha tárgyilagosak akarunk lenni, a másodrendű indok előtt okvetlenül az elsőt kell kiemelnünk. Mindezek után, ha figyelembe vesszük, hogy cikkíró ur a tervet hol »első dijat nyert«, hol »pályadijkoszoruzott« jelzőkkel látja el, ne vegye rósz néven, ha abban bizonyos célt, a szépítés, a kendözés célját látjuk. Hogy jelen esetben helyes-e vagy nem a szépítés, annak elbírálásától tartózkodom. Végre is, miért is ne szépítsünk ott, ahol annyi szépitni való van. A másik célt »a három évi huzavona* emlegetése árulja el. A »huzavona« okozói ki mások lennének, mint azok, akik a »Magyar Mérnök és Építész- Egylet« és a Magyar Építőművészek Szövetségének delegáltjai* által első díjra méltatott terv mellett nem lelkesültek. Ugyan kérem, mi történt volna, ha ama kevesen is -feltétlenül elfogadják és jóváhagyják az annyi módosításra szoruló famozus tervet? Nem valószínű, de tegyük föl, hogy már felépült volna, nos akkor bizonyos, hogy eme feltevés mellett már össze is omlott volna s igy a »huzavona* okozóinak köszönhetjük, hogy félmillió koronát nem dobtunk ki hiába. Ha pedig majd eljön annak az ideje, hogy uj szállodánk, helyiségeinek elrendezése szempontjából első lesz a vidéki hasonló szállók között, ezért sem a Magyar Mérnök és Építész- Egyletnek, sem pedig a Magyar Építőművészek szövetségének lekötelezettjei nem leszünk. Az erdődi liazárdjátékosok. — Nyilatkozat. — A »Szamos«, »Budapesti Hírlap« és »Pesti Hírlap» március 29-iki számaiban »az erdődi Társaskörben állítólag folyó hazárdjáték és annak pártolása« címei alatt megjelent közleményekre önmagunk iránti kötelességünk a város közönségét tájékoztatni, tehát »Az erdődi kaszinó a hazárdjáték mellett», >A hazárdjáték miatt«, A hazárdjáték a bíróság előtt«, hangzatos címekkel vezettetvén be a közlemény, azon látszat felkeltésére alkalmas, mintha az erdődi Társaskör egyetlen célt tartana szeme előtt: a hazárdjáték kultuszát. Bizonyára alkalmat fog venni magának az ily módon megtámadott társaskör arra, hogy e támadásra megfeleljen a nagy közönség előtt is, hova jónak látták egyesek a hírlapi közleménynyel vinni az ügyet. Addig is azonban mi, kik személyesen vagyunk a cikkben megnevezve, kötelességünknek tartjuk a valóság érdekében előadni a következőket: —' A múlt évben, épugy mint annakelőtte, mióta csak fennáll a Társaskör, tagjai mindenkor ugyanazon társasjátékokkal szórakoztak. Termé- szetszerü'eg voltak a múltban és vannak ma is oly tagok, kik soha semmi játékban nem vettek részt. Sándor Lajos és Dániel Sándor járásbirák sohasem találtak ezen kifogásolni valót, — sőt a játékasztal mellett mindig ott voltak ők is, — a játékpénzek egyes játékok után épen a Dániel Sándor elnöksége alatt Sándor Lajos választmányi tag hozzájárulásával állapíttattak meg. Egyetlen kifogásuk nem volt a játékok ellen soha, szórakoztak ők is. Nem is fajultak el soha e játékok. Annyira nem, s annyira távolállott az egy társadalmi állású, lateiner tagoktól az egymás pénzének elnyerésére irányuló szándék, hogy a társaskör nyitva tartása házirend szerint este 9 óráig állapíttatott meg. A ki azután ott maradt, az már nem a társaskörben, de annak vendéglősénél szórakozott. Ilyen, néha napján előfordult ottmaradáskor sem nyerészkedés volt azonban a cél, hiszen épen Sándor Lajos tudná megmondani, — hogy egy ily alkalommal a reggeli órákban beállott differentia felét pártnerei elengedték neki! Egészen más volt a purificatori szerepre vállalkozás oka. A magánélet körébe vágó differentiák érlelték meg a két járásbiróban a társaskör szétrob- bantásának magasztos .és férfias eszméjét. Ennek azonban itt leendő pertraktálását tiltja jó ízlésünk. Sándor Lajos egyedül, — nem másokai karöltve, Epitaphium. Magas’b törekvést méltánylás ha kisér; Uj tettre tüzel, föllebb törni késztet; Téged, városunk nagy tudós szülötte Fényes pályád zenitjén ért a végzet. —- -- De mely fölégeté gyászos korán Hazádnak szentelt munkás szellemed, A lelked mélyén izzó szorgalom, Nevednek büszke emléket emelt! T. I. Schönherr Gyula fölfedezi a Casanate Korvin-Kódexet. — Részlet Schönherr Gyula 1905-ben kiadott »a Római Casanate könyvtár és annak magyar Glosszái« cimü művéből. — Róma történelmi kincseinek kimeríthetetlen voltáról beszélni jóformán közhelylyé vált azok részéről, akik az örök város könyvtáraiban és archívumaiban kutatásokat végeztek, de hogy a kimeríthetetlen szó itt nem üres jelző, hogy az eddig felszínre hozott anyag gazdagsága mellett is még mindig a legnagyobb várakozással folytathatjuk a kutatást, arról a tervszerű búvárkodások eredményeinél nem kisebb mértékben tanúskodnak azok a meglepetések, amelyeket a véletlen tartogat fent a kutatók számára. Gyakran előfordult, hogy akik éveken át előre megállapított terv szerint búvárkodtak Róma tudományos gyűjteményeiben, kutatásaik legszebb eredményéért a váratlan szerencse kedvezésének tartoznak köszönettel. Ilyen kedvező véletlen juttatta kezeim közé Róma egyik legnagyobb könyvtárának kiaknázásra váró kincsei közül azt a kéziratos emléket, amelyet ez alkalommal ismertetni szerencsés vagyok, s amely nem csupán a Mátyás király könyvtárából fenmaradt kódexek számát, hanem a középkori magyar nyelvemlékeink sorozatát is uj, eddig ismeretlen darabbal gyarapította A római történelmi kongresszus, mely a múlt év április havának első napjaiban a történetbuvárok- nak és a történelem barátainak százait gyüjté az örök város falai közé, a római állami gyűjtemények vezetőinek tanulságos kiállítások rendezésére szolgált alkalmul, s a körültekintő gond és figyelem, amely e kiállítások anyagának kiválasztásánál érvényesült, lehetővé tette a kongresszus tagjainak, hogy úgyszólván minden fáradság nélkül ismerkedhessenek meg e gyűjtemények ritkaságaival. E kiállítások között kiváló figyelemre tartott igényt a Biblioteca Casanatense kéziratainak és ős- nyomtatványainak nevezetességeiből rendezett kiállítás, először nyújtva alkalmat a historikusoknak, hogy e könyvtár történelmi irodalmi emlékeit összefüggő sorozatban tanulmányozhassák. A Casanate-könyvtár, a XVIII. század második felében élt tudós Girolamo Casanate bibornok- nak, a római szent egyház könyvtárnokának alapítása, a domokosrendiek kezéből, akiknek vezetésére az alapitó által bízatott, kivéve és államosítva, terjedelemre és anyagának jelentőségére a második helyet fogjalja el Róma állami könyvtárai között. Casanate 20,000 kötetnyi könyvet gyűjtött össze abból a célból, hogy nyilvános könyvtárat létesítsen és 1695. október 5-ikén kelt végrendeletével 160,000 scudit meghaladó alapítványt tett e cél megvalósítására, a domokosrendiek Rómában élő elöljáróira bízva ez alapítvány kezelését és az abból létesítendő intézet ügyeinek igazgatását. Mikor 1700. március 2-án meghalt, már készen állott a Domokosok Santa Maria Sopra Minerva templomának sekrestyéje megett a könyvtár céljaira emelt épület és a fejedelmi vagyon jövedelmének okos felhasználása, lelkes és buzgó könyvtárnokok vezetése alatt, lehetővé tette, hogy a könyvtár Róma legjelentékenyebb nyilvános könyvtárai egyikévé fejlődjék. A XVIII. század végén, a franczia uralom alatt, állami kezelésbe vétetve át, az eltörült szerzetesrendek könyvtáraival gyarapodott, de vagyonát elveszítette és mig azelőtt évenkint 8000 scudit fordíthatott gyarapítására, mostantól ez összegnek alig egy tized- részével kellett megelégedni. S Róma elfoglalása és az egyházi uralom végleges megszűnése után éveket vett igénybe a könyvtár vagyoni viszonyainak és szervezete kérdésének rendezése. 1886-ban végre visszanyerte vagyonát és autonom szervezetét, s azóta mint Róma állami könyvtárainak sorában a második, szolgálja a tudományt és a közművelődést, naponként 9 órától délután 3-ig állva a kutatók rendelkezésére. Nyomtatványainak száma meghaladja a kétszázezret, kéziratgyüjteménye mintegy 5000 darabot foglal magában. A múlt században átélt viszontagságok és vagyoni veszteségek megakasztották a könyvtár anyaga rendszeres lajstromozásának munkáját; a könyvek nyomtatott jegyzékének kiadása, melyet Audiffredi alatt a XVIII. század második felében kezdtek meg, a munka közepén félbemaradt. Az újjászervezés óta a könyvtári személyzet idejének javarészét a nyomtatványok cédula-katalógusának elkészítése vette igénybe, nagyszámú kutatói a kéziratok tanulmányozásánál ma is arra a fogyatékos katalógusra vannak utalva, amelyet a könyvtár gondozóinak egyike, Agnini domokosrendi szerzetes készített az 1750-es évek derekán, s melynek szövege a kéziratok tartalma s a szerzők megnevezé- zén kívül csupán a legáltalánosabb bibliográfiái megjegyzésekre szorítkozik. 5000 kézirat tartalmáról tájékozódást szerezni, szűkszavú, hiányos katalógus Xjap-unls: mai száma S ol<ial.
