Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

Nagybánya, 1907. Május 5. — 18. szám. XXXIII. évfolyam NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQJBLBNIK ZMTIlXrrXEKr 'V-A.sAítlXrA.IP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. FéLéwe 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Üdv az uj képviseletnek. Üdvözöljük a képviselőtestület, mely Ilosvay Aladár alispán elnöklete mellett ma délelőtt 11 órakor alakult meg. 1906 december 31-ike óta, tehát teljes négy hónapig szünetelt nálunk a városi alkotmányos élet, hogy kinek a hibájá­ból, nem kutatjuk, vessünk fátyolt a múltakra és tekintsünk inkább a jövőbe. Szép és nagyjelentőségű feladatok állanak az uj képviselet előtt, amely különben csak név- leg uj, mert tagjaiban a régi maradt egy-két uj erőt kivéve Az akaratlan pihenés után szabad legyen remér.ylenünk, hogy friss erővel, igazi tavaszi munkakedvvel lát hozzá a képviselőtestület a nagy munkához, mit a közügyek, az előhaladás érdekében végeznie kell. Első sorban természetesen a tisztikar meg­alakítása lesz a leglényegesebb kötelessége. A tisztikar hivatásos vezetője a városi közéletnek, sokféle ügyes-bajos dolgainknak intézője. A ta­nács eszmékkel, lelkesítéssel, irányt mutató ön­zetlen tevékenységgel úttörője a fejlődésnek. Kicsoda tagadhatná tehát, hogy főleg a tiszti­kartól függ Nagybánya jövője, azért minden városatyának erkölcsi kötelessége jól meggon­dolni, kit tisztel meg bizalmával s szűnjék meg végre-valahára az a rendszer, hogy annak adjuk Ígéretünket, aki ajtónk kilincsét véletlenül leg­először fogta meg a nagy ta'árjárásban. És ha megalakult teljesen tisztikar, kép­viselet, azután kezdődik a teendők egész halma­zának lebonyolítása. A földmivelés terén, az erdészeti ügyek, a közlegelo javítása legnagyobb figyelmet érde­melnek. Az ipar terén, a kisiparnak védelme, az agyagipar nagyobb méretekben való fejlesztése, kereskedelmi szempontból a nagyszálló, a ligeti vendéglő stb. építése. A vallás- és közoktatás érdekében a ró­mai és görög katholikus plébánosi állások be­töltése. Az állami iskolák felépítése és ennek az ügynek végleges rendezése. Az igazságügy érdekében, tekintettel vidé* künk sajátos helyzetért-, a bányatörvényszék sür­getése. Pénzügyek tekintetében a lehető legmé­lyebbre ható rendezés minden téren, többek kö­zött a város takarékpénztárának uj alapszabá­lyokra való fektetése. Belügyi téren: vízvezeték, csatornázás, vil­lamos világítás, egészségügy, önálló törvény­hatóság, megannyi hatalmas gondolatok, szép és merész feladatok a jövendőre. Honvédelmi téren e nemzetiségekkel el­árasztott, munkásokkal eihalmozott vidéken ka­tonaság letelepítése. És még sok más nevezetes kérdést hoz­hatnánk föl, amelyek érdekében tiszteletre és elismerésre méltó feladata a képviselőtestület­nek fáradozni. Kiki kibővítheti, amint akarja ezt a sorozatot. Üdvözöljük tehát a városatyákat nehéz hi­vatásukban s békéc, egyetértő munkájukhoz sze­rencsét, sikert kivánunk! A képviselet megalakulása, * — Két közgyűlés egy napon. — Ma délelőtt két közgyűlés volt a városházán, d. e. 11 órakor Ilosvay Aladár alispán elnöklete mellett megtartották az alakuló közgyűlést, mely rövid egy negyedórát veti. igénybe. Az alispánt Szabó Adolf, Molcsány Gábor, Révész János tagokóól álló küldöttség hívta meg a gyűlésbe, akit midőn a közgyűlést megnyi­totta Égly Mihály főjegyző üdvözölt rövid, tar­talmas, költői szárnyalásu beszédben. Megemlékezett arról, hogy alőször van sze­rencsénk hozzá, mint alispánhoz, kiemelte, hogy a nemzeti küzdelemben, mily kiváló részt vett Ilosvay Aladár, valamint azt is, hogy közigaz­gatási pályáján Nagybánya iránt mindig jó in­dulattal viselkedett. Tolmácsolta a képviselet bi­zalmát, tiszteletét, szeretetét s beszédét az al­ispán éltetésével végezte. Ilosvay Aladár alispán megköszönte a szives jól eső üdvözletét s biztosította a képviseletet, hogy Nagybánya iránt mindig meleg érdeklődés­sel van s a képviseletet a város fejlődésének munkájában a legnagyobb készséggel támogatja Ezután hitelesitökül Csüdör Lajost, Mol­csány Gábort, Glavitzky Károlyt kinevezvén, föl­vette a napirendet. Felolvastatta az újonnan választott képvi­selők és póttagok, továbbá a 3 év előtt válasz­tottak és az értékképviselők névsorát, s mivel a választások ellen semmi panasz, vagy fellebbe­zés föl nem merült, a képviseletet megalakultnak jelentette ki. Ugyanez alkalommal Szellemy Geyza, Ká­dár Antal, Steinfeld Sámuel, Almer Károly, Gel- lért Béla kijelentették, hogy a választott képvi­selőséget tartják meg. Ezt tudomásül vették, mire a közgyűlés az alispán éltetésével véget ért. A másik közgyűlés d. e. 11 és 1/i órakor volt Torday Imre h. polgármester elnöklete mel­lett, aki a gyűlést megnyitván, hitelesitökül dr Miskolczy, Fülep Imre, Szellemy Geyza tagokat nevezte ki, azután szép szavakban emlékezett meg Beregszászy Sámuel haláláról, kinek emlé­két jegyzőkönyvbe igtatják. Helyére Mikó Béla első póttagot hívták be s Gurnesevitset a pót­tagok közül törülték, mivel ö rendes tag. Stoll Béla meleg szavakban emlékezett meg dr Winkler püspökről s indítványára envfekét jegyzőkönyvbe vették s a káptalanhoz részvét­iratot intéznek. Az elnök kijelentette, hogy ezt a hétfői gyűlésen akarta indítványozni, azonban mivel a közgyűlés egyhangúlag helyesli az in­dítványt, tehát ilyen alakban is hozzájárul. Ezután a szervezési szabályrendelet 12. §-a értelmében megalakították a város állandó és adhoc bizottságait, mire a gyűlés déltájban vé­get ért. Az egyes bizottságok következőleg alakul­tak meg: Gazdasági és pénzügyi bizottság. Elnök: Polgár- mester. Előadó: A szaktanácsos. Tagjai: Almer Ká­roly, L. Bay Lajos, Bónis István, Fábián Lajos, Gel- lért Béla. Glavitzky Károly, Kornis Ernő, Kupás Mi­hály, Kovács Gyula, dr Lovrich Gyula, dr Makray Mihály, Molcsány Gábor, Moldován László, dr Aj- tai Nagy Gábor, Neubauer Ferenc, Révész János, Spiczuli Károly, Steinfeld Béla, Stoll Béla, Szabó Mostar. — Irta: Laky Imre. — Az 1878. év julius 29-én mozgósított osztrák-ma­gyar csapatok — túlnyomó részben magyar ezredek — János Salvátor főherczeggel az élükön átlépték Bród- nál az okkupálandó tartományok határát s menten el is foglalták Berbir erődöt — puskalövés nélkül. Már-már hinni kezdett mindenki annak a katona­bandának a meséjében a melyik zeneszóval hódítja meg Boszniát. Persze, aztán nem ment a dolog ilyen simán. Mert hej! de sok jó magyar baka, magyar huszár harapott a Bosna völgyében a fűbe ! Augusztusban már elfoglalták Sarajevót, Bosznia gyöngyét s Jovanovics tábornok is bevonult Mostárba Hercegovina fővárosába. De bizony véres volt odáig az ut. Vércseppek jelölték az utat Mostár felé is, egész a Narentán átvezető úgynevezett római hídig, melynek korlátját vas nyársakra húzott bakafejek díszítették jobb- ról-balról. A kivonuló elégedetlen felkelők jelenetezték e szép fogadtatást, kik még Alit, a mostári pasát is legyilkolták elvonulások előtt, a miért utasításaihoz híven nem akart ellentállást kifejteni az osztrák-magyar csapatok előtt. Ott van eltemetve, ahol meghalt, a Sauerwaldova ulicán fekvő