Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

1907. Április 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE , 15 szám. (3) melyek nagyon ajánlatosak. Nagyon tekintélyes a fajok mifélesége és hasznáhatósága; az újabb későn, szeptember, októberben érő cseresnyefajok képezik most az asztalok díszét. Tulnedves talaj kivételével a cseresnye- és meggyfa minden talajnemben jól te- nyész, még magaslatokon is. Sajnos, hogy ez a gyü­mölcsfaj a megérdemelt figyelemben még nem ré­szesül eléggé, amelyet sokoldalúságánál fogva meg­érdemelne. Különösen a meggy az, amely minden háztartásban kívánt és keresett cikk, ennélfogva min­den piacon keresett s jól megfizetik. Őszibarack finom asztalra a legnemesebb gyü­mölcs. Az őszibarackfa az összes gyümölcsfák között a legnemesebb s lelkes kedvelői gyümölcsét »isteni nek«, gyümölcsösei szépségének s az asztal ékessé­gének nevezik. Az őszibarackfa nálunk mélyen fekvő területek kivételével jól diszlik ; többnyire törpefá­nak és gula-alakban nevelik, északibb vidékeken pe­dig redélyzeten. Heti krónika. Tíz napi kitartó ellenállás után végre meg­szűnt a sztrájk. Az egyszeri íiu azt mondta az apjának : — Tata, ha nem ad nekem 50 frt havipénzt, én akkor kitagadom magát. Es az apa nem adott 50 frt havi gázsit és a fiú nem tagadta ki, mert hát mit csináljon. A kincstár százados gyámkodása kis komák­ként dédelgette a munkásokat, valóban itt volna az ideje, hogy nagy korusitsák őket. Járjon kiki a maga lábán. Szűnjék meg minden levonás, minden szövet­kezeti elszámolás. Adják ki a bányász pénzét a hó végén, aztán csináljon vele, amit akar Tanuljon gazda lenni, mint más. Ez az önállósítás talán leg­jobb orvosszere volna az elégedetlenségnek. Eszembe jut egy régi história egy bizonyos erdőmunkásról, akinek elmondta a kezelő erdész, hogy a kereseted ugyebár 42 frt ? — Igaz! — Kivettél 4 kg. szalonnát, az 3 frt 20 kr. — Igaz! — Vettél 50 kg búzát, az 5 frt. — Igaz! — Volt előleged 10 frt. — Igaz! — Kapsz tehát a 42 írtból levonván a 18 frt 20 krt, annyi mint 23 frt 80 krt. — Nuj drebty! Kiáltja hirtelen az erdő munkás, mert neki mind kellett. A 42 frt is, meg a búza is, szalonna is, előleg is és nem tudta megérteni, se- hogysem, mert nem akarta megérteni, hogy miért akartak neki 23 frt 80 krt adni, mikor a fizetése 42 frt. Így van vele a legtöbb ember, szeretné a fize­tést is, meg azt is, hogy ne vonjanak le semmit belőle. Na de talán majd csak elintézik most már bé­késen ezt a dolgot, nem kérnek tőlünk hozzá ta­nácsot. A hét története ebben a sztrájkban leledzik. Jött utána záradékul egy kis választás úgy hamaro­san 3 nap alatt, de nem tudott valami nagy port fölverni. — Szavazat, szavazat, mit ér a szavazat, mikor mindenkinek pénz kellene, jobb közgazdasági, pénz­ügyi állapotokra volna szükség. De ha már kenyeret nem tudunk adni — hisz ezrivel vándorolnak ki a magyarok — adjunk lega­lább jogot a népnek. A gyermek is elfelejti a szép játékszer mellett, hogy éhes. Tehát »jogot a népnek,« ezzel a közkeletű szállóigével búcsúzik el a héttől a krónikái. Őrülten a leány, — most nincs számára korlát! — Mohó vágygyal ölelte a kis fiút magához S ajkát tapasztva annak ártatlan homlokához, Zokogva csókolá föl, szemét köny átszövé, E tévedt csók nyomát, mely nem lett az övé. V. Az ifjú elhagyá a kis padláslakót, És teltek a napok, hetek meg hónapok. A költőnek, kiért emészti vágy szivét, Nem hallá már csupán növekvő hir-nevét. Mint azok a szegények, a kik farsangon át Ulczán ácsorgva hallják a báli muzsikát, Jankánk is úgy örült s e szent öröm növekszik. Hogy messze azt az ifjút dicsőség, hír övedzik. Ő néki nem jutott szépség és szerelem, Homályban élt tehát, békén s örömtelen. Élte unalmas és kopár lön . . . Oda át, Gépével egy szabóleány ütött tanyát, Hol úgy szerette látni, üdülve alkonyaikor, Az ábrándos poétát, ki meg se látta, akkor! Csöndes unatkozással végezte, a mi kellett, Cseléd volt s hü leány az édes anyja mellett. Felejtett Néha még, ez unalom között Ha a szomszéd fiúcska nevetve be-bejött, S az arczát csókra nyujtá, mókázva gyermeteg’, Janka, közelgni vélvén a részeg perczeket, Mivel megrészegűlni és üdvözülni fél Ez egy csók árnyékának hév emlékeinél: Nem csókolja meg többé! — ezt tette föl szegényke. S ez egy csók volt Jankának, ez volt egész regénye. Uj bányatanácsosok. Ö felsége a király Szellemy Geyza és Weisz György főmérnököknek a kir. bánya­tanácsosi címet adományozta. Tanári kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Dr. Bencz János h. igazgatót a nagybányai áll. főgimnázium rendes igazgatójává, Incze Lajos és Myskovszlcy Ernő tanárokat a VIII. fiz. osztály 3. fokozatába, Thurzó Ferenc h. tanárt a nagyszebeni főgimnáziumhoz, Kmoschek Elek h. tanárt a gyöngyösi főgimnáziumhoz rendes tanárokká nevezte ki. Kinevezések, kir. pénzügyminiszter Buszinyák Antal zágrábi kataBfceri mérnöksegédet a X. fizetési osztály 3. fokozatába mérnökké, Dienes Tibor felmérési növendéket kataszt. mérnöksegéddé nevezte ki. Eljegyzés. Németh Sándor budapesti gyógyszerész, Németh Mihály helybeli tak irékpénztári tisztviselő fia, jegyet váltott Kecskeméten Szeley Modellka kisasz- szonynyal. Adomány. Dr. Kádár Antalné a jótékonycélu nő- egyesületnek 4 K 68 fillért adományozott. Az összegért hálás köszönetét mond : Robelly Thaisz Fanny elnök. Tavaszi rendes vármegyei közgyűlés lesz május 2-án. Ezt mege'özöleg a főispán az állandó választ­mányt ápril. 23 d. e. 1/ill órára összehívta a múlt évi zárószámadások tárgyalása végett. Gyászlap. A. nagy idők tanúi közül ismét egy derék fárfiu dőlt a sírba. Beregszászy Sámuel városi képviselő, a ref. egyháznak több éven át gondnoka s haláláig presbitere, 48 as honvéd, sok szenvedés, hosz- szas betegeskedés után szerdán reggel meghalt. A boldogult tevékeny részt vett városunk közéletében s halála veszteség úgy a társadalomra, mint egyházára s családjára nézve. Tegnap d. e. 11 órakor temették Soltész, Révész lelkészek, Boronkay s. lelkész. A gyász­beszédet a halott felett Soltész Elemér tartotta. Ki- kisérték nagyszámú közönséggel együtt a 48-as hon­védek is, kik már csak öten vannak. Meghajtották zászlójukat a sírnál s megkönnyezték a derék bajtársat, akinek az Ég adjon csendes pihenést a magyar haza földjében! A család gyászlapja igy hangzik : Alólirottak úgy a magok, mint az összes rokonság nevében szo­morodott szívvel jelentik, hogy a fáradhatatan, ügy­buzgó férfiú, a forrón szerető édes atya, nagyatya: Beregszászy Sámuel iparos, városi képviselő, 48—49-es honvéd, életének 76-ik, özvegységének 11-ik évében, f. évi április hó 10-én reggel 7 órakor, hosszas szenve­dés után csendesen elhunyt. A boldogultnak hült teteme f. évi április hó 11-én d. e. 11 órakor fog a helv. hitv. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Nagybányán, 1907. április 10. Béke lengjen poraifelett! Gyermekei: Beregszászy Ilka férjezett Wienerberger Béláné és férje, Beregszászy Kálmán és családja, Bereg­szászy Károly és családja. A községi isk. igazgató nyugdija. Illetékes helyről vett értesülés alapján kzöljük, hogy Doroghy Ignácz volt községi iskolai igazgató nyugdiját a miniszter úgy állapította meg, hogy a város képviselőtestülete által elfogadott nyugdijösszeget teljes egészében jóváhagyta s a tanácsot felebbezésével elutasította. Az évtizedeken át sokat fáradott érdemes igazgató ügyének ilyetén elintézése fölött őszinte örömünknek adunk kifejezést. Épül az uj kénsavgyár. Bedő Béla budapesti és Veiszner kassai vállalkozók a héten ápr, 8 án meg­kezdték a fernezelyi kénsavgyár építését. A nagyszabású mü, mely évenként 50—60 ezer mázsa 52 fokos kén­savat fog gyártani, ezenkívül rézvitriolra, műtrágyára is berendezkedik, ott lesz az üzőhődök és ólomraktárak háta mögött a hegyoldalban. Dec. 3 L-ig úgy a kén- savgyárnak, mint a vasútnak készen kell lennie s jan. 1-én köteles az üzemet megkezdeni. Városunkra és vidékére nézve nemcsak iparilag nevezetes lesz ez az uj vállalkozás, de kihat a gazdaságra és az egészség­ügyre is, mert ez fogja menszüntetni Nagybányán a kohófüstöt, épp ez okból őszinte örömmel sietünk a hirt tudatni t. olvasóinkkal. Gyászhir. Felsőbányán Süssner Ferenc ny. kir. bányatanácsos az ottani takarékpénztár igazgatója hosz- szas betegeskedés után kedden elhalt. Felsőbánya köz­életének egyik tevékeny, tisztelt alakja volt. Temetése nagy részvét mellett csütörtökön ment végbe. A halál­esetről a család a következő gyászlapot adta ki: Alul­írottak a maguk, valamint a kiterjedt rokonság nevében is, szomorú szivük mély fájdalmával tudatják a szeretett és felejthetetlen jó férj, apa, nagyapa és testvérnek: Süssner Ferenc nyug. m. kir. bányatanácsosnak folyó évi április hó 9-én d. u. 4 órakor, életének 72-ik, boldog házasságának 37-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. Felejthetetlen drága halottunk földi maradványa folyó hó 11-én d. e. 11 órakor leendő beszentelés után ugyanaznap d u. 4 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a kápolnai sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyan­aznap délelőtt 9 órakor fog az Egek Urának bemutat- tatni. Örök világosság fényeskedjék neki! Felsőbánya, 1907. évi április hó 10-én. özv. Süssner Ferencné szül. Szaitz Mária bánatos neje. Papolczy Lajosné szül. Süssner Leontin gyermeke. Süssner Antal, Süssner Konrád, Süssner Ferdinánd, Süssner Emil testvérei. Papolczy Lajos veje. Papolczy László, Papolczy Margit, Papolczy Ilona, Papolczy Jenő, Papolczy Katicza unokái. A felsőbányái részvénytakarékpéntár külön gyász­lapon tudatta igazgatójának elhunytát, mely gyászlap szövege ez: »Elesett a mi fejünknek koronája.« Siralm. V: 16. A Felsőbányái Részvéuytakarékpénztár igaz­gatósága, felügyelő-bizottsága, tisztviselői az összes részvényesek nevében is szívok legmélyebb fájdalmával jelentik az intézetnek alapításától kezdve nagyérdemű, felejthetetlen emlékű igazgatója: Süssner Ferenc m. kir. bányatanáosos urnák hosszabb szenvedés után folyó hó 9-én d. u. 4 órakor történt halálát. Az Urban meg­boldogult kedves halott porrészei folyó hó 11-é.n, dél­után 4 órakor fognak az anyaföldnek átadatni. Felső­bánya, 1907. évi április hó 10-én. Áldott emléke örökké éljen szivünkben ! A városi képviselőtestület tagjaiul a mai válasz­táson megválasztották a keleti kerületben a követ­kezőket: Szerencsy József, Bónis István, Szellemy Geyza, Hanzulovics Kristóf, Jancsovics József, Dr. Makray Mihály, Bányai József, Rozsos István, Lakatos Ottó, Bertalan Miklós, dr. Stoll Tibor, Sólyom Ferenc, Boda Gyula, Kovács Gyula. A nyugati kerületben: Farkas Sándor, Csepey Ferenc, Iványi Grünvald Béla, Szász Lajos, Spiczuly Károly, Vásárhelyi Gyula, Virág István, Kovács István, Steinfeld Béla, Ajtai Nagy Gábor. Póttagok lettek a keleti kerületben Mikó Béla. Gur- nesevits Lajos, Thurzó Ferencz, Morvay Gyula, Nagy Samu, Gerdenits János. Monoki János. Bátori Gusztáv. Póttagok a nyugati kerületben Kiss Lajos, Jég jános, ifj. Klement Károly, Szász János, Heffler Ignácz, Iring Pál. Országos ifjúsági egyesület. A hely­beli ifjúsági kör kebelében, mint értesülünk nagy­szabású mozgalom indult meg. Igen szép eszmét akarnak ugyanis megvalósítani. Az egész haza ifjú­ságát országos szervezetben egyesíteni óhajtják, hogy vállvetve, mint tömör, törhetlen sereg küzdjenek a magyarságért. A nagy eszméhez nagy sikert kivá­lnunk s annak szolgálatába lapunkat ezennel szí­vesen fölajánljuk. Megjelent a nagybányai ref. egyház 1906. évi jelentése Nánásy István nyomásában, díszes, csinos kiállításban 30 lapon, kiadja az egyháztanács. (V-dik füzet.) Tartalmazza a népmozgalmi adatokat, a vallás­erkölcsi állapotról, iskoláztatásról, a küléletről szóló jelentéseket. Anyakönyvi adatokat, adakozásokat, az egyház, a debreczeni egyetem (1687 K 20 f) részére, a nevezetesebb gyűlési határozatokat, az egyházi számadásokat s az adózó tagok névsorát. Az ilyen évkönyvek mindenesetre igen értékesek, tiszta képet nyújtanak az egyháznak úgy bel-, mint küléletéröl, tájékoztatják az érkeklődő tagokat. Elhalálozás. Pfeilmayer Ferenc 87 éves ny. kincs­tári zuzógondnok tegnap délelőtt végelgyengülésben meghalt. A boldogultnak nehány év előtt volt az arany­lakodalma, most már özvegységben élt. Halálát 42 unoka, 25 dédunoka, 15 unokamenye és unokaveje gyászolja. Temetése vasárnap d. u. 4 órakor lesz. A Pfeilmayer-család gyászlapja igy hangzik: Alólirottak mély fájdalommal jelentjük úgy a magunk, valamint az összes rokonok nevében is, hogy a szerető és gondos atya, nagy- és déd-apa s rokon : Pfeilmayer Ferenc nyug. m. kir. zuzó-gondnok életének 87-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után, f. évi április 12-én reggel fél 7 órakor az örökkévaló­ságba elköltözött. A boldogult kedves halott földi maradványai április hó 14-éh d. u. 4 órakor róm. kath. szertartás szerint fognak nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat április 15-én reggel 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagy­bányán, 1907. április 12-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Pfeilmayer Alojzia és férje Balázs istván, Pfeilmayer Josefa és férje Szepper József, özv. Neubauer Mátyásné szül. Pfeilmayer Anasztázia, Pfeil­mayer Szidónia és férje Zahoranszki Sándor, Pfeilmayer Gyula és neje Maár Terézia, Pfeilmayer Ödön és neje Földessi Agnes, Pfeilmayer Jenő és neje Bella Matild, Pfeilmayer Simon és neje Abordán Borbála, Pfelmayer Gábor és neje Wernoczy Matild, Pfeilmayer Lajos és neje Maár Alojzia gyermekei, 15 unokamenye és unoka­veje, 42 unokája és 25 dédunokája. A független párt vasárnapi közgyűlésén választ­mányát következőleg alakította meg. Elnök: Farkas Sándor, alelnökök: Bónis István és Szász József, fő­jegyző: dr. Vass Gyula, aljegyzők: Sólyom Ferenc és ifj. Senkálszky Mihály. Rendes választmányi tagok: Almer Lajos, Almer Károly, Csepey Ferenc, berenczei Kovács Sándor, Kornis Ernő, Szőke Béla, Morvay Gyula, Wienerberger Géza, Iványi Grünvald Béla, Virág István. Moldován László, Spiczuli Károly, Mendihovszky József, Jég János, Szász János, Glavitzky Károly, Hor­váth András, ifj. Incze József, Mostis Lajos, Dobricsán János, Gyöngyössy Gyula, Kupás Mihály, Galló Antal, Kovács István. Póttagok: Kovács Lajos, Kazamér János, Monoki János, Kovács Béla, Balkó Sándor, dr. ajtai Nagy Gábor. Az iparos ifjúság önképzö egyesülete holnap vasárnap d. u. 3 órakor saját helyiségében választ­mányi ülést tart, mely alkalommal az elnökválasz­tást fogják előkészíteni. A Nagyszálló romjainak eltakarítása végett dr. Herczinger Ferencz v. főorvos a tanácshoz sürgős beadványt intézett, miszerint a romok valóságos vá­sári tárhelyekké váltak s annyira bűzösök, kigőzöl­gésükkel annyira veszélyeztetik a város lakosságát, hogy haladéktalanul lebontandók. A .mérnöki hiva­tal erre azzal válaszolt, hogy mivel a nagyszálló különben is építés alatt áll, tehát erre vonatkozólag intézkedés annyival kevésbbé szükséges, mert nincs rá pénz. A főorvos ezzel a válasszal nem elégedett meg és sürgősen követeli a közegészségügyi bizott­ság összehívását. A bányász sztrájk tiz napi rendületlen kitartás után végre jobb irányba fordult. A veresvizi mun­kások tegnap végre munkába állottak. Nagybányá­ról és Felsőbányáról azonban négy-négy bányász Budapestre ment, hogy közvetlenül tárgyalhasson a

Next

/
Thumbnails
Contents