Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
Nagybánya, 1907. Augusztus 25. — 34. szám. Vir — XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HXÍlUXTIDIEIINr Előfizetés! árak: Egész évre 8 K. Eél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-lk szám alatt. Gyermekek otthona. Egy újabb emberies intézmény létesítését vették tervbe az irányadó körök. Arról van szó ugyanis, hogy Nagybányán az elhagyott, avagy testi fogyatkozásban szenvedő gyermekek részére menedékhelyet létesítsenek. Az állami gyermekmenhelyek országos felügyelőjének e tárgyban küldött nagy jelentőségű leiratába alkalmunk volt bepillantani. Az 1901. évi VIII. és XXI-dik törvénycikk értelmében a szegény elhagyatott gyermekekről való gondoskodás állami feladatot képez. Elérkezett végre az az idő, mikor ezeket a szánalomra méltó, sínylődő és szenvedő apró emberkéket megszánták a világi gondok után futkosó nagyok s törvényileg gondoskodtak róluk. Tizennyolc központi gyermekmenhelyet állítottak Magyarországon a törvény alapján és pedig a következő helyeken: Arad, Budapest, Debreczen, Gyula, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, M.-Vásárhely, Munkács, Nagyszöllős, Nagyvárad, Pécs, Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely, Temesvár, Veszprém. Hozzánk legközelebb esik Nagyszőllős s ennek körébe van Nagybánya, mint telep beosztva. A nagyszőllősi kerületben 9 külön gyermektelep létezik, u, m. Tiszaujlak, M.-Sziget, Fekete-Ardó, Halmi, Királyháza, Nagykároly, Huszt, Szatmár, Nagybánya. Eddig a nagybányai nem ért el oly nagyobb- szabásu eredményt, mint azt egy szép vidékkel, egészséges levegővel megáldott várostól várni lehetett volna. Az intéző körök most abban fáradnak, hogy mint kisegítő intézmények álljanak a gyermek- védelem szolgálatába a „Mária-menház“ és a »Winkler-féle alap«. Arról van szó t. i., hogy ha ez a két alapítvány, nemes céljának megfelelóleg ezen a téren támogatná az államot, akkor vátosunkban oly iparos tanonc-otthont lehetne létesíteni, melybe államilag gondozott gyermekek is fölvehetők volnának. Azonkívül egyes csoportok számára 10 —15 gyermekkel családi otthonokat is létesítenének, hol testi fogyatkozásban szenvedő és romlásra hajlandó gyermekek nyernének gondozást. A kérdést nemsokára a városi képviselet is tárgyalni fogja, hisszük azzal a melegséggel Sárgult papírlapok. — Közli: Révész János. — A nagybányai öreg torony sok viszontagságon ment keresztül, mivelhogy olyan magasra építették s egy még magasabb csúcsos fedelet tettek rá, nagyon környékezte a »menykő-járás« Minden századben egyszer-kétszer meglátogatta és fel is gyújtotta a merész alkotmányt. 1561-ben teljesen leégett. Majd 1619-ben ismét baj volt vele, a reformátusok repa- rálták meg a tornyot és hozták rendbe az egész templomot. Akkoriban az övék volt az, a Dévai, Eötvös, Peleskei, Gyalay, Diószeghy, Polgár, Arany, Sütő, Vigh, Balogh stb. családok neve ott szerepel ennél az átépítés történeténél. 1769. aug. 25-én, tehát éppen ma 138 éve d. u. 6 órakor ismét be leütött a villám. 1770-ben hozták megint helyre. 1806-ban megint fedték a tornyot s levették a gombot aranyozás végett. Akkoriban egész garmada irást találtak benne, valami 15 darabot. Ott olvashatók mä is a városi levéltárban, csak meg kell keresni őket. A legutolsó irás versben örökíti meg a julius 6-iki gomb-feltételt és sok érdekes apró adattal szolgál. A verse ekképen hangzik: Atyának, Fiúnak és szent Lélek Istennek nevében. Amen. Ezernyolczszázhatot mikor számláiénak, és érdeklődéssel, melyet ez a nemes mozgalom megérdemel. Részünkről minden emberies intézménynek melegen érző barátai vagyunk, annyival inkább az olyannak, mely a magyar haza jövő munkásainak,Álarcosainak védelméről és kiképezéséről gondoskodik, mely pótolja a szülét ott, ahol nincs szüle s a nevelést, ahol nincs nevelés. A városi képviselettől is a legodaadóbb támogatást várhatjuk e téren s igy szinte bizonyosra vesszük, hogy városunk a közel jövőben egy derék, emberies intézménynyel gazdagabb lesz. A cionizmus csokrából kitépett virágok visszahelyezése. A »Nagybánya« cimü hetilap folyó hó 22-iki számában »Cionizmus Nagybányán«, cimü vezércikk jelent meg K. D. aláírással. Szép, zengzetes, majdnem rhitmusos sorok állanak az olvasó előtt, melyekkel egy magasztos eszmét, egy közös célt, egy a világ intelligenciája előtt már többé nem vitás helyes kérdést igyekszik fentnevezett cikkíró félremagyarázni. Egy magasztos eszmét, melynek helyességét és jogosultságát a világ összes diplomatái elismerik, helyeslik és támogatják, oly eszmét, mely fölött még a minden emberi érzésből kivetkőzött Plehve orosz miniszter is elismerését fejezte ki! Egy közös célt, mert yrjjon nem közös célja-e az minden nemzetnek, hogy a hazájából kiűzött, elkergetett és földönfutóvá vált népnek uj földterületet szerezzen, uj otthont alapítson?! Mi hazafiatlanság van abban, ha a zsidó oly eszmének a megvalósításával foglalkozik, amelynek helyes megoldása esetén ezer és ezer hazájából kiűzött, vándorrá és barangolóvá lett embert letelepít, hol ezek testi és szellemi erejüket ismét felhasználhatják és érvényesíthetik ? Miért volna hazaellenes az, ha a zsidó jószívűségét mutatja ki üldözött testvérei iránt és törekszik azok nyomorán segíteni?! Avagy ezeknek talán már el kell enyészniük? Hát az emberiség anyja ezeket nem egyforma jogokra szülte más népek és nemzetekkel? ! És végül miért lennénk mi hazafiatlanok amiatt, ha mi magyar zsidók is pártoljuk azt az intézményt, mely megvalósulva, a szomszéd Oroszország- és Romániából nyakunkra szakadt, száz meg száz teljesen vagyontalan, Magyarország területén kóborló egyéntől szabadítana meg bennünket? Hogy az ünnepi szónok teljesen készületlenül jött el hozzánk, az nem áll, mert feltételezzük, hogy Dr. Dömény pesti ügyvéd rendelkezik annyi talenKilenczedik napján Sz. Jakab havának, Tétetett fel e gomb újra megfuttatva, Aranynyal s a kereszt megujittattatva. A megavult torony megzsindelyeztetett, Zimán János által újra megfedetett. A gombot s keresztet Smidt József futtatta, Előbbeni színét és fényét megadta. Felséges Il-ik Ferencz igazgatja, Magyar nemzetünket mint király s mint atya; Felséges ércz-herczeg, József nádor-ispán, Kit szeret minden rend, uraság s főispán; A püspöki székben méltóságos báró, Fischer István ur ül, ki többeket váró. Várhat is, mert vágynak szép talentomai, Melyeknek láttatnak mindenütt nyomai. Szatmár lakóhelye, az uj püspökségre, Virtussi emelék első dicsőségre. Hamulyák János ur város parochusa, Buzgó pap, jó Atya, árvák patronusa. Maholányi Ferencz ur most a főbíró, Minémüségekkel ki szépekkel biró. Tanácsbeli urak mint tisztes férfiak, Tiszteletreméltó igaz hazafiak. Akik a köznépnek tesznek igazságot, Híven kormányozzák a szép polgárságot. Az A betű alatt vágynak feljegyezve, Mindnyájan név szerint renddel kinevezve, Ugyanott láthatni a több tiszteket is, Kik legyenek? méltó nézni ezeket is. Itt van a fő és al-jegyző az ügyészszel, Kik a közjót viszik pennával és észszel. tummal, amennyi gondolatainak és érzelmeinek kifejezésére szükséges és nem kívánhattuk, hogy valami bevágott leckét mondjon el. Különben pedig nem volt sem szándéka, sem feladata Cicerónak feltüntetnie magát, ő egyedül meggyőzni akart és ezt — ha nem is oly mérvben, mint ahogy azt szép, terjedelmes beszéde folytán várhatta volna — jórészben el is érte. Tagadhatatlan, ő a cionizmus egyik legerősebb egyénisége, ki minden szavával az eléje kitűzött eszmék legmagasztosabb céljait szolgálja. Éles szeme van a társadalmi ferdeségekkel szemben, — amint erről személyesen meggyőződtünk — könyörtelen, amikor ostoroz; de amikor a nyomorral áll szemben, az elnyomottak szenvedései, az emberszeretetnek legmagasztosabb érzéseit váltják ki belőle. Igaz, hogy a magyar zsidóknak nincs okuk a panaszra. Az is áll, de csak részben, hogy a börze, ipar, kereskedelem, sajtó, orvosi és ügyvédi kar zsidó; de azért >nem mind arany, ami fémlik /« Hol hagyta cikkíró a közigazgatási-, igazságszolgáltatási ágakat, magasabb hivatalokat stb? Azoknak is túlnyomó része zsidó? De mi azért nem panaszkodunk, különösen nem a cionizmus révén, annyival is inkább mert e szónak : »cionizmus«, sokkal magasz- tósabb a hivatása, egészen más a célja, amint azt már említettem. Cikkíró azon kitétele, hogy Oroszországban és Romániában — ahol valóban ok volna a cionizmusra — hallgatnak : nem áll. Statisztikai adatokkal kimutatható, hogy nevezett helyekről 300 delegátus ment a jelenlegi hágai kongresszusra, hol ezek 100,000 embert képviseltek. Nem értettük félre a célt s a mostani társadalomba semmi olyast nem akarunk bevinni, ami azt érintené, vagy annak ártalmára lenne; ebben a tekintetben cikkíró nagyGn rosszul értelmezte elvünket, sőt egészen félreértette, mert a cionizmus intézménye nem tévesztendő össze más célú mozgalmakkal. Nem kívánja az általános titkos választó jogot, nem lázit, csupán oly intézményt akar meggalósitani, mely nem ütközik törvényellenes dolgokba, mely senkire nézve káros hatással nem lehet és mely ellen senkinek sem lehet kifogása. Ez a célja a cionizmusnak! Ezek után remélem, a t. olvasó közönség, valamint cikkíró is némileg tájékozva lesz a cionizmusról, legalább annyira, hogy ezen intézmény ily félremagyarázásokra többé ne szolgáltasson alkalmat. Katz Antal. Lakatos Ottó rendfőnök. Ma reggel távirati utón vettük az értesítést, hogy a minoriták szegedi nagygyűlése Lakatos Óttó helybeli főgymn. vallástanárt választotta meg rendfőnökké. Elődje dr Csák Alajos Czirjék szintén Nagybányáról került a főnöki székbe, itt volt gimn. Itt van a bevevő, fő és alkamrással. Akik vetélkednek hűségben egymással. Itt van a doktor a seborvossal egyben, Ha ki megbetegszik, orvosolják egyben. Itt az ecclesia gondviselőjére, Találhatsz az árvák védelmezőjére. Láthatod a jegyzők két segédjeiket, Jó ifjak, megnézni méltó neveiket. Az esküdt bíróság következik renddel, Kiket a tribunus díszesen elrendel. A B. betű alatt vágynak feljegyezve, Folytatják a közjót együtt értekezve. Mind buzgó férfiak, hűséges polgárok, Város szabadságát oltalmazó zárok. A város cselédi a C. alatt vannak, A fa szűke miatt télben majd megfagynak. Még ezt a maradék emlékezetére, Megírni a jegyző méltónak ismére. A D. alatt idezárt táblácskát nézd meg, Mirement a világ, okosan intézd meg. Vesd össze a régit a jelenvalóval, Megfogod vallani, hogy különbőz jóval. Ért-e a régiség ily nagy drágaságot ? Azt tartom, nem mondok haszontalanságot, Ha azt erősítem, hogy ilyet nem éré, Mert ha egy drága volt, más keveset éré. Mely miatt nagy ínség szorongat bennünket, Úgy hogy már megunni kezdettük létünket. Mindezeket kétszer nagyobbra nevele, Az a nagy ítélet, mely bennünket lele. Ezernyolczszáznégyben, Sz. Jakab havának, Lapunk mai száma © old.a.1.
