Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

TÁRSADALMI HETILAP.

• •

A NAGYBÁNYÁD "GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK ZMUlSTIDEISr ‘VMLSÁEMNr^E3

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsóbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Védekezés a heveny-fertőző betegségek ellen.

A járványok két év alatt erősen pusztítottak városunkban és a környéken, s ámbár ma e tekintetben az állapot némileg megnyugtató, mégis mivel Nagybánya ezen a téren is utóbb nagyon szomorú nevezetességre tett szert, igazán helyén való dolog volna, ha a képviselőtestület szabályrendeletet alkotna e veszedelmes betegségekre vonatkozólag,

Sok könnyelműséget, nemtörődömséget, tudatlanságot tapasztalunk e részben fent és alant mindenfelé, kiki szeretné, ha mennél több idegen keresné föl e szép vidéket, ám ez a kívánság csak Írott malaszt marad mindaddig, mig komolyan nem intézkedünk a betegségek szörnyű terjedésének meggátlására.

Szatmár városa követendő példát adott nekünk, midőn a héten szabályrendeletet alkotott erre vonatkozólag. És bár mi némileg enyhének és hiányosnak tartjuk Szatmár szabályrendeletét ismertetjük itt mégis tájékozásul, mert egy pár intézkedéssel kiegészítve mi is nagy hasznát vehetnék.

A heveny-fertőző betegségek ezek: 1. roncsoló toroklob és torokgyik ; 2. vörheny; 3. kanyaró; 4. szamárhurut, 5. hólyagos himlő minden faja; 6. bél-typhus; 7. küteges hagymáz; 8. vérhas; ázsiai és honi cholera; 10. járványos fültőmirigylob: 11. járványos agy-, gerincagy- hártyalob; 12. szemcsés köthártyalob; 13 gyermekágyi láz. (E sorozatot néhánynyal okvetlenül ki kellene még egészíteni, mert a felsorolás nem teljes.)

Úgy a kezelő orvosok, mint a lelkészek, tanárok, tanítók, tanítónők, akiknek a megbete- gülési eset tudomásukra jut, tartoznak azt a rendőrkapitányi hivatalnak, mint I-ső fokú egészségügyi hatóságnak, még aznap tudomására juttatni. A rendőrkapitány pedig, amennyiben épen saját hivatalnokai jutnak ilyen heveny-fertőző megbetegülési eset tudomására, avagy azt neki lelkész, tanár, tanítónő, vagy szülésznő bejelenti,

a városi orvost a bejelentett beteg azonnal való megvizsgálására hívja föl.

Az így bejelentett és megállapított heveny- fertőző beteg lakásának ajtaja minden előforduló esetben könnyen szembetűnő helyen vörös cédulával »heveny-fertőző betegség miatt a beteg- látogatás tiltva van« fölirattal jelölendő meg a rendőrség által.

A rendőrség, illetve csendörség köteles szigorúan felügyelni, ha vájjon ezen hatósági tilalom betartatik-e? s ha nem, azon esetre az áthágó megnevezésével a rendőrség, illetve a községi bíróságnál a megtorló eljárás meginditha- tása végett a jelentés az észlelő által haladéktalanul tétessék meg.

Tekintettel azon körülményre, hogy számtalan alkalommal ismétlődik azon eset, hogy a vidékről heveny-fertőző betegeket szállítanak be a város területére, sőt azt nem ritkán, habár csak rövid időre is, elhelyezik egyik vagy másik családos ismerősüknél, amely utón történnek rendesen az első megbetegülések, t. i. az ily módon való behurcolás utján: ugyanazért csakis olyan beteg szállítható a város területére jövőre, amelyik megyei hatósági orvos által előzetesen kiállított bizonyítvány szerint heveny- fertőző betegségben nem szenved.

Azon lakásban, ahol fertőző, különösen heveny-fertőző megbetegülés fordult elő, okvetlenül szükséges a beteget az egészséges környezettől, lakótársaktól, családtagoktól teljesen elkülöníteni, tehát egészen külön szobában elhelyezni, ahová azután azon egyénen kívül, ki az ápolást teljesiti, más be nem bocsátható.

Azon családtól pedig, hol a lakás szűk volta miatt kénytelen a beteg a családdal egy közös szobában feküdni, vagy pedig, hol a szűk lakásban valamely rövidárus, fehérnemű, ócska ruha, vagy gyömölcsféle, citrom, narancs stb., vagy más élelmiszer-árusítás, vagy legalább is raktár-helyiség van, ahonnan ezen elárusítandó tárgyak a piacra ki és onnét ismét a fertőző lakásba visszahurcoltatnak, azon háztól vagy lakásból a heveny-fertőzött beteg okvetlen a

járványkórházba szállítandó ki. Ellenkező esetben az üzlet a betegség tartamára és az el- árusitásra benttartott cikkek és lakás stb. teljes hatósági fertőtlenítése után is a hatóság által mindenkor meghatározandó időtartamra bezárandó lesz.

Mindazok, kik a 7 évnél fiatalabb gyermek gyógykezelését elmulasztják, vagy az olyanok megbetegülését eltitkolják, szigorúan büntetendők.

Azon házból, illetve lakásból, hol hevenyfertőző megbetegülés jön létre, még azon esetben is, ha beteg az egészségesektől egészen külön szobában elkülönítetett, a család többi gyermekei, vagy a családnál lévő tanulók, iskolás gyermekek a betegség tartama alatt az iskolát nem látogathatják, kivéve azon ritka esetet, ha az elkülönítés még a heveny-fertőző bántalom biztos kórismerhetése előtt foganatosíttatnék.

A heveny-fertőző betegségben megbetegül- tek ruhái, ágyneműi, játéktárgyai stb. stb. fertőtlenítés nélkül sem el nem .ajándékozhatok, sem áruba nem bocsáthatók.

A heveny-fertőző betegségben elhunyt temetésén csak a legszűkebb család tagjai vehetnek részt. Idegeneknek vagy gyermekeknek odacsoportosulása egyáltalán nem engedhető meg.

Az ilyen bántalommal elhunytak ravatalánál cserepes élővirágok, pálmák, stb. alkalmazása meg nem engedtetik. A halottas szoba díszítése, drapéria, stb. a gyászszertartás után azonnal összeszedetvén, a hatósági gőzfertötlemtőben fertőtlenítendő. Nem engedhető meg különben sem, hogy a gyászszertartáshoz ugyanaz.a díszítés alkalmaztassák a nem fertőzött bántalommal elhunyt ravatalánál, amely a ragályos bántalommal elhunyt ravatalán volt alkalmazva.

A heveny-fertőző bántalommal elhaltak körül a halott-látogatás is szigorúan tiltatik, a hullák csakis halottas-kocsin és semmi más módon vagy járművön nem szállíthatók. A halottas-kocsin gyermek semmiféle minőségben sem szerepelhet.

Jövőre épen úgy, mint a többi bejelentésre

Janka regénye.

Irta': Francois Cojipeé, fordította Zempléni Árpád.

II.

De a negyed szegény, ó templomán kívül,

Hol szentelt vízben a jó lélek felüdül,

S a gótivek alatt vigasztalásra lelhet,

S kivéve e magános, csendlakta régi kertet,

Legjobb szerettek ők bizalmas otthonukban Kettecskén üldögélni. Szép nyári este gyakran Kimentek a terászra, ebédjüktől fölkelve,

Anyját leülteié a lány a nagy fotelbe És "aztán elmerengett, megdőlve a karfához.

Alatta, ködben úszva, dörgött, zúgott a város. Leszállt a nap. Vörös minden, mint tűz után, Kétfejű hidraként gubbaszt a Notre-Dame.

Tovább, a bíboros folyam fölött kilátszott Tornyával a Palais, cirádáktól virágzott,

Oly könnyű, likacsos, mint egy ötvös remek S aranyporral befújta a. szép naplemenet.

Keletnek, már homályban, az ég félgömbje szélén A hamvas láthatár opálszinü fehérén,

Látszott kék, messzi halmok amfiteátroma.

S e zugás ! úgy gomolyg, mint tört szavak pora.

S e háztetők csodás tájképe, mely fölött Kémények sokadalma békésen füstölög! . . .

Itt ábrándozva sok szép, csöndes alkonyon,

Itt lett szerelmes is Janka, e balkonon.

Látszottak innen a szomszéd manzard-tetők,

Kiugró ablakokkal. Itt lepte úgy meg őt,

Hogy ily ablakban ülve egy ifjú olvasott.

Izgatta, érdekelte — bár nem volt arra ok, —

E csöndes olvasó: az arca bus levert,

Kezénél, a pádon, élelme ott hevert,

Gyümölcs, kenyér, pohár viz. Vékony kis vacsora. Nem bánta: olvasott! Mögötte a szoba.

Homályban is kivette a kis lakás setét

Zugát a hársfa-ágygyal s a másik szögletét,

Hol a füstös falon kis könyves-polca függ, Szegénység és tanultság jelképe mindenütt.

Megsejditette Janka, szemével szive lát,

Hogy egy merész rajongó tanyázik oda át,

Nagy művön dolgozik, nagy eszmék remetéje,

S azért önkénytelen vonzódni kezd feléje.

Midőn az éj leszállt, a könyvet félre tettp,

S lassacskán a sovány élelmet is megette,

A morzsát meg kiszórta marékkai a tetőre.

E könnyed mozdulat sok bájra vall s erőre.

E kellemtől a lány ott álla megigézve.

A mord fiú pegig reája át se nézve,

Párist bámulta csak, szeme fölvillogott;

E nézésben kihívás, fensőbbség csillogott,

S a vágy, kinyerni majd ott a föld csodálatát 1 Elhagyta izgatottan kis padlás-ablakát.

Bement a szűk szobába. Egy pillantás alatt Fény szűrődött ki, benn a lámpa meggyuladt,

Az ablak, a szoba egy percre fényt kapott.

Aztán betette az ifjú az ablakot,

A függöny leszaladt és a leány ijedve Fölrezzent. Szive fájt, mert akkor már szerette.

Sok este látta ott. Oh, édes Istenem,

Mily boldog volt, ha jött! mily nyugtalan, ha nem. Mily bu, ha ablakából beüzte őt az est,

Holott egész nap is elnézné örömest.

Oh, látni, látni őt! csak azt kívánta lelke,

Jankát már életéből csupán az érdekelte.

Egész nap izgatott volt, vigsága elveszett,

Vagy várta azt az órát vagy rá emlékezett.

De senkinek se szólt, magában tartogatta,

Titkát, e bus chimérát, anyjával sem tudatta.

Igaz, hogy odakünn tovább elüldögéltek,

De más nem változott, miként előbb, úgy éltek. Misék a Szent Medárdban, Füvészkert, séta ott

Mindig azon bajok s ugyanolyan napok,

Mint mig nem szeretett.

Ha sajgött szive titka, Vén harmóniumát a jó leány kinyitva,

Az anyja kedvéért románcot énekelt,

Hermance s Isoliert, ebben nagy kedve telt.

Hallván a hős lovag csodálatos szökését,

A mama is letette örökmozgó kötését,

Büszkén mosolyga föl lyányára vak szemével És verte az ütenyt hosszú kötőtűjével.

De bus volt Janka bár, vagy vigadott, örült,

Titkát őrizte jól és az ki nem derült.

III.

Feljött a vén anyó, ki rájok takarít,

Ez tudta az egész szomszédság titkait.

Ettől hallotta Janka, a mit még nem tudott,

Két év előtt az ifjú Párisba mint jutott.

Egy-egy kis pénzmagot hazulról néha kap,

Ritkán, de bár szegény, kevély kis muzsa-pap Akár egy herczegé, olyan a modora.

Szép arcza, szép szeme s derült ifjú kora S göndör művész-haja egész megvesztegette A varró-lányokat, imádják is felette.

Ha néha elhalad kicsiny boltjuk előtt,

Szerelmesen mosolygva karban üdvözlik őt.

De ő megy, szemeit lesütve, mint a lány.

A házmester beszéli, ki látta asztalán Hol ott hevert beírva a sok fehér papír,

Hogy író ám a lelkem, még pedig verset ír.

De annyi áll, örökké benn, szobájában űl,

Még télen is, pedig kályhája sose fűi.

Hallották éjjelente, hogy sétált, meg-megállt,

S nem értették ugyan mit, de verset deklamált.

Költő! Ah! Janka szíve hogy ünnepelt! Tehát Költő, kit úgy szeret, a kit estente lát,

Lapunk; mai száma © old.a,l.