Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

51. szám.

(4) 1907. December 22.

Odaát az olvasóteremben akad ugyan egy-két megbékithetetlen agglegény, kik ügyet sem vetve a kedélyes vásárra bosszúsan bökik ide-oda az ártatlan billiárdgolyókat és zúgolódva dünnyögik: )f— Hát még itt sincs nyugtunk az asszonyoktól!“— „No-no barátaim csak ne olyan haragosan; — veti közbe egy újdonsült családapa. — Tekintsetek csak kissé közelebbről abba a kis terembe ; szorgos tündér- ujjacskák remekei vannak ott felhalmozva. Nem is hiszitek, milyen otthonosan érzi magát az ember e sok szépség és nyájasság közepette. Meghiszem, egyik másiknak sajogni is fog majd a szive, hogy neki nincs senkije, ki ügyes kezecskéjével ilyen színes puha fészekké varázsolja, puszta legénytanyáját.

De mondok valamit, nézzetek szét a köz munkák között s a melyik legjobban tetszik nektek, azt izibe vásároljátok meg s azután igyekezzetek megtudakolni, ki lehelte ábrándjait a ti munkátokra, hátha még ő is eladó.

De hagyjuk magukra a garzon embereket, hadd gondolkozzanak és válogassanak .... hisz már úgyis késő .... a szép kézimunkák mind elkeltek

Mi pedig siessünk a 4 napig tartott vásár bezárására. Báliasan öltözött díszes hölgyközönség fogad. Csak ekkor tudtam meg, hogy kedden estélyt tartott a nőegylet. Nagy Lujzika, Makay Emil »Szerenád« c. monológját adta elő igen kedvesen, élénk hatást keltve, Péter Pál tanár tanulságos vallásos felolvasást tartott, Fliesz H. pedig nehány gyönyörű költeményét szavalta el. Most pedig meglepetve hallom, hogy itt egész kis ünnepély van készülőben.

8 óra tájt Szőke Béla plébános ur a nőegylet titkára az ő szokott derült módján megnyitja a nőegyleti közgyűlést s köszönetét mond az eszme megvalósításán közreműködött hölgyeknek és a vásár eredményét, 2 ezer koronát meghaladó összeget az elnöknő elé helyezi; egyszersmind köszönetét szavaz az úri kaszinó elnökségének, hogy megengedték, miszerint az ő gondűző portájukat, a nagybányai hölgyek a jótékonyság templomává avathatták.

Erre a nőegyesület a kaszinó elnökségét disz- tagjává választja. Most a hallgatóság sorából előlép Stoll Béla, — kinek jótékonysága városszerte ismeretes — és meleg, szivhezszóló szavakkal ecseteli a segélyre szoruló sociális viszonyokat; első sorban ő maga jó példával járván elő 100 koronát adományoz a nőegylet szegényei javára. Végül megköszöni a kaszinó elnökségét ért megtiszteltetést és méltó elismeréssel adózik a n'íegylet buzgó elnőknője fáradozásának. E szavakkal fejezvén be szónoklatát: „Csak az képes ily önfeláldozó munkálkodásra, ki sokat, igen sokat szenvedett. Adja az ég, hogy az elnöknő szegényeiben találja föl gyermekeit és nyugalmát.“

Az elnöknő a meghatottságtól remegő hangon zárja be a gyűlést. — Mindnyájunk szemében könny csillogott, hisz Stoll Béla mély érzésből fakadt keresetlen szavaiban oly igaz benső tartalom rejlett, melynek fenséges értelme mindenikünket az áhitat meny- nyei érzelmével egyetlen egyetértő nagy lélekké tett. Szivünkben még viszhangzottak az ékes szavak, midőn egyszerre csak megszólalt a zongora s Hoffman Árpádné és Szaitz Irénke által nagy virtuozitással előadott classikus darabnak bűvös-bájos dallama hullámzott végig a termen.

De csitt, elhallnak a hangok s ime a mosolygó leánycsoport közül előbukkan a társaság napsugara — Ocsárd Böske — és nagy hamiskásan egy víg monológgal áll elő. Ezt a pajkos szivárványként ható aranyos előadást valami édesen fájó borongós hangulat váltja fel, melyet Szőke Béla az ő kellemes baritonjával lopott szivünkbe.

A közönség a műélvezetet frenetikus tapssal hálálta meg s nem nyugodott addig, mig a főtisztelendő meg nem ismételte Ábrányi „Tárogatóját1“

Az ünnepélyt a Rákóczi-induló lelkesítő hangjai zárták be, melynek hatása alatt a lenge ruhácskák fodrai alól előkandikáló kis lábak már nyugtalanul verték a táncütemet. — De most már hagyjuk magára a fiatalságot.

Bizony kedélyes kis ünnep volt ez a karácsoni vásár. Minden vevő megelégedett szívvel tért onnan haza; tudván, hogy jótékonyságot gyakorolt s üdvös cselekedetének emlékét a vásárolt szép holmik képében őrizheti meg.

E jótékonycélu vásár kitűnő eszméjének sikere első sorban a nőegyesület bámulatos tevékenységű és bölcsen leleményes elnökét özv. Robelly Lajosné őnagyságát dicséri, kit valóban a legszebb női erény, a jótékonyság, az önzetlenség megtestesítőjének nevezhetünk, aki egyre csak fáradozik áldoz és áldoz, hogy másokat boldogítson, hogy letörölje a szegények könnyeit és a nyomorgók fénytelen szemének hálás felcsillogásában tükröződik az ő magasztos boldogsága. Alexi E

Békéscsabáról írják a következőket: Községünkben mintegy 2000 olyan mezei munkás van, aki hajlandó az 1908. évi aratás, cséplés stb. mezei munka teljesítésére távolabbi vidékre is beszegődni. Különösen igen sok hónapszámos mezei munkás van köztük. Tisztelettel kérem ennélfogva tek. Címedet, szíveskedjék a működése területén levő uradalmakat értesíteni, hogy ha mezei munkásra van szükségük, munkásszükségletüket, a feltételek közlésével, velünk közöljék. Tisztelettel »Községi Munkás-Otthon« inté- ősége nevében: Christián György intéző.

Angyal-járás.

Dicsőség a magasságban Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. Luk. ev. II. rész 14 vers.

zeretet ünnepe! Itt vagy, itt vagy újra!

Mi vagy e világnak? Azt csak a szív tudja . . . Zúgó életárban a szent békességet:

Lehoztad őt nekünk, ki megváltott minket.

£*/ Kedves szép karácson! Mély varázsod örök!

Hatalmad nem gyöngül soha a szív fölött! Megtörik szellemed sugarán — a kéreg,

Mit a lélekre von súlyával az élet.

Átszáll a világon a békesség szárnya; —

Csak ne voln’ oly sok a szűkölködő s árva! — Az örök fénykörből angyalhangok szállnak ; Adjatok azoknak, kik éheznek s fáznak !

S ébredez a tudat, mely eddig szunnyadóit: — Beh sokaknak még a szűkös sem adatott! Megmozdul a részvét, mely az élet — ezer Szürke gondja közzé temetve vesztegel.

S visszhang támad itt lenn az égi szózatra :

— Hogyha van sorsnyomott, nincs végkép elhagyva! — Egy szív nemes lángján fölgyulad a többi ;

Az ínség könnyeit együtt letörülni.

Legtündöklőbb sugár*itt ezen a földön;

Gondfelhős szemekben fölcsillanó öröm !

S angyalsereg ajkán hivó szavak szállnak :

Adjatok azoknak, kik éheznek s fáznak.

Niola.

A rabszolga,

(Mese.)

Egy dervis éppen akkor haladt el Mahmud sah palotája előtt, amikor egy rabszolgát hurcoltak onnan az őrök a vesztőhelyre.

—- Hova viszik ezt a szegény embert ? — kérdezte a dervis az egyik őrtől.

— A sah — felelte az őr — megparancsolta nekünk, hogy üssük le ennek a rabszolgának a fejét.

—- Mit cselekedett, hogy ilyen nagy büntetést mért rá a sah?

— Leszakított egy narancsot a fáról a sah kertjében.

A szegény rabszolga sírva szólt most közbe :

— Nagyon megszomjaztam és megkívántam a narancsot. Nem tudtam, hogy ilyen szigorú büntetést fognak rém mérni ezért a bűnömért.

A dervis hangosan kiáltotta most :

— Hiszen ez nem bűn! Az Isten mindnyájunk számára teremtette a világot és a benne levő javakat.

Odaszólt aztán az örökhöz :

— Várjatok egy kissé. Majd bemegyek a sahhoz és kegyelmet fogok kérni a szerencsétlen ember számára.

Az őrök jólelkü emberek voltak s szívesen engedelmeskedtek a szentéletü dervisnek. Maguk is óhajtották volna, hogy megmenekedjék a haláltól a szegény rabszolga, aki semmiféle főbenjáró bűnt nem követett el.

A dervis bement a palotába. A szolgák tisztelet- teljesen nyitottak utat Isten ősz szolgájának.

Ott ült fényes trónján a zsarnok amikor megpillantotta a dervist, haragosan kiáltott rá ;

— Mit akarsz itt ?

A dervis alázatosan meghajtotta a fejét s azután igy szólt:

— Kegyelmet kérek tőled a halálra ítélt rabszolga számára. Ha ezt a kérésemet teljesíted, bármelyik kérdésedre olyan bölcs tanácsot adok neked, hogy egész életedben hasznát fogod venni. Sokat tapasztaltam, sokat tanultam és sokat tudok — megbízhatói a tanácsomban. Tudhatod, hogy a jó tanácsnál nincs értékesebb ajándék.

A zsarnok gőgösen mondotta most:

— Nincs szükségem senkinek a tanácsára. Egy kikötéssel azonban mégis teljesítem a kérésedet. Ha olyan nagyon tudós ember vagy, mondd meg nekem : mit csinál most az Isten? Ha ezt megmondod, akkor megkegyelmezek a rabszolgának.

A dervis gondolataiba merült, azután igy felelt :

•— Teljesítem a kívánságodat. Megkapod a feleletet, de előbb én is kikötök valamit: bele kell egyezned, hogy a választ a trónusodról adjam meg neked. Ruházd rám egy órára a hatalmadat s ha nem adok kielégítő választ, nem bánom, üttesd le az én fejemet is.

A saht nagyon meglepte a kíváncsiság.

— Jól van — mondotta — beleegyezentn a kikötésedbe.

Előhivatta ezután a főembereit és szolgáit s kijelentette előttük, hogy egy órára átadja a hatalmát a dervisnek. Meg is esküdött erre.

Leszállt ezután aranyos trónjáról s odaültette maga helyett a dervist.

— Most már ott vagy a trónon — mondotta neki — felelj meg tehát arra a kérdésemre, hogy mit csinál most az Isten f

A dervis a jobb kezére hajtotta a fejét és gondolataiba merült. Majd igy szólt rövid idő múltán :

— Az Isten most téged néz s azt gondolja, hogy mi módon éreznéd magadat, ha a rabszolga helyett téged vinnének a vesztőhelyre. Azt akarja tehát általam, hogy vigyenek a vesztőhelyre és üssék le a fejedet.

A sah megdöbbenve nézett körül.

A dervis ekkor intett a trón mellett álló katonáknak s rámutatva a zsarnokra, kemény hangon parancsolta meg nekik :

— Vigyétek a vesztőhelyre és üssétek le a fejét.

A katonák maguk is örültek, hogy megszabadulhatnak a zsarnoktól, nyomban engedelmeskedtek tehát a dervis parancsának. Megragadták a saht, megkötözték a kezeit s vitték a vesztőhely felé.

Útközben rettenetes halálfélelem lepte meg a sah lelkét. Kétségbeesetten könyörgött a katonáknak, hogy várjanak még egy óráig, amikor újra visszanyeri a hatalmát. ígért nekik kincset, gazdagságot, de nem halgattak rá.

Mikor a vesztőhelyre értek, a sah kétségbeesetten kiáltott oda a dervisnek, aki mindenütt a nyomában volt;

— Imádkozzál, hogy az Isten kegyelmezzen meg nekem.

A dervis ekkor azt mondotta neki:

— A kegyelmet az Isten arra a rabszolgára bízta, akit te ki akartál végeztetni. Ha a rabszolga megkegyelmez neked, akkor élhetsz tovább s visszakaphatod tőlem a hatalmadat.

Előhívta ezután a halálraítélt rabszolgát és igy szólt hozzá:

— Rád van bízva a kegyelem. Ha te megkegyelmezel a zsarnokodnak, akkor nem üttetem le a fejét. Jól gondold meg, hogy mit csinálsz, mert ez az ember a te halálodat kívánja.

A rabszolga egy pillanatig sem habozott s kimondotta :

— Megkegyelmezek neki.

A dervis mélyen belenézett a sah szemébe, mintha azt mondotta volna :

— Lásd, ez a rabszolga nemesebb szivü ember, mint te vagy.

E pillanatban letelt a kikötött óra.

— Most már visszaadom a hatalmadat, mondotta a dervis.

A sah zavartan nézett körül, majd lesütötte a szemét s odalépett a dervishez, mondván :

— Megszégyenítettél s megtanítottál arra, hogy megismerjem magamat. Imádkozzál, hogy bocsássa meg az Isten azt a sok bűnt, amit eddig tudatlanságomban és gőgömben elkövettem.

Majd igy szólt a rabszolgához;

Megkegyelmezek neked s visszaadom a szabadságodat és tisztemmé nevezlek ki. Mesélő bácsi.

Színészet.

Határozott ludás, rendkívül nagy igyekezet, a színházlátogató közönségnek megbecsülése jellemző tulajdonságai Szabadhegyi Aladár szintársulalának. Szabadhegyi Aladár mint igazgató is a legjobbak közül való, mert utánajárást, költséget nem sajnál, csak tá”sulatának jó hírnevét megőrizhesse, gyarapithassa, s a szinházlálogató közönségnek változatosságban bővelkedő kedveskedést nyújthasson. Két vendég- szereplésre megnyerte Kápolnai Irént, a multhéten Újvári Károly budapesti művészeket és már hirdetik a falragaszok, hogy Szenlgyörgyi István kolozsvári művész játékában gyönyörködhetünk szombaton és vasárnap. A közönség a derék direktorral és társulatával szemben eléggé hálás Szombaton és vasárnap Ujváry Károly szereplésekor zsúfolásig megtöltötte a termet. A várakozásnak Újvári Károly művészi játékával teljesen megfelelt Az említettem fényes, e társulat jelenlegi működése alatt legfényesebb, anyagi sikeren csupán az erkölcsi siker tett túl. Újvári Károly Zsidóhonvédj« és Veréb Jankója az alakitó művészet legmagasabb fokán áll. A közönség kitörő lelkesedése a művész iránt, á tapsvihar, éljenzés nyílt színen, gyakran percekig megakasztotta az előadást. Ujváry Károly szereplésére sokáig fog kellemesen visszaemlékezni városunk közönsége. Hogy a szín- társulat mily igyekező, igazi tehetséggel megáldott tagokkal rendelkezik elég bizonyíték erre nézve az, bogy mindkét előadás simán kerekdeden kifogástalanul ment. Képes Laura Marcsa szobaleány, és vasárnap Szilaj Kata szerepében méltó társa volt Ujváry Károlynak.

A hét többi estéin a közönség bizony csekély számban jelent meg, de ez épen nem csodálható: ez az egy színházlátogató közönség már kimerült úgy testileg, lelkileg, mint — zsebileg. Jönnek a szent karácson ünnepek, kell a pénz karácsonfára.

Egyébként a heti műsor következő volt.

Szombat december hó 14 én Ujváry Károly a budapesti népszínház elsőrangú komikusának első vendégfelléptével Lukácsy Sándor három felvonásos népszínműve: Zsidóhonvéd. Zsúfolt néző-tér, kitűnő hangulat.

Vasárnap december hó 15-én két előadás volt ; d. u. Csipke Rózsika zsúfolt ház előtt. Este Ujváry Károly második és utolsó vendégfelléptével Veres- hajú népszinmű. A nézőközönség ismét zsúfolásig megtöltötte a termet s tomboló lelkesültsége a művész iránt talán nagyobb volt, mint ez előbbi estén. Ujváry Károly kitűnő alakításával jókedvű humorával állandó jókedvben tartotta a művésszel szemben hálás nézőközönséget.

Hétfőn december hó 16-án A Bor falusi életkép került színre közepes számú ház előtt.

Kedd december hó 17-én Gül baba. Kerekded előadás, csekély, de lelkes közönség. Sebestyén Mariskát e kezdő, tehetséges művésznőt tisztelői szép csokorral lepték meg. Nagy igyekezetével e kitüntető figyelemre reá szolgált. Játéka kedves bájos volt. Kedves jelenség, mikor Sebestyén Mariska és Képes