Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

(4) 1907. November 24.

47. szám

járadékkötvényeket felmondani és ezen címleteket adó- és bélyegilleték tekintetében állandóan, időhöz nem kötötten oly elbánásban részesíteni, mint az osztrák járadékadósság címleteit, befektetési célra, úgy gyámoltak, mint gondnokoltak elhelyezésére bocsátani. A rendezés előnyeinek méltánylásánál természetesen tekintetbe veendő az annak idején a megváltás utján elérhető évi teherkönnyebbités, melyet a kormány mérsékelt számítás szerint %xl2 millió koronára becsül. .

A blokkal együtt rendeztetett a dominiális jószágok kérdése is, minek folytán a kölcsön törlesztése után elesik évi 300 000 korona hozzájárulásunk a kölcsön törlesztéséhez és elesik évi járulékunknak az a része, amely ennek a kölcsönnek a kamataira szolgál és amelyet egyezségileg 1,980.000 koronával állapítottak meg. Végül rendeztetett az 1867. előtti időből származó és magyarországi pénztárakban elhelyezett tiszti biztosítékok ügye is.

Súlyos megterheltetését képezi a kiegyezési műnek főleg a parlament által eddig még el nem fogadott felemelt kvótának újból 2%-al való feleme lése. Nem is pénzügyi hatása képezi legsúlyosabb oldalát. Mert pénzügyi hatását ellensúlyozza az a körülmény, hogy a kiegyezési mű mérlege legalább ugyanannyi javulást is mutat Magyarország részére, valamint az, hogy az uj vámtarifa pénzügyi eredményei minden valószínűséggel az emelkedést részben kiegyenlítik. Továbbá bizonyos az, hogy mennél ki- sebbMagyarország előnye a közös vámterületből, annál könnyebb lesz az átmenet a külön vámterületre. Súlyos a kvótaemelés főleg annyiban, mert ezzel Ausztria mutatja, hogy az elemi igazságosság követelményei előtt sem hódol meg, mert hiszen számszerűleg ki lett mutatva, hogy már a mostani kvóta Magyarország viszonylagos teherviselési képességét meghaladja. Ha Magyarország mégis a kiegyezést elfogadni hajlandó lenne, azzal csak annak tanujelét fogja szolgáltatni, hogy államiságának és közgazda- sági önállósága politikai exigentiáit számba veszi, a nemzetiségi helyzet tisztázását még áldozat árán is kész előmozdítani.

A kormány előterjesztésében kifejti, hogy három irányban folytak a tárgyalások. Először biztosítani kellett az önálló vámterület legalább jogi állapotát és kifejezésre juttatni állami és gazdasági önállóságunkat. Másodszor gondoskodni kellett arról, hogy jelenlegi kényszerhelyzet teremtette gazdasági lekötöttségünk megszűntével semmiféle kényszerítő körülmény ne állhasson elő, mely abban az időpontban a tényleges önáWó vámterületre való áttérésünket megakadályozhatná vagy nehezíthetné. Harmadszor anyagi ellenértékeket szerezni esetleges anyagi áldozatokért. Mindhárom irányban megfelelő eredményeket sikerült biztosítani. »Nemcsak nem adtunk fel semmit, sőt újabb jogokat szereztünk: a közgazdasági élet különböző oly terein szereztük vissza törvényhozásunk önálló rendelkezési jogát«, a melyek eddig közösen voltak intézendők. Ez tehát az eredmény.

Tagadhatatlan, hogy fontos kérdésekben és érdekekben, jogos követelések tekintetében engedni kellett, újabb terheket el kellett vállalni. Szerzett előnyökről le kellett mondani. Törvénybe, szerződésbe ütköző sérelmeknek, minta tiroligabonavámnak, megszüntetésétől el kellett állanunk.

Mindannyian mást óhajtottunk, jobbat reméltünk, gazdasági életünk fejlődése, nemzetünk megerősödése, közgazdasági szervezetünk önállósága érdekében. De végre nem óhajok, nem vágyak irányítják a politikát, hanem a possibilitások. A politika, mint Széchenyi hirdette, a számitó, a nyugodt ész munkája. Ez a számitó, nyugodt ész azt mondja nekünk, hogy a kiegyezési mű nem tökéletes mű, sőt fogyatékos mű, de olyan, melynél jobbat az adott körülmények között létesíteni nem lehetett, egy modus vivendi, mely állami életünknek nagyobb cselekvési szabadságot, több állami önállóságot, nagy kulturális feladataink megoldására újabb pénzügyi kutforrásokat biztosit.«

*

A függetlenségi párt a választókerületben rövid idő alatt gyűlést fog tartani, melyben a kiegyezésre nézve ezen rendkívül fontos előterjesztést tárgyalás alá veszi s nagynevű képviselőjének elismerést és bizalmat szavaz.

A főgimnáziumi Segélyző-egyesület 1906—7. évi működése.

Gróf Teleki Géza elnök a segélyző-egyesület tagjait nov. 26. d. u. 3 és % órárára közgyűlésre hívta egybe és pedig ez úttal a tisztikar és választmány újra választását is kitűzte. Ez alkalomból részletesen ismertetjük a segélyző egyesület működését:

Az egyesület ez iskolai évben is igyekezett szerény anyagi viszonyai között a főgimnázium jó viseletű s szorgalmas szegény tanulóinak előhuladását megkönnyíteni s egyúttal arra is törekedett, hogy jövedelmének egy részével alaptőkéjét gyarapítsa, hogy idővel nagyobb mértékben is gyakorolhassa a jótékonyságot.

Az egyesület ügyeinek tárgyalására két választmányi és egy közgyűlést tartottunk. Az 1906. nov. 20-án tartott közgyűlés tudomásul vette az 1905—6. évről szóló jelentést s helyesnek találta u. a. évi számadásokat s megállapította a' f. tanévi költségvetést,

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

melynek értelmében a tanulók segélyezésére 500 K-t fordíthattunk.

Az 1907. évi január 15-én tartott választmányi ülés tárgyalta a segélyért benyújtott 35 folyamodványt s kiosztotta egyszerre az egész 500 K összeget.

A kerületi bányaigazgatóság Zupka Vilmos VII. o. tanulót mutatta be segélyezésre, mig a felsőbányái takarékpénztár általában csak azt kérte, hogy, ha felsőbányái tanuló folyamodik segélyért, azt segélyezze az egyesület.

A harmadik választmányi ülést az évzáró közgyűlés előtt közvetlenül fogjuk megtartani.

Az egyesület tagjai közül ez évben is kivette a halál a maga áldozatát. Elhunytak: Süssner Ferenc ny. bányatanácsos, választmányi tag, egyesületünk ügyének mindenkor buzgó pártfogója, továbbá Zsuffa Fauszlin, intézetünk nyugalmazott tanára és Ineze Sándor bányabirtokos, alapitó tagok.

Kilépett a rendes tagok közül 7, akik közül kettő elköltözött városunkból, egy pedig már a múlt évben átlépett az alapítók sorába.

Belépett egyesületünkbe alapitó tagnak 50 K alapitványnyal dr Rencz János főgimnáziumi igazgató s a rendes tagok közé beléptek: Balezer György, Deli Géza, Fülep Imre, Neuberger István, Rácz Miklós fő- gimnáziumi tanárok.

Jelenleg van az egyesületnek 66 alapitó és 26 rendes tagja.

Az 1904. okt. 30-án három évre választott tisztikar és választmány, valamint a számvizsgáló bizottság megbízatása a f. évvel lejár s igy a f. évi közgyűlés tárgya lesz az uj választás megejlése is, azért e jelentésben tájékoztatóul közöljük az egyesület jelenlegi tagjainak névsorát:

1. Örökítő tagok bemutatási joggal: Kerületi kir. bányaigazgatóság évi 200 K-val, felsőbányái takarék- pénztár 1000 K alapitványnyal.

2. Alapitó tagok: Barbul Gábor, földbirtokos, Hidegkút. Blaskovits Gyula, földbirtokos, Tiszaujhely. Néh. Buhl Károly, bányatanácsos. Gr. Dégenfeld Sándor, Erdőszáda Néh. Dienes Dezső, főszolgabíró. Dr Dunav János, ny. rk. plébános, Budapest. Ember Elek, gyógyszerész, Budapest. Felmérési felügyelőség 1. sz., Kassa. Felsőbányái gk. egyház. Felsőbányái kincstári bányaszemélyzet (100 K). Néh. Gergely Károly, ev. ref. lelkész. Halmai József gimn. tanár. Harácsek László, miniszteri osztálytanácsos, Budapest. Hudoba Gusztáv, ny. p. ü. tanácsos. Néh. Ineze Gusztáv, ny. főhadnagy, Zombor. Néh. Ineze Sándor, bányabirtokos (100 K). Joós Lajos, bányafőmérnök, Oláh-Láposbánya. Dr Kádár Ambrus, pápai prelatus, Szatmár (100 K) Dr Káplány Antal, gimn. tanár. Kereszthegyi bányaszemélyzet. Kiss Gábor gimn. tanár Komzsik Alajos fürdőbérlő, Félix-fürdő, Kováts Géza, bányamérnök. Néh. Kremniczky Albert, bányabirtokos, néh. Liebert Lajos, kincst. gépfelügyelő. Néh. dr. Lovrich Gyula, kincstári főorvos. Madán Ferenc, bányakapitány. Marosán Atha- náz (60 K). Myskovszky Ernő, gimn. tanár, Budapest. Moicsány Gábor, erdőmester. »Nagybánya és Vidéke« szerkesztősége. Nagybányai ág. er. egyház. Nagybányai casino-egylet. Ev. ref. egyház. Nagybányai kereskedelmibank. Nagybányai polgári kör. Nagybányai városi takarékpénztár. Nagybányai részvénytakarékpénztár. Neubauer Ferenc, kir. bányaigazgató. Papp Sándor, ny. kir. táblai biró. Papp Sándorné. Néh. Pável Mihály, gk. püspök. Pemp Antal, rk. kanonok, Szatmár. Pillér Kálmán, földbirtokos, Sajó-Szt.-Imre. Dr Rencz János, főgimn. igazgató. Dr Sandean Gergely, kincst. bányaorvos, Felsőbánya. Dr Schönherr Gyula, múzeumi igazg. őr, Budapest. Soltész Elemér, ev. ref. lelkész. Stoll Béla, ügyvéd. Néh. Süssner Ferenc, ny. bányatanácsos, Felsőbánya. Néh. Svájczer Ilka. Syllaba Ernő, főerdész, Nagysomkut. Szaitz Mihály, Erdőszáda. Szatmár— nagybányai vasút. Szatmárvármegyei tanári kör. Szel- lemy Geyza, bányafőmérnök, dr Szokol Pál, bányatanácsos, Felsőbánya, Szűcs Károly, kir. adóhiv. pénztárnok. Néh. Tarezinszky Bonifác, osztálymérnök (100 K hagyaték). Gr. Teleki Géza v. b. t. t, Pribékfalva. Gr. Teleki János, Költő. Gr. Teleki Pál, Pribékfalva. Teleki Béla, gyógyszerész. Néh. Turman Olivér, polgármester. Veresvizi bányamunkás-személyzet. Néh. Zsuffa Fausztin, minorita-r. házfőnök, Szeged. (Akiknél az összeg nincs kitéve, 50 K alapítványt fizettek be, illetőleg Írlak alá).

3. Rendes tagok. Balezer György, főgimn. tanár. Berghammer Mihály, gazdatiszt. Bertalan Miklós bányamérnök. Gsüdör Lajos, városi tanácsos. Deli Géza, főgimn. tanár. Dergáts Sándor, főgimn. tanár. Fábián Lajos bányafőmérnök. Frankovits Mór. bankigazgató, Nagysomkut. Friedmann Antal, főgimn. izr. hitoktató. Fülep Imre, főgimn. tanár, Gellért Béla, bányáig fő- pénzlárnok. Gyöngyössy Gyula cukrász. Dr. Kádár Antal, bányamű-orvos. Kisbányai perselyszövetkezet. Kupás Mihály, iparos. Lakatos Ottó, főgimn. rk. hit- tanár. Lukácsi György, ny. főgimn. tanár. Moldován László, bankigazgató. Neuberger István, főgimn. tanár, Papp Endre, főgimn. gk. hiltanár. Rácz Miklós, főgimn. tanár. Rónay Géza, közgyám, Spinelti Sándor, kereskedő. Újhelyi Hugó, jogügyi tanácsos, Weisz György, bányatanácsos, Weisz Lajos, főbányabiztos.

4. Pártoló tagok adománya: Berghammer Mi- hályné. 1 K, Fábián Lajos főmérnök 30 K, Hanay Lukács 5 K, Szabadhegyi Aladár színigazgató 3 K 50 f, Szikla-Sziiágyi lanszerkészitők 5 K 19 f, Egy tanuló könyvmegtérités címen 1 K, összesen 45 K 69 f.

A kiosztott 500 K segélyben a következő tanulók részesültek: 50 K-t kapott Zupka Vilmos VII. o. t, 40 K-t kapott; Bagosy József Vili. o. t., 30 K-t Gsurai Károly HL, Kovács Károly V., Demeter György I

VI. ö. t. 20 K segélyt kapott: Imreh István I., Szi- gvártó Pál II., Vajai Sándor IV.. Fiktusz Gábor, Kóczy László V., Búd Aurél, Kiss Gyula VII. o. t., végül 15 K segélyt kapott: Kürti Sándor, Szegedi János I, Lövi Lajos. Mik László II., Török Árpád III. Buttyán Gábor, Gramucz Ernő, Pap György, Tóth Gyula IV., Sesták János V., Hajnal Lajos VI. és Herskovits Mór VII. o. tanuló.

A pénzsegélyen kívül 52 tanuló közt 315 drb tankönyvet osztottunk ki használatra.

Az egyesület jövedelmét és vagyonát illetőleg még felemlítem, hogy az 1906—7. évben jövedelem volt az alaptőkéhez csatolandó 20% levonásával 531 63 K, a múlt évről maradt 587 68 K, összesen 1119 31 K, kiadás volt, 527*41 K; maradt forgótőke 59P90 K s ez összeg szolgál a jövő évi kiadások fedezésére az alapszabályok értelmében.

Az alaptőke volt az 1905—6. év végén 4846 K. Eo évben befolyt alpitó tagoktól 20 K, csatoltatott a jövedelem 20°/0-a 132 K; az alaptőke összege jelenleg 4998 K.

Kiss Gábor, egyesületi titkár

Temetés lesz.

Temetés lesz, komor, gyászos;

A koporsó vadvirágos.

A koporsó szivem; benne Halott szivem nagy szerelme.

— Jöjjetek el minél többen! Sírjatok is majd fölöttem,

Az, akit most eltemettek: Meghordozta a keresztet.

— Kik halálom okoztátok, Jöjjetek el, szép leányok ! Könnyebb lesz tán a szivemnek, Hogyha ti is megkönnyeztek.

Én két szép gyermekem.

Hidegre vált az idő hirtelen:

Nem fáztok-e, Piroska, gyermekem,

Magduska, gyermekem ?

Szűkén termett mostan az élelem:

Nem éheztek, Piroska, gyermekem,

Magduska, gyermekem?

Halványak vagytok, úgy tetszik nekem :

Nem vagy beteg, Piroska, gyermekem, Magduska, gyermekem ?

A képzelődés játszik csak velem,

Hisz távol van tőlem két gyermekem,

Én két szép gyermekem !

f Taksonyi József.

Taksonyi emléke.

Díszsírhelyet adtak neki a kerepest temetőben, ennyi jut rendesen a magyar költőnek. Minket is sokszor lelkesített lángszavával, hazafias szép költeményeivel, lapunk t. olvasóinak egyik legkedveltebb költője volt. Életének delén ragadta el a könyörtelen halál, ez is a költők osztályrésze.

A babérból kapott ugyan eleget, de a küzdelemből is. Éltében sorsára hagytuk öt, gondoljunk reá legalább halálában. Ne maradjon jeltelen az önzetlen, jóleikü prófétának sírja ott a díszsírhelyen, ne ingassa rajta vándorfuvalom a feledésnek tüskebokrait.

Adakozzunk Taksonyi síremlékére. Lapunk minden fillért szívesen közvetít a nemes célra. A bizottság e tárgyban a következő felhívást bocsátotta ki:

Győri Taksonyi József emlékét akarjuk megörökíteni, kik barátai, kartársai és tisztelői voltunk. Sokoldalú, erős tehetség volt, kit Isten megáldott színes képzelö-erövel, minden szépért és jóért gyorsan gyuladó. hevülö természettel, az igazságnak és szabadságnak, főként a magyar nép igazságainak és szabadságának odaadó szeretetével és mindezen felül arany jellemmel, kristálytiszta becsülettel.

Költő volt. A magyar nép lelkének egyszerű megnyilatkozása adott hangot lantjának, úgy megkapó, közvetlen dalaiban, mint gyújtó hatású hazafias költeményeiben. Négy verskötetével tisztes helyet vívott ki az igazán magyar költők soraiban.

Szónok volt és agitátor. A haza függetlenségének és a nép szabadságának ritka meggyőző erejű és lelkesítő harcosa. Különösen Budapesten ápolta és fejlesztette a függetlenségi eszméket még akkor, amikor csak mellőzés volt ilyesmiért a jutalom. A »Lipótvárosi függetlenségi kört« az ő tevékenysége teremtette meg.

Müvészlélek volt általában. Amit szóval és tollal ki nem fejezhetett, azt megfestette. Oly gazdag volt lelke, hogy legkülönbözőbb tehetségeit kellett felhasználnia, hogy gondolatait kilejezhesse,

Tanár volt a fővárosnál. Tizennyolc évig tanította növendékeit magyar szellemben, nemzeti irányban.

Legkevesebb az, amit emlékére tehetünk, hogy díszes követ emelünk sirhalmára. Legyen áldott örökké az ő emlékezete.

Felkérjük adakozásra mindazokat, akik Győri Taksonyi Józsefben az öntudatos magyar lelket szerették s akik ezért legalább halála után kívánnak elismeréssel lenni iránta.