Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
Junius 2. — 22. szám. XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. / A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Irányelvek. Nagybánya város takarékpénztárának alapszabályai 5 §-ában a következők foglaltatnak: »A takarékpénztár működésére nézve- a város irányelvül állapítja meg, hogy a betélekét az általános pénzpiac helyzete szerint kamatoztassa és a hitelt kereső közönségnek a lehető kedvezményeket nyújtsa. Ennélfogva az intézet a takarékpénztárak rendes üzletkörét túl nem hághatja, nyerészkedő és kockáztatott vállalatokba nem bocsálkozhatik.« Az említett alapszabályok korszerű és célirányos módosítására kiküldött bizottság e héten működését megkezdvén érdeklődtem azon általános szempontok és elvek iránt, melyek a bizottságot munkálatai végrehajtásában vezérlik. Nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyainkban, melyeknek jelentőségét helyes felismerésük tetemesen súlyosítja, a városi takarékpénztárnak van szánva az egyik legfontosabb szerep, melynek életrevaló betöltése a város pénzügyi helyzetének lényeges javulását jelentené. A tisztán üzleti cél fixirozása mellett azonban tekintettel kell lennünk a takarékpénztár azon hivatására is, melynek tartalmát és terjedelmét nem egyedül pénzügyi, hanem városi-közérdekű és etikai vonatkozások adják s ezért a takarékpénztárnak kettős a szerepköre, mely nemcsak a közönséges szervezeti és kezelési, általános jónak ismert szabályok és directivák átvétele, hanem a közvetett cél méltatásával magasabb erkölcsi, társadalmi és köztekinleteket szolgáló elvek mérlegelése és lehető érvényesítése által tölthető be. Ezen állásponton ab ovo elhibázott a bizottság működése, midőn ily általános elvek és vezérlő tekintetek megrögzítése nélkül azonnal szakaszról szakaszra vizsgálja át az alapszabályokat és annak a vörös fonálnak előzetes kifeszitése nélkül dolgozik, melynek mint irányadó elvnek az egész mü átdolgozásán keresztül kell vonulnia. Hisz annak a kérdésnek a megoldása, hogy vájjon az igazgatóság négy tagról nyolcra emeltessék, hogy a választmány jövőre 27 tag helyett 31 tagból álljon s az igazgatóság helyett maga válaszsza meg az intézet egyetlen ügyvédjét, — csak az áltaA hortobágy poétája. Kunfajta, nagyszemü legény volt, Kinzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A hires magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csordanépek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett. A magyar ugaron. Elvadult tájon gázolok : Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humusig: E szűzi földön valami rág. Hej, égig-nyuló giz-gazok, Hát nincsen itt virág ? lános vezérelvek kidolgozása után lehetséges, különben önkénytelenül is tápot nyer az a felkavarva szállongó, kósza hir, hogy némely takarékpénztári állások betöltésénél, a személyek tekintetében, a lezajlott tisztujitás alkalmával tanúsított magatartásuk közelismeréséül már régen holmi megállapodások jöttek létre, amit a város köztiszteletben álló képviselő tagjai csak önérzetesen utasíthatnak vissza, mert lehetetlen, hogy bárkit is még az öntudatlanul is feltoluló személyi tekintetek ezen eminenter közügyben egyáltalán befolyásolhatnának! Mélyen alantjár az a felfogás, mely a városi takarékpénztár hivatását egyedül az üzleti mérleg nyereség-számlájának mennyiségében meríti ki s egy szárnyveréssel sem emelkedik magasabbra azon érvelés által, hogy városunk házipénztárát minél nagyobb nyereség-szállítmányokkal kell gyarapítania. Ha ez az alapszabályok átdolgozásával létesített szervezeti és kezelési ügymenet mellett sikerülend, a felett valamennyien örvendeni fogunk. Ámde olyan-e a mai helyzet, mely ezt némely lényegtelen szervezeti és kezelési, tehát technikai és személyi változtatás avagy gyarapítás mellett feltétlenül kilátásul nyújtja? Nem. Itt gyökeres, elvi változtatásra van szükség, melynek mibenlétét a városi takarék- pénztár helyesen felfogott hivatása alkotja Tegyük fel, hogy a személyi hitel ügyes, tapintatos és gyors lebonyolítása mellett a tekintélyesebb kereskedő-üzletek helyi piacunk számára vissza csalogattalak és engedjük meg, hogy ez a pénzmüveleti ág ezúttal kellőleg nem részletezhető okokból még e visszahódi- táson felül is bizonyos mértékben erősbödni fog, ennek dacára akad-e egy ember is. ki meggyőzhetne, hogy pénzintézeteink tőkéi e hitelágban a város területén ellhelyezhetők volnának? Még akkor sem, ha az »Aurora« létesítésének nem szükségképpen pénzügyi, de más egyébb indokait is a vidék nemzetiségi lakosai pénzszükségletének kielégíthetőségében keressük. Ha városi pénzintézeteink évi jelentéseit olvassuk, könnyen igazolható, miszerint a mobil hitelműveletek elenyészően csekély tőke mennyiséget fogyasztanak s e tekintetben még Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmúlt virágok illata Bódit szerelmeden. Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed, S egy kacagó szél suhan el A nagy Ugar felett. _____ Ady Endre. Le a földre. — Irta : Kuszkó Dezső. — Együtt sétáltak a tengerparton a milliomos bankár leánya s a szegény poéta. Szép volt a lány, mint az Öröm, beteges szűk mellű kis szürke ember a poéta. Hallgatva mentek egymás mellett, mint akiknek nincs mit mondaniok, vagy mint akik nagyon sokat szeretnének beszélni. Végül is a lány szólalt meg. — Untat a sok cifra, üres beszéd, fáj az a túlságos figyelem, melylyel körülvesznek, szeretném folyton behunyva tartani szemem, hogy ne lássam a fényt, a csillogást, mely úgy hat, mint a csillagok ragyogása az éjszakában : nincs benne semmi melegség. Fojt a szalonok parfümös levegője, bánt a hazug arc, a kényszerűéit mosoly. Egy kis valót akarok, egy kis természetet. Kiragadom magam ebből a körből egy más világba. . . A maga felesége akarok lenni. Értette! . . . A poéta csak annyit mondott rá: köszönöm. — Látja ez is tetszik nekem. Nem áradozik, nem a legkockáztatóbb bizalom se tudna sokkal nagyobb eredményt elérni, mert városunk kereskedelmi, ipari és közgazdasági általános helyzete még kamatmente s kölcsönnel sem tudna oly mérvben operálni, hogy általános fellendülést eredményezzen, a mi visszahatásként a takarékpénztárak említett üzletágában javulást mutathatna fel. Indokolatlanul erőszakos tehát azon törekvés, hogy a városi takarékpénztárnak értékpapírokban elhelyezett tekintélyes tőkéjét személyi hitel alakjában mobilizálni kell, mert ennek az általános helyzet absolute nem kedvez, különösen azért, mert az idézett szakaszban foglalt »lehető kedvezmények* osztogatásában talán senkinek se volt része, holott a város polgársága a takarék alapításának ismert körülményeinél fogva erre méltán és súlyos helyzeténél lógva feltétlenül igényt tarthatott. De hát holmi erkölcsi kötelmeknek csak a kártya asztal mellett szoktak hódolni! Kétségtelen ennélfogva, hogy a takarékpénztár manipulációinak főtere a realhitel, melynek effektuálásánál ezideig állandó kezelési panaszokkal találkoztunk. — Közbevetve sem nyomhatom el azon önkénytelenül feltoluló részlet- kérdést, hogy a kölcsönnyújtás nehezékének (négy igazg. tag) gyarapításával, mely kétszerezi a kölöncöt, — a bizottság a realhitel föllendülését minő indokolással reméli? Hisz a szokásos, hétköznapi kölcsönök megszavazása nem igényel öt avatott s a viszonyokkal minden tekintetben ismerős egyén meggyőződésén kívