Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-07 / 23. szám
(2J 23. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1908. Junius 7. Az uj püspök választására vonatkozólag nekünk Debreczenből a következőket írták: Debreczen, 1908. jun. 4. Tegnap délután három órakor a Debreczenben időző papok és egyházi méltóságok, az egyházi hivatal tanácstermében értekezletet tartottak, amelyen a megüresedett püspöki szék betöltésére kombinációba vették a jelöltek neveit. Az értekezleten gróf Dégenfeld József egyházi főgondnok elnökölt, aki miután az elhunyt Kiss Áron érdemeit méltatta, felolvasta azoknak a neveit, akik kombináczióba jöhetnek. Ezek: Dr. Balthazár Dezső, Erőss Lajos, Dávidházy János, Dicsőffi József. Gróf Degenfeld József Erőss Lajost ajánlotta, mire Tisza István gróf állott fel szólásra és kijelentette, hogy a választásra nézve senkit sem szabad befolyásolni, hanem ellenkezőleg teljesen szabad kezet nyújtsanak mindenkinek. Utána Sulyok István biharmegyei esperes beszélt és Dávidházyt, Kiss Ferencz ladányi lelkész pedig dr. Balthazár Dezsőt ajánlotta. Dicsőfi József mellett György Endre szólalt fel. Ezután egyhangúlag julius 7-ének napját tűzték ki a választási közgyűlés kijelölési napjául, amikorra rendkívüli közgyűlést hívnak össze. A közgyűlés eredményét az őszi egyházkerületi gyűlésen fogják előterjeszteni. Az ünnepi beiktatás pedig a jövő tavaszon fog megtörténni. Ezeknek a megállapításával a nevezetes értekezlet véget ért. Eddig a debreczeni levél Részünkről a temetésen megnyilatkozott hangulatból s különösen a papság magatartásából arra következtetünk, hogy minden valószínűség szerint Balthazár Dezső lesz a kerület uj püspöke, a ki ugyan első szavazásnál nem nyer abszolút többséget, de a másodiknál igen. Balthazár böszörményi lelkész, ki egyszersmind végzett jogász, doktor juris utriusque, külföldön sokat megfordult, jeles szónok, jelenleg 37 éves, az alsó szabolcs-hajduvidéki tekintélyes egyházmegye főesperese. Küzdelem az erkölcsi sikerért. Hej, csak nekem volna egy csomó pénzem, mit tudnék én abból csinálni ? Sokszor sóhajt föl igy sok ember és ha valamely jóltevö szellem tényleg előteremtené és a markába adná az illetőnek azt a vágyva esdekelt pénzt, akkor legnagyobb valószínűség szerint az illető azt sem tudná, mit is kezdjen vele. Ingyen tökét azonban senki sem kaphat, azt meg kell szerezni és csak ha megszerezte magának valaki, akkor tud azzal valamit igazán kezdeni. A tőke megszerzéséhez napjainkban már ritkán vezet az ostoba szerencse, mint ahogy sokan állitják, hogy csak szerencse kell és egyéb semmi, ma már a puszta szerencse elcsépelt fogalom, napjainkban a tudás az egyedüli mód, mely a tőke alapját képezheti, De erről hasztalan beszél az ember, ki hallgatja meg? Mikor fülsiketitö módon kiáltja talán már a szopós gyermek is a fülébe a tobzódó szocialista jelszót: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás! Eszményi állapot is volna az! És ha a természet ölén élhetne az ember, ha levethetné évezredek kultúráját, ha nem élne magasabb szellemi életet, ha csak a gyomor egyszerű megtöltése képezhetné vágyai netovábbját, ha megelégedne kezdetleges állati bőr, vagy daróc ruhákkal, ha barlang lakásokban akarna örökké lakni: akkor még a 8 órai munka is igen sok volna, sokkal rövidebb idejű munkával is megszerezhetné paradicsomi kényelmes életét. Akik a természethez közelebb állanak, a földmunkások, pásztorok stb., ha beosztjuk egy év összes napjaira végzett munkaidejöket, nem is végeznek töbA harmadik kapunál megint megjelent előtte az öreg asszony s könyörögve nyújtotta tel éje a kezét. Nem utasította el; ismét megajándékozta őt. A negyedik kapunál