Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

(2) 44. szám.

1907. November 3.

Hónap elseje lévén, kérjük lapunk részére az esedékes előfizetési dijak szives beküldését. Tisztelettel Ä kiadóhivatal.

Kinevezés A pénzügyminisáterium vezetésével megbízott miniszterelnök Újhelyi Hugó kincstári ügyészt és címzetes jogtanácsost valóságos kir. jogügyi tanácsossá nevezte ki.

Grünwald Iványi Béla képkiállitását múlt vasárnap sürven látogatta a közönség. A nyári évad alatt festett 23 mesteri képet állított ki a város egyik műtermében Iványi Béla ez alkalommal. Tanúskodnak ezek az ő művészi Ízléséről, nagy tudásáról és páratlan szorgalmáról. A hat nagyobb vászon egész keleti hangulatot árasztott a teremben, mintha Köves Arábiában vagy Palaestinában lettünk volna. A régi iránytól eltérő újabb törekvések testesülnek meg a szingazdag képeken, melyek majd Budapesten a magyar secessiós kiállításon is szerepelni fognak. Láttunk itt kora tavaszi, májusi, nyári, őszi hangulaot a feMményeken s találtunk ismerősökre úgy a vidék egyes részleteiben, mint az alakokban is. Képei bizonyára nagy feltűnést és művészi szenzációt fognak kelteni a fővárosban is, mi csak köszönettel tartozhatunk a művésznek, hogy alkalmat adott nekünk újabb képeinek megélvezésére.

Dr Szilberszky Károly kertészeti tanintézeti tanár a gyümölcsösökben pusztító gombabetegségek tanulmányozása végeit a héten városunkban tartózkodott.

Brebán Sándor h. plébánosról az a hir terjedt el, hogy Királydarócra áthelyezték plébánosnak, mint illetékes forrásból értesülünk, a hir nem felel meg a valóságnak, minden alapot nélkülöz már csak azért is, mert a nagybányai építkező egyháznak nagyon is nagy szüksége van tevékeny lelkészére.

Kinevezés. A vallás és közckk miniszter Alexy Kornél állami tanítót a veresvizi iskolához véglegesen igazgatóvá nevezte ki.

A nagybányai állami főgimnázium katholikus ifjúságából alakult Mária-congregatio Szent Imre magyar herceg születésének kilencszázados jubileuma alkalmával, 3-án délelőtt 10 Va órakor nyilvános disz- gyülést rendez. A jótékony cél érdekében köszönettel fogadják és hirlapilag nyugtázzák a Congregaho létesítendő ifjúsági könyvtárnak javára szánt esetleges adományokat. Műsor: 1. Pápai hymnusz. Énekli az egyházi énekkar. 2. Elnöki megnyitó beszéd. Tartja: Péter Pál h. hittanár, mint a Congregatio elnöke. 3. Bán Aladárnak »Szent Imréhez« cimü költeményét szavalja Turmann Olivér V. oszt. tan. 4. Lányi: »Szent Imre ravatala« cimü melodrámát szavalja Kiss Gyula Vili. oszt. tan., zongorán kiséri Homola Viktor VII. oszt. tanuló. 5. Alkalmi szónoki beszéd. Készítette és előadja: Katona János VIII, oszt. tan. 6. Hortobágyi József: »Riadó« (a keresztény magyar ifjúsághoz.) Szavalja: Biró Gyula VI. oszt. tan. 7. Kölcsey hymnusz. Énekli az összes ifjúság.

Reformatio ünnepe. A ref. és evang. egyházak okt. 31-én ifjúsági emlékünnepélyt tartottak a helybeli ág. h. ev. templomban. A Jövel szent Lélek el- éneklése után Révész János tartotta a könyörgést, mely után Vásárhelyi Erzsiké polgári isk. növendék Szabolcskának »Hiszek egy Istenben« czitnü költeményét szavalta. Bernhardt István VIII. o. tanuló a reformáció terjedéséről a XVI. században címmel felolvasást tartott, Révész Zoltán Lampérth Géza a »Gályarab« cimü költeményét szavalta, Kovács István VIII. o. tanuló pedig a hős Gusztáv Adolfról

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

olvasott fel. Végül Sailer Irénke polg. iskolai növendék Gusztáv Adolf hattyúdalát adta elő, mely után az »Erős várunkat« énekelték, Luther diadalmi énekét. Az ünnepélyen mintegy 200 iskolai növendék vett részt, továbbá a prot. lelkészek és a közönség köréből is néhányan. A prot. növendékek e napra az iskolákban szünetet kaptak.

Haladunk! Nagybányára, mint az ország egyik fő gyümölcs termelő helyére nézve kiválóan nagy jelentőségű a földmi ve lési miniszternek amaz intézkedése, hogy a helybeli gazd. egyesület telepét átveszi s azon védekezési mintatelepet létesít, állami nemes gyümölcsfa-iskolát tart fenn és kertmunkás iskolát rendez be, mind háromra vidékünkön igazán égető szükség volt már. Úgy Darányi miniszter, mint Molnár miniszteri tanácsos a legnagyobb előzékenységet és jóindulatott tanúsították városunk iránt e kérdésben s azért szabad legyen reménylenünk, hogy a gazdasági egyesület szintén örömmel ragadja meg a kínálkozó alkalmat gyümölcsészetünk föllen- ditésére a telepet akadálytalanul átadja. A gazdasági egyesület természetesen továbbra is fennáll s védeni és istápolni fogja ezután is a gazdák érdekeit.

Országos vásár lesz Nagybányán jövő hétfőn, kedden és szerdán, 11—13-án.

Nagy erdőégés volt az Avasban a múlt héten, mely már már óriási mérveket kezdett ölteni s Nagybánya város erdejében is kiütött a tűz, mintegy 18 holdon. Végre szépen eloltotta a jótékony eső, mely félévi várakozás után beköszöntött a héten.

Gyászhirek. A héten kegyetlenül szedte áldozatait ismerőseink köréből a kérlelhetetlen halál. Az őszi levélhullás megkezdődött s azzal együtt az emberek hullása is. Schusterits Lajos jegyző segéd vasárnap d. u. 4 órakor hunyt el sok betegeskedés után, legszebb ifjú korában, mikor a sók küzdés után a teljes kort elérte már. A család gyászlapja ez : Alantirottak úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen jó gyermek, szeretett unokatestvér és rokon Schusterits : Lajos jegyzősegéd folyó hó 27-én d. u. 4 órakor életének virágában, 25 éves korában, hosszas szenvedés után vissza adá ifjú lelkét Teremtőjének. A kedves halott hült tetemét f. hó 29-én d. u. 3 órakor fogjuk a róm. kath: vallás szerint Malom-utca 22. számú gyászházból örök nyugalomra helyezni. Lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmise-áldozatot f. hó 30-án délelőtt 10 órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutattatni. Nagybánya, 1907. október 28. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Schusterits Györgyné szül. Molnár Ilka édes anyja Özv. Szixt Ignácné és családja, özv. Nógrádi Jánosné és családja nagynénjei. Molnár Ida, Molnár Ida, Molnár Sándor, néhai Molnár Zsigmond gyermekei unokatestvérei Kovács Gyula és családja sógora- — Szerdára virradóra Blaskovich Miksa halt meg a minorita rendnek egyik derék, érdemes tagja, főgimnáziumunknak egykori tanára. Ki ne ismerte volna a szelíd lelkű, nyájas modorú, szép papi alakot, a hatalmas termetű férfiút, aki ismerte, az bizonyosan sajnálja is, hogy kellemes társaságát nem élvezheti többé. Elhullt az őszi falevéllel ő is, n hét elején még élt és reményt nyújtott, a hét végén már világítottak az ő sírján is. Benne a minorita rend egyik méltó tagját Veszítette el. A rendház gyászlapja igy hangzik: A nagybányai minorita Rendház mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett Rendtárs és testvér Blaskovich Miksa Frigyes örökös kormánytanácsos életének 75-ik, szerzetes rendbe lépésének 52-ik, áldozó pap' ságának 46-ik évében a halotti szentségeknek ismételten történt ájtatos felvétele, hosszas és kínos szenvedések békességes elviselése után az Urban 1 csendesen elhunyt. Az engesztelő szent mise-áldozat a megholt lelki üdvéért csütörtökön 10 órakor a minorira templomban, temetése pedig 11 órakor fog megtartatni. Nagybányán, 1907. október 30-án. R. I. P. — Ugyancsak szerdának hajnalán lehelte ki lelkét Lieberth Lajos kincstári tisztviselő és helybeli házbirtokos. Lieberth, úgyszólván, egész életét Nagybányán élte le, úgy, hogy valóságos nagybányainak tartottuk. Bár sohasem volt erős szervezetű s évekkel ezelőtt a borpataki kutfurrásnál szerencsétlenség is érte, mégis évtizedeken át szorgalommal és feljebbvalóinak elismerése mellett végezte hivatalos teendőit. Az ő sorsa is az volt, ami sok hivatalnoké, hogy mikor nyugdíjba megy, csakhamar örök nyugalomba vonul. Sokakra nézve lesújtó az a tudat, hogy már ők munkaképtelenek. Egyébiránt súlyos gyomorbaja volt, melylyel a legjelesebb orvosoknál is hasztalan keresett gyógykezelést. A család gyászjelentése igy hangzik; Özv. Liberth Lajosné Schmidt Vilma és leánya Szidike az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a szerető férj, felejthetetlen jó apa és rokon Lieberth Lajos m. kir. kincstári gépintéző folyó hó 30-‘án reggel 3/* 5 órakor, munkás élte 70-dik, boldog házasságának 14-dik évében visszaadta jó lelkét Teremtőjének az üdvösségünkre rendelt szentségek példás felvétele után. Drága halottunk hült porait november hó 1-én d. u. 3 órakor fogjuk örök nyugalomra kisérni, mig jó leikéért az engesztelő szent mise-áldozatot november hó 2-án d. e. 9 órakor fogjuk az Urnák bemutattatni. Nagybánya, 1907. október hó 30. Legyen csen- dez siri nyugalma! — A fővárosból szintén gyászlapot vettünk. Fernezely egykori derék, joviális, közszeretetben állott főnökének, Bubi Károly tanácsosnak egyik leánya halt meg a békásmegyeri-tisztviselőtelepen. Martiny Lászlóné szül. Buhl Inna A boldogult művelt lelkű úri nő volt s példás anya, kinek elvesztése igazán pótolhatlan űrt hagy úgy férje, mint négy kis árvája szivében, Martiny István helybeli bányatanácsos sógornőjét gyászolja az elhunytban. A család gyászlapja ez: Martiny László' mint férj, Martiny Károly, László, Béla és Anna mint gyermekek, Buday Béláné született Buhl Ida mint nővér, úgy a saját, mint az alulirt roko nők nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik a hőn szeretett feleség, édesanya, illetve nővér Martiny Lászlóné szül. Buhl Irma f. évi október hó 30-án reggel 8 órakor, 43. életévében, súlyos szenvedés után történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei a budapesti uj Szent János kórház halottasházában október hó 31-én d. u. 4 órakor való beszentelés után a békásmegyer-tisztviselőtelepi (csillaghegyi) gyászházba szállíttatnak s onnan november hó 1-én d. u. Va 4 órakor fognak a békásmegyeri közsirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. é. november hó 4-én d. e 9 órakor lesz a békásmegyeri r. kath. templomban. Békásmegyer tisztviselőtelep, 1907. évi október hó 30. Martiny István, Dr. Martiny Kálmán'Martiny Antal, Vésey Ferenc, Buday Béla, mint sógorai. Schmidt-Martiny Irma. mint sógornője. * Németh Zzigmond, Németh Zsigmondné, szül Mike Emilia, özv. Glasner Jánosné, szül. Mike Franciska, Hybner József, Hybner Józsefné, szül. Hübner Matild, mint nagybátyjai, illetve nagynénjei. Buhl Emil, Brunner Olivér, Glasner Hermine, mint unokatestvérei, valamint a felsoroltak hozzátartozói. Áldás és béke lebegjen porai felett!

Egy gyászolóhoz.

Irta: Temérdek. (Jeszenszky U^nó.)

Meghalt, akit oly forrón szerettél,

Sokkal jobban, mint önmagádat.

Boldog voltál, boldogtalan lettél,

Roskadozol a nagy kin alatt.

Kong áztatja halovány orcádat,

Zokogsz ott is, hol senki se lát;

Úgy érzed, hogy örök lesz e bánat S öröm többé nem mosolyg le rád.

Még az is fáj. hogy oly jó volt hozzád,

S keserű most, ami édes volt;

Mért nem volt rossz, vennéd most nagy Ily kétségbe ejt a siri bolt. | hasznát,

Óh! békülj meg. A szálló idővel Száll feléd egy láthatatlan kéz:

Mely gyöngéden egy lágy keszkenővel Könnyeidet letörölni kész.

Letöröl az elsőn csak egy csöppet,

S már egy könnyel szárazabb az arc, Másnap kellői, aztán mindig többet És a szívben csillapul a harc.

Gondolatok.

— Irta: Papp Lajos, fernezelyi g. k. lelkész. —

Elérkezett ismét halottak estéje, a temető virágokkal ékeskedik. Elviszi ki-ki kedves övéinek

a koszorút, mécsest gyújt, s elrebeg egy miatyánkot a boldogult halottjának lelki üdvéért!

Ott a temetőben mélységes szomorúság fogja el szivünket, lelkünk egészen elmerül az átélt gyötrelmek tengerében.

Az elmúlás, a halál gondolata elszomorítja mindanyiunknak szivét, óh Igen sokan sírnak a temetőben reá borulva egy egy újonnan felhantolt sírra, s zokogásuk talán a kősziklát is megindítaná? ... Óh a temetőben — halottak estéjén — egy két, perc kínosabb mint ezer halál !

Az emberi szív úgy van alkotva, hogy boldog ságra vágyik. Mikor a földmives az ekeszarvát kezébe fogja; a kereskedő hajóra, a katona háborúba indul; mikor a tudós könyvei között éjeket átvirraszt, a boldogságot keresi, és mit talál? Talán egy egy csöppet, csak annyit éppen, hogy az élet keserűségét kissé megédesítheti vele, de valódi boldogságot, mely kielégítse lelkünket, itt a földön nem találhatunk. Ma derültek vagyunk, jókedvüek, holnap szomorúak; ma gazdagok, holnap szegények; ma egészségesek, holnap betegek. Boldogságunk ellensége a fájdalom és a félelem a haláltól!

Az emberi szorgalom kietlen sivatagokat szinte paradicsommá varázsolt már át; az emberi elme hatalmába ejtette a repülő villámot, építményeivel megtörte a viharok erejét, engedelmes szolgájává tette a mérhetlen tengert, mely az embert hátán hordozza, de a fájdalmas boldogságának ezt az ellenségét legyőznie nem sikerült; mert nem emberi, isteni erő kellett oda.

A temetőben látjuk csak be igazán, mily haszontalanok a világi vágyak. Azok a tagok, érzékek, vér, hús, a melyek kedvéért ez ember annyit vétkezik! ott rothadnak a hideg sir fenekén!! A szegényen meghalt ember sírja mellett, az ember nyugodtabb lélekkel állapodik meg, mint a gazdagé

mellett. Az élet kevélysége a temetőben nagyon gyarlónak semminek tűnik föl. Mi lett sok szép arczból ott lenn a sírban? Nincs utálatosabb a földön, mint a sírban rothadó emberi arcz. Óh Istenem a szép külső mögött mindig ott rejtőzik a halálfej! Minden a mi ma szép, holnap már a múlt évi füsthöz és szélhez hasonlít — volt és nincs!!

A halál mindent tönkretesz, a test, a szemek kívánságát, az élet kevélységét. A temető az a hely, a hol minden földi jó sírját leli; olyan mint egy kiégett szénbánya — mindenütt csak rom és pusztulás! . . . !

»Minden emberről el van határozva, hogy meg- Tral, és a halál után jön az ítélet« mondja az apostol. A mi belátásunk is azt mondja, hogy a halál után meg kell Ítéltetnünk, mert igen sok esetben az élet nem kárpótol bennünket azért a sok bajért, melyet kiállottunk.

Hogyan Ítélnek majd fölöttünk, azt senki jobban meg nem mondhatja, mint az, aki maga fog majd ítélni az Üdvözítő Krisztus.

Mily nyugodtan állunk meg a temetőben egy ártatlan gyermek sírjánál; a halál sémitől nem fosztotta őt meg, csak a legfőbb jóban részesítette. Egészen más lélekkel állunk meg egy rósz ernher sírjánál!

A temetőben a kivilágított sirok között járva az az alapigazság nyomul az ember gondolataiban előtérbe, hogy a halál elkerülhetetlen és hogy épp j oly bizonyos az Ítélet; — hogyan fogunk az Ítéleten I megállani? Éppen ezekre a kérdésekre adja meg a temető nagykeresztje a feleletet, a melyen kiszenvedett egykor az Ur Jézus Krisztus, mert ő legyőzte a fájdalmat és mindazoknak, kik a sírokban nyugosz- nak — örök életet adott!!