Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-17 / 46. szám
Nagybánya, 1907. November 17. 46. szám. XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBajBLBNIK IvíUvEDBlSr ~WJ±.SÁ.HTsTA.F Előfizetési árak: Egész évre^(WCr'FéLAvre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. A városi tisztviselők fizetésrendezése. Mozgalom indult meg az iránt, hogy Nagybánya város tisztviselőinek fizetését javítani kell és pedig nem egyoldalulag bizonyos százalékkal emelni — mert hisz a régi megállapításnak sok hibája van — hanem teljesen újonnan rendezni. A mozgalom nem lepheti meg sem a képviselő-testületet, sem a város tágabb értelemben vett közönségét, mert amikor a város beadta kérvényét a parlamenthez az önálló törvény- hatóság visszaállítása iránt, már akkor annak komoly tudatában volt, hogy sokkalta jobb fizetést kell adni tisztviselőinek. Hogy a mai fizetések a haladó korral, az uralkodó drágasággal és a napszámosok, munkások béreivel stb. nincsenek arányban, hogy megdöbbentően csekélyek, azt, úgy hisszük, mindenki beláthatja. A polgármesternek 2000 írt fizetés és 300 frt képviseleti illetmény bizony csekélység azért, hogy egy város minden gondját, baját magára vegye s százezres kérdésekben hűséggel, odaadással eljárjon, milliókért felelősséget vállaljon, mikor pl. Nagyváradon a gőzfürdőben egy tyuk- szemirtó szolga 1500 frtot keres meg borravalókból évenkint, egy járavaló lakatos legény 200 frtot kap havopkint Budapesten, egy kő- mives 7—10 koronát naponkint Fernezelyen. Még szembeötlőbb a fizetések silánysága a többi állásoknál. A tanácsosok és a kapitány alapfizetése 1200 frt, az ügyészé, számvevőé, pénztárnoké 1000 frt, ellenőré 850 frt, a főorvosé, mérnöké 800 frt, számtiszleké, aljegyzőé 750 frt, az alkapitányé 700, gazdatiszté, kiadóé 600 frt, alorvosé 500 frt, az Írnoké, végrehajtóé 420 frt, a közgyámé 400 frt. Most, amikor az állam minden irányban rendezte és rendezni igyekszik a tisztviselők fizetését, ezek a mi városi fizetéseink szánalmasan eltörpülnek, úgy hogy jó közigazgatást várni, ilyen csekély fizetéssel díjazott tisztikartól a lehetetlenséggel határos. Nem is csodálkozunk rajta, ha a tisztikar nagyrésze el van adósodva, csakis azok boldogulhatnak ugy-ahogy, akik már hazulról a családi vagyonból kaptak valami alapot, melyre támaszkodhatnak. Apró-cseprő pótlékokkal e kérdésben mit sem tehetünk, azokkal nem segítünk a bajon, gyökerében kell azt megorvosolni és pedig nem a személyek iránt való vonzalom, nem is egyikmásik tisztviselő nagyobb arravalósága, munka- képessége szerint, mert ezek időnkint folyton változhatnak, hanem az állások becse, kisebb- nagyobb munkaköre, hivatása, a feladatok, kötelességek bölcs mérlegelésével. Részünkről azt tartanók leghelyesebbnek, ha a városok polgármestereinek Esztergomban tartott országos nagygyűlésén megállapított fizetési rendszert fogadnók el, mely nagyjában a következő: Minden tisztviselői állásra nézve három fokozat állapítandó meg. A polgármester és a tanácsosok 5 évi szolgálat után lépnek elő egy fokkal, a többi tisztviselők 4 évi szolgálat után. A fizetések ezek volnának: Frt Fit Frt Polgármester ..... 2400 2700 3000 Főjegyző, főkapitány, tanácsosok .............................. 1800 2000 2200 Jegyző, ügyész, mérnök, számvevő, pénztáros, ellenőr .............................. 1300 1450 1600 Al kapitány, közgyám, irodaliszt, számtiszt, iktató, kiadó.............................. 1000 1100 1200 Ír nok, rendőrbiztos, végrehajtók .............................. 700 800 900 Ne m lehet feladatunk a részletekbe mélyen belebocsáLkozni, e pár adattal csupán általános képet akartunk nyújtani. Az itt megállapított fizetések koránt sem túlzottak, a mai viszonyok között, bizony éppeh, hogy meg lehet élni belőlük. Mintegy tizenöt éve nem volt rendezve a nagybányai városi tisztviselők fizetése s tizenöt év alatt, mily nagyot fordult a világ kereke! Később még nehezebb lesz a megélhetés, pedig ha most rendezzük az állapotokat, 15—20 évig megint nem kerül arra a sor, tehát a jövőre is kell gondolni. Aztán végre is az a pénz, amit a tisztviselők kapnak, itt marad a városban, a sok hu^konló, fűszeres, szabó és egyéb adóság megszűnik, az iparos, a kereskedő és sok más ember hasznot lát belőle, nem valami idegen vállalatnak adjuk, nem quótának a német feneketlen tarisznyájába, hanem a mi fiainknak, a mi embereinknek arra, hogy itt éljenek meg belőle. A fedezet igen egyszerű. Pótadóról nincs szó, csak arról, hogy a nevetségesen olcsó tüzifa-árat emeljük 1 koronával. Ezt ha akarom megérzem, ha akarom nem, mert hiszen a fával takarékosan is lehet bánni Tanuljunk az alföldiektől, de meg a legnagyobb részét ipari vállalatok, malmok, bányák fogyasztják el, tehát inkább azokra háramlik a teher. A szegény maga jár az erdőre fáért, s aki rászorul az ingyen fát is kap télen a várostól. Most olcsóbb a fa ára, mint ahogy a kincstár maga magának adja Fernezelyen, olcsqbjj^ mint ahogy Szatmár a maga erdejéből aojtr keduezményként polgárainak (t. i. 7 koronáért) olcsóbb, mint bármely városban Magyarországon. Ez úgy sem maradhat emelés nélkül, mert ilyen hallatlan állapot tovább fenn nem tartható. S ha már jövedelmünk lesz belőle,'az igy befolyó pénzösszeget adjuk a tisztviselők csapatának helyzete javilására, mert tevékeny és ügybuzgó polgármesterünktől is csak úgy várhatunk a város fejlődését előmozdító, helyes, üdvös vezetést, ha jól dotált tisztikart adunk mellé. A jó tisztviselő, ha sorsával elégedett, megkeresi a maga fizetését s működésével áldásosán hathat a város lakkosságának nyugalmára, jólétére, biztonságára, a kedvetlenül, immel- dolgozó hivatalnok inkább átok, mint haszon a közre nézve. Megjegyezzük, hogy ez a tervezet az egészségügyi személyzetet nem érinti, mivel az nemsokára különben is államosítás alá kerül. Még egyet, kapcsolatban ezzel a takarék- pénztári tisztviselők fizetése is rendezendő volna és pedig következőképpen (a fenti tervezet értelmében) Frt Frt Frt Főkönyvelő és pénztáros . 1300 1450 1600 Első könyvelő . , . . 1000 1100 1200 Másod » ............... 900 1000 1100 Ha rmad » .... 700 800 900 Részünkről városunk haladását várjuk ettől a mozgalomtól is, sőt alapvető kérdésnek látjuk a továbbiakra nézve, de azt igenis erősen hangsúlyozzuk, hogy a polgármester, mint főnök álljon a sarkára s ha egyszer a tisztikar megélhetése jó fizetéssel teljesen biztosítva lesz, követelje meg a hivatalos órák pontos betartását s ismert erélyével ne tűrjön hátralékot egyik tisztviselőnél sem. A tegnapi népes értekezlet a tervezetet magáévá tette, most már csak a közgyűlésen áll a döntés, nincs okunk kételkedni benne, hogy már jan. 1-től kezdve mi is elmondhatjuk Besz- tercze polgármesterével: »Nálunk nincs szükség városi fizetésrendezésre, mi már rendeztük.« A királyné. Irta: Lux Terka. Maurus, a félszemü bölcs öreg pap, a királyné gyermekkori tanítója, barátja, tanácsadója, gyóntatója, ott állt a nagy, hűvös, fehér teremben s várta a kirrályné megszólítását. A királyné lehajtott fejjel, gondolkodva járkált a teremben és szép, nemes, nyílt arcán zavar látszott. Fehér kezével végigsinrított olykor fekete haján, gyönyörű ivü szemöldökét összevonta s egy-egy percre megállt a nyitott ablaknál. Olyan szép volt ilyenkor, mint egy alabástrom-szobor, melyre aranyrózsás fátyolt borított a nap. Az ablak alatt óriási park feküdt, valamikor erdő volt s most mint egy megszelídített oroszlán simult a palota lábához. Türelmes hátán csodálatos növények és virágok nyíltak. Gránátvörös grenadillák és brazíliai pálmák, melyeknek levele az indusok édes és részegítő itala. Valamelyik rózsabokor között csalogány énekelt s egy óriási bükkfa ágán feketerigó ült és felelgetett a rózsabokor apró dalosának. A királyné most hosszan és némán állt az ablak mellett s észre sem vette, amint az öreg pap halkan közeledett feléje és aszott kezét rátette vállára. — Mauna Loa, nagyasszonyom — szólott szeretettel és tisztelettel az öreg. — Attól félek, fordult meg a királyné szomorú mosollyal — hogy nem vagyok többé a te Mauna Loád, a te tisztelt, nagy királynéd, öreg Maurusom! A népem kigunyol, mosolyog rajtam, talán meg is vet. Kérdöleg nézett az öreg Maurusra, de ez lehunyta egyetlen nyitva levő szemét és hallgatott. — Üj le, Maurus — intett a királyné — s ott az ablak mellett leültele egymással szembe. Azért hivattalak, — szólt a királyné — hogy megkérdezzem tőled, mivel tartozom még annak a népnek, aki előbb az enyém volt, s azután a fiamé lett s akinek egész ifjúságomat, asszonyi életemnek legszebb és soha vissza nem jövő éveit feláldoztam, odaajándékoztam? Szó’j Maurus! — Még tartozol valamivel — felelte az öreg nyugodtan. — Bocsánattal. — Minő bocsánattal ? kérdezte a királyné kissé ingerülten s alig hallhatólag rácsapott a széke karjára. — nem mindent megtettem a népért? Értük éltem, szenvedtem fosztottam ki magamat, mit kívánnak még ? Az életem most már az enyém. Húsz esztendei kormányzás alatt boldoggá tettem szellemileg, anyagilag és királyt szültem, kinek fejére koronát tehettek. Többet tettem országomért, mint tiz férfi-uralkodó, mit kívánnak még tőlem ? Letettem a kormányzás pálcáját, nem vagyok többé az ő sorsuknak királynéja, csak a magaménak. Engem nem gúny, de hódó- lat illet meg! Az öreg Maurus hallgatott. — Miért nem felelsz? — kérdezte a királyné csodálkozva. — Talán nem tartod jogosnak kívánságomat ? — Nem — felelte keményen az öreg és felnyitotta a szemét. — Nem tartom jogosnak a kívánságodat, Nem tartottad be a sorrendet a nép, az emberi lélek pszichológiájában és nincs jogod azt követelni tőle, amit nem adhat. Ami nem természete: a hála. A királyné tágra nyitotta ki nagy, fekete gyémánt szemét. — Nincs jogom a nép hálájához ? — kérdezte bámulva. — Nekem? Nekem, Maurus? — Neked, királyné és senkinek, aki úgy gondolkodik, mint te. Ha valaki hódolatot kíván az emberektől, azt ne a jósága után kívánja, hanem a kegyetlensége után. Ha nem hálálkodva, hanem rettegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat úgy fogna körül, mint ujjadat gyűrűid. A jóság nem fáj az emberi léleknek s csak ami fáj az emberi léleknek s csak ami fáj neki, arra gondol vissza. Ha boldoggá teszel egy embert, elfelejt. Ha megkorbácsolod gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közöny porszeme, a szél tovasöpri, a kegyetlenség sziklagránit Lap-unlc mai száma © old.a,l.
