Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
Nagybánya, 1908. Október 4. — 40. szám. / 9^ 1 3 XXXIV. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alav Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Október 6. Két nap múlva ismét elérkezik a szomorú datum, ezúttal már a hatvanadik. Tehát két teljes emberöltő múlt el a rettentő mészárlás óta, de miként nem tudjuk feledni Mohácsot, úgy nem feledi el a nemzet az aradi megaláztatást sem soha. Mintha a vértanuk lelke, szelleme térne vissza hozzánk, valahányszor ezt a napot ünnepeljük, megújulnak az ország sebei s szivünk panaszos érzelmekkel telik meg. Kivivtuk-e mindazt, amiért ők küzdöttek? Magyarságunk, szabadságunk függetlenségünk előbbre haladt-é, mint volt a negyvenes években? Késünk a felelettel, mert a haladás az ország függetlensége felé mindenesetre nem áll arányban az elröpült idővel. A föld, hol egykor a bitófákat felállították, nem a miénk, a hazáért elvérzett hősök sirja többnyire ismeretlen. Ám azért mégis minden évben elzarándokolunk képzeletben szent poraikhoz, hogy erősödjünk a hazaszeretetben, hűségben, kitartásban. Az őszi levélhullás, az októberi hajnali hideg szél, a mezei kikerics eszünkbe juttatja a nagy küzdelemnek végtelenül szomorú, utolsó jelenetét, a haldokló természet is őket siratja, őket temeti. Álljatok meg egy pillanatra, szántóvető bocsásd el az ekeszarvát, iparos, kereskedő hagyd ott az üzletet, öltse- tek gyászruhát mindnyájan, ifjak és vének, férfiak és nők. Ravatal mellett álltok. Imádkozzatok a hazáért. Vajha ez lett volna az utolsó! hogy ne omolna itt több köny, több vér, ne keserítene bukás és csalódás, vajha értenők meg egymást elvalahára békességben ! Fájó emlékezés! Bús, leverő! ihlesd meg szivünket, hogy tanuljunk Őtőlük lelkesedni, küzdeni s ha kell, készséges odaadással meghalni a hazáért! Az agyagfalvi réten tartott székely nemzeti gyűlés ökt. 16-án 1848. »A kormánybiztos Berzencei László által kihirdetett* ’s a’ királyi kormányszék' utólagos jóváhagyása mellett, kikiáltás utján elnökletem alatt mai napon Udvarhelyszéken, a’ székely nemzetre nézve emlékezetes agyagfalvi réten tartott székely nemzeti gyűlés’ kezdetéről, ’s e napi nevezetesebb eredményeiről, — addigis mig annak bévégeztével az egésznok folyamáról szerkeztendő jegyzőkönyvet béküldhetném, sietek a’ belügy-miniszteriumot a’ következeodőkben örömmel tudósitni: Miután t. i. az ezen gyűlésre meghívott székely- ség, — ide értve a" még eddig rendes katonákat és azok tisztjeit is — ezek ’s papjaik vezérlete alatt Csik, Háromszék, Udvarhely ’s csekélyebb számmal Maros és Aranyos székekből octóber 15 én szép rendben s némileg felfegyverkezve egybe sereglettek, ’s mainap délelőtti 10 órakor az ülés az érintett réten megnyittatott; mindenekelőtt meghatároztatott: a’ felség és magyar alkotmányhozi hivség és engedelmességhitle- tétele; — mi a’ 60 ezeret felülmúló sokaság által — ideértve a’ fegyverben megjelent rendes katonaságot, és annak tisztjeit is — legkevésbbé sem gyanúsítható készséggel le is tétetvén, végeztetett: hogy e’ hitet a’ katonaság külön is letegye. (Ezt követöleg indítványba téteték és határozattá is válék, egy a’ szász és oláh nemzethezi proclamatio föltétele; mellynek során, annak elöleges nyilvánítása mellett : miként a’ székely nemzet a’ magyar királyhoz és magyar alkotmányhoz hivséggel és engedelmességgel, a’ magyar haza bármi felekezetű lakosaihoz testvéri vonzalommal viseltetik, ’s mindenkinek jogait tiszteletben tarja; a’ száoz és oláh nemzet szólittassanak föl, az illető törvényhatóságok’ utján : a’ felség és alkotmány — úgy a székely és magyar nemzet iránti hason-érzelmek’ tanúsítására; nyilvánosan kifejezve azt: miként az ellenségeskedést hasonlóval torlandja vissza.) — Ezután határozatilag kimondatott: miként az öszves szé- kelység — az idei 22-ik törvényezikk alapján — nemzeti honvéddé alakuland; ’s addigis mig a’ székely katonáknak is illyekké lehető átalakítása valósággal mggtörténhetnék: e’ katonaságnak a’ hazai föhadi ve- zérségtőli *) minden függése megszűnik, és annak kormánya ideiglen, — addig t. i. mig a’ magyar minis- terium annak egy fő parancsnokot rendelne (mire mégis fog kéretni,) átruháztatik k. biztos Vay Miklós’ vezérlete alatt, a’ székely székekben működő k. biztosok és székelyhuszár ezredes Zsombori Sándorra; melly határozat nyomán, az elöemlitett végzéshez képest, az ottan jelenlévő csíki és háromszéki katonaság, és annak tiszti elöljárósága, a’ felség és magyar alkotmány iránti hűségre, a’ magyar ministeriumtóli függésre, s’ a’ hazai föhadi kormány által ezután nétalán teendő rendeletek iránti engedelmesség megtagadására külön is meghiteltetett. Végre k. biztos Vay Miklós az erdélyi réssekből minden idegen katonaság eltávolítása *) úgy a’ gyulafejérváti várnak ’s honbeli minden más erősségeknek biztos székely örizetteli ellátása eszközletére fölszólitandónak határoztatott. Nem mellőzhetem itten örömmel megemlíteni azt is: miként az érintett kérdések feletti vitatkozás közben : a’ székely katonaság fő parancsnokai egyen egyen az agyagfalvi térre emelt szószékre lépve, az eg.ybe- sereglett sokaság előtt egy szivvel-lélekkel nyilvánították a’ magyar király iránti hivségöket, ’s csak a’ magyar ministeriumtóli ezutáni függésöket; — ’s valamint a’ székely katonaság, úgy általában az öszves székelység is, az uj alkotmány és kormányrendszerí erösbülése iránti szives óhajtását, s annak és a hazának védelmérei mindenkori készségét leirhatlan magasztos lelkesedéssel fejezte ki: ’s másképen is láthatók voltak e’ szép nép’ hazája ’s nemzete iránti sze*) Értve van a szebeni hadivezérség. K. D. *) Általánosabban kifejezve: kígyókat nem táplálunk tovább keblünkön. Meg kell mentenünk honunkat, minden idegen szellemű katonaerőtül, melly hazánk érdekének nem megnyerhető, — haszinte hazai volna is. — K. D. **) Jog- és rend-méltánylás, a népek nemzetté éleme- désének jele, Ez jelöli ki más nemzetek fölött az északamerikai köztársaság lakosait* kik bármely nagy tömegekben rendőri, sőt tiszti fölügyelet nélkül tudnak tanácskozni.— Reményre derülten várjuk e szép alakban nyilvánkozott nemzeterő, közvetítéséiül, a nemzetiségünk kiirtására, s alkotmányos szabadságunk fölforgatására összeesküdt rendzavarok és pártütők valóságos megzabolását. Kemény Dénes. A bünliődés. — Dráma 4 jelenetben. — Irta: (Ír. Kiss Rezső. — Személyek: Ágodi Elek ev. ref. lelkész. Éva, leánya (18 éves). Marázy Béla, földesúr. ELSŐ JELENET. , (Az Ágodi szobájában történik. Ágodi és Éva.) Ágodi: Megmásithatlan óhajom, mint mondám! Éva: Atyám! Irgalmas légy! Ne kényszerits rá Boldogtalanná tenni önmagam ! Te, mint az Isten fölként szolgája Mindegyre ékes, szép szavakkal hirdeted Mindannyiszor, mikor két hű szerelmes Elédbe járul, hogy az Ur nevében Áldd meg szerelmük s őket forraszd egybe : »Ha szivetek szeretet fűzi össze, Szivetek hogyha egymásért dobog, Házasságtokban földi édent leltek. Amit nem adhat gazdagság, dicsőség, De megteremt a tiszta szerelem! . . .« Ágodi: Ábrándozó vagy ! Éva : Hallgass meg tovább: Tanítod azt is: férfi és nő hogyha Egymást nem értve, nem szerelve hőn, Lesznek társakká, — a föld minden kincse Övék legyen bár, — boldog életük Soh’ sem lehet. Marázy Bélát, mondám, Én nem szeretem s nem fogom soha! . . . Ágodi: Gyermek vagy még. Az élet nehéz terhét Nem érezéd! Ez ment is tégedet! Éretlen észszel azt hiszed, hogy ábránd Világod mig csak élsz, fog tartani. Szeretsz egy ifjút, amiként te mondod, En meg azt mondom, érdekel csupán. Miként egy ék, egy szép csokor virág, S tetszésedet amily hamar megnyerte, Reá is unsz és eldobod hamar! Szeszély az, mondom, amit mostan érzesz! Éva: Nem az! Ágodi: És hogyha egybekelnél véle, Megbánnád egykor, nem soká talán. Béla szegény és önmagát sem képes Űr módra tartani. Kelten koldusok Lennétek — és ki él, az enni vágy! Midőn a gond és más bajok felhője Tornyosulna majd nap, mint nap reád. Átkoznád akkor százszor azt a percet, Midőn szeszélyed eszed élvévé. Előbb elégedetlenség gyötörne, Utóbb az döntene kárhozatba is! Éva: Erős leszek, mint százados fa törzse, Éretle tűrni édes lesz ha kell. Ágodi: Marázy Béla szép és kedves férfi, Előkelő úr és gazdag nagyon. Kastélya, földje, rétje, erdei Egy kis királyság — s téged hőn szeret! Ót nem szeretni, föl nem fogható! Amit óhajtok, létesülni fog, Karácsonra a Béla nője lész! Éva: Még egyet! Hogyha elszakilsz Elektől, Véle, ha éltem e’gygyé nem lehet, Engedd tovább is, hogy leány maradjak, S panaszt ajkamról nem fogsz hallani! Ezért esengek . . . Ágodi: Ez botor beszéd! Öreg vagyok. A mindenségnek atyja Talán már holnap számadásra hiv, Amint elhangzik a gyászdal felettem És rám borult az anyaföld röge, Árvább leszel a legárvább árvánál, Semmid sem lesz, csak tenger bánatod ! Éva : Irtóztató! Mint hitvány bolti árút Bocsátód testem, lelkem másnak át! Ágodi: Mi az!'? Eeliázadsz és vádolni mersz!? Éva : Nem . . . Nem! Csak lelkem sajgva felzokog, Szeretlek . . . perbe nem szállók veled! (Leborul az asztalra és sir.) Ágodi: Csak sirj! Jobb igy, mint hogyha később sírnál, Mikor majd bánat s gond gyötörne el, Mert akkor tenger válnék könnyeidből, Miket hullatnál, sírva sorsodon! . . . MÁSODIK JELENET. (Egy évvel későbben történik. Marázy és neje Éva.) Marázy: Bensőm mint Vulkán egyre háborog! Komoly szavam van hozzád! Jól figyelj! Éva: Beszélj! Mi bajod, fel nem foghatom!? Marázg: A nőnek legszebb disze: a szemérem És szendeség! Ez védi, mint paizs! Erőssé lészen általa kisértés, Csábítás ellen. Hős lesz általa! De mit kerülöm! ? Kimondom mit érzek : E nagy erényben részed nincs neked. Estélyeken, ha léha bókolóknak, Kalandhősöknek hallgatod szavát, _______ Xj apum.15: mai szárnaa © old.a.1.
