Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-03 / 5. szám

XXXIII. évfolyam^.

Nagybánya, 1907.

Február 3. — ö. szám.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK KKMNT ID IBIST -VL^SÁIFLIXr^IP

Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Pénzintézeteink.

Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy városunknak mind a három pénzintézete a múlt esztendőt kedvező eredménynyel zárta le.

A »Kereskedelmi Bank«, ez a csoda módon lábra állott intézet tisztességes osztalékot ad, amint értesülünk s Moldován László igazgatónak lelkiismeretes és mindenre kiterjedő gondoskodása alatt most már teljesen megizmosodott, megszilárdult.

A Részvénytakarékpénztárnak zárószámadását lapunk jan. 20-iki számában ismertettük. Annyi volt ennek a jövedelme, hogy szinte nem tudott vele mit csinálni, 15000 koronát átvitt a jövő évre, hadd maradjon a kamarában is valami. 47639 K volt az évi nyeresége.

Alkalmunk volt az intézetnek vasárnapi közgyűlésén résztvenni, a hangulat valóban emelkedett, egyetértő, szinte franczia módon előzékeny, mintha nem is Magyarországon volnánk, ahol egész élvezettel marják egymást az emberek.

Az igazgatónak, Stoll Bélának 4000 korona jutalmat ajánlottak föl a részvényesek hálás köszönet kíséretében, az igazgató azonban ezt el nem fogadta, kinek indítványára aztán a tisztviseiok kaptak jutalmakat, meg a nyugdij-alap 3000 koronát.

Egyhangúlag választották meg a régi igazgatóságot, felügyelőséget minden legkisebb disso- nans hang nélkül s jótékonyczélokra szép összeget osztottak; létesítettek Rákóczi-alapitványt, melynek igazán nemes és magyar nemzeti czél- jainknak valóban derekasan megfelelő a rendeltetése.

A varos takarékpénztára még nem fejezte ugyan be teljesen az 1906. évi zárószámadásait; azonban közel van a befejezéshez s egyetmást általában most is lehet konstatálni pl. azt, hogy körülbelül 10000 koronával többet fog adni Nagybánya városának, mint az elmúlt évben. Ne irigyeljük tőle, ráfér a szegény városra. Ennek az intézetnek betétje 2 és V2 millió, alaptőkéje V2 millió, a tartalék megint megnőtt vagy 54 ezer koronára, a városnak úgy 46000 koroMiss Jenkins utitársa.

— Angol eredetiből: Engel Jenő. —

(Befejező közlemény.)

A színházba csak délelőttönként volt szabad a leánykának édes apját felkeresnie, amikor egész egyedül dolgozott. Egy alkalommal az egyik rendező, akivel valami csekélység miatt összekülönbözött, találkozott a leánynyal, midőn ez apját meglátogatta. A rendező a félhomályban azt hívén, hogy egy kardalosnő, megölelte s megcsókolta a mit sem sejtő leányt, mire az elsikoltotta magát. A diszfestő erre leányához ugrott s a szemtelen embert oly erővel lökte félre, hogy az elesett s koponyatörést szenvedett. A kórházban, hová vitték, azt vallotta, hogy a diszletfestő megtámadta, mert valami csekélység miatt egyszer összekülönböztek. Ez azonban hazugság volt. Miután azonban az ember a kórházban meghalt, a diszfestőnek szöknie kellett és hozzánk jött Rouenba s zárdánkban kertész munkálatokat végzett. Ezelőtt pár héttel értesítést kapott, hogy nyomában vannak, a szegény ember tehát kénytelen volt menekülni a büntetés elől, melyet meg nem érdemelt. A haldokló által tett vallomás ellene szól, amennyiben leányának vallomása lényegtelen, lévén érdekelt fél. Azt kérdem tehát Öntől, átadná e a szegény üldözöttet, ha ráakadna?

Miss Jenkins gondolataiba mélyedve tekintett a sik tengerre. Szemei előtt elvonult azon jelenet, midőn Hobson az ő osztályán fogott el egy fiatal embert, aki esdekelve könyörgött, hogy bocsássa szabadon s megjavul.

Teresa nővér aggódó arczczal leste Miss Jenkins feleletét.

nát fog most juttatni, A nyugdíjalapnak is mintegy 1800 koronát.

Kölcsönei többnyire jelzálogos kötvényeken vannak (163L388), értékpapírokba is sokat fektet (915 466.) Ingatlanban 211.463 koronája talált elhelyezést, a váltószámla csekély 288692, mivel újabban a váltóhitel nagyon koczkázott vállalkozásnak bizonyult.

Jó esztendeje volt a város takarékpénztárának is, meg lehetnek vele elégedve a tanács, a választmány, a közgyűlés, az egész közvélemény, de hogy mi az oka annak,hogy pénzintézeteink ily szép eredményt mutattak fel 1906-ban, arra pontos választ adni igazán nem tudnánk.

Tény az, mivel mind a háromnál egyenlően kedvező helyzet mutatkozik, hogy ez az idők következménye. Lehet, hogy éppen mindennek megdrágulása az oka, t. i. hogy a napszámos nagyobb napszámot, a termelő, az iparos, kereskedő magasabb árat kap, vagy talán a jó termés idézte elő a jobb üzleti évet, kereshetjük a politikai viszonyok jobbra fordultában is stb. bárhonnan ered, örvendetes dolog, hogy igy van, mert amint a jól vezetett pénzintézetek szolid viszonyokat, úgy a roszak nagy rázkódást, szegénységet, bukást idézhetnek elő.

Jó mind a három! Valóságos »tous les trois«, ami tudvalevőleg nagy szerencse.

Azonban egy kívánságot mégis föl kell említenünk. Nyolcz százalékos kölcsön, az drága. Igaz ugyan, hogy a pénz tavaly mindenütt megdrágult, a nagy intézetek is 5u/o-ra adják közvetítésül a kölcsönt, ám emellett is vannak pl. Szatmáron 6u/o-os váltók. A nyolcz százalékos kamat negyedévenként előre fizetve maga is négyszer kamatozik s magas kamat alatt nyögni valóságos modern rabszolgaság.

Arra kérjük tehát pénzintézeteinket, hogy ne csak a betevőkre, de már egyszer az adósokra is gondoljanak, mert mégis csak ez utóbbiak keresik meg a hasznot, tehát szintén legalább is annyi figyelmet érdemelnek, mint azok, akik tulajdonképpen fogyasztók.

— Nem, nem adnám át a rendőrségnek, szólt végre.

— Segítené, hogy megmeneküljön, kérdé az apácza mohón.

— Igen, hogyha amit mond igaz, s az illető reám bízná magát.

— Teresa nővér keresztet vetve magára, felkelt s mondá:

— Hála Istennek! Megyek imádkozni; a hallgatás órája elérkezett.

Midőn visszajött, Miss Jenkins még mindig helyén ült, élvezve a gyönyörű időt.

— Nos? mi az nővér, kérdé az ápolónő, amidőn hozzájött, látván, hogy szólani akar.

— Jöjjön kérem kabinunkba; mondok valamit.

— Nem mondhatná el itten? kérdé az ápolónő, ki nem szívesen hagyta ott kényelmes ülőhelyét.

— Nem, szólt az apácza. Itten meghallanák idegenek is. Jöjjön kérem azonnal, máskülönben bátorságom elhágy.

Az ápolónő fölkelt s követte az apáczát a keskeny lépcsőn, mely kabinjukba vezetett.

Leérve, Teresa nővér gondosan elzárta az ajtót és igy kezdé beszédét:

— Emlékszik Miss Jenkins, hogy amidőn a hajóra jöttem s megtudtam, hogy Önnel egy kabinba vagyok szállásolva, kértem Önt, segítene nekem, hogy egy külön kabint kapjak. Azonban Ön kijelentette, hogy nincs kifogása, hogy együtt legyünk, s igy kénytelen voltam megnyugodni. Amidőn megtudtam, hogy Ön ismeri Hobsont a titkos rendőrt s hogy e hajón egy szökevényt sejtenek, elhatároztam, hogy mindent megváltok Önnek és nagylelkűségére bízom magam. Eddig még nem gyanítanak semmit sem, de félek, hogy mig partot érünk

Jellemrajzok.

— Irta: Vass Gyula. —

I.

Photion, a czinikus bölcs, vállán átalvetett s bokájáig leérő rongyos palástjával haladt Athénae — Zéménoni külvárosi utón. Történelmi tanulságokon gondolkodott s hogy gondolatai még zavartalanabbak legyenek, leült az útra s fejét kezeibe temette.

Az utón nagy porfelhő jelezte egy csoport közeledtét. Elől könnyű díszes triumphatori kocsi s benne — nem győzedelmes hős — hanem — az athéni ifjúság romlott erkölcseinek bálványa, az isteni szépségű Denija ül vala rabszolgáitól, rabszolganőitől s rajongó imádóitól körülvéve. Hatalmas ernyő alatt kényelmes elhelyezéssel ül a kocsi ülőkéjén, testén hiányos, de raffinált öltözék, szemeiben buja tűz s az udvarlók közül boldog volt az, ki Denija lábait csókjával illethette. A felséges athénaei nép pedig? ah! az is megtoldotta a kíséretet, de lelkében nem él már a salamisi- és thébei győzelmek emléke, csak a szerelem és szeretkezés vágya, az érzékiség ösztöne s a tökéletes Denija látása ébren tartotta vágyódásaikat.

lm a csoport a koldus külsejű Photion-hoz jutott, ki még mindig az utón ül, de már a csoportot figyeli anélkül, hogy felállani szándékoznék. Az isteni Deniját bántja a figyelmetlenség s rászól: — Térj ki utamból koldus, hord el rongyaidat! — A bölcs feláll, görbe botjával megállásra inti a menetet. — Igazad van — úgymond — kitérek utadból, nehogy lelked mételyeiből bármi is reám ragadjon. Palástomat nem szeretném bepiszkittatni fertelmes lényed lehelletével, mert akkor egyetlen takaróm is hasznavehetetlenné válnék. Te talán testi javakkal s földi hatalommal teljes lehetsz, de az én gazdagságom a szegénység s a türelem, azokat senki sem képes tőlem elvenni, mig a te gazdagságodat egykor megronthatja a szegénység! Óh szerencsétlen teremtés, óh balga nő! Haladj csak tovább utadon naplementéig s aztán könyörögj a holnapnak, hogy az is térjen ki utadból, mert nem tudod, nem állitja-é meg díszes kocsidat s nem maradsz-é egyedül, utitársak nélkül!

A bölcs bevégzé tanítását s eltűnt, mint pacsirta a magas vetésben A nép álmálkodik vala a koldus igaz mondásain, Denija lelkét pedig gyötrő aggodalom szállotta meg, telve borús sejtelmekkel kétes jövője iránt.

Egy év forgott le s Photion ugyanezen utón haladt Athénae felé. Amint az esztendő előtti események színhelyére érkezett, a begyepesedett ut- szélről esdő női hang ütötte meg füleit. — Oh Photion, ne haladj el észrevétlenül mellettem, szánakozz rajtam

felfedeznek. Ha valaki találna éltem jönni, kérem, mondja, hogy a kórházból ismer.

Az ápolónő ijedten nézett az előtte álló nőre. Azt hitte, hogy az utazáshoz nem szokott nő az izgalmaktól megzavarodott s segítségért akart csengetni.

— Ne beszéljen kérem igy; senki sem keresi Önt, próbálta a szerencsétlent megnyugtatni.

— Nem csodálom, ha azt hiszi, hogy megőrültem, szólt az apácza. Magam is azon csodálkozom, hogy meg nem őrülök, ha elgondolom, mily sors vár reám.

Az ápolónő erre meg akarta nyomni az elektromos csengő gombját, az apácza azonban megakadályozta ebben.

Az Istenért ne tegye, ne csengessen, mert veszve vagyok ; én vagyok az a diszletfestő, annak a bizonyos leánynak az apja. Nézzen ide ! és evvel lekapta főkötőjét, mire rövidre nyírott haja látható lett.

Az ápolónőt e nem várt fordulat annyira meglepte, hogy perczekig szóhoz nem jutott. Lassan derengett agyában, hogy e férfi visszaélt vele; becsapta őt, mire méltatlankodása teljes mértékben kitört.

— És önnek volt annyi bátorsága velem e kabinban maradni, s velem elhitetni, hogy egy nő s még hozzá egy tisztelendő nővér? Hazudni, hallgatás óráját emlegetni.

— Ez volt az egyedüli mód, „hogy magamat biztosítsam, szólt közbe az apácza. Ön és bárki fölfedezhetett volna, ha máskép cselekszem. Gondolja meg, mit jelent reám és ártatlan gyermekemre, ha fölfedeznek és elfognak? Ne ítéljen tehát meg azért amit tettem. Mihelyt New-Yorkba érkezünk, úgy