Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-08 / 10. szám

1908. Március 8 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 10. szám. (3) Ledobta áldozó köpönyegét, Hó-ezüst páncélban úgy jött elébb. Ledobtam bőrömet, tegzemet ott; Tisztásra kiálltunk, Bírókra úgy szálltunk. Megragadott . . . Megfogott iszonyú erejével, Azt hívem szétszakít vaskezével, Úgy érzém, földre nyom hegy súlyával, Megfulok, meghalok, Egy sírba roskadok Jó apámmal. De én is hirtelen ölre kaptam, Mint a fát, gyökerest, csavargattam ; Szorult a páncélban az erős ősz, Lihegve kapkodott levegőhöz : — >A melykünk győzni tog má’ ma itten, Az legyen holtig itt bálvány-isten; De ha én tégedet le nem gyűrlek S te se bírsz én velem, béküljünk meg.« — — Legyűrlek, legyőzlek! — feleltem én. Jobb kezed eltöröm, Fél szemed kiütöm, Roszlelkü vén! Heti krónika. Városunk mérnöke Budapestre utazott, ne tessék mindjárt a vízvezetékre vagy villamos világításra gon­dolni, ő vizsgázni ment a mértékhitelesitésböl. Vizs­gálatot kell tennie az Írásból, olvasásból, a négy alap­műveletből, annak aki elvégezte a műegyetemet ! ! íme, ilyen a copf, szegény magyar még most sem tudja megtanulni, hogy az idő pénz s játékot űz ahelyett, hogy komoly actióba lépne. így vagyunk a vízvezetékkel is, mindenki meg van győződve, hogy a felsőbányái tervezet ideálisan jó, ám azért, mivel a minisztériumnak a fúráshoz van kedve, fúrnak tovább szennyes talajvizek után, mert a copf a fő, a copf mindenelött A vízvezetéki bizottság is kénytelen volt ez előtt meghajolni, hogy essék túl mielőbb a fúrásokon. Mig mi viz után kutatunk, addig Szatmár meg majdnem úszik benne, a Szamos erősen szorongatja a félvármegyét s lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, kitört az áradat. Szatmáron a külvárosokban már csónakon járnak. Az ország más helyéről is érkeznek rémhírek a rakoncátlankodó folyókról, ám azért az legkevésbbé sem akadályoz meg minket abban, hogy készüljünk a nemzet nagy, emlékezetes ünnepére. Közeledik március 15-ike, GO éves fordulója a nevezetes napnak. Ezúttal vasárnapra esik, tehát igazi ünnep lesz, munkaszünettel egybekötve. Most fogjük igazán meglátni, mit tud a magyar! A természet is erősen készül hozzá, töri a jeget, olvasztja a havat, meghozta a kökörcsint, ezt a bájos kikeleti hírnököt, a megújulás ünnepét példázza min­den körülöttünk. Igazán szép volt a márciusi ifjaktól, hogy ki­keletkor és nem január közepén rendezték a fölkelést, télen még a szív sem képes úgy fölmelegedni, mint amikor mindenki érzi, hogy ■— Itt a tavasz ! Itt a tavasz ! De mérsékeljük lelkesedésünket, mert ha igy fokozódik, még verset ir a krónikás. Személyi hir. Révay Károly, a költő a napok­ban városunkban időzött. Dr Kádár Antal kincstári főorvost az államvas­utak igazgatósága egészségügyi tanácsossá nevezte ki. Révész János Szatmárra utazott, hol 8-án, vasár­nap tartják az ev. fiók-egyház alakuló közgyűlését. Előléptetések. Az igazságügyminiszter Poszvék Zoltán mátészalkai és Lacheta Béla szinérváraljai bí­rósági aljegyzőket jegyzőkké léptette elő. Eljegyzés. Nagyváradi Thurzó Ferenc nagysze­beni állami főgiranáziumi rendes tanár márczius 2 án eljegyezte erdődi Nagy Sándor zsibói uradalmi főer­dész, takarékpénztári igazgató és néhai Csetnek Hona leányát, Lujzikát. Himenhir. Majtényi József szatmári ref. fő­gimnáziumi tanár a napokban tartotta esküvőjét Nagybányán Kulin János betétszerkesztő leányával: Margittal. Mai számunk tárcarovatában Zempléni legújabb költeményét hozzuk, mely a magyar irodalomnak valóságos szenzációja volt a napokban, a költeményt a február 26-iki Kisfaludy ülésen olvasta fel Kozma Andor rendkívül nagy hatással. A magyarokkal rokon osztyák nép mondáiból van merítve a »Bosszú« tárgya. Alapja a munkeszi had Isten cimü osztyák hősi ének. Általános a vélemény irói körökben, hogy Arany János óta nem irt senki ilyen hatalmas népeposzt. Alig jelent meg, már németre is le van fordítva és pedig Lechner ültette át német nyelvbe, a Kisfaludy társaság levelező tagja, az aki az/Ember tragédiáját is fordította. Olvasóinknak vélünk ked­veskedni, mikor a remek költeményt egész terje­delmében hozzuk. Két nagy ajándék. Kiváló nemes gondolkozásra és magas műveltségre vall az a kettős jótékony in­tézkedés, melylyel a nőegyesület fáradhatatlan és ál­dozatkész elnöke Robelly Thaisz Fanny e héten meg­lepte Nagybánya városának közönségét. Az egyik az, hogy veresvizi öt holdas szép és értékes kertjét a ház- zal együtt a nöegyesületnek adományozta egy leány­Legyőzlek, elviszlek, (ivemhez kötözlek, Úgy vonlak körül a falunk lerén. Göröngyös, gödrös is rég az a tér; Egyenes hadd legyen S főssé be melegen Csorduló vér. Vén Lonch sút-jagnli, Ottan fogsz meghalni, A hol apám. Ősz fejed fürtéi Ott fognak lengeni, Azon a fán ! — Szorítom, csavarom, földre vetem, Aléltan nyúlik el a vén tetem. Gyorsán, mig vissza nem kapja eszét, Keményen megkötöm lábát, kezét. — Agg telem, nagy tetem, Vállamon könnyeden Elviszlek én: Gyere te vén! — VI. Evezős hajómon Kis szolgám, apródom árvaház céljaira, melybe a növendékek felekezeti kü­lönbségre való tekintet nélkül vehetők föl. A másik pedig, hogy felsőbányai-utcabeli 22-ik számú házát, mely boldogult Thaisz Ferenc érdemes ev. lelkészé, az ö édes atyjáé volt, az ág. h. ev. egyháznak aján­dékozta. A nöegyesület régóta óhajt árvaházat létesí­teni, his’zen ez a legszebb feladata volna az egyesü­letnek, viszont az ág. ev. egyház sok nehézséggel küzd, kevés számú hivei mellett sok kiadását födözni és hozzá nemsokára uj templomot is építeni képtelen, ha fenkölt lelkületű jóltevökjiem támogatják. Robellyné nemes szive felfogta mind a két cél nagyszerűségét s példát mutatott sok más gazdagnak, aki szintén te­hetne a közjóért, de inkább hallgat az önzés szavára. A nöegyesület és az ev. egyház küldöttsége külön- külön tisztelgett a páratlan lelkű urinönél meghatottan köszönve a kiválóan értékes ajándékokat. Robelly Lajosné elutazott tegnap, hosszabb tartózkodásra Budapestre a déli vonattal, az állomásra barátai, tisz­telői, a nöegylet és az egyház, részéről többen kikisér- ték azzal az őszinte reménnyel, hogy a nyáron hosz- szabb időre ismét visszautazik körünkbe. A tennisz pálya, mint az egyesület vezetőségé­től értesülünk ez idén ápr. 12-én nyílik meg. A szabad-lyceum munkarendjét közöltük múlt számunkban kellő részletességgel, most jelezni óhajt­juk, hogy a meghívókat mérsékelt számban a na­pokban küldik szét, akik ily meghívót és sorrendet óhajtanak kapni, szíveskedjenek Kovács Gyula könyvkereskedőhöz fordulni, hol ingyen kiszolgál­tatják. A nöegyesület köréből. Az egyesület hétfőn tar­totta rendes közgyűlését. — György Józsefné Bitt- sánczky Irma 100 koronával az egyesület alapitó tagjai közé lépett. — Az egyesület ezután negyed­évenként tartja közgyűléseit. — A londoni kiállítá­son a sásipar képviselve lesz, most csomagolják a sok szép holmit, amit előbb Budapestre küldenek, s onnan a minisztérium továbbítja a londoni világ- kiállításra. Az ifjúsági kör márcz. 14-én, a nemzeti ünnep tiszteletére estélyt tart, melynek műsora végleg még nincs megállapítva. A szellemi részt táncmulatság fogja követni. Felsőbányán az Olvasó Egylet által folyó hó 3-án rendezett bál igen fényesen sikerült. A szép számban jelen volt közönséget reggel 6 óráig tartotta együtt a farsangi jókedv és hangulat Balog Károly zenekarának pompás nótái mellett, a ki kitűnő czi- gánynak bizonyult. Többen voltak ott Nagybányá­ról és Kapnikról is. Érdekes volt a fekete kalikóba öltözött álarczosok bevonulása. Jegyeladásból befolyt 112 K, jegymegváltásból 40 K, felülfizetésekből 27'40 K, összesen 179 K 40 fillér. A misztótfalusi »Polgári Olvasókör« szokásos évi bálját f. hó 1-én tartotta meg, még pedig a régi szokástól eltérvén műkedvelői előadással kapcsola­tosan. Színre hozták Szigligeti Edének »A Cigány« czimü 3 felvonásos népszínművét teljes sikerrel. Egyes szereplők alakítása a középszerű vidéki szín- társulatok jobb erőinek is dicsőségére vált volna, így Valek Rozsika a Rózsi szerelmes és szerelmére féltékeny czigány leány szerepét valódi művészeti előadásban mutatta be, különösen nagy hatást ért el azzal a jelenetével, midőn szeretője szakítását megtudva, éles sikoltással ájulásba esik és a csen­des őrültség szimulálásával. Sikerült előadásáért .sok tapsban volt része. Igen jók voltak még: Maj- dikné a Rebeka asszony és Bara Juliska Évi szere­pében. A férfiak közzül Nagy János a czim szerep­ben valódi művésznek mutatta be magát. A nehéz szerep minden egyes részletét; a czigány humort, a czigány lélek mélységes bánatát, és a czigány temperamentumnak megfelelő, korlátot nem ismerő lelki kitöréseket a megfelelő mimikával olyan élet­hűen adta elő, hogy a nagyszámú közönség (köztük sok nagybányai vendég) egy valódi czigány képmá­sát látta benne. Ki is jutott neki a tapsból; Még a jelenlevő czigányok (gordon zenészek) is megtapsol­ták, a mi a mellett bizonyít, hogy eltalálta az alap­hangot. Osztoztak benne az elismerésben Mán Vik­tor a Gyuri, Marosán György a Peti szerepében. Sírva fogad. Püffedt az orcája, Két keze, két lába Összedagadt. — Kelj, segíts! — nem jöhet, lábügyetlen. — Fogd fejét! — nem tudja, kézügyetlen. Szepegve dunnyogott, Hogy őt a szúnyogok Összecsípték. Csak egyszer honn legyen, Ily útra én velem Dehogy jön még! Duzzogott, reszketett: — »E csúf rab öreget Mért visszük haza a kis csolnakon?!« — Csilítom, biztatom, vígasztalom : — Ej! szegény jó gyerek, A míg én szörnyeket Öltem amott, Téged itt, csöpp falat, Majd meg-elt az alatt A sok szúnyog! — Jók voltak még Válek Lajos, Kurta nagy gazda, Rochtiyák István Ferke urasági hajdú és Válek Ká­roly Márton paraszt gazda szerepében. Szeleszky Sándor pedig Várszegi gazdag földes urfi szerepében a művészetet pártoló zsentrit-mutatta be hű alakí­tásban. Hogy az előadás ily fényesen sikerült nagy részök van benne Simon Aurélné Rácz Anna urasz- szony és Simon Aurel rendezőknek, a kik nagy tudással és fáradságot nem ismerő kitartással igye­keztek nehéz feladatuknak megfelelni. Tudomásunk szerint f. hó 22-én Nagybányán is szándékuk van előadásukat bemutatni. Böjti ájtatosságok. A minoriták templomában minden szerdán d. u. 3 órakor a böjt idején szent beszéd és litánia lesz. A szent beszédeket Péter Pál tanár és min. áldozár tartja. Ugyancsak a minoriták templomában minden pénteken este 6 órakor »Corda pia < ájtatosság. — A szt. háromságról nevezett r. k. templomban vasárnaponként a böjti beszédeket Rock István s. lelkész tartja. A polgári kör farsangi vigestélye népes mulat­ság volt, melyen kitűnő hangulatban mulattak hús­hagyó keddtől, hamvazó szerdáig. Az általunk köz- lött programúiban semmi változás nem állott be. Legtöbb derültséget Fliesz Henrik tudott produkálni, aki, mint szerkesztő páratlan sikereket aratott. Az anyagi sikert illetőleg közöljük a mulatság száma­dását. Nyilvános számadás. A nagybányai polgári olvasókor által f. évi március hó 3-án rendezett hushagyókeddi dal-, tánc- és vigestélyen befolyt összesen 262 korona FelülFizettek : Jancsovits József 5 K, Suba Károly, Almer Lajos, Gólya János és Gyöngyösi Gyula 2 - 2 K, Szabó Sándor, G. K, ifj. Suba Károly, Platthy Zoltán, Steinfeld Adolf és Almer László 1 — 1 K. Jegyeiket megváltották : Rényi Árpád, Jeremiás Jenő, Kovács Gyula és Fritsch Sá­muel 3—3 K. Fogadják a felülfizetők a nemes cél érdekében a kör nevében az elnökség köszönetét. A ref. egyház batyubályja ezúttal először volt a kaszinóban és kitünően sikerült. Igen szép, előkelő közönség gyűlt össze a hagyományos jó mulatsá­gon, hol három terjedelmes és pazar terített asztal várta a vendégeket. Az olvasóteremben Bommers- bach Péterné, Jeney Gyuláné, Marosffy Dezsőné, Óváry Frigyesné, Smaregla Mihályné, Wiesner Richárdné voltak a háziasszonyok. A jótszóteremben Gyalay Gyuláné, Jég Jánosné, Jég Károlyné, a tár­salgóban pedig György Gusztávné, Harácsek Vil- mosné, Kiss Béláné, dr Makray Mihályné, Moldován Lászlóné, Prihradny Kálmánné, dr Stoll Tiborné, dr Vass Gyuláné terítettek. Pompás ételekben, ita­lokban, kitűnő felszolgálásban nem volt hiány, de még a táncban sem Két kolonban lejtették a né­gyeseket A közönség bizony csak nehezen fért el ezekbe a termekbe. A tiszta jövedelem megközelíti a tavalyit. Egyébiránt a bál anyagi sikeréről legszebb képet nyújt az egyházi elöljáróság köszönő nyilat­kozata, mely egész terjedelmében következőleg hang­zik : A ref. egyház batyubálja alkalmából jegyeiket megváltották és felülfizettek: gr. Degenfeld^ Sándor (Erdőszáda), Pokol Elek, Stoll Béla, özv. Szendy Antalné 20—20 K; Géresy János 16 K; Gáíffy Pál, Molcsány Gábor, özv. Turman Olivérné 14—14 K; Hanzulovics Kristóf, dr Ajtai Nágy Gábor 12—12 K; K. Gy., Kovács József gépgyáros, Monoki János és neje, Morágyi István, dr Wagner ^József, M. V. L. 10-10 K; Teleki Béláné 8 K ; Révész János 7 K; Bajnóczy Sándor, Csiszár József, Gyöngyösy Gyula, Madán Ferenc, özv Orosz Lajosné, dr yass Gyula 6—6 K; Bálint Imre, Brebán Sándor, ifj. Égly Mihály, Kertész Gyula, Marosffy Dezső, Martiny István, Nánásy István,, Platthy Géza, Szűcs Károly várósi hiv. 5-5 K; Égly Jánosné, Frits Sámuel és neje, Füvessy Lajos, Hoffmann Árpád és neje, Jan­csovits József, dr. Kádár Antal, Kupás Mihály, dr Moldován Ferenc (Felsőbánya), Reketes^ Józsefné, Steinfeld Béla, Thurzó Ferenc, Tréger Károly, Vi- rágh Ilona, K. Virágh Lajos 4-4 K; Barabás Vil­mos, Rácz Péter, Torday Imre, Turman Miklós, Vermes Kálmán 3 - 3 K; Hochman József 2 K 20 f; özv. Balogh’Gyuláné, Bertalan Miklós, Csüdör Lajos, özv. Dani Ferencné, özv. Iblauer Jánosné,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents