Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-13 / 41. szám
(2) 1907. Október 13. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 41. szám. Helyettese az alparancsnok, A szakaszparancsnokok a vezetésük alatt álló szakaszok működésére ügyelnek. A segéd-tiszt az anyakönyvet, leltárt, tűzkár kimutatást vezeti, az irodai teendőket végzi. A szertáros a személyi fölszerelés és a tűzoltó- szerek jó rendben tartásáról, őrizetéről gondoskodik. Az orvos a tüzeseteknél köteles lehetőleg megjelenni s a sérült tűzoltókat díjtalanul kezelni. A testület csak akkor oszlik fel, ha ezt a tagok kétharmada közgyűlésen kimondja. A testület, mely a város felügyelete alatt áll, tagja úgy a vármegyei, mint az országos tűzoltó- szövetségnek. Ez volna nagyjában az uj testütet szervezetének ismertetése, természetesen nem terjeszkedtünk ki itt a legapróbb részletekre, czélunk volt csupán a közönség figyelmét felhívni a derék, nemes intézményre, mely ha beválik, a miben különben nincs okunk kételkedni, egy régóta vajúdó nehéz kérdésnek szerencsés megoldását jelenti. Heti krónika. Túl vagyunk tehát okt. 10-én is. Városunk lakossága oly bölcs önmérsékletet tanúsított akár a főváros, dicséretre méltó csend, rend és nyugalom honolt mindenütt. A csendőrség nagy »fenszterpromenád«-okat tartott, éjjel-nappal, de elismeréssel legyen mondva, dolga nem akadt sehol. Szatmárról kaptunk egy század katonaságot is. A vitézek főhadiszállást ütöttek a városházán, kivonultak a Petőfitanyára, gúlába rakott fegyverek mellett letelepedtek a Rákóczitéren s a pompás nyári verőfényben egészen kellemes látványt nyújtottak a járókelőknek, no meg a csoportba verődött iskolás gyermekeknek, akik ilyenkor szokták a »sarzsikat« tanulmányozni. Utóbbi időben, fájdalom, oly gyakran kell ide- rándulniok a katonáknak, hogy talán már a magas kormány is jobbnak fogja látni, ha régi vágyunkat teljesiti s idehoz egy zászlóaljat valahonnan, hamarább, mint gondolnók, úgy lehet, még mielőtt nagy »B«-vel irnók városunk nevét. A legújabb miniszteri helyesírás szerint t. i, a betűk is rangosztály szerint sorakoznak. A rendezett tanácsú városok egy nagy betűvel Írhatják nevüket, az önálló törvényhatóságnak ellenben annyi nagy betű dukál, ahány szóból van a neve egybealkotva. Minő boldogság ! Minő alkotmánybiztositék ! Alig várjuk, hogy »Nagybánya« helyett »Nagy- Bányáit írhassunk. Eszerint a logika szerint egészen rendjén volna, hogy ha azok az emberek, akiknek semmijök sincs egy nagy betűvel Írnák vezeték és keresztnevüket. Akiknek házuk van, azok kettővel, akiknek házuk és földjük, azok már hárommal, a virilisek pedig csupa nagy betűvel Írhatnák becses nevüket. Ez azonban még nincs elrendelve. Van is miatta sok zúgolódás! Lehet, hogy nem is hoz az egész önálló törvény- hatósági jog egyéb előnyt nekünk, mint a nagy »Bét«, de végre is az is csak vívmány ebben a meddő korszakban. Valaki azt mondta, hogy már magában az a körülmény, hogy a felsöbányaiak bosszankodni fognak, ha mi nagy betűsök leszünk, aranyat ér. Én nem vagyok ezen a véleményen, sőt azt tartom, hogy az nevet, aki utoljára nevet és sohasem tudom megérteni a címért és rangért való harcot. Erre meg azt felelik : — De hát muszáj az embernek mindent megérteni ? Nem értem biz én a budapesti munkások szónokának : Garbay Sándornak azt a mondását sem: ■— Nagymélt. Elnök Ur! »A törvényhozás szociális érzéketlensége folytán olyan alacsonyak itt a kereseti viszonyok, hogy stb. stb.« Fernezelyen pl. 7—10 K a kőmives napszám, s meg kell kérdeni Rumpoldnál, kik fogyasztják a legtöbb pezsgőt? Ily magas napszámokról, bérekről bizony eddig még fogalmuk sem volt a gazdáknak. De hát nem muszáj az embernek mindent megérteni. Egyszer egy önkéntes jelentette az inspekciós tisztnek, hogy a kantinban bevertek egy ablakot. — Ki verte be, kérdi a tiszt ? — Nem tudom, feleli az önkéntes, de gondolom, hogy infanterist Klopacska. — Aki gondol az szamár. Értette 1 Rechtsum, elmehet. Annak a tisztnek igaza volt, nem jó az embernek gondolkozni, még belefájdul a feje, már pedig fejfájással bajosan irhát krónikát a krónikás.*) *) Nem bizony, mert tollal kell azt Írni és nem fejfájással!---- Szedő. Sz emélyi hir. Barthos Zsigmond nagykárolyi h. pénzügyigazgató legutóbb városunkba költözött s itt házat vásárolván, beállott nagybányai polgárnak, a napokban leérkezett nyugdíjaztatása elismerés és köszönet kíséretében s most már igy véglegesen a miénk marad a derék, rokonszenves pénzügyigazgató ur, a kinek itt köztünk sok, kellemes esztendőt kívánunk. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Németh Béla kassai főreáliskolai h. tanárt a nagybányai állami főgimnáziumhoz ugyanazon minőségben áthelyezte. Megbízás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Alexy Kornél állami iskolai rendes tanítót a veres- vizi állami iskola igazgatói teendőivel megbízta. városunk régi jó nevéhez méltó kegyelettel ülte meg. Az ünnepélyek az általunk már előzőleg közölt sorrend szerint a legszebb rendben, magasztos hangulatban s a közönség általános részvéte mellett folytak le. Legkiemelkedőbb pontja volt az ünneplésnek az Ifjúsági kör matinéja vasárnap d. e. 11 órakor, hol dr. Kiss Rezső tartott hazafias buzgalomtól áthatott lelkes emlékbeszédet. 48-as hon- védeink már csak gyér számmal veitek részt az ünnepélyeken, mindössze öten voltak a zászlójuk alatt. Elhull a virág . . . eliramlik az élet ... 1 Vasúti ügyünk czim alatt a „Felsőbányái Hírlap“ legutóbbi számában hosszabb czikk jelent meg, mely különösen azt fejtegeti, hogy az esti vonatnak Felsőbányáig kellene mennie s reggel korán onnan kiindulnia. Hát hiszen ezt mi is valljuk, sőt annak is örvendenénk, ha a két város közt a helyi közlekedést előnyösebben oldanák meg. Nagybányára nézve is kedvezőbb volna az, ha Felsőbányának kifejezett óhaját teljesitenék, mi csak az ellen harczolunk, hogy a délutáni vonat hat óra után érkezzék be, az ellen viszont a felsőbányaiaknak nem lehet semmi kifogásuk. Ami pedig a két város közt való helyi közlekedést illeti, az bizony jelen alakjában nem sokat ér. Felsőről ide lehet érkezni reggel 8 óra tájban s vissza kell indulni 9 óra tájban. Ez az idő kevés. Vagy délután 5 órakor. Ez meg sok. Nagybányáról Felsőre lehet érkezni reggel úgy 9 óra tájban, onnan vissza kell indulni fél 11 órakor, ez kevés, vagy délután 2-46 perczkor, ez sok. Felsőre pl. egy délelőttre, délutánra abszolúte nem lehet menni, vagy egy egész napra sem. Szándékosan sem lehetne ennél rosszabb helyi menetrendet csinálni két egymástól 10 kilométerre fekvő város között. Mivel a menetrend tudvalevőleg nem szent- irás s mivel azon 24 év alatt igen sok változtatás történt, a nélkül, hogy a világ felfordult volna, reméljük, hogy fognak változtatni rajta a felsőbányaiak érdekében is, de ugv, hogy a nagybányai érdekekről sem feledkeznek meg. Annyit kénytelenek vagyunk, tehát válaszul hangsúlyozni, hogy mikor Nagybánya mellett felszólalunk, ez még nem jelenti azt, hogy Felsőbánya érdeke ellen vagyunk, mert mi is jól tudjuk azt, hogy »quod uni justum alteri aequum.« Gyászhir. Siegmeth Károly ny. máv. h. igazgató felesége szül. Neureulher Terézia e hó 5-én este 9 órakor Budapesten elhunyt 59 éves korában, e hó 7-én délután 4 órakor temették. Béke poraira! Uj ügyvédjelölt. Köves Sándor a jogtudományi szigorlatot a kolozsvári tudományegyetemen kitűnő eredménynyel letette. Joggyakorlatra dr. Köves Miklós ügyvéd irodájába lép. Díszvacsora. Lerch Ignácz és Wernóczy István számvizsgálók nyugalomba vonulása alkalmából tiszttársaik és barátaik díszvacsorát rendeztek ma este a kaszinóban. Értekezlet a vízvezeték ügyében. A polgármester e hó 14-én d. u. 6 órára mindazokat értekezletre hívta össze a városháza tanácstermébe, akik a vízvezeték iránt érdeklődnek. Az értekezleten Farkas Kálmán min. o. tanácsos és Hoffmann Károly kir. mérnök is részt fog venni. A tűzoltó egyesületet nekünk mindenképpen támogatnunk kell. Aki munkával, erővel, szakértelemmel bírja, az legyen működő tag, aki pedig áldozhat, az áldozzák pénzbelileg. 50 koronát fizetnek az alapitó tagok, 5 koronát a pártolók, a sérült, szerencsétlenül járt tűzoltóknak alapot teremtenek belőle, a nemes czéltól ne vonjuk meg támogatásunkat. Tagul jelentkezni lehet akár Rónay Gézánál, akár e lap szerkesztőségében. A vízvezetéki ad hoc bizottság e hó 15-én reggel a rozsályi forrásoknál helyszíni szemlét fog tartani. A kiránduláson a budapesti kiküldöttek szintén részt vesznek. A takarékpénztár alapszabályai ma kerültek ki a sajtó alól. A város most úgy az alapszabály, mint az ügyrend tervezetét szétküldi a képviselőknek s a polgármester körülbelül a jövő szombaton, vagyis október hó 19 én külön közgyűlést tart, melyen tisztán a város takarékpénztárának dolgát fogják letárgyalni. Lapunk mai számához dr Kiss Rezső »Bűnös szerelem« cimü népdrámájának 49—56 lapját mellékeltük. Egészségügy. A héten a városházán következő ragályos betegeket jelentették: Káplány Sárika, 4 éves, Uj-utca 20 sz., vörheny, okt. 7. dr. Kádár. Strosz Sándor, 10 éves, Agyag-utca 6. sz., hasi- hagymáz, dr. Winkler, okt. 6. Október 10 dike nálunk is csendben folyt le. A főkapitány a gyűlést nem engedélyezte, mivel a beadó egyénisége a törvényes kellékeknek meg nem felelt. A városon egy század katonaság czirkált s a csendőrség létszáma is meg volt szaporítva. A bányászok mind munkában voltak, az építkezéseknél is dolgoztak, az üzletek nyitva voltak. Csupán nehány kézmü iparosnál nem dolgoztak a segédek. Szóval Gsendben és rendben ment minden, hiszen tulajdonképpen az egész tüntetés fölösleges is lett volna olyan kérdés mellett — általános választó jog — amit a kormány amúgy is fölvett programm- jába és meg akar valósítani. Október hatodikat — Mindenki gyanús nekem. A segéd, a könyvelő, az inas, a szakácsnő, a szolgáló . . . mind, mind 1 — Gondolja meg asszonyom, hogy bár ötszáz forint szép kis összeg, de öt ember becsülete még többet ér. Azután alapos gyanú nélkül nem lehet senkit letartóztatni. Hanem tudja mit? . . . várjunk nehány napig s ön ezalatt legyen szemes; figyelje meg a környezetét és . . . — Nem lehet kérem, nem lehet. Én a mai vonattal okvetlenül utazni akarok és a pénzre szükségem van 1 — Jól van! Úgy egy rendőrközeget küldök ki, hogy az elönyomozatot tüstént kezdje meg a háznál és tartson motozást, ha annak szükségét látná ... A kapitány csengetett, mire egy rendőr lépett a szobába. — Küldje be Goldfinger urat . . . 111. A vizum-r eper tűm. Illedelmes kopogtatás hangzott az ajtón. Dobák János most már boldog önelégültséggel, mosolygó, bár most is dagadt arccal lépett a szobába. — Itt van ám tekintetes ur a vizi-repport . . . S egy írást adott át, melyet a kapitány figyelemmel olvasott át. — Jól van 1 Hanem már most, ki okozta kendnek az arczán azt a külső sérülést ? Erről nincs szó az írásban. — Hát a Miskaa, kérem. ’Sz mondtam már! — De miféle Miska? Miska éppen egy millió van a világon ! — Hát a a szamaram, alásan instálom. — Megbolondult kend, — vagy tréfálni akar? — ’Sz bár csak tréfa volna, de mikor úgy képen rúgott, hogy az eget bőgőnek néztem, aztán menten lefordultam a szekérről . . , Ezüstkövi Mórné asszonyságnak sokkal mulatságosabb volt a Dobák János panasza, mint a magáé. Csengő kacajt hallatva, szép fogsorát mutogatta. — De hát meghitták kendet, hogy a szamara ellen panaszt emelt és vizum-repertumot nyújt be ? Szólt a kapitány Dobák felé fordulva. — Dejszen tudom én, mit csinálok — felelt ez magasztos nyugalommal. — Hát hogy a Miska leugrott a székéről, én is neki estem, meg a fiiaim is és úgy eldöngettük ö kelmét, hogy a vér is csurgóit róla. Erre aztán összefutott az utca. Oda jött egy ur is, meg osztán egy konstábler; aztán egy ur odaszólt a rendőrnek, hogy írja fel a nevemet állatkínzásért, hát annak akarom én most bevágni az útját. Azzal Dobák János illedelmesen köszönt s egy kis konzumatiát tartva, megelégedett mosolylyal hagyta el a kapitányt, aki nevetve csapta az asztalhoz a vizum-repertumot. Goldfinger ur — a kapitány egyetlen, de annál becsesebb detektivje — esalatt már megérkezett s a sarokban várakozott a kiadandó parancsra. A kapitány megadta utasításait az Ezüstkövi- féle ötszáz forintos lopási ügyben s Goldfinger ur meg- hatottan hallgatta azt végig. Aztán intett a kapitánynak, hogy titkos beszélni valója van, mire mind a ketten távoztak, magára hagyva a szép Ezüstkövinét tengernyi bánatával. Kevés idő múlva Goldfinger ur visszajött és igy szólt Ezütkövinéhez: — Asszonyom, tessék haza menni s egy óra múlva legyen szerencsénk . . . IV. Ézüstkövi ur vallomása vagy az »öntolvaj.« A másik szobában a kapitány Ezüstkövi Mór urat találta, kiről a verejték vastag cseppekben ömlött alá és feltűnően kikelt arcából a legőszintébb megszeppe nés ritt ki. — Tekintetes ur, — szólt Ezüstkövi ur zavartan. — A feleségem ... a nőm . . . — Igen itt van a szobában. — Kérem szépen, tessék meghallgatni engem is. Az üzleti viszonyok rosszak, de az asszonyok még rosszabbak. A a feleségem a fejébe vette, hogy ö ideges. Tetszeett látni ? No . . . tessék megmondani úgy néznek ki az ideges asszonyok ? Csupa élet, csupa tűz! De fejébe vette, hogy az ő bajának csak Balaton- Füred használ. Mit tehettem ? adtam neki ötszáz forintot, menjen fürdőbe ... De aztán meggondoltam a dolgot. Mig ő pakolt össze-vissza mindent — az ötszáz forintot visszavettem — a siffonból. Azt gondoltam, majd hallgatni fog . . . De az asszony egy furia ... Itt a pénz. kérem, az ötszáz forint! Kérem, ne tessék elárulni . . . Tessék átadni neki, hogy a tettes maga hozta ide . . . Tessék kigondolni valami mesét . . . Nagyon kérem, házi békém érdekében. A kapitány megszánta a szegény Ezüstkövi Mór urat s átvette az ötszáz forintot, megveregette a vállát s igy szólt: — Ezüstkövi ur, ön egy becsületes ember. Ezüstkövi ur nem vette észre a gúnyt; meghatottam búcsúzott el s gyorsan futott vissza a boltba, nehogy a felesége megcsípje a frakkját. Ami különben lehetetlen volt, mert Ézüstkövi ur rövid vágott kabátot viselt. Epilog. Ezüstkövi Mórné az esti vonattal csakugyan Pestre utazott. Ezüstkövi ur en grande tenue állott a vegyesvonat lépcsőjénél s könnyes szemekkel segítette fel feleségét a kupéba . . .
