Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
Nagybánya, 1907. Szeptember 29. — 39. szám XXXIII. évfolyam. /-? TÁRSADALMI HETILAP. * A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 3wrxisri3BKr yasáhnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Visszaesés. Alig két hete, hogy megdicsértük a helybeli m. kir. posta vezetőségét az uj rendszerért, melylyel az esti kézhez adást behozta s igy lehetővé telte azt, hogy nemcsak az újságokat, de a leveleket is az érkezés napján este olvashassuk s esetleg intézkedhessünk azokra válaszul sürgősen, amint lehetséges. A tizenhatodik zóna távolságában a fővárostól igazán rendkívül üdvös újításnak találtuk a zseniális intézkedést. És most azon a ponton állunk, hogy a jövő héten megszűnik az előnyös uj rendszer s helyette az előbbinél is rosszabb és nehézkesebb lép életbe. Biztos adatok ugyan még nincsenek kezünkben, mert a vasút, úgy látszik, mély titokba burkolódzik, de annyi már is kiszivárgott a Szatmár— nagybányai vasút téli menetrendjére nézve, hogy október í-töl az eddig d. a: 5 órakor érkezett vonat csak 6 órakor jön be, az esti vonat pedig Szatmár felől este 9 órakor érkezik s tovább megy Felsőbányára is, hol 10 órakor lesz az érkezés. A reggeli szintén nem innen, hanem Felsőbányáról indul. De hiszen az estivel nincs nekünk bajunk, ennek megkorrigálása tiszta nyereség mind a két városra nézve. Abban rejlik azonban az uj menetrend óriási visszaesése, hogy ha hat óra elölt nem jön be a délutáni vonat, akkor az újságokat, leveleket be nem osztják, hanem megint csak reggel adják kézhez. Szörnyű dolog az, hogy azért, mert Nagybánya véletlenül az ország szélén van, ázsiai közlekedési viszonyai legyenek. Vizsgáljuk ugyanis közelebbről a dolgot. Délután V* 4 óra tájban bejön a vonat Zsibó felől, 6 órakor Szalmárról, este 9 órakor ismét Szalmárról s amit ez a három vonat hoz, az a levél, pénz, csomag, újság stb. ott hever reggelig a postaépületben s mi csak úgy 9 órá felé jutunk másnap majd hozzá. Képtelenül rettenetes ez az állapot elsősorban az erdélyi vonatra nézve. Tessenek csak azt elgondolni, valaki pl. hétfőn reggel felad egy levelet, vagy csomagot, pénzutalványt Kolozsvárt s ideküldi hozzánk. Kedden reggel elhozza a vonat, ideérkezik d. u. Vs 4 órakor, kézhez adják szerdán reggel V, 9 órakor, de már akkor Zsibó felé nem lehet levelet meneszteni, mindegy, az illető elkészül válaszával d. e. 10 órára, s feladja, csütörtökön reggel elviszi a vonat. Este Kolozsvárra érkezik s pénteken kézhez kapja az érdekelt. Hétfőtől péntekig várhat tehát a válaszra. Nem hisszük, hogy a szekér posta idejében ez gyorsabban ne ment volna. Valóban tarthatatlan állapot, hogy a XX. században legyen egy pompásan kiépített életrevaló vasút, csinos állomásokkal, tisztviselőkkel, altisztekkel, kalauzokkal stb. ellátva s az a vasul csak egyetlen egy vonatot járasson minden huszonnégy órában. Ez valóságos keleti kényelem, annál is több, mohamedán álomkór. Itt volna az ideje s mi a közönség érdekében nemcsak kérjük, de követeljük, hogy Kolozsvárt kössék össze Nagybányával egy másik vonattal, a melyik délelőtt odaérkezik Kolozsvárra s délután visszaindulva este visszajön Nagybányára. Biztosra vesszük, hogy ez a részvényeseknek is fog használni, legfőként pedig az egész szamosmenli nagy vidéknek, melynek mesél • illő türelme immár fogyatékán van. Ami pedig a szatmár—nagybányai vonatot illeti, méltán elvárhattuk volna, hogy előre haladjunk és ne rák módjára hátrafelé. Meg kellett volna gyorsítani az estit is, meg a délutáni vonatot is. Ha pl. Szatmárról 2 óra 30 perckor indulna d. u., akkor még 5 óra előtt beérkezhetnék Nagybányára, sőt egy kis gyorsítással d. u. 4 órakor is, igy aztán lett volna ideje a postának kereskedelmi szempontból messzevágó kötelességének teljesítésére bőven. E helyett csinállak két esti vonatot, az egyik holmi átrakásokkal, döczögésekkel és alkalmazkodásokkal bejön majd 8 óra tájban, a másik 9-kor. Ugyan mi értelme van két ilyen idöbelileg egymáshoz közel eső vonat fen- tartásának ? Fölhívjuk ezekre a bosszantó dolgokra a város képviselőtestületének figyelmét s elvárjuk, hogy vesse latba tekintélyét, befolyását illetékes helyen az uj rendszernek mielőbb való megváltoztatására, mert hiszen kétségtelen, hogy azt a vasutat mi építettük, a magunk pénzéből, a magunk kényelmére s nem a közönség van a vasúiért, de a vasút a közönségért. Egy város közélete, KőreSKedelme ellen való érthetetlen és kimagyarázhaiatlan merényletnek tartjuk az ilyen megokolhatailan változtatásokat s abban a reményben élünk, hogy Nagybányának ez a legsötétebb Afrikába való áthelyezése nem fog sokáig tartani. Az iparos ifjak ünnepélye. A nagybányai iparos ifjak önképző egyesülete múlt vasárnap emlékünnepélyt rendezett tizenötéves fennállásának fordulója alkalmából. Délelőtt 11 órakor - díszközgyűlés volt a kör helyiségében, hol a tisztikaron és a tagokon kívül ott láttuk Torday Imre h. polgármestert, Smaregla János jegyzőt, Gurnesevits Lajos tanárt, Bajnóözy Sándor gyógyszerészt, e tekintélyesebb iparosok közül is többeket. Sajnos, hogy mivel ez órára több, gyűlés volt kitűzve, nem jelentek meg oly számosán az érdeklődők, mint különben várni lehetett volna. Révész János elnök a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Vendégeink ! Üdvözlöm önöket a mai alkalomból, a gyűlést megnyitom s a jegyzőkönyv hitelesítésére Török Antal és Sólyom Ferenc tagokat kérem föl; valamint kérem azt is, hogy amennyiben a tárgysorban némi változás állott be, ha e miatt talán kissé hosszasabban szólok, kegyeskedjenek szives türelmükkel megajándékozni. Ünnepet ülünk, tizenöt éves emlékünnepet. Már maga a szám is különös. Százados, félszázados, negyedszázados, évtizedes jubileumokról ugyanis hallunk, olvasunk eleget, de a tizenöt év teljesen eltér a közszokástól. Szabad legyen ezt megokolnom egyrészt azzal, hogy 30 év egy emberöltő, amely idő alatt a szokások, uralkodó eszmék, vezető emberek, sőt maga a társadalom is teljesen megváltoznak. Nos egy ilyen emberöltőnek a felét értük el, a Honfoglalás. — Irta: Jeney Gyula. — A hős vezér után megindult a népe, Megremegett a föld olyan volt a lépte, Nyilaik sötétre festették a napot Futó népek jelzék amerre haladott. Párduczos alakjuk, amikor megjelent Vélnél mindenikben egy komor félistent, Óriás karjával sújtani, ahol kell Bűntől silány népet eltiporni jött elZeng siró éneke az akkori Hitnek, »Csak a magyaroktól ments meg Uram fninket.« Velők ijesztgeti gyermekét az anya, Földöntúli lényről álmod ez, ha hallja, Véres győzelmekre vezérli Hadisten, Repülnek szélszárnyon tüzes méneiken, A halálfélelem ismeretlen nálok, Hanem meglakol az áruló s az álnok. Kelevézét, pajzsát most már nem is bírja Megemelni kézzel a mai kor ifja. Kápráztató nagyság, hódolat, dicsőség Bőviben valának, nekik mind nem elég.. Megelégeltek már kalandozást, csatát S hont szerezni jöttek ők a határon át, Pannónia lett e szittya néphez méltó, Ahol minden áldás együtt van mi szép s jó. Futó paripákon szereznek uj hazát. Ismét harcz, diadal zeng hegyen, völgyön át. Jön a nagy áldomás, ők az urak itten, Csak őket szolgálja mi benne van, minden. Szól a vezér: »Szivem büszke tireátok Magam körül, mert hű vitézeket látok. Harczban ne apasszuk népünket hiába, Egyezzetek bele egy szent fogadásba.« Bölcs vezér szavára tehát ők e végett Köték férfiasán a vérszövetséget. Magyarok Istene őket úgy segélje, Ki ahogy megtartja — vér volt a pecsétje. Rendnek és törvénynek maguk alávetik, A hon ellenségét kiűzi mindenik. Ősi erény, erkölcs, s a szabadság fája Viruljon ki úgy, hogy a világ csodálja. Ez az alkotmányunk alapvető köve, Csak az utókor ne törte volna össze. Mi mostan a magyar? Csak torzképe, árnya Régi dicsőségnek ujulását várja. Visszafojtott könnvel, megkötött kezekkel Tán a régi véres harezokért vezekel. Sorsod intézését magyar ragadd kézhez! Másképp drága hazánk idegeneké lesz. Villani Máté a magyarokról. Az alábbi ismertetés Villani Máté firenzei kereskedő 11 könyvre terjedő s az 1348—64 közti eseményeket tárgyaló Cronicájának egyik fejezetét teszi s Nagy Lajos 1356—58 közt lefolyt velencei háborúja alkalmából készült. A figyelmes olasznak feltűnt, hogy hazánkban az akkori nyugati országoktól eltérőleg az országos tisztségek nem örökösek, hanem királyi kinevezéstől függnek s minden nemesnek pontosan meg van szabva a hadi kötelezettsége. Észrevette az itáliai éghajlatnak s életnek ernyesztő hatását a magyarok egyszerű erkölcseire s hadi képességeire. A magyarokról szóló tudósításait Villani Máté a firenzei köztársaság szolgálatában álló magyar zsoldosoktól s hazánkban járt kereskedő honfitársaitól vehette. VI. könyv 54. fejezet. Hogyan rendezkednek a magyarok a hadban? A mostani olaszok előtt csodálatosnak tűnik fel a lovasok nagy száma, mely a magyar királyt ellenségei ellen harcba kiséri. A régiek tapasztaltabbak voltak e dolgokban, melyeknek emléke azonban rég elenyészett, miért is itt felújítunk egyet-mást, hogy megszüntessük a mostaniak csodálkozását. A magyarok nagyon nagy nép s szinte mindannyian bárók1) kormányzása alatt állnak s a báróságok Magyarországban nem örökösek s nem tartanak élethossziglan, hanem az uralkodó tetszése szerint adományozza vagy veszi el őket; ősi jogszokások szabják meg, bogy valamely báró vagy község mennyi lovast állítson ki a király szolgálatára, ha hadba megy vagy háborút indít, úgy hogy a lovasok szamát s a szolgálat idejét illetőleg mindenki tudja, bogy mi a kötelessége. S mivel az uralkodó felhívására rögtön, halogatás vagy késedelem nélkül mozgósitaniok kell, azért minden község s báró kijelölte azokat, akik a hadi szolgá*) Vagyis főispánok; barone Villámnál általában főurat jelent. Hazánkban IV. Béla 1264-iki törvényében találkozunk a főurak, a bárók rendjével; nálunk a bárói cim az Anjou- korszak óta az ország zászlósait s azon főurakat illette, akik bandériumot állítottak ki. A liber bárók ki voltak vtve a vármegye hatósága alól. Lapunlt: mai száma © oldal.
