Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-16 / 33. szám
/ Nagybánya, 1908. v-------------------------------------Augusztus 16. — 88. szám. XXXIV. évlplyam. y~ ; \ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVEIdNTlDIEElNr VASÁBNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre^'J^ Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A felsőbányái viz ára. A Felsőbányái Hirlap »Nagybánya vízvezetéke« címmel aug. 12-iki számában vezércikket közöl, melyben azt tárgyalja, hogy mit fizessen városunk Felsőbányának a források használatáért. Egy valaki Nagybányáról sokalta az évi 1000 koronát s a két város testvériségére vonatkozólag gúnyos megjegyzéseket tett. A »F. H.« most azt magyarázgatja, hogy az illetőnek nem volt igaza s reméli, hogy az a bizonyos vélemény nem ment át a közönség tudatába. Részünkről nyilatkozni óhajtottunk ebben a kérdésben külön is, de most, hogy az említett vezércikk megjelent, még inkább kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a felsöbányaiak kívánsága nem megy túl a testvéri határokon. Ez a mi nézetünk és úgy hisszük, sokak nézete. Mi jól tudjuk azt, hogy a vízvezetéknél fő a jó, iható, tiszta, bacillusmentes viz, mert lehet akár aranycsöveket lerakni és fontén lüminözöket építeni, ha nem kifogástalan, kristály-tiszta viz csergedez a csövekben, bizony az egész vízvezeték többet árt, mint használ. Hosszas kutatások nyomán és sok vajúdás után végre rájöttünk, hogy reánk nézve legelőnyösebb ennek a nagy kérdésnek felsőbányái megoldása, mert ha naponként másfél millió liter vízért a felsöbanyaiak 1 frt 37 krt kérnek, én azt oly méltányosan szerény árnak tekintem, amit, ha jól emlékszem, mi nagybányaiak magunk állapítottunk meg magunk között, ha nem is hivatalosan s a testvérváros képviselőtestülete egyszerűen elfogadott. Ami a lisztelő malom motor-kérdését illeti, ez ismét olyan dolog, ha csakugyan szükség lesz reá és csakugyan a viz felfogása miatt válik szükségessé, akkor nincs mit beszélni róla, egyszerűen meg kell csinálni, mert nekünk kell a vízvezeték és ha azt csak ilyen áldozatokkal lehet megcsinálni, akkor igy kell megcsinálni, mert hiszen mi természetesebb, minthogy annak, aki nekünk a vizet adja, semmiféle károsodást ne okozzunk. Nagybánya város képviselőtestülete — meg vagyunk róla győződve — minden nehézség nélkül készségesen meg fogja szavazni ezeket az újabb terheket. Nem meglepetés ez, hanem olyas valami, amire el voltunk készülve és az ügynek — bizony — nem valami jó szolgálatot tenne az, aki a két testvérváros békés egyetértését pl. azzal akarná felkavarni, hogy síkra szállana a nagybányai képviseletben az 1000 korona ellen. Készünkről, úgy hisszük, nyugodtan lehet Felsőbánya vezércikkírója, a mi méltányos és igazságos ebben a nagy kérdésben, az elöl mi sohasem fogunk elzárkózni s a két város bizonyosan megtalálja a helyes utat a megegyezésre, ha jobbról-balról dissonans hangok nem fogják zavarni az előrehaladásban. Az iskolák államosítása Fernezelyen. Az oláh tanító fegyelmi ügyéből kifolyólag merül fel ama fontos kérdés, hogy szükséges-e Fernezelyen állami iskola r Ha tőlem kérdeznék, akkor azt felelném, hogy már 15 — 20 évvel ezelőtt kellett volna a fernezelyi iskolákat államosítani s ezek mellé egy állami óvót is állítani. De a felekezeti iskolák buzgó hívei ellenvetésül azt hozhatnák fel, vájjon niucsenek-e jó felekezeti iskolák, melyeket a kincstár atyai szeretettel gondoz úgy külsőleg, mint belsőleg? Nem tagadom, hogy ez iskolák ellen panasza nem lehet laikus egyénnek; de egy pedagógus rosszul lenne, ha látná s tapasztalná, mily elhagyott állapotban, mennyi tanulóval túlzsúfolt az a kis terem, hová alig fér 30 — 40 tanuló, felszerelése is hiányos, az administráció laza és ha a tanítók nem fejtenének ki oly buzgalmat, bizony az analfabéták száma még nagyobb volna, mint 15 évvel ezelőtt. Nálunk az a fŐ, hogy egy iskolában mennél több gyermek legyen; dehogy alaposan tud-e valamit, az mellékes, csak a vizsgán tudja elfujni a kijelölt tételt. Nem lehetünk eléggé hálásak, hogy 1909-től a kultuszminiszter ur kegyeskedik egy külön állami iskolát felállítani; de még nagyobb hálára kötelezne, ha a kincstári és g. kath. iskolákat is államosítaná, mert akkor megszűnnének azok az anomáliák, melyek most sötét rémként kisértenek az iskola administrá- cióját illetőleg. Hazudnék, ki azt állítaná, hogy az iskola-fentartók nem áldoznak, sőt igen is sokat áldoznak ; de mégis keveset ahoz, hogy az iskolákat arra a színvonalra emeljék, melyet a mai kor megkíván. Nem akarok vádolni senkit, mert tudom, hogy ez iskolák fentartási költsége bizonyos keretben mozog és tovább nyújtózni, mint ameddig a takaró ér, nem lehet, azt is tudom, hogy a hitközség szegény, a nép nem áldozhat az iskolára, tehát legalkalmasabb mód az államosítás az egész vonalon, hiszen a nép óhajtja, a magyarosítás ügye megköveteli és akkor nem fog az utcán lézengeni 200-nál több tanköteles, mert lesznek olyan tantermek, hová mind beférnek és lesz elég tanerő, kik gond nélkül nevelhetik a reájuk bízott gyermeksereget. De szerintem fölösleges is a kincstárnak azért a 40—50 róm. kath. gyermekért két felekezeti iskolát fentartani, hiszen az oláh szülőket arra kényszeríteni, hogy r. kath. iskolába járassák gyermekeiket, mikor nekik is van egy 9 év óta oklevél nélküli tanító vezetése alatt iskolájuk, — lehetetlen és nem is járnak szívesen és rendesen, csak addig, mig legeltetni nem kell menniök, azután Isten hozzád iskola ! Tehát alig járnak iskolába 4—5 hónapot. Ha pedig mulasztásért bejelenti a tanító, no akkor jaj szegénynek ! Még az utcára sem léphet ki, hogy ne kiabáljanak utána, pedig még meg se büntette az elöljáróság, de eszibe sincs ezt tenni. Megtörténik, hogy a szülő fel sem hozza gyermekét beíratni, hanem elküldi hol az egyik, hol a másik iskolába idő- közönkint pár napra és ha ezen pár nap alatt nem tanul meg gyermeke, akkor a tanító a szamár. Nem tudom, hogy máshol is úgy van-e, de nálunk az iskolaszéki intézményt nem ismerik, az jogait és kötelességeit nem ismeri, itt mindenki iskolaszéki tag, legyen após, sógor, testvér stb. Hogy az iskola- épület, tanitólak legalább tűrhető állapotban legyen, a tanítónak kell róla gondoskodnia és pedig ebben a drága világban csekély díjazásért; mert még a régi árak vannak számítva, miből fedezni nem lehet, tehát pótolja a saját zsebéből, mert panasznak nincs helye, mikor nincs költségvetés. Ha megvolna az államosítás, akkor egyöntetű lenne az administráció, erélyesén lehetne a szülőket kényszeríteni az iskolázásra, nagyobb volna az ellenőrzés, föl lennének az iskolák jól szerelve a szükséges tanszerekkel s a kincstár sem költené többet, mint igy, bizony nem fényes iskoláira, a tanítók is tudatában lennének annak, hogy most van felügyelőjük, van kihez fordulni panaszaikkal, jobb kedvvel munkálkodnának; mert a tanító nem fél attól, ha felebbvalóik gyakrabban szerencséltetik látogatásaikkal ; de az 1907. évi 27. törv. értelmében főn sem maradhatnak a mai felekezeti iskolák, ha a kincstár tetemes költséggel át nem alakíttatja, már pedig minek kettős költséget csinálni, mikor az mindegy, akár állami, akár kincstári az az iskola. Az intéző körök igénytelen felszólalásomból be fogják látni, hogy csak a nép szellemi jólétének előmozdítása lebeg szemeim előtt, mikor az összes iskolák államosítását ajánlom. vicepedagogus. Heti krónika. A legutóbbi koncert és a kabarét igen nagy ellentétek valának. Az a könnyed »szán zsén« rendszer még újdonság minálunk, lehet, hogy nem szoktuk meg, lehet, hogy nem szokjuk meg soha, de az sincs kizárva, hogy megszeretjük, mint a kaviárt hosszas gyakorlat után. Ha négyszáz ember előtt becsületes gazemberMortua est. (Eminescu.) int a síri mécsnek végső iobbanása, Éjféli harangszó méla kondulása, Édes álom szárnya, mely utolsót rebben: Úgy szállt a te lelked a bús végtelenben. Elröpültél, mikor fakadtak a rózsák, Mikor a folyóban fürdött a menyország, Amikor az éjnek fényes királynője Palotákat rajzolt a sötét felbőre. És én látlak most is, mint egy ezüst árnyat, Amint a tejúton suhog a te szárnyad; Felhők vállán lépkedsz liliomfehéren, Hulló csillagok közt sugár özönében. Visz’ a fény előre s emel a dal égbe. Kebleden kezecskéd keresztbe van téve, Mintha csak valami káprázatot látnék, Ezüstös, aranyos minden picziny árnyék. S mig röpül a lelked a végtelenségben, Kihűlt fehér tested bánatosan nézem; Amikor a halál koporsóba telte : Ajkad végmosolyát rajta felejtette. Lelkemet szünetlen mardossa a kétely : Halovány leánykám miért is mentél el ? Szép és ifjú voltál, remeke tökélynek, Vagy tán szüksége volt csillagra az égnek ? (j, tán túl a felhőn palota áll diszül, Melynek aranybojtja csillagokból készül; Eángpalakot tiszta színezüst hid ívez. És gyémáulos partot zengő virág hímez. Te mennyei szépség, tán oda sietsz fel Sugaras hajaddal, csillagos szemeddel? Égszínkék ruhádra aranyszál van fűzve, S rubintos koszorú homlokodra tűzve. Csillagözön fénylik utján a halálnak, Az élet ösvényén lázálmok találnak; A halál egy világ fakadó virággal, Az élet egy mese sívár pusztasággal. Vagy talán máskép van ? Hihetetlen volna! Szivemet, lelkemet kételybe sodorja. Mikor csillagokat látok alámenni, Hiszem, hogy a világ csak egy puszta semmi. Ha egyszer az égbolt hasadozna széjjel. S a semmi lehullna zordon éjjelével: Rászakadna az ég az egész világra S eltemetne mindent a örök halálba. Ó, ha ezt a földet egykor e sors éri, A te forró lelked sem fog visszatérni; Édes-bűvös hangod elenyészik nyomban, S liliomos tested por lesz egy halomban. Te gyönyörű holttest, te szépséges angyal! Megérinllek mégis kettétört lantommal. Te már odafönt vagy; többé nem siratlak, Mint egy odatévedt sugarát a napnak. íme a nagy kérdés: lenni vagy nem lenni? Mélységes értelmét érezi mindenki. Ami nem létezik, gyötrelme sincs annak, Az életben pedig csak fájdalmak vannak. Ez a lét egy sívár, őrületes eszme, Ami érzékünket meg kell, hogy téveszsze; Századok mivolta ellentmond egymásnak, Eegyen inkább semmi, mint álomlátások! S megtestesült álmok egymást űzik sorban, De mind oda vesznek a temető porban; Nem tudom fölérni eszméjét a sírnak! Mit tegyek? nevessek? káromoljak? sírjak? De miért ? Őrültség minden e világon! Elmúlásod okát sehol sem találom. Ragyogó alakja a mi bús szivünknek, Csak azért születtél, hogy el is hagyj minket! . . . Istentelen rejtély! Érteni ki bírja? Nincs az lsen neve homlokodra irva! . . . Fordította : liévai Károly. $$4