is ott volt ám az öreg asszony s ismét alamizsnáért könyörgött. Most már kissé boszankodni kezdett rá a fiatal sah, de nem árulta ezt el s újból adott neki nehány aranyat. Tovább ment ezután az ötödik kapuhoz, hogy az ott álló szegényeket is kielégítse. Egyszerre azt veszi észre, hogy az öreg asszony itt is megjelenik előtte és újból könyörög alamizsnáért. Most már nem tudott uralkodni a boszuságán és rákiáltott az öreg, asszonyra : — Megint itt vagy ! Hányszor kerülsz még ma elébem? Távozzál innen, mert a szolgáimmal foglak elkergettetni! Az öreg asszony ekkor előre lépett és lekapta a fejéről a kendőjét, amely eltakarta volt az arcát. A fiatal sah megismerte az öreg asszonyban az anyját, aki azután korholó hangon mondotta neki: — Álöltözetben jöttem eléd, hogy meggyőződjem arról: csakugyan olyan vagy-e, mint az apád volt. Látod, fiam, még te nem érted el az apád jóságának fokát. Az apád mind a tizenkét kapuban szelíd türelemmel adott volna nekem alamizsnát, ha igy kerültem volna elébe. Nem kérdezte ő a szegényektől, hogy hányszor kérnek tőle alamizsnát: adott nekik mindig türelmesen, jó szivvel. A fiatal sah szégyenkezve sütötte le a szemét, majd igy szólt az anyjához : — Most értettem meg igazán az apám jóságát! Londesz Elek. bet, sót kevesebbet 8 óránál és mondhatni boldog lustaságban élik le életüket. De akiket sorsuk iparos, vagy pláne hivatalnok, kereskedő, szóval a földtől, a termőföldtől távolabb álló munkára állított, annak beborult a szabadsága. Persze nehéz ezt megérteni. Sőt a földmives ember csak az ö munkáját tartja munkának, arra hogy is gondolna, hogy az ö munkája menyország ahoz a rabszolgasághoz képest, amit többi embertársai végeznek, sőt a földmives ember azt mondja: No fiam, urat nevelek belőled, oda adlak inasnak, mester leszel, nem fogsz a napon sülni (hanem elpenészedhetel, összehorpadhat a melled, elsatnyulhatsz valamely műhelyben vagy irodazugban) szóval ezidöszerint fordított világot élünk, azt tartjuk lealázónak, lealacsonyitónak, ami tulajdonkép az igazi fölemelő, az a foglalkozás, amely eltartja az összes mindeuséget, mert hisz csak a kenyér és egyedül a kenyérért küzd minden ember és mentői távolabb esett a kenyér közvetlen tövétől, annál nagyobb megfeszített munka árán juthat hozzá. Nagyon eltértem a kiindulási ponttól, de csak igy tudom magyarázatát adni annak, hogy akit sorsa iparos pályára dobott, dugja be a fülét a 8 órás jelszavak hallatára, mert ha mégis a robot munkát nem akarja élete végéig folytatni, úgy tőkét kell szereznie, ahoz pedig nem lehet csak amúgy szórakozva hozzájutni. Ne feledje el azt egy iparos segéd se, hogy a legfőbb tőke, ami mindennek az alapját képezi, egyedül csak á tudási Tudni pedig csak szorgalmas megfeszített tanulás után lehet és aki tud valamit tökéletesen készíteni, az se álljon meg még annál az egy tudásnál, mert a haladó idővel lesznek, akik újabb és újabb dolgokkal fognak elöállani és azokkal folyton versenyt kell haladnia, mert máskép aki nem halad, azt maradi embernek fogják tartani és nem boldogulhat anyagilag sem. Küzdeni kell tehát első sorban az erkölcsi sikerért, amit meghoz okvetlen a tudás. — Aki tanul, aki ernyedetlenül dolgozik, az vissza van tartva a szórakozásoktól, nincs alkalma elkölteni különböző társaságokban pénzét, az ilyen ember megszerzi az anyagi tőkét is, ami elébb utóbb fölszabadítja öt a robot munkától és megadja a 8 órai szórakozást. Hanem persze napjainkban mint előre is emlitém, nem a tudáson, de a szórakozáson jár már a legzsengébb korban az ifjúság esze, ez azután elvezet az erkölcsi züllöttségbe, lesznek az ifjakból véresszáju sztrájk- vezérek, akik mások boldogulásának tulajdonítják a saját hibáikból származó bűnöket, másokat okolnak azért, mert nem tanultak, mert szórakoztak, mert csak 8 óráig dolgoztak, persze akkor is keveset kereshettek, mert hisz tudatlan, hitvány munkájokért csak rosssul lehettek fizetve. Tisztelet a kivételeknek. Azok a jelszavak, hogy az ifjú test elsatnyul, ha nem lesz kellő szórakozásban része, egy pillanatig sem tarthatók, mert a tanulás korántsem ront azon annyit, mint a szórakozás, pláne mikor 16 éves ifjak éjszakákat dorbézolnak at; húsz éves korig egyáltalán kikeltene zárni az ifjúságot a szesszel' összekötött szórakoztató helyekről. És a legfőbb ideje, hogy vizsgázni kelljen minden iparosnak és csak azután tehessen mester, a tanultakat meg kell szabadítani, a tudatlanok olcsó versenyétől, akik tudatlanságokat az olcsósággal akarják pótolni. — y. Heti krónika. Az igazság után való forró vágyakozás az utóbbi időben rohamosan terjed. Csak az imént olvastuk, hogy Nagykárolynak leghőbb vágyát képezi, hogy törvényszéke legyen s ime ma már ott állunk, hogy Nagybányának is kell igazság, ő is törvényszéket akar. A mi igaz nyugaton, igaz az keleten is, ami lehetséges a megye egyik végén, nem lehetetlen az a másikon sem. Hogy is mondja a nóta: — Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet, mint te . . . Én is lelkesedem érte őszinte szivvel, de félek, hogy ennek is az lesz a sorsa, mint az önálló törvényhatóságnak, mindenki akarja és még sem lesz belőle semmi. Vigasztal azonban az a latin közmondás, hogy »nagy dolgokban már akarni is szép dolog.« Hanem az önkéntes tűzoltóságunk,- az már megvan, vasárnaponként harsány trombitaszóval, dobpergéssel vonulnak gyakorlatra a katonás legények. Olyan jól esett viszontlátni őket, mintha az öreg Nagybánya megint megfiatalodott volna. Azokat a jó esztendőket juttatja az eszembe, mikor virágában volt a tűzoltó egyesület, tanultunk mindnyájan mászást, szerelést, mentést és le is vizsgázott, a ki meg nem bukott, a pesti tanár előtt. Már most aztán ne hagyjuk őket, mert ők sem hagynak minket, tessék azt megnézni, micsoda közönség van most a moziban, hol egy gőzgép működik állandóan, micsoda készenléttel vonulnak ki tűzoltóink, igazán dicséretet érdemelnek érte. Maga a mozi esténkint összegyűjti a félvárost, érdekes műsorral s kitünően sikerült képekkel kedveskedik, persze legtöbbjében az a virtus, hogy futnak, rohannak az emberek, mint az őrültek, de hát ez igy van minden mozinál, nos és nem igy van-é az életben is? tessék csak a mi utcáinkat is megnézni, nem is kell a fővárosba fáradni érte, itt is láthatja már mindenki azt a lázas kapkodást, a mi a huszadik század gyermekét jellemzi. Mint kellemes oáz emelkedett ki a nehéz munkanapok közzül a héten a madarak és fák napja. Hétfőn fölvették a madarak ünneplő ruhájukat, a fák szépen megmosakodtak, megfésülköztek, mert most az ő napjuk van, aztán zengedező kórussal dicsőítették Apponyit, aki még őróluk sem feledkezett meg! Képzelni lehet fakörökben és madárkörökben azt a leűhatatlan örömet és lelkesedést, mikor tudatára jöttek annak, hogy nekik egy saját külön napjuk van, de van ám hadseregük is, a madarak és fák ligája, melynek tagjai a héten esküdtek föl kijelentvén, hogy »életünket és vérünket«, ám azért, ők is bükkfa mellett sült csirke-pecsenyét fognak enni bizonyosan ünnepre. Leverő újdonsága volt a hétnek, hogy a vízvezeték főalapjáról kisütötték, hogy az nem forrás, noha a neve »hármasforrás«, úgy iáit ez is, mint az öreg béka, aki 100 éves korában jött rá, hogy ő nem rák. A folytatását kíváncsian várjuk, az ünnep meghozza majd a szenzációt, másodnapján fogják ugyanis a forrást leleplezni. Addig legyünk türelemmel ebben az igazán