Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
(21 1907. Március 31. 13. szám. a tulipános tervet s aki siet, az rendesen elkésik. A vármegye e hó 28-án tartott közgyűlésén helyet adott az érdemi fellebbezésnek. A dolgot véleményezés végett előzőleg az ügyésznek adták ki, aki oda nyilatkozott, hogy ez az egész dolog pénzügyileg nincs megvilágitva. A város azt sem tudja, mennyit szán rá az épületre s azt sem tudja, még csak hozzávetőleg sem, mit fog az jövedelmezni, ily sötétbe való ugrásba nem szabad a várost bele* engedni, miért is az ügyész javasolta, hogy a felfolyamodás fogadtassák el, a fellebbezésnek hely adassék s annak alapján a részletes tervek ne adassanak ki elkészités végett, a vármegye semmisítse meg Nagybánya idevágó határozatát s utasítsa a várost újabb határozathozatalra. Az állandó választmány, valamint a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot, megsemmisítette Nagybánya képviseletének ide vonatkozó határozatát s a közgyűlést újabb határozatra utasította. Fennmarad a felelősség kérdése, a költségek iránt, amennyiben időközben a részletes terveket elkészíttetlek. Mindezekből látnivaló, hogy azok a felszólamlások, melyek ez ügyben történtek, nem sportszerű kedvtelések, mégkevésbbé alaptalan kötődések, hanem a dolgok mélyére ható meggondolt kifogások, melyeket aggodalommal észlel és fogad a felsőbb hatóság is. Sokszor hangoztattuk lapunkban, hogy egészen fordítva kezelik a dolgot. Az ügy pénzügyi tisztázása lett volna az első, amiben eddig a város részéről semmi sem történt. íme a mi lehurrogott és lemosolygott nézetünk érvényesült a csütörtöki vármegyei határozatban. Vajha okulnának belőle azok, akiket illet. Ezekután már most mi következik? Háta részletes tervek az irattárba kerülnek egyelőre, a pénzügyi részletek tárgyalását pedig előveszi a képviselet, majd ha t. i. lesz képviselet. Azután, ha fizetődik az építkezés, akkor szóba állnak valami bankkal a kölcsön végett. A kölcsönt jóváhagyás végeit fölterjesztik, a pénzügyi terveket szintén, ha ezek lejönnek úgy az év végén, akkor esetleg a jövő év elején lehet beszélni árlejtési hirdetményről. Egyébiránt az is meglehet, hogy a képviselet látva az óriási költséget, olyan vállalkozót keres, aki pár évtized múlva ingyen adja át az épületet majd Nagybányának s addig szabadon használja. És az adott viszonyok között, körül- belől ez volna a leghelyesebb. Tehát ne gondolja azt senki, hogy közügyben a forró óhajtások rögvest megvalósulnak, mihelyt valaki azoknak egy pár választékellemes csengésű volt; de én már sok megveszte- 1 getőbb, izgatóbb hangot is hallottam életemben. Az i ember szívesen hallgatta, mint a milyen szívesen nézzük az üde forrás csörgedezését. Nem volt szükség elménket megfeszitni, hogy követhessük gondolatmenetét, semmi burkolt célzással nem ébresztette föl kíváncsiságunkat, semmi várakoztatással nem élénkítette érdeklődésünket. Társalgása inkább megnyugtató volt és nem gerjesztett sem élénk vágyat a válaszolásra, vagy ellenmondásra, sem a zajos helyeslésre. Egyébiránt épen olyan könnyű volt neki ellentmondani, mint meghallgatni beszédét. A felelet önkénytelenül jött az ember ajakára, mihelyt befejezte beszédét és a frázisok úgy repültek feléje, mintha a legtermészetesebben az ő mondása hívta volna azokat az ember ajakára. De valamit észrevettem, ami csakhamar meglepett. Alig ismertem egy negyedórája s már is megtetszett, mintha egyik régi barátom volna, mintha már régóta ismerném egészen: alakját, mozdulatait, hangját, gondolatait. Hirtelen, nehány percnyi társalgás után, mintha lelkem bizalmába fészkelte volna magát be. Lelkem minden kapuja kinyílt előtte és, ha kívánja, elmondom vala magamról mindazokat a bizalmaskodásokat, miket rendesen csak legbizalmasabb pajtásainkkal közlünk. Bizonyos, hogy valami titokszerüség rejlett benne. Azok a korlátok, amelyek minden lényt elzárnak egymástól és amelyek csak bizonyos idő múltán hullnak le egymásután, amikor a rokonszenv, a közös ízlés, ugyanazon értelmi műveltség és állandó eszmekor lassanként lerombolta őket, úgy tetszett, mintha nem állanának fenn köztem és közötte és bizonyára közötte és azon férfiak és nők között sem, akiket a véletlen útjába vezetett. Egy félóra múlva elváltunk egymástól azzal az ígérettel, hogy ezentúl gyakran találkozunk. Átadta névjegyét és meghívott harmadnapra, hogy együtt reggelizzünk. A reggeli óráját elfeledtem, nagyon korán érNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE kos körmondatban lelkes kifejezést ad. Elég egy két hangulatos cikk és mindjárt tündér paloták emelkednek. Nem igy megy az t. uraim. Az alkotmánynak sáncai vannak, s ezek a sáncok sokszor kellemetlen akadályok, de nincs az kizárva, hogy éppen általuk, érleli meg az idő a komoly, megfontolt eszméket s a késő bánatnak okszerűen elejét veszi. Minden jóváhagyást igényel ebben a kérdésben, tehát felebbezés nélkül is felsőbb hatóságok elé kerül. Az ilyen fölterjesztgetés pedig tudvalevőleg sok időt vesz igénybe. Engedjünk tehát az ifjúi hévből, Nagybánya öreg város és dacára annak, hogy mindenki óhajtja azokat a Rákóczi-téri festői romokat mielőbb uj alkotásokkal benépesíteni, mégis várni kell egy-két esztendőt, mig táncolunk abban a tulipános díszteremben. Heti krónika. A tavasz erősen követeli jogait és pedig nem csak a kökörcsin, meg a galambbegy saláta képiben, hanem abban is, hogy megduzzasztja a patakokat, folyókat. Tegnap is az árvizek miatt 2 és '/a érát késett a vonat s az Alföldön sok helyt élet-halál harcot folytatnak a szegény lakosok a dühöngő elemmel, az ecsedi láp megint láp akar lenni, s minden vizmeder kicsinek bizonyul az országban, kicsi a Tisza is, Szamos is, a Túr is, azért várhatjuk minden pillanatban a rémhíreket. Követeli a tavasz a maga jogait abban is, hogy olvasztja a jeget, havat rohamosan s összedütötte pl. a mi kedves ligeti vendéglőnket. Éppen azt akartuk megírni, hogy husvét másodnapján nagy megnyitás lesz Jóska zenekara mellett, mikor olyan robaj hallatt- szott be a városba arról felől, mint mikor egy század katona sortüzet ad s izzé-porrá törve beadta a kulcsokat a diszvirágokkal ékesített pajta. Vendéglöösszeomlás, az egyptomi álmoskönyv szerint nagy szerencsét jelent. Ugyan mi lesz az a szerencse, mely Nagybányát érheti ? töprengtem magamban s csakhamar meghozta a táviró. A temesvári kiállításon nagy kitüntetéseket aratott Nagybánya, kivívták hölgyeink az egri nevet. Ez mindenesetre szép, nagyon szép ünnepi ajándék. Mennél nagyobb azonban a hölgyek dicsősége, annál erősebb a szégyen, mely nekünk férfiaknak jut osztályrészül, akik sem - kézi munka terén, sem a harc mezején, sőt még a családi életben sem aratnak valami fényes babérokat, tisztelet a kivételeknek s nem csak hogy jelest nem szereztünk, de még a csillagos elégségest sem igen érdemeljük meg. Nagybánya nőit lelkes hangon dicsőíti a sajtó, Nagybánya férfiairól azonban mikor esik már szó ? Odaát a hegyeken túl kelet, felé vad zenebona, ádáz élethalál küzdelem folyik, de mi itt Istennek hála nem sokat törődünk vele. Csendes szombati békességben készülünk a husvétra és szinte nem érthetjük meg, hogyan házsártoskodhatik valaki ilyen kedves, szép verőfényes napokon i! Beszerezzük az üveget, a lapdát, a parfümöt meg a minimaxot az öntözéshez, mert hát majd hétfőn ősi szokás szerint nagy járás-kelés lészen ebben a városban, a húsvéti loCsolódásnak ugyanis nem szabad el! keztem meg; Miliál még nem jött haza. Egy hall- i gatag szolga kifogástalan öltözetben nyitotta ki előttem a szép, kissé homályos, bizalmas, elmélyedésre késztető salont. Olyan jól találtam magam benne, mintha otthon lennék. Hányszor tapasztaltam a lakás befolyását a jellemre és lélekre. Vannak szobák, melyekben az ember mindig ostobának érzi magát; másokban meg mindég költői ihlettel van tele. Némelyek szomorúvá tesznek, ámbár világosak, fehérek és aranyosak; mások ellenben derült hangulatba ringatnak, noha sötét szőnyegekkel vannak beborítva. Szemünkben épen úgy, mint szivünkben gyűlölet és szeretet lakozik, melyről gyakran halvány sejtelmünk sincs s amely titokban, alattomosan hangulatunkba lopja magát. A bútorok, a falak harmóniája, az egész lakás stílusa rögtön hatnak felfogásunkra, miként az erdő, a tenger, vagy a hegyek levegője megváltoztatja fizikai lényünket. Leültem a párnákkal borított divánra és hirtelen éreztem, mint tart fenn, mint támogat, mint simogat körül ez a selyemmel borított kis tolipárna, mint hogyha testem alakja és helye már előre ki volt volna jelölve ezen a bútordarabon. Aztán körülnéztem. Semmi feltűnő sem volt ebben a szobában, mindenütt szép, de szerény tárgyak, egyszerű, de ritka bútorok, keleti függönyök, melyek mintha nem a Louvreból, hanem valamelyik háremből származnának, és végül velem szemben egy női arckép. Középnagyságú kép volt, mellkép kézben tartott könyvvel. Fiatal nő volt, hajadon fővel, sima szalagok szorították le haját, egy kissé szomorúan mosolygott ajka. Talán ez az egyszerű hajdisz, vagy annyira természetes magatartása miatt, soha még női arckép annyira otthonosnak nem tetszett, mint épen ez. Valamennyi női arcképen, amit csak ismerek, volt valami feltűnő, részint mert ezek a hölgyek, vagy díszruhába öltöztek, vagy hajállásuk volt díszes, hozzájuk illő, vagy olyan volt tartásuk és arckifejezésök, hogy látszott, nagyon is jól tudják, hogy először a festőmaradnia. A hölgyek már is festik a piros tojást hozzá, meg sütik a dióskalácsot. Kívánom is, hogy ünnepeljen mindenki csendben, békességben veröfényben, hogy a húsvéti boldog magasztos ünnepekről egy hét múlva dicséneket zenghessen a krónikás. A polgármester balesete. Városunk polgármesterét, Gellért Endrét, mint részvéttel értesülünk, súlyos baleset érte ; jobb lába, a jeges utón megcsúszás következtében eltört e hó 27-én reggel. A megsérült polgármestert Herczinger főorvos és Nagy városi orvos azonnal kezelés alá vették s jobb lába fejét gipszkötésbe tették, mert a bokában van a törés. Orvosi vélemény szerint a polgármester hat hétig fogja viselni a gipszkötést, felgyógyulásához teljes remény van. A város közönsége általános részvéttel fogadta a sajnálatos hirt, mely már szerdán reggel gyorsan elterjedt mindenfelé. A beteg polgármestert sürven látogatják. Hivatalos működésében természetesen akadályozva lévén, ez idő alatt Torday Imre v. tanácsos helyettesíti. Mikor lesz a városi képviselők választása? Szatmár- vármegye törvényhatósága e hó 28-án tartott rendkívüli közgyűléséből a nagybányai városi képviseleti tagok választásához dr. Vass Gyula ügyvédet küldötte ki, aki tudomásunk szerint dr. Kádár Antalt fogja a nyugati kerületbe vezetőül kijelölni. A választás minden valószínűség szerint április hó 11-én, csütörtökön lesz (a Bánffy-féle u. n. nemzeti ünnepen). A határnapot az 1886. XXII. t.-c. 45. §-a szerint rendezett tanácsú városokban az alispán tűzi kis igy teljes bizonyossággal nem lehet állítani, hogy éppen a fent jelzett napon ejtik meg a választást, a dolgok mai állása s az eddig kiszivárgott hírek szerint igy reméljük. Ezek szerint tehát május elsején valószínűleg megalakulhat az uj képviselet s végre-valahára megszűnik a városi ex-lex. Megjegyezzük még hogy a I. kerületben Smaregla János a II. kerületben Halmay Imre lesz a v. jegyző. A vörös kereszt egyesület ápril. 1-sői mulatságának műsorában az a változás történt, hogy az 5-dik pont: »Kupiék zongorakisérettel, énekli Almássy Anna« elmarad s a 8-dik pontbeli dialógot Szent- miklóssy Ida és Harausz Gyula fogják előadni. A mulatság kezdete este 8 órakor. Belépő jegy 2 K. Család-jegy 5 K. Figyelmeztető. April 2-án és 3-án gyermeknap. Vásároljunk ezeken a napokon az üzletekben, hol piros-kék falragaszokon hirdetik a gyermeknapot. A 48-as független párt április hó 7-én, d. u. 3 órakor tartja tisztújító közgyűlését az ipartestület közgyűlési termében. Ama bizonyos téglagyártás Révész Jánosnak fellebbezését, hogy Rényi Árpád az üveggyári területen 500,000 téglát ne gyárthasson addig, mig maga a gyár létesítése nincs jóváhagyva, a vármegye elutasította. A megokolást nem ismerjük, de nem is vagyunk kiváncsiak rá, mert hiszen lapunk szerkesztője csak azt akarta megakadályozni, hogy a kérdéses földet föl ne turkálhassák addig, mig végleges döntés nincs ebben az ügyben, mivel pedig, hir szerint, a döntés a minisztériumnál már csak napok kérdése, tehát a téglagyártás lehetősége is eldől rövid idő alatt. Nagybánya város ez évi költségelőirányzatát a vármegyei közgyűlés márc. hó 28-án jóváhagyta. nek államiak ki, azután pedig mindazoknak, kik ké- pöket látni fogják; vagy feltűnők voltak, részint mert nagyon is keresett pongyolában könnyed állásban mutatkoztak. Némelyikök egyenesen, fenségesen, teljes szépségben állanak előttünk, kevély arccal, melyet a hétköznapi életben nem tarthatnak meg hosszasan. Mások kacérkodnak a mozdulatlan vásznon; de mindeniköknek van valami virága, egy ékszer, egy ruharedő, vagy ajkán egy ránc, vagy valami semmiség, melyről észrevehetni, hogy a festő hatni akart vele. Hordjanak bár kalapot, vagy csipkét a fejőkön, vagy minden disz nélkül csupán csak hajukat: mindig találni rajtok valamit, ami nem természetes. Mi az? Az ember nem tudja, mert nem ismertük őket, de mégis érezzük ezt a valamit. Úgy tetszik, mintha ezek a nők látogatóban volnának valakinél, talán olyannál, kinek tetszeni szeretnének s akinek legelőnyösebb módon kívánnának mutatkozni: ezért tanulmányozták majd szerény, majd büszke magatartásukat. De mit mondjak erről az arcképről ? Ez itthon volt és egyedül. Igen, egyedül volt; mert mosolygott, mint mosolyog az ember, mikor magunkban valami szomorú, vagy kedves dologra gondolunk s amint nem mosolyog az, akire valaki tekint. Annyira egyedül volt és otthon, hogy nélküle ez a nagy lakás üres, egészen üres lenne. Azonban igy ő lakott benne, ő töltötte be, ő élénkítette meg; nagy társaság léphetett a lakásba és ez a nagytársaság beszélgethetett, sőt énekelhetett volna, mégis ez a nő egyedül maradt volna mindig, magányos mosolyával és maga, egyedül élővé változtatta volna bűvös nézésével. És olyan páratlan volt ez a tekintet is! Egyenesen reám esett, hízelegve, merőn, anélkül, hogy engem nézne. Minden arckép tudja, hogy nézik és szemökkel válaszolnak, szemökkel, melyek látnak, gondolkoznak, amelyek követnek anélkül, hogy elhagynának attól a pillanattól fogva, hogy lakásukba
