Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-02-02 / 5. szám

1908. Február 2.

(S) 5. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

érettebb fővel venni föl tanulónak, amikor már nem a játékon lesz az esze, hanem azon, hogyan legyen jó iparos — egy fél év alatt hasznavehetö munkássá kell kiképezni, mert másként hogyan szolgálja meg tanítómesterének a tanítást.

Persze ha a régi céh rendszerét alkalmaznák, hogy minden felszabaduló tauulónak remeket kellene készíteni s csak ha a bíráló bizottságnak megfelelt a müve, akkor lehetne csak segéd, úgy tudná értékelni a munkáját minden iparos s nem az olcsósággal, de kitűnő munkájával versenyeznék.

Úgyszintén a kereskedő tanuló azzal tenné le a remeket, ha megtanulna rendesen számolni s nem a rosszat igyekeznék vevőire erőszakolni, hanem kitűnő áruit a megfelelő haszon mellett eladni, úgy itt is megszűnnék az egészségtelen verseny.

De hát ezek mind csak álmok, tudjuk azt jól, a kicsi ember, elvégre látjuk, úgy sem boldogul, ha van tehetsége, mert azt meg igyeksznek a nagyobb cégek tönkre tenni, meg oly adót nyomnak a nyakába, hogy Amerikába kell vándorolnia, de azért még egy darabig csak próbálkozzunk, küzdjünk, hátha mégis csak kapunk egy darab kenyeret ebben a szép hazában.

Kis iparos.

Heti krónika.

ügy vagyok ezzel a héttel, mint Finkelstein ur volt az operával. Kérdezték tőle, hogyan mulat, mikor az operaházi zenekar »Teli Vilmos« legszebb áriáit játszotta gyönyörűen s az énekesek csak úgy tátogtak, mint a fecskék, mikor a fecskemama bogárral kínálja őket.

— Hojd molatok? Nü, arra hód aludhassak, tólságos najdo lárma ; arra meg, hojd ébren marodjak, nodjon onalmas. Ez volt a Finkelstein válasza s szakasztott ez a hét természetrajza.

De ha unalmas is, azért számot kell róla adnom.

Nos hát a nagytöbbség prüszköl, aspirint szed és konyakot iszik. Beütött az influenza (magyarul talán folyondárnak lehetne nevezni) s egyenesen a város fején kezdte meg népszerű , kelleme-, és tűrhetetlen működését. Ám azért tulajdonképpen örülnünk kell rajta, a fővárosban ugyanis egész télen kacérkodik az úri világgal, mi azonban erre keletfelé elszoktunk mindig maradni a divattól s igy hozzánk a baj már csak akkor került, mikor a tavaszt minden pillanatban izgatottan várjuk s mikor az ilyen téli betegségnek alig van többé talaja.

Mert egész komolyan tessék tudomásul venni, hogy a jégünnepély óta megenyhült teljesen az idő, mintha csak azt akarná jelenteni, hogy a tündéri látványosságokkal fűszerezett kemény, csikorgós jégestély egyszersmind csattanós befejezője volt az idei rövid téli évadnak, a korcsolyát be lehet fagyuzni és szegre akasztani, mint a bihari pontokat.

Önöknek mindezt könnyű olvasni, de nekem, bizony nehéz megírni. Hiába, ilyen a szegény hírlapíró élete és mégis akadnak, akik megirigylik, pedig dicsőség, babér, vagyon nem terem ezen a pályán, sőt a dicsőséget elvitatják, a babért itt tépik le, a vagyont, nem egyszer, itt pazarolják el ezen a pályán.

A hires Mencsikoff orosz tábornoknak mikor bemutatták Golz urat, igy szólt hozzá:

— Ön hírlapíró?

— Igen, tábornok ur, — feleié Golz.

— Pfuj! Ennyi volt a vitéz katona válasza.

Mennyi költészet, mennyi báj, mennyi ítélet

— Nézd Alit! igy lovagoltam? Nézd a lovát! tulok az!

Szánt, boronái csak a porban: Lyányt ma, öcsém, te se kapsz !

— »Édes uram, le a lóhoz Értesz, a többihez én.

Győz Ali, bár te szabódozzj, Lyányomat ösmerem én.

— »Kész: van a mátka-pogácsa, Kész a kumisz meg a sör; Megvan a mufti kalácsa, Nyárson a ló, az ökör.

— »Síppal a vig janicsár-had S dobbal a házba begyült,

És a muezzinek uj dalt Karba tanulnak együtt.

— »És a veremben a jégen Hüsöl a francia bor;

Tiltja a mufti, de én nem,

S lakziban ő se papol.

— »Szólal a sip, mikor isztok. Kéj röpös a citerán;

S táncra tanult odah'szkok Jönnek elő azután.

— »Ennyi gyönyörnek, örömnek Ellene csak le sem állsz?! Érted van a zaj, meg az ünnep, Bor, pipa, dal, zene, tánc . . .«

Fled a sejk e beszédre,

Lelke a lakziba’ jár,

S szól, kimosolygva a rétre:

— ,Hozza a lyányt Ali mark

egy kicsinyke kis szóban! És mégis vannak, akik ' irigykednek rája. Az ember azt se tudja mihez kezdjen ebben a nagy forgatagban. Mióta Bánya világvárossá lett, négy vasúttal, nem tudunk kiigazodni sem mi hírlapírók, sem a közönség.

Minap is egy felsőbányái ember haza akart utazni a tiz órás vonattal. Sietett s ime alig várt egy-két percet a Zrínyi Ilona-téren, már is berobogott a gyorsvonat, jegye pedig nem volt közös jóbarátunknak. Nosza, felugrott jegy nélkül, már mindegy, lesz ami lesz.

Csak midőn a tömkelegbe lépnk,

Venni észre gyászos tévedésünk.

A felsőbányái polgár is csak midőn az utasok zajgó tömkelegébe vegyült a kocsi belsejében, akkor látta, hogy ez a vonat tulajdonképpen Fernezelyre megy. A tragédia gyorsan befejeződött, az utast letették a »Nagybánya forgalmi kitérő *-nél, vagyis a a Szabó tanyánál s a pár pillanat múlva elrobogó valóságos felsőbányái vonatnak kénytelen volt kitérni a forgalmi kitérőnél. Fizetett egv koronát és gyalog ment a töltésen hazájába.

Ugyan kérem, tessék őszintén megmondani, megtörténhetett volna-e ez nálunk csak egy hónap előtt is ? Bizony nem, de most már a menetrendből alig bir tájékozódni az ember, egész uj nemzedéket kell nevelni, hogy belejöjjön ebbe a phalanszter rendszerbe. Nem csoda, ha a múlt héten pl. egy ügyvéd háromszor ment ki a Zrínyi-téri állomáshoz, háromszor búcsúzott el égető könnyek között övéitől s háromszor maradt le, mig végre a harmadik búcsú után titokban gyalog suhant föl a testvér városba.

így vagyunk ezekkel a vasúti bejárásokkal is, minden héten bejárják az uj vonalat, hol átadás, hol megnyitás, ut-szemle stb. »tartatik» s lesz még mütanrendőri, hadászati, átvételi stb. én úgy hiszem, hogy ezeknek lényegével tulajdonképpen senki sincs tisztában. De az mindegy a hírlapírónak azért mégis, csak írnia kell róla.

És mégis van, aki megirigyel minket, no de sebaj, inkább legyen az embernek száz irigye, mint egy sajnálkozója, régi jó igazságnak tartja ezt

a krónikás.

1 •

Szatmárvármegye II. Rákóczi Ferencnek.

Mióta a bujdosó fejedelem hamvai hazai földben pihennek, általános óhajjá vált, hogy a dicső nemzeti fejedelemnek méltó szobor emeltessék. Nagy arányú mozgalom indult meg egy hatalmas lovasszobor alkotása iránt s gróf Andrássy Gyula és a nagynevű Rákóczi-történész: Thaly Kálmán védnöksége alatt bizottság alakult, mely az eddig egybegyült alap kiegészítésére nyereményekben gazdag sorsjátékot rendez.

Az egy koronás sorsjegyek főnyereménye negyvenezer korona. Vannak ezenkívül tizezer, hatezer, ötezer, továbbá több kétezer és ezer koronás és kisebb nyeremények.

Ezeket a hazafias célú sorsjegyeket most küldte meg a bizottság Szatmárvármegye közönségének, megyénk urhölgyeit pedig fölkérte a sorsjegyeknek ismerőseik körében terjesztésére.

Vármegyénk fiai a dicső kuruc időkben fegyverrel kezükben álltak Rákóczi mellé s nem egy család ma is kegyelettel őrzi fegyverforgató ősének emlékét, aki Rákóczi zászlaja alatt harcolva ontotta vérét hazánk szabadságáért.

A nagy Rákóczi ércz-emléke egyúttal a nagyidők és a benne élt kuruchősök emléke lesz, járuljon ; tehát hozzá minden magyar, hogy az önzetlen haza- szereretet eszményképének hatalmas szobra felállítható legyen.

Adóssága ez a magyarnak az önzetlen haza- szeretet eszményképe iránt s bizony restelkednünk kell, hogy ily későn hozzuk meg áldozatunkat a dicső Rákóczinak, ki hazájáért, a mi szabadságunkért családi tűzhelyét, boldogságát s minden földi javát föláldozta.

Tegyük jóvá a mulasztást!

Hölgyeink ! Járjanak elől jó példával 1

A sorsjegyek nyilvános húzása március 15-én lesz Budapesten, a m. kir. lottóigazgatóságnál (IX. kér. Vámpalota). A központi sorsjegyiroda Budapesten,

IX., Boráros-tér 2. szám alatt van. Nagybánya hölgyeit Andrássy gróf belügyminiszter elnökletével alakult bizottság kérte föl a szent ügy támogatására.

Kinevezés. Ö felsége a király Madán Ferenc bányakapitányt a VI. fizetési osztályba, bányakapi- tánynyá nevezte ki.

Hivatalvizsgálat. Nagy Gábor a pénzügyigazgatóság titkára Nagykárolyból jan. 30-án városunkban időzött, megvizsgálta a városi fogyasztási adókezelést s mivel azt rendben találta, javaslatot tett az igazgatóságnak a várost illető rész kiutalványozása iránt.

Áthelyezés. Berks Lajos helybeli járásbirósági joggyakornokot a debreczeni Ítélőtábla elnöke a debreczeni törvényszékhez helyezte át.

Iskolai vizsgálat. Soltész Elemér és Nagy Lajos ref. lelkészek jan. 2i-én az erdőszádai iskolát vizsgálták meg s a tapasztaltak fölött elismerésüknek adtak kifejezést.

Uj segédlelkész. Boronkay Béla Zilahra távozott s. lelkész helyére a helybeli ref. egyház Miszti Mihályt hívta meg, aki a debreczeni főiskolának seniora volt s' a stuttgarti egyetemről jan. 29-én haza érkezvén, szülővárosában mint s. lelkész a héten megkezdette működését. Az egyház kiváló, jeles erőt nyert benne.

Gyászhir. Madán Ferenc bányakapitányt súlyos csapás érte, testvére özv. Moldován Lajosné, Madán Helena e hó 27-én Verespatakon elhunyt. Madán Ferenc, testvére temetésére Verespatakra utazott.

A tavaszi esküdtszéki időszakra városunkból Langer Sándor, Hanzulovits Kristóf, Bónis István, Lakos Imre, Sipos Lajos esküdteket sorsolták ki.

A kaszinó múlt vasárnap tartotta közgyűlését elég érdeklődés mellett. Stoll Béla elnök beszédében meleg szavakban emlékezett meg dr Lovdeh Gyuláról, ki a múlt év folyamán váratlanul elhunyt. Elnök indítványára dr Lovrich emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik s a családhoz részvétiratot intéznek. A zárószámadást és költségvetést elfogadták. A pénztári tisztség sok régi hátralékot hozott rendbe, szabad legyen azonban arra figyelmeztetnünk, hogy ideje volna már a kaszinóban is az átlyukgatott ellennyugtás (perforirozott) pénzbeszedő rendszert behozni, mert igy a tagok kezében nyugtatvány nem marad s ha a pénzbeszedő könyv véletlenül elvész, oda van minden tudomány. Elhatározták, hogy minden évben Széchenyi ünnepet fognak tartani tisztujitáskor. Ez ugyan eddig is megvolt, csak nem tisztujitáskor. Elnöknek Stoll Bélát, igazgatónak a leköszönt Berks Leó helyébe Moldován Lászlót, titkárnak Stoll Tibort, ügyésznek Weisz Ignácot, pénztárnoknak Jeney Gyulát, ellenőrnek Harácsek Vilmost választották. Ezután megalakították a választmányt. Szóba került ezen a gyűlésen az is, hogy nem rendelik-é meg a régebben kitiltott »Borsszem Jankó«-t? A közgyűlés oda nyilatkozott, hogy még mindig nem rendeli meg Erre vonatkozólag lapunk egy barátjától a következő sorokat kaptuk : »A kaszinó alapszabályainak megalkotói bölcsen gondolkodtak, midőn a politikát emez egyesületből kizárni igyekeztek Jól tudták ők, hogy a politika otthonában egyetértés, összetartás nem lehet. Valódi nagy hazafiak nem egyszer hangoztatták és azok nyomán mi is előszeretettel hangsúlyozzuk nemzeti nagy missziónkat. De a hazafias érdekkel ellentétes álláspontra helyezkedik az, aki a nagybányai kaszinóba politikát csempészve, az erők szétforgácsolását idézi elő. A kaszinó közgyűlése annak idejében helytelenül határozott amaz indítványra, mely a »Borsszem Jankó«-ra való elő nem fizetés iránt történt. Ugyanis a közgyűlésen tett idevágó indítvány, a fönnálló alapszabályok értelmében, határozathozatal végett a választmányhoz lett volna utasítandó. Egyik hiba maga után vonja a másikat. A választmánynak most nem azt kellett volna javasolnia, hogy a közgyűlés a nevezett lapra való előfizetést engedje meg, hanem hogy a a kívánalmak könyvében erre nézve előadott kérelmet az alapszabályoknak megfelelőleg, saját hatáskörében intézhesse el. A politikával nem foglalkozó kaszinó főfeladata lapokat úgy rendelni, hogy minden tagnak igénye lehetőleg kielégittessék, illetve, hogy minden politikai párt lapja rendelkezésre álljon. Ha oly lap kerül kezembe, melyet olvasni nem akarok, egyszerűen félreteszem. Ellenben nagyon bosszantó, ha valamelyik elterjedt lapot, terrorizmus miatt nem találom a kaszinóban. Az ilyen kitiltások különben éppen az ellenkező eredményt szülik, az illető lap megizmosodására szolgálnak, mert ha száz ember nem olvashat egy példányt a kaszinóban, néhány olyan egyén, aki azt nem nélkülözheti, mégis csak megrendeli azt s igy általános tapasztalat, hogy a kitiltással az előfizetők száma szaporodik.«

A muzeum egyesület ez évben febr. 9-én tartja rendes gyűlését, melyre a meghívókat az elnökség már kibocsátotta. A meghívó teljes szövegében igy hangzik: Meghívó a Nagybányai Városi Muzeum- Egyesület folvó évi február hó 9-én, vasárnap d. e. 11 órakor, a városháza tanácstermében tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. A gyűlés megnyitása. 2. Titkári jelentés. 3. A számadások előterjesztése és a számvizsgáló bizottság jelentése.

4. Az 1908. évi költségelőirányzat 5. Ügyvivő alelnök választása. 6. Egyéb, esetleges indítványok. Nagybánya, 1908. január 30. Neubauer Ferenc, alelnök. Neuberger István, titkár.

Emlékeztető. Vasárnap, febr. 2-án d. e. 11 órakor a kereskedelmi bank gyűlése, a maga helyiségében. — Ugyancsak d. e. 11 órakor ref. egyház adókivető közgyűlése a városháza tanácstermében.

Az »Egészségügyőr« cimü Fodor G. Géza szerkesztésében az »Egészségügyőr irodalmi vállalat« kiadásában eddig havonta egyszer, ezentúl havonta kétszer megjelenő szaklap, melynek állandó melléklete ,a Dr. Bród Miksa sz.-főv. gyermekorvos által szerkesztett »Gyermekszoba« cimü gyermekegészségügyi lapocska, jan. hó 15-én megjelent első számával a második évfolyamba lépett. A valóban hasznos, hézagpótló tartalmas lapot t. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk, mert ezen lapnak egy intelligensebb családban sem szabad hiányoznia. A lap sok érdekes és fontos közleményei közül megemlítjük a következőket: Előszót, irt Dr. Donáth Gyula egyetemi tanár a »Klinikai füzetek« főszerkesztője. — Vörheny és a főváros, irta Dr. Feleky Sándor sz.-főv. tiszti orvos.