nagy dszámia sirkertjében. Sírjára Cyprus-, gránát-s fügefák borulnak. Hatalmas turbános kőemlé­ket emelt feje fölé a kegyelet. O volt az utolsó mostári pasa. Mostár nem csak legnagyobb városa Hercego­vinának, de legfontosabbika is. Mély vögykatlanát fel­tétlenül védik és uralják az Alpesekre emlékeztető hatal­mas bérczkoszoruk, melyek óriási méretekben gyűrűzik körül. E gyűrű közepén, a mély sziklák közt tovaro- hanó hatalmas hegyi folyam, a Narenta jobb- és bal­partján terül el Mostár. E mély völgybe északról égig meredő szakadékok közt ömlik be a Narenta s délen kissé tágabb völgyön át rohan ki a tenger felé. Azonban alig 30 kilométer­nyire innen, Metkovicsnál már tengeri hajókat himbál habjain a zöld Narenta. Pedig még Mostáron vannak olyan helyei, hogy ügyes tornász bátran megkísérel­heti az átugrását, Az is igaz azonban, hogy veszedel­mes salto-mortale volna, mert csak egy csuszamlás s megtalálja az egyenes utat a pokolba. Mert a Narenta nem szokta visszadni a halottait. Ki tudja azt, hogy hova tűnnek a szerencsétlenek, kiket vagy a véletlen vagy a bánat hajt tajtékzó hullá­maiba ? Vannak egyes helyei, különösen ’az északi részén a völgynek, hol az alig 4—5 méter széles folyamnak, mely tombolva, zúgva, törve rohan tova a két meredek sziklafal közt mélységét ez ideig nem sikerült megmérni. Mily rettenetes mélység lehet itt, mily óriási bar­langoknak kell ott alant a titokzatos mélységben létezni hogy befogadják azt a rengeteg vimennyiséget, mely pár kilométerrel alább már a Dunához hasonló széles folyamot alkotja ? Nem lehet valami vadabb, meglcapóbb kép, mint tavaszszal, nagy vízállásnál hídról nézni a tomboló Narentát. Ilyenkor a legfelső sziklapárkányokig emel­kedik a viz tükre, melyeknek medertávja 20-—30 méter közt váltakozik s melyek lépcsőzetes sziklafalat alkot­nak lefölé az alacsony vízállásig E sziklalépcsőzetek köz rohanva fut a tajtékzó viz s örvényei dühös siet­séggel ragadják a titokzatos mélybe a belétévedt tár­gyakat. A jobb és a balparton levő városrészt ma már két hid köti össze. Az újabb eredetű, a Ferencz József- hid, az európai városrészben van s legföbbképen hadá­szati célokra szolgál. A régi hid, az u. n.: római hid, pár száz éves már, de méreteiben merész és hatalmas alkotás, az ó-városrészben. Különben Mostár nevét is e hídtól vette (Most = hid) Hogy honnan kapta e sokak által megcsudált hid a »római« nevet, azt nem tudni; annyi tény, hogy nem római eredetű mü, mert be van bizonyítva, hogy a j törökök csináltatták pár száz év előtt. Napjai azonban meg vannak e megkapó szépségű hídnak számlálva, mert mérnökök állítják, hogy a sziklafalak melyek a jobb s bal pilléreket alkotják, alá vannak mosva. A kormány el is tiltotta a hídon át a teherszállítást s csak a személyi forgalomnak van fentartva. Mostár még az okkupáció idejében s az arra követ­kező években igazi típusa volt a renyhe, rendszertele­nül épített, piszkos, keleti városoknak. Házainak nagy része össze-vissza tákolt kő tömeg volt, melyet legtöbb esetben arra sem tartott a lusta gazda érdemesnek, hogy legalább kívülről bemeszelje. Kéményről persze szó sem volt, hanem ott ment ki a füst, ahol épen utat talált, Tagadhatatlan, hogy a keleti városrészben még ma is élvezheti, a kinek tetszik, az ilyes keleti panorámát, de a kultúra rohamosan halad, az utczák szélesednek, a palotasorok büszkén emelkednek a haragos-zöld cyprusok között s a régi Mostár lassanként elpusztul, eltűnik a föld színéről. Lap-unis mai száma © oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents