Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 4. szám. tanítása az egész vonalon nem csak a Nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter ur hatásköréhez tartoznék, hanem szükséges volna, hogy azt a kormány összes tagjai támogassák. Olvastam a lapokból, mily nagy bajban vannak Amerikába vándorolt hazánkfiai, akik csak magyar nyelven tudnak beszélni. Mily nehezen kapnak munkát és csakis oly magyarok 'pártfogásával, akik az ott használt valamelyik nyelven, leginkább angolul tudnak beszélni, csakis igy jutnak csekély munkadijhoz. Nálunk úgy a vasutaknál, mint a kincstári sóbányatelepeknél, vallás és nemzetiségi különbség nélkül kap munkát akárki, ha tud, vagy nem tud magyarul egy szót sem beszélni, sőt a felügyelők, kik a munkásokra vannak hivatva felügyelni, legtöbbnyire azokkal nem magyar nyelven, hanem az alkalmazott munkások anyanyelvén beszélnek. Ez a szokás is csak a nemzetiségek iránt való jóindulatból ered s megvan a grófoknál, báróknál és majdnem minden nagybirtokosnál. Oly gazdatisztet fogadnak, aki a nép anyanyelvét bírja, de sőt maga a gróf vagy földbirtpkos is legtöbbnyire beszél a nép anyanyelvén. Ez egyrészt a nemzetiségeknek, az ő felfogásuk szerint hasznukra és tiszteletükre van, de a jövőt tekintve, bizony-bizony inkább kárukkal jár, mert elmulasztják megtanulni azt a nyelvet, amelyre e hazában leginkább és elkerülhetetlen szükségük van. Véleményem szerint czélszerü lenne oly rendelet kiadása a magas kormány által, hogy úgy a közöshadseregbeli, mint a honvédlaktanyában az altisztek a legénységgel nem anyanyelvükön, hanem magyarnyelven beszéljenek. A vasutaknál, a kincstári és bányatelepeknél alkalmazott munkásokkal is a felügyelők ne az anyanyelvükön, hanem csakis magyarul beszéljenek. Az oly nemzetiségi munkás, aki az anyanyelvén kívül magyar nyelven is tud folyékonyan beszélni, sőt magyarul Írni és olvasni, az előnyben részesittessék. Lassan-lassan ezt a szokást meg lehetne honosítani a nagy- és kisbirokosoknál is, úgy, hogy ezek is a náluk alkalmazott férfi és nöcselédekkel és munkásokkal nem anyanyelvükön, hanem csakis magyar-nyelven beszéljenek. Jó volna az is, ha a vásárban tejet, tojást, túrót vásárló úri nők is csak magyar nyelven beszélnének és csak a legnagyobb szükség esetén használnák a földműves férfiaknak és nőknek anyanyelvét. Ugyanígy lenne czélszerü eljárni a kereskedésekben is. így lassan idővel rájönnének, hogy ha ők is Magyarországon születtek, az anyanyelvűk mellett, amelynek használatától senki sem tiltja őket, a magyar nyelv tanulása is elkerülhetetlen szükséges. Nem mondanák azt, mint most is mondja sok szülő: »Nincs szükségem, hogy az én fiam Judjon magyarul, nem lesz sem pap, sem fiskális.« Ok is itt születtek és itt fognak meghalni is. Reájuk is illik a Vörösmarthy Mihály szózata : A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell I Papp János kékesoroszfalusi tanító. (2) 1907. Január 27. ____________________ Da lok a riporterhez. (Egy hat leányos családapa kesergése.) Irta: dr. Kiss Rezső. Riporter úr kérem szépen Ön fiatal és deli, S amint tudom, nemcsak a bort, De a lányt is kedveli. Önnek nincsen felesége, Nekem lányom van szép — hat, Van közötte szőke, barna, Piros, halvány. Választhat. egyedül lenni és azt hiszem, hogy ez önnek is jobban megfelelne. Talán ha akarná’. . . — Oh, ami engem illet, egy , cseppet sem zse- niroz és ön is beletörődik majd. És meglátja egész jól megférünk e kabinban ketten. Amint látom ön franczia apácza, én pedig angol betegápolónő vagyok egy londoni kórházból. Az első tiszt, ki régi ismerősóm, szólott, hogy egy kabinban leszünk és kerestem is önt a kis hajón, hogy bemutassam magam, de a sok utas között nem találtam meg. Melyik ágyat kívánja elfoglalni? A függönyöset? — Kérem vegye csak ön a függönyös ágyat én úgy is a sötétben szoktam levetkőzni és majd a divánon fogok hálni. — Jól van, szólt Miss Jenkins. Az estebéd után a két nő együtt ült a fedélzeten élvezve a friss tengeri levegőt. A két nő még az estebédnél felköltötte a többi utas érdeklődését s az első tiszt el is beszélte amit felőlük tudott. Jenkins ápolónő két évig volt Dél- Afrikában a búr háború idején és egy tábori kórház vezetésével volt megbízva, most Montrealba lett meghiva egy súlyos beteg ápolásához. Az apácza ama szerencsétlen nővérek közül való, akik az uj franczia egyházi törvények értelmében kénytelenek kivándorolni, ő Qüebec-be megy. Ez az’ ötödik apácza, akit a hajóstársulat szállít ki Amerikába. Midőn a pihenés ideje elérkezett, az apácza azon megjegyzéssel, hogy megvárja mig Miss Jenkins lefekszik, elkísérte az ápolónőt kabinjáig s az ajtónál megái lőtt, mintha akarna még mondani valamit, de nem tudja maga sem,, hogyan kezdje el. Miss Jenkins azonnal észrevette s bátorítólag Riporter úr kérem szépen ; Vegye el a lányomat! Az az, hogy csak az egyiket, Mert minálunk, fájdalom, Törökmódra még nem lehet Megnősülni! Scandalum! Pedig hat lányomra mondom, Egy ily törvényjavaslat, Nem pedig a perrendtartás Tenné nagygyá a magyart! Riporter úr kérem szépen; Vegye el a lányomat ! Hat leánynak blúz, harisnya, Czipő, mider és kalap, Annyi kell, hogy ki nem bírom ; S kreditem már kiapad! A hány bál volt, végig jártuk, Szőttem édes álmokat: Édes kicsi unokákról — S az álom, — álom maradt! Riporter úr kérem szépen: Vegye el a lányomat! Fizetésünk javítása, Mint a rák — lassan halad Vagy akár a nagybányai Helyi érdekű vonat. Mire kész lesz, kihűl a föld, Fű nem lesz az ég alatt, Akkor Bálint tanácsos úr Nem vitáz a rönk miatt! Riporter úr kérem szépen, Vegye el a lányomat! Riporter úr, kérem szépen Névre nehéz tenni szert, Lengyel Zoltán mig elérte, Szája, tolla nem bevert. S Ön meg könnyen híres lehet Pár rövidke perez alatt, Ha megnősül, mert manapság Csak házasodni divat! Riporter úr kérem szépen ; Vegye el a lányomat! Bármelyiket ajánlhatom Mert mindegyik jól nevelt, (Mert egyik sem zongorázik S concerten nem énekelt!) Duczi, Bébi, Miczi, Fáni, Sári, Gizi — ez a hat! Dolgos lányok ! (Reggelenkint Ök seprik el a havat!) Riporter úr kérem szépen; Vegye el a lányomat! Különfélék. Kérelem. Fölkérjük lapunk tisztelt járatóit, hogy az előfizetési dijakat beküldeni szíveskedjenek. Ä munkálatok minden téren drágulnak, a nyomdai árak emelkednek s ezzel szemben 116 előfizetőnk még mindig nem emlékezett meg rólunk a f. évben. Utalványlapot mellékeltünk mai számunkhoz, melynek szelvényén az esedékes összeg ki van tüntetve. Szives pártfogásukat kéri: a kiadóhivatal. Vizsgálat. Ilosvay Ferencz vármegyei árvaszéki elnök, Almássy t. ügyész, Vagner József számellenőr kíséretében a héten megvizsgálta a városi árvapénztárt és ügykezelést s mindent teljesen rendben talált. Myskovszky Ernő fővárosi tanárnak a »Magyar Képzőművészet története« czimü munkáját elkérték az Uránia számára, Myskovszky már hozzáfogott a művészet színpadi feldolgozásához s még ez évben egyik érdekes újdonsága lesz az Uránia tudományos színháznak jez^a nagy feltűnést keltett művészeti munka. A kénsavgyár illetve fernezelyi vasút ügyében, mi illetékes helyről nyert értesülés alapján vettük ajhirt, hogy differeneziák merültek fel s egyelőre kétes a vasút kiépítése, addig, mig legilletékesebb helyről meg nem czáfolnak, fenntartjuk múlt számunk közleményét. Kálvinista bál már a jövő szombaton február másodikán a Polgári Körben. Emlékeztető. A muzeum nyitva d. e. 10 órától 12 óráig, megtekinthető ingyen, Magyar-utcza 2 sz. A polgári körben d. u. 5 órakor, a kaszinóban d. u. 4 órakor közgyűlés és tisztujitás. D. e. 11 órakor a Részvénytakarékpénztár közgyűlése saját helyiségében. Művészet. Herrer Cézár festő, Drumár János helybeli ügyvédnek veje, kinek képei ő felsége tetszését is megnyerték, legutóbb abban a kitüntetésben részesült, hogy a Lipótvárosi Kaszinó »A páholyban« czimü olajfestményét 1000 koronával jutalmazta. Jégünnepély. A jégsport híveinek is örömöt hoz a farsang. Mához egy hétre bál lesz a jégen, harsogó zenekar és fényes kivilágítás mellett. A jégapó a muzsika szavára neki ereszti majd pajkos jó kedvét, föléled aczélhátán alvó kedve a zajos, sürgő-forgó élet nyomkodására. Segítőtársa is akad ilyenkor a jégapónak. A nevetve forgó párok közé a hóbuezkák közül apró, láthatatlan nyilakkal lövöldöz Amor. De a szélapó előbb hideg kezével sorra csipkedi az üde leány és legényarezokat, mire rózsásak, nagyon szépek lesznek ezek. Egyszerre csak megölelteti magát valakivel a jégapó, meg is csókoltatja arczát. Ez az ő fizetsége a mulattatásért! Potyognak itt . . . ott is. Hideg a csókja meg nagyon kelletlen a jégapó ilyes erőszakolt szeretkezése, hát nevetnek neki. No de a nevetőkre is rákerül a sor, mert ez ünnepre a legsimább, a legfényesebb kabátját veszi fel az öreg ezüsthátu. A felsőbányái bányászati és erdészeti altisztek a szegénysorsu gyermekek felruházására február 9-én a Korona-vendéglő nagytermében zártkörű táncz- estélyt rendeznek. Belépő-dij: személyjegy 2 K, családjegy (4személyre) 5 K. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag lesznek nyugtázva. A meghívó kívánatra előmutatandó. Néhai váradi Stoll Gábor kir. közjegyző emlékére a polgári leányiskola tanulói javára létesített alapítványt Brebán Sándor gör. kath. lelkész 10 koronával, Weisz György főmérnök 5 koronával gyarapította, hálás köszönettel csatoltam a lap múlt számában kimutatott 693 koronához, mely azzal 718 koronára emelkedett. Waigandt Anna, áll. polg. leányiskolái igazgató. Németh Gyula sikere. Jóleső örömmel olvastuk a fővárosi lapokból eme kedvelt földink legújabb sikerét. Németh Gyula, ki az országos zeneakadémia ösztöndíjas növendéke, e hó 24-én az intézet házi hangversenyén két számban szerepelt. Hubay »Szeretném itt hagyni« és Schubert »Am Meer« dalait énekelte. Különösen az utóbbinál hatalmas csengésű hőstenorja teljes erejében tündökölt. Schubert éneke közismert érzelmas kis dalát saját felfogású, tiszta előadásával újjá varázsolta. A nagy számban megjelent zenei előkelőségek, köztük Takács Mihály melegen gratuláltak a jeles, fiatal énekesnek. Mai számunkhoz Kurucz Miklós »A szabadságszikrái és egyéb mesék« czimü müvének 41—48. lapját mellékeltük. szólt hozzá: csak mondja ki a nővér amit akar, hisz én is csak oly nő vagyok, mint ön. — Semmi különös — csak a hallgatás órája miatt akartam önnel beszélni. Megvagyok szokva naponta egy órát csendes ájtatoskodással tölteni s nem szeretném e szokásomat itt a hajón félbeszakítani. Oly nehezen esik nélkülözni azt, amit egy egész életen át megszoktunk. — Nagyon természetes. Sőt majd magam is utána fogok nézni, hogy amikor a. hallgatás órája elérkezett, senki se háborgassa; ha van még mi valami mondani valója, úgy csak szóljon, nehogy esetleg ezáltal szokott életmódján változtatni kellesen. Szeretem az olyan embereket, akik nyíltan megmondanak mindent s ezáltal megóvják magukat a kellemetlenségtől. — Köszönöm. Egyéb mondanivalóra nincs, kivéve, hogy mire felébred, nem leszek a kabinban, mert szokásom már hajnalban felkelni. Jó éjt. Következő reggelen a két nő a fedélzeten ült, amidőn az első tiszt arra menve megpillantotta őket s oda szólt az ápolónőnek: tudja Miss Jenkins, hogy Hobson a hajón volt és üdvözletét hagyta önnek? — Már megint valakit nyomoz, felelt Miss Jenkins. — Igen, szólott a tiszt s ezzel tovább haladt. — Csúnya foglalkozás ez a bűnösök után való nyomozás, szólt Miss Jenkins az apáczának. Egy esetre emlékszem, amidőn ezen Hobson az én osztályomon nyomozott ki egy betörőt, aki átlőtt mellel feküdt. Szegény fiú, hogy könyörgött, de mindhiába. Hobson hajthatatlanJmaradt; kötelessége volt őt átadni a (örvénynek. — Ismeri Hobsont? kérdé Teresa nővér aggódó arczczal. — Igen. Scotland Jard-beli detektív és amint mondják, egyike a legügyesebbeknek. — Azt hiszi ön, hogy valaki után kutatott és nem találta itt a hajón ? — Nem, egyelőre még nem talált emberére, de már nyomában van és biztosan kinyomozza. Az a fiatal ember, kit az én osztályomon talált meg átlőtt mellel, nem is volt annyira bűnös, mert csak azért lopott, hogy beteg édes anyját eltarthassa. Ami engem illet, én át nem adtam volna a törvénynek, pedig szegény azonnal és mindent bevallott előttem és kért, hogy mentsem meg. Szentül meg vagyok győződve, hogy a fiú megjavul, ha Hobson meg nem találja. — A törvény nemcsak szigorú, de sokszor igazságtalan és brutális is. Brutálisabb, mint az elkövetett bűntett, szólt az apácza izgatottan. — Gondolja, hogy megmenekül, akit Hobson itten keresett a hajón? — Nem hiszem, szólt meggyőződéssel az ápolónő, mert ha itt nem is akadt nyomára, hátra van még New-York, melynek rendőrsége már várja hajónkat és feltéve, hogy a fedél közi utasok között lenne, akkor nem szabadulhat. — Szegény bűnös, sóhajtott Teresa nővér. Jöjjön a hajó elejére, ott zavartalanul beszélgethetünk. Itt nagyon sokan járnak le és fel, szólt az apáczaMidőn a hajó elejére értek, az apácza igy kezdé beszédét: — Ne értsen félre engemet, amit a törvény brutalitása felől mondtam. Törvénynek lenni kellés a brutális bűnösöket büntetni is kell; vannak azonban kivételek, ahol a bűnös nem brutális szándékból követte el azt, amit tett.