nagy kérdésben s töltsük békében az ünnepeket, egy kis jó pünkösti kirándulás feledteti a világ nyomorúságait és hogyha elrontaná is az eső a kirándulást, bizonyosan azt se nagyon bánná a közönség, legalább a gazdák hangulatát ilyenformán ismeri ma a krónikás. Személyi hírek. Robelly Thaisz Fanny, a nőegyesület elnöke tegnap, jun. 5-én, d. u. 5 órakor városunkba hazaérkezett. Dr. Bóth Ferenc kir. törvényszéki elnök, a helybeli kir. járásbíróság megvizsgálása végett a héten pár napot városunkban időzött. Boromisza Tibor püspök állapotában napról- napra javulás mutatkozik, most már van remény felgyógyulásához. Az ág h. ev. egyházközség holnap d. e. 10 és V2 órakor gyűlést tart. Az ev. tiszai kerület jul. hó 14 én és következő napjain tartja közgyűlését Brassóban. Az ünnepélyes istentisztelet szónoka Révész János nagybányai lelkész lesz. Erdöjárás. Márton Sándor erdömester Nagykárolyból f. hó 3-án tartott erdőjárást Felsőbányán a Csurka- és Bányahegyi véderdőben Farkas Jenő polgármester, Gábor Sándor erdőmester és Münnich Sándor városi tanácsos, mint erdőkezelő kíséretében, megtekintvén azokat a helyeket, hol a fa eladás alá fog kerülni. A tiszavidéki ev. egyházmegye ez idei rendes gyűlését Kölesében, Szatmárvármegyében tartja, junius hó 24-én. Emlékeztető. Dr. Makray Mihály polgármester tiszteletére közös vacsora a ligetben ünnep másodnapján este 8 órakor. Törvényszék Nagybányán. Stoll Béla városi képviselő emlékiratot készített, melyben a dolgok mélyére ható érveléssel kifejti, hogy Nagybányára törvényszék kell. A képviselet az indítványt a legközelebbi közgyűlésen fogja tárgyalni. A gyümölcsértékesitö részvénytársaság tagjai közzé újabban beléptek: Felsőbánya városa, felsőbányái takarékpénztár, Degenfeld Sándor gróf és még többen. A vármegyében és az országban örömmel fogadják Nagybánya mozgalmát s mindenütt dicsérettel emlékeznek róla, hogy végre a magyarság gyümölcskereskedelmi téren is tömörül, a mire régóta nagy szükség lett volna. A városi vízvezeték ügyében újabban a felsőbányái u. n. »Hármas forrás« megvizsgálásának szüksége merült föl. A bizottság e hó 8-án száll ki a helyszínére s ott Fluoresim, ammóniák és kali hüpermangán szerekkel kísérletezni fog. Ezeket ugyanis beöntik a Kőrösvizébe s ha e kémszerek két óra múlva a hármas forrás vizében nem észlelhetők, akkor a forrás nem a Kőrös vizének a kifolyása, s akkor megvan a vízvezeték fő tápláló forrása. Nagy érdeklődéssel várjuk a kísérlet eredményeit. Szalmaipar kiállítás. Szokol Ziza tanítónő vezetése mellett megtekinthető jun. 7. 8. 9. napjain a polgári iskola tornacsarnokában d. e. 9 —12-ig és d, u 2—6-ig. Belépő-dij 20 fillér. A debreczeni siketnéma intézet részéről Oláh Károly tanácsos, Gácsér József intézeti igazgató 8 növendékkel együtt ide érkeztek, s a múlt vasárnap előadást tartottak a polgári kör helyiségében nagy közönség előtt, mely egész elragadtatással fogadta a kis siketnémák ügyességét, buzgalmát, kik beszéltek, írtak, kézimunkáikat is bemutatták. A kiállított tárgyakból a közönség sokat megvett, több megrendelés is történt. Gácsér József nagyszerűen mutatta be, hogyan oktatják a siketnémákat. Oláh Károly pedig az intézet történetét, viszonyait vázolva, kérte a közönség pártfogását és hogy azt sikerült megnyernie, abban egészen bizonyosak vagyunk. Térzene a ligetben minden kedden d. u. 6 órakor. Tartja a bányászzenekar. Kérelem. Dacára annak, hogy vidéki előfizetőinknél pár száz korona hátralék követelésünk van kint, a beállott elseje alkalmából egyetlen egy utalványt sem kaptunk, újólag fölkérjük tehát a dij szives beküldésére, nekünk is súlyos kötelezettségeink vannak, melyeknek eleget kell tennünk.
