Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

(4) 1907. Február 24.

amelyek különösen a balesetbiztosítás terén mutatkoznak. Fájdalom, nem lehet az teljesen ignorálni, hogy a balesetbiztosítás terén igen sok visszaélést konstatáltak, sőt konstatáltak visszaéléseket oly mértékben, hogy pl. egy igen szavahihető, igen tekintélyes szakember csak néhány hét előtt azt a kijelentést tette, hogy teljes demoralizációt idéz elő. Ezt csak azért emlitöm fel, hogy ennek az intézménynek fentartása és helyes vezetése mindenesetre különösen attól függ, hogy ebben a tekintetben a kellő óvatosság meglegyen, hogy kellő mértékben és módon gondoskodva legyen arról, hogy ezek a visszaélések a lehető legkisebb mértékre redukáltassanak, mert különben oly óriási teherré növekednék a hozzájárulás, hogy az valóságos csődbe vagy valóságos veszélybe vinné az egész intézményt.

Azonkívül még egy fontos kérdés merült fel ezzel a balesetbiztosítással kapcsolatosan, t. i. a baleset elhárítása. (Halljuk ! Halljuk !) A baleset elhárítása tekintetében is intézkedik, gondoskodik a törvényjavaslat, de nem hiszem, hogy az elegendő lesz, mert látjuk, hogy másutt, ahol más közegek által behatóbban gondoskodtak erről, szintén nagy bajok mutatkoznak, nagyon nehezen vihetők keresztül a szabályok, amint nemrégen a tavaly megtartott nürnbergi kiállításra vonatkozólag is hangoztatták a panaszt, hogy ott számos gépszerkesztő-kiállitó meg lett dicsérve és kitüntetésben részesült, ahol pedig a gépek készítésében a baleset elhárítására előirt szabályokra nem voltak kellő tekintettel. Itt tehát mindenesetre szükséges lesz, hogy a munkásbiztositó hivatal és általában az itt működő közegek gondoskodjanak arról, hogy a terhek túlságosan meg ne nagyobbittassanak és ne okozzák azt a morális pusztítást, amelynek ki van téve épen az az osztály, melynek érdekét felkaroljuk. (Helyeslés)

Ezek után azt hiszem, hogy a részletekben lehetségesek eltérések, hiszen, a mint említettem, minden törvény tulajdonkép egy kompromisszum. A bizottságok tárgyalták a különböző indítványokat, azokat, a mennyire lehetett, beillesztették a törvényjavaslatba; ide tartozik különösen a kisiparosok kívánságainak tekintetbevétele. De végre nagyon természetes, hogy a törvénynek egyöntetűségét, 'a törvénynek sarkalatos elveit felforgatni és megváltoztatni nem lehet.

Igen helyes volt az, hogy az állam részéről különösen az első berendezésre nagyobb áldozat ajánl- tatott fel, a mely az intézmény keresztülvitelét megkönnyíti és előmozdítja. Azonban én azt hiszem, hogy ez csak egy lépést jelent, előre, a mely újabb lépéseket is von maga után, a mint különben a miniszter ur kilátásba is helyezte, hogy t. i. az aggkor és rokkantság elleni biztosításra vonatkozó javaslatot is be akarja terjeszteni.

De én más tekintetben is várok a kormánytól intézkedést. Várok különösen abban az irányban, hogy a mint látjuk, ennek az intézménynek egyik feltétele az, hogy a kik érdekelve vannak és közreműködnek, azok az erkölcsiségnek olyan álláspontjára helyezkedjenek, a mely a törvény és az intézmény jövőjét nem veszélyezteti. Ebben a tekintetben, minthogy különösen az újabb időben bizony igen sok kedvezőtlen tünet mutatja nekünk az erkölcsi színvonalnak hanyatlását, én kérve kérem a kormányt, hogy ebben a tekintetben ne mulaszszon el semmit sem megtenni, mert nézetem szerint abban van a tulajdonképeni alkotmánybiztosi- ték, ha a népnek tömegét, mindazokat, a kik hivatva vannak politikai jogokat gyakorolni, az erkölcsi integritásnak nagyobb, magasabb fokára emeljük. (Igaz 1 ügy van!) a baloldalon. És ebben a tekintetl en a mi kormányunknak — hála Istennek — igen kedvező a helyzete. Mert honnan származik az, amit mi ilyen erkölcstelen hanyatlásaak nevezünk?

Látjuk, ha visszamegyünk régebbi időkre, hogy nálunk is 67 után, és később is, beigazolták az események, hogy az erkölcsi színvonalnak emelését sem törvényekkel, sem szabályokkal, sem tanítással nem lehet eléggé biztosítani, hanem igen is, biztosítani lehet példaadással. (Igaz 1 ügy van ! a baloldalon.) És a példaadásnak felülről kell kiindulnia, (ügy van! ügy van!) Ha felülről a példát megadják, akkor ez mindenesetre olyan garancziája az erkölcsi színvonalnak, a melyet többé veszélyeztetni nem lehet. Ebben a tekintetben — mint már mondottam — a mi kormányunk igen kedvező helyzetben van. Ennek a kormánynak tulajdonképen nincs ellenzéke. Az eddigi kormányoknak rendesen az volt a nehézsége, — nálunk is, — inás államokban is — hogy olyan eszközökhöz volt kénytelen nyúlni, a melyek e tekintetben nagyon aggályosak. A mostani kormány, azt hiszem, szigorúan alkalmazhatja, minden tekintetben azt az elvet, hogy semmit el nem tűr, a mi az erkölcsi színvonal ellen van. (Helyeslés.)

T. ház ! Az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter ur — mint említettem — kilátásba helyezett törvényeket, a melyek folytatni fogják azt a munkálatot, a mely üdvösen és, remélem, az országra nézve áldásteljesen fog mielőbb megoldást nyerni. (Helyeslés.) És itt bátor vagyok még egy körülményre felhívni a figyelmet. Nekem erős meggyőződésem az, hogy a munkásviszonyoknak javítása elsősorban követeli, hogy a munkásoknak visszaadjuk azt, a mit ők a XIX. század nagy küzdelmei és a gyári ipar következtében elvesztettek, visszaadjuk nekik a családi életet. (Élénk helyeslés.)

A családi élet visszaadásán ériem azt, hogy az igen t. miniszter ur — a mint kilátásba helyezte — a lehető legrövidebb idő alatt a munkásvédelmi törvényeket be fogja nyújtani, a mely törvények a férfi munkásra nézve szabályozzák a munkaidőt, a nők és

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

gyermekek munkáját pedig korlátozzák, (Helyeslés.) a mi mindenesetre szükséges ahhoz, hogy a régi családi élet helyreállhasson. (.Igaz! ügy van! a baloldalon)

T. Ház; Az én nézetem szerint ezeket a kérdéseket — hogy úgy mondjam — a jövedelem megoszlás terén megoldani nem lehet. Amint bátor voltam említeni, nem hiszem, hogy a mai körülmények között oly mértékben változhasson meg a kereslet és kínálat aránya, hogy az teljesen kielégítő eredményeket adjon. A kérdés tehát, hogy hol lehet ezeket az állapotokat orvosolni? Az én nézetem szerint segíteni kell és segíteni lehet a fogyasztás terén. (Igaz! Ügy van!) E téren az állam, bár csak közvetve, igen sokat tehet a családi élet előmozdítására,a lakásviszonyok javításával. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés.)

Benne van az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur programmjában — és csak a napokban is igen szép munkálatot láttunk e tekintetben a földmivelésügyi miniszter ur részéről — a mezőgazdasági munkáslakás viszonyok rendezése. Ha abban az irányban hajtatnak végre ezek a tervek, amint koniemplálva van, akkor ezáltal is lényegesen előmozdítjuk azt a fontos törekvést, hogy a munkásoknak családi élete megerősödjék, a régi mederbe visszatereltessék. (Helyeslés)

Összefüggnek ezzel a kérdéssel más kérdések is. Összefügg vele általában egy olyan fogyasztási politika, amely az egészségtelen és tisztességtelen verseny ellen irányul, azt kizárja és lehetőleg ellenőrzés alá helyezi a kartelleket és trösztöket, amely tehát biztosítja azt, hogy a munkás, ha nem is tudjuk a munkabért oly mértékben fokozni, hogy szükségleteit úgy elégíthesse ki, amint tulajdonképen a fogyasztási viszonyok javítása által ki kellene elégítenie, mégis, kerülő utón biztosítsa azokat az érdekeket, amelyek végre is nemcsak a a munkás érdekei, hanem a mi érdekeink is, (Igaz ! ügy van!) mert ha mi a munkásokról ilyen értelemben gondoskodni fogunk, akkor meg kell szaporodnia az ország politikai és erkölcsi tőkéjének és akkor a nemzeti eszme megvalósítása terén is szerencsésen fogunk előrehaladhatni. (Igaz! ügy van!)

A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosán üdvözlik.)

Sikkasztó levélhordó.

Tegnap — febr. 22 én — tárgyalta a szatmári törvényszék Kenderesy Imre nagybányai sikkasztó levélhordónak bűnügyét. Vádlott, aki 32 éves, ev. ref. vallásu, nős, két gyermek atyja, büntetlen előéletű, több rendbeli sikkasztással, okirathamisitással, hatszori esküszegéssel volt vádolva,

A törvényszék következőleg alakult meg. Elnök Pap Endre, szavazóbirák Némethy és Jeney, ügyész Jákó Sándor. Hivatalból kirendelt védőügyvéd dr Sik Elemér. A tárgyalóteremben kevés közönség volt jelen, (közte Virág Lajos yolt helybeli postatótiszt), a nagyobb közönség az esküdtszéki tárgyalásra ment.

A tárgyalás ‘/AO órától d. u. 5 óráig tartott, közben az ebéd idejét természetesen leszámítva. Vádlott Kenderesy mindent tagadott s kigondolt hazugságait oly nyíltan és bátran mondotta kinek- kinek szemébe, hogy a jelenvoltakban a legnagyobb megbotránkozást keltette, mint konok, megrögzött bűnös. Még a védőügyvédje is kijelentette, hogy itt a védelem kénytelen elhallgatni s csupán azt tudja enyhítő körülményül felhozni, hogy az illető büntetlen előéletű, semmit egyebet.

Kenderesy, Kováts Sándor t. főszolgabíró nevére 563 K utalványt hamisított, mintha Kapnikról jött volna, kiderült, hogy olyan nevű ember nem is létezett soha Kapnikon, aki állítólag feladta. A pénzt Kenderesy maga vette föl s elköltötte, de állította, hogy Tóth Sándor borbély jelenlétében átadta volna Kovácsnak, amiből egy szó sem igaz. Vádlott éppen igy Gallisz István nevére is hamisított 368 koronás utalványt, azt fölvette s állította, hogy Zeisler János előtt a hordón fizette le Gallisznak a pénzt. Persze ez is körmönfont csalás és hazugság. Turman Irmának 240 koronás utalványát hamis aláírással szintén Kenderesy levélhordó vette fel.

Nánásy János nyomdász utalványán veszített rajta, akinek a debreceni nyomdász-egylettől érkezett 12 K 68 f. utalványát 112 K 68 fillérre hamisította.

Holley Jenő postatiszt a hamisítást észrevette, az utalvány összegét nem fizette ki Kenderesynek.

Egyetlen egy mentő tanúja nem volt, mindenki ellene vallott. Nagybányáról Kováts Sándor t. főszolgabíró, Gallisz István, Nánásy János, Tóth Sándor, László Katalin, Zeisler János, a debreczeni nyomdász-egylet számvizsgálója mint tanuk voltak jelen. Kálmán Zacharné Budapestről és Turman Irma Nagybányáról igazolták távolmaradásukat. Jelen volt a szatmári postafőnök a postakincstár képviseletében.

Az itteni postatisztek közzül tanúként kihallgatták még Dallos Sándort és Holley Jenőt.

A két írásszakértő, kiknek egyike Haller kereskedő volt, szintén hamisítványoknak nyilvánította a / elmutatott utalványokat, de Kenderesy ezekkel szemben is rendületlenül tagadott.

A fekete szalon ruhába és csángó sapkába öltözött, szépen kiborotvált, sodrott bajuszu ember, hetykén hazudtolt meg mindenkit s szinte különösnek látszott, hogy két szuronyos ember áll az ilyen gentleman mellett.

Hazugsága és tagadása azonban mit sem hasz8. szám.

nált. A törvényszék három évi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre, politikai jogainak megfosztására Ítélte.

Az ügyész súlyosbításért, a vádlott szabadlábra helyezéséért felebbezett. Sik Elemér védő, mivel méltányosnak találta, megnyugodott az ítéletben.

A gavallér levélhordóra még aznap felhúzták a darócruhát s visszavitték a börtönbe.

A. három évből három hónapot kitöltöttnek vett a törvényszék.

Különfélék.

Földes Béla országgyűlési képviselőnknek febr.

16- án, az országházban tartott nagyszabású beszédét, mai számunkban egész terjedelmében hozuk. Földes újabb hir szerint márc. 15-én városunkba jön és itt

17- én beszámolót tart.

Lemondás. Gellért Endre polgármester a helybeli állami iskoláknál viselt alelnöki tisztéről a főispánhoz benyújtotta lemondását.

Személyi hir. Smaregla Mihály városi rendőr- kapitányt a helybeli ref. egyház presbyterré választotta.

Hirnen hir. Veres Imre Barabás ér-endrédi föld- birtokos e hó 19 én tartotta esküvőjét Bartos Mihály nyug. jegyző leányával: Mariskával. A polgári eske- tést azonnal az egyházi követte, melyet a ref. templomban Nagy Lajos ref. lelkész végzett.

Uj gyógyszerész. Dr Varsa Ernő fővárosi gyógyszerész a helybeli jó nevű »Ember Elek-féle« gyógyszertárt örök áron megvette s annak kezelését a napokban személyesen meg is kezdette.

Eljegyzés. Kóczy Szilárd helybeli kereskedő eljegyezte Kovács János vasúti mozdonyvezető leányát : Vilmát.

A vármegye legközelebbi közgyűlése értesülésünk szerint március hó 7-én lesz, innen küldik ki az elnököt a nagybányai városi képviselők választásához, a választás tehát március második felében, a képviselet megalakulása április közepén s a tisztujitás május elején várható, föltéve, hogy mindenféle jogi kívánalmakon akadály nélkül körösztül eshetünk.

Gyászesetek. Dávid Andrásné Szilágyi Róza állami tanítónő, ki 29 esztendeig szolgált nagy szeretettel és sok eredménynyel ezen a pályán Már- marosszigeten, e hó 12-én meghalt; nagy részvét mellett temették. Az elhunytban özv. Was Istvánná helybeli gyógyszerészné édes testvérét gyászolja. — Rónay Gyula nyug. m. kir. bányatanácsos, aki a nagybányai kerületben is, mint felsőbányái főnök s mint igazgatósági előadó éveken át működött s társadalmunknak egyik előkelő rokonszenves tagja volt, február hó 14-én, hatvankilenc éves korában Bor- zován elhunyt. — Hozás Endochia okleveles óvónő február 18 án reggel 3 órakor Szatmáron, 20 éves korában meghalt. A boldogult leánya volt Hozás János szatmári hitoktatónak, a nagybányai g. k. egyházközség választott, de eddigelé még mindig meg nem erősített plébánosnak. — Rébay Károly nyug- kir. járásbiró, 1848—49-es tüzérhadnagy febr. 20 án este 10 órakor, hosszas betegeskedés után jobblétre szenderült. A boldogult sokáig volt nagybányai aljárásbiró, majd nagysomkuti járá’sbirónak nevezték ki, hol szintén évekig működött. Nyugalomba vonulása óta többnyire városunkban szeretett tartózkodni, vagy fiánál: Dezsőnél Erdődön, társaságba való ember volt, kit jóizü adomáiért, a múltról előadott sok érdekes epizódjaiért mindig szívesen hallgatott nemcsak az uj nemzedék, de az öregek is. Frissesége, szívós természete évtizedeket Ígért, utóbbi időben szívbajt kapott s az gyengitte el. Temetése e hó 21-én, a város értelmiségének általános részvéte mellett ment végbe. A család által kiadott gyászlap igy hangzik : Isten szent akaratában megnyugodva, szivünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy forrón szeretett felejthetetlen jó atyánk, nagyatyánk, testvérünk, illetve apósunk : Rébay Károly, nyug-, kir. járásbiró, 1848 -49. honvéd tüzérhadnagy folyó évi február hó 20-án esti 11 órakor, életének 74-ik évében, hosszas szenvedés után, mindnyájunk igaz fájdalmára elhunyt. Megboldogult halottunkat 1907 feb már hó 22-én délután fél 4 órakor fogjuk a1 Gellért-utca 4. számú gyászházbói a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni; az engesztelő szent miseáldozatot pedig ugyanaz nap délelőtt 10 órakor fogjuk a róm. kath plébániatemplomban az Egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1007. február 21-én. Szeretetünk kisérje utolsó útjára! Áldás legyen porain! Özv. Koretkó Henrikné szül. Rébay Mária, özv. Czárich Jánosné szül. Rébay Amália, özv. Bartl Edéné szül. Rébay Emma, özv. Kratochvill Károlyné szül. Rébay Vilma testvérei. Rébay Dezső, Rébay Irma férj. Dunay Béláné gyermekei, özv. Rébay Károlyné szül. Tóth Róza menye. Dunay Béla veje. Rébay Rózika, Rébay Margit, Rébay Irma, Dunay Béla, Dunay Dezső, Dunay Mella, Dunay Magda unokái. — Özv. Gellért Lászlóné Guzman Ferinké nyug. polgármesterné e hó 22-én reggel 7 órakor tüdő és mellhártyagyuladás következtében jobblétre szenderült 75 éves korában. A boldogult előbb Gellért Ferencz főjegyzőnek volt felesége, majd ennek halála után Gellért Lászlóhoz ment férjhez, ki Nagybánya városának polgármestere volt. A nemes lelkű, magas miveltségü nő főgyönyörü- ségét, örömét családjában találta és találhatta is, mert hiszen egyik fia Endre városunk jelenlegi polgár- mestere, a másik Béla, a bányakincstár kerületi főpénztárosa, a harmadik Ferencz, miniszteri tisztviselő Budapesten, a negyedik László, uradalmi főerdész,