Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
7. szám. (ál 1907. Február 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE váljék, hatalmas művészi qualitások kellenek. Turman Zoltán természetes hangon igyekezett festeni a lelki rémeket, ami nagy részben sikerült is neki. Frenetikus tapsvihar zúgott föl, amikor Bagossy József, az iskola legkiválóbb növendéke zongorához vezette Zsembery Elvirát, a bájos vendéget. A figyelmes rendezőség azonnal díszes virágcsokorral lepte meg. Zsembery Elvira egész otthonossággal ült le a zongorához és teljes biztossággal kezdte meg Chopin Polonaise op. 26. interpretálását. Éreztük az első accordok felhangzása után, hogy az előadó uralkodik a billentyűkön, Chopin lelkének leheletszerű gondolatait megérteni tudja. A lágy, selymes érzéseket tolmácsolni képes. A Chopin imádó bizonyára behunyta szemét, hogy ne lásson semmit, hogy ne halljon semmi mást, csak Chopin finom lelkének aranytiszta ragyogását, melyet oly tisztán vert vissza ujjai alól Zsembery Elvira. Amikor végére ért, szűnni nem akaró tapsban kényszeritették ráadásra. Mire Moskowszki serenatáját játszotta el. Eme hangulatos mű nevető futamainak derűs hangulata egyszeriben kiszabadította a lelkeket Chopin lelkének sejtelmes gondolatvilágából. Ennek bevégezte után még nagyobb tűzzel, nagyobb kedvvel tapsolták. Godard mazurkája volt arra jó, hogy Zsembery Elvira bemutathassa, hogy a zongoratudás minden skálájában már is otthonos. Chopin lágyan ringó érzelmi világából Sarazate kedélyes tré- fálódzása átment volt Godard mámoros, izzó, pattogó kedvéhez, amelyek a hangversenyterem levegőjét derűs hangulattal szórta tele a zongorázó. Múltkori hangversenyt jelző cikkünkben előlegül adtuk a művésznő címet Zsembery Elvirának. Tiltakozott ellene, mint olyan kitüntetés ellen, amit még meg nem érdemelt. Ebből csak azt láttuk, amiről most meggyőződtünk, hogy szerénységénél csak a tehetsége nagyobb. És engedtessék meg nekünk a művésznői címhez vezető útjára már most letenünk az első babérlevelet azon erős hittel, hogy hamarosan fog fonódni belőle jól kiérdemelt teljes művészi koszorú . . A szűnni nem akaró tapsot, amelylyel Zsembery Elvirát ünnepelték, a következő programmszám némi- totta el. Bernhardt István játszotta el Seitz, D. dur hegedűversenyét Homola Győző discrét simulékony ki sérete mellett. Bernhardt Istvánt bántotta a publikum ezer szeme. A szokatlan környezet bátortalanná tette, mi eleinte kitetszett játékából. Mihelyt azonban beleesett az igazában jól játszók élvezetébe, elmerült a darab szépségeibe, ettől mintegy megihletve könnyűséggel siklott át a darab nehézségein, a játékát követő zajos tapsot ügyes ráadással köszönte meg. Kedves jelenés következett ezután. Kupás Gyula alig 15 éves, helyes képű kis diákgyerek állott a dobogóra. Mintha odaszületett volna olyan biztos készséggel fogott Borbás tanár zongorakisérete mellett Schubert »Mädchen Klage« cimü dalába. Tiszta csengésű merzosoprán hangon, meleg bensöséggel énekelte a német dalok kedvelt költőjének szomorú poémáját és a szivünkhöz egész közel hozta a kis énekes. Huszka »Két vereb«-ét is közvetlen meleg érzéssel énekelte el, hogy a közönség percekig tapsolt gyönyörűségében. Ráadásul még Csínom Palkó nótáját énekelte nagy hatással. Erősen hisszük, hogy mig a kis Kupás Gyula értékes mezzo sopránjából, még értékesebb lyrai tenor fejlődik, még sokszor lesz alkalmunk gyönyörködni benne. Mert azután ellopják tőlünk a mesés kincset, szivet, lelket gyönyörködtető csengését a nagy, igazi dobogók, ahol majd egy egész világ tapsol neki. így indul a kislegény és adja az Isten, hogy ö is erösitse azt a hitet, hogy Nagybánya nemcsak a csengő arany, de legcsengöbb tenoristáknak is termő hazája. Kiss Gyula szavalta el ezután Csengey Gusztáv »Fogoly lengye!«-ét. Értelmes, színes előadásában jól rajzolódott ki a mulató, fehérképü cár gőgös alakja, jól rajzolódott a fogoly, Koszciuszko nemes szomorúságában is fenséges, szánalmas állapotában is büszke, hatalmas lelke. Végül rázendített Borbás tanár derék zenekara Meyerbeer »Próféta« operájának indulójára. Nem győztük ismét csodálni a kis emberek értelmes, egyöntetű játékát, melynek bevégeztével alig tudta fogadni a fáradhatatlan zenetanár, ez a talpig muzsikus ember, a feléje zuduló üdvözletek végtelen sorozatát. Majd dr Rencz Jánost a főgimnázium uj igazgatóját vette körül a szülők hálálkodó serege, kiknek őszinte örömükre szolgál, hogy a szigorú erkölcsös, klasszikus nevelés mellett, nem kicsinylendő mértékben ápolja az intézet a szépmüvészeteket, és hogy az ifjúság az élet művészetének elemeit a jó modort, az udvariasságot, a szerénységet a körültekintő tapintatosságot jórészben ott nyeri el az iskola falai között. Gurnesevits Lajos tanárt, mint a »Petőfi« önképzőkör vezetőjét, ki az ifjúság emez erőpróbájának egyik leghathatósabb előkészitöje volt, szintén sűrűn keresték föl a hálálkodó szülők. A hangversenyt mesébe illő, táncos mulatság követte. Igazi fehér mulatság volt ez is. Mozgalmas, üde, nevető ibolyák mosolyogtak mindenfelé. Erre ringva, arra ringva rózsabimbók hajladoztak édes bájjal, a fekete legények muzsikás szavára, a feketeruhás pillangók táncos ölejésében. Lábrakapott egy szép mese.. . és futott. . . futott. . . ezer apró édes kalandjaival keresztül a lármás éjszakán. . . mig bele nem veszett a hajnal szürke Óperenciás tengerébe. Szép volt. . . Mese volt. k. Különfélék. Magyarország*) Magyarország, Magyarország ! Minden rögöd áldva áldom ! Te vagy az én édes anyám, Te vagy az én mennyországom ! Nincs is hozzád hasonlatos Sehol a föld kerekségen: ügy ragyogsz a többi között, Mint a nap a tiszla égen. Meg vagy áldva minden jóval: Van borod és búzád bőven ; Nyakig úszol tejben-vajban Majdnem minden esztendőben. Hegyeidnek nemes fémét Munkás kezek vésik, vájják ; Édes bélü jó gyümölcsök Húzzák kerted minden fáját. Szép lányoknak nagy hazája: Akinek kell, — válogasson. Szépségéről, jóságáról Nagyhírű a magyar asszony, Patyolatból van a keble Minden magyar menyecskének; Más idegen országokban Királynőknek illenének 1 Férfiban sem fogyatékos, Büszke lehet bárki rája: Ö, a kerek nagy világnak Legvitézebb katonája, Királyért és szabadságért Életét is föláldozza; De lesújtja azt, ki az ő Becsületét besározza. Én Istenem! ha megáldád Hazám földjét minden jóval: Miért kellett meg is verned Annyi hitvány árulóval ? Én Istenem ! at d csak felét A sok kincsnek, a sok jónak! S ne adj, akárhogy keresse: Még egy falat kenyeret se: A sok hazaárulónak ! Révai Károly. *) Mutatvány szerzőnek »Delelőn« cim alatt megjelenő költeményeiből. Talán kérésem s barátim esdése Meglágyították kőkemény szivét, Melynél keményebb nincs a szírt se’ tán. Harmadik jelenet. Voltak és Eliz. Endre: Soká valál. Hol jártál édes társam ? Mi lelt ? Halvány vagy. Édes, szólj, beszélj! Sorsom,hogy aggaszt, azt tudom, de hát Kétségbe esni nem szabad. Hiszen Isten felettünk és jó emberek, Résztvevőek vannak még e világon, . . . A kik bajomban majd segítenek 1 Eliz: A bankárnál valék, de mind hiába, Kilátásba sem helyezé kegyelmét, , . Ez indított fel, ez bánt végtelen ! Nem ember az, de érzéketlen tuskó, Kinek nincs szive s jó érzése se! . . Laura: (Felkél a térdeplésből s anyját megcsókolja.) Édes anyám, csak bizzunk az Istenben O nem hagy el, ő benne bízom én! Endre : Úgy úgy, e drága gyermek jól mondotta, Isten nem hagy el. Benne bízom én is. Még nem jelentett fel a bankár és ha A pénzt elő tudnám teremteni, Pénzen örülve, elhagyná a pert. Megyek hát mostan pénzt keríteni. Eliz: Legyen veled az Isten szent kegyelme S áldás kisérje minden léptedet 1 (Endre elmegy.) Miként Istenhez, úgy esdettem hozzá, A bankárhoz és irgalmat szivében Nem gyújtott esdő, kérő szózatom, , Ne hallgassa meg majd a más világon Őt se’ az Isten, — irgalmat ha esd ! Laura: Anyám ne átkozd! Fia van neki. Eliz; Fia? Őt véded. Szólj, beszélj, miért? Laura: Apja, hogy nem jó látom és tudom, Fia azonban nemes és derék. Eliz: Beszélj leányom, honnan ismered ? Őszintén hát! Laura: Őszintén vallók én! Most nyolczad napja kint a korcsolyázón Űztem a sportot, siklottam tova, Midőn egyszer csak egy társnőm elrántott, És én elestem — s abba pillanatba Mellettem termett a bankár fia. Felállított és magát bemutatta, Beszéltünk aztán vidáman tovább. Előkelő, finom társalkodása Rokonszenvessé tette őt nekem. Majdmásnap ismét kint a korcsolyázón Találkoztunk. Ő engem keresett S örömmel láttam én is újra őt. Azóta sokszor beszéltünk egymással S szeretjük egymást forrón, végtelen. Atyám dolgában Béla majd segít. (Bélának hivják szivem szerelmesét.) Negyedik jelenet. A voltak és Endre. Endre : Nincsen segítség, nincsen jó barát, Süket füleknek sírtam sorsom el . . . Valék a gazaag Béresy Ferencznél, Igaz barátom harmincz éve már. Amig szegény volt igen sok jót tevék Véle, — állásba is én juttatám. Régen volt . . . Most már elfeledte azt. Sajnált és szánta nőmet s lányomat De pénzt nem adhat — mondá — mert neki Sincsen ép mostan — de majd később Talán lesz pénzes akkor majd segít . . . Földes Béla balesete. Kedvelt országgyűlési képviselőnk azt Ígérte, hogy a szabadság ébredésének nagy ünnepét, március idusát körünkben tölti. Szomorú hir adja most tudtunkra, hogy városunk e nagy ünnepen nem láthatja maga körében kedves képviselőjét. A képviselőházhoz menet a sikos aszfalton elbukott és karját törte. Az orvosok 6 heti gondos kezelés után ígérik teljes felgyógyulását. Az iskolák uj elnöke. A helybeli állami elemi és polgári iskolák gondnokságának elnökévé a főispán Stoll Bélái nevezte ki. A nöegyesület legújabb tiszteletbeli tagja. A helybeli jótékonyczélu nöegyesület dr Lovrich Gyula kerületi főorvost, a város takarékpénztárának igazgatóját, a nőegyesület iránt sokszor tapusitott jóindulata és nemes áldozatkészsége hálás elismeréséül, társadalmi életünk e kiváló alakja születésnapjának 71-dik évfordulója alkalmából, legutóbbi gyűlésén egyhangúlag tiszteletbeli taggá választotta. Herczegh Ferenc Nagybányán. A veres-kereszt egylet helybeli fiókja az eddigieknél is fényesebb, jelentőségteljesebb estélyt tervez husvét másodnapjára. A jótékonyság jegyében buzgólkodó ren ie- zőség — néhány fővárosi színpadi csillag szereplése mellett — még a magyar irodalom egyik legnagyobb élő büszkeségét, Herczegh Ferencet és Butykai Ákost óhajtja megnyerni egy-egy programm-szám betöltésére. Elmaradt esküvő. Mint a fővárosi lapokból olvassuk, Láng Mihálynak Rock Blankával tartandó s általunk is előre jelzett esküvője, közbejött elháríthatatlan akadályok miatt hétfőről elmaradt. Doktorrá avatás. S'etz László somogy vármegyei közigazgatási gyakornokot, főgimnáziumunk egykori jeles növendékét, Stetz Sándor helybeli h. közjegyző fiét e hó 2-án avatták Kolozsvárt az államtudományok tudorává Kinevezések. Miklós István kincstári kezelőtisztet a pénzügyminiszter a X. fizetési osztályba léptette elő. Lányi Ákos és Kovási György végzett erdészeket a miniszter Nagybányára gyakornokká ne- • vezte ki. Néhai váradi Stoll Gábor kir. közjegyző emlékére létesített alaphoz 718 koronához köszönettel csatoltam N. N. urnák 15 koronányi szives adományát, melylyel az alap 733 koronára emelkedett. Waigandt Anna áll. polg. leányiskolái igazgató. Mai számunkhoz Kurucz Miklós »A szabadság szikrái és egyéb mesék« czimü müvének 64—72 lapját mellékeltük. A vármegye gyöngye. Ez volt Nagybányának dédelgetett neve régente. Ma a Szatmárvármegyei Közlöny legutóbbi számában azt olvassuk, a közig, bizottság üléséről hozott tudósításban, hogy a kir. ügyész jelentése szerint, a letartóztatás aránya legnagyobb Nagybányán. Ugyancsak itt arról is szól az ének, hogy Aáron Sándor főorvos jelentése szerint járványok tekintetében a legkedvezőtlenebb viszonyok voltak Nagybánya vidékén. Most a kanyaró ismét terjedni kezd, F'elsőfernezelyen tudomásunk szerint a vőrheny is szedi áldozatait. Ennek dacára sok helyt nem látjuk a vörös cédulákat, nem figyelmeztetik a a lakosokat a veszedelmekre. Olyan házaktól, hol kanyaró, vagy vörheny beteg van, bejárnak az iskolába, pedig mind a két betegség nagyon veszedelmes. Arra kérjük a doktorokat, hogy kíméletlenül jelentsék betegeiket s tétessék ki a cédulákat, továbbá, hogy szigorúan állapítsák meg a vörhenyt vagy kanyarót, mert az orvosi tudomány mai állapota mellett, egyéb elöleges védekezésünk nincs, mint hogy ne érintkezzünk a fertőzött családokkal. Ügy a hatóság, mint az orvosi kar komoly érdeklődését és intézkedéseit figyelemmel várjuk a beállott újabb nehéz időben Elmentem aztán egy más jó baráthoz, Ez más ürügyet hozott fel megint . . . Boldogtalannak mondá önmagát, Segitni rajtam, hogy nem tud — de hát Talál majd módot és akkor segél . . . Apát urunknál is voltam könyörgni, Benne már biztam rendületlenül . . . Mig élt atymm barátok voltak egymással, Szerették egymást, mint két jó fivér . . . Belépek hozzá — ép’ vidám barátok S hölgyek körében borral vidula . . . Kihiván őt egy magános szobába, S előadám, hogy mi történt velem. A világ Megváltó szentséges nevére Kértem, hogy kölcsön adjon nehány százast, Hogy a börtöntől meg mentsem magain ! Beszélt kenettel s aztán leszidott! Kitámolyogtam és most itt vagyok ! . . Eliz : Édes jó férjem 1 Laura : Drága jó atyám Nincs még veszve minden. Van remény A balszerencse sujtoló csapását Felfogni! Ne sírj édes jó atyám! (Elmegy.) Endre : Mivé lesztek, majd, ha én nem leszek! ? (Ledől a székre.) Ötödik jelenet. Eliz. Endre. Csendőr. Csendőr: Bánhidi ur, felkérem, hogy kövessen Rendelve van, hogy ön fogoly legyen . . . Eliz: Férjem! Csendőr : Igen ? Endre: Nagy ég! Szakadj le rám! Csendőr: Élőre hát, most sírni nincs idő! Endre: (Félre.) Börtönbe élve menni nem fogok ! (Fent.) Mindjárt csak egy jobb köntössel cserélem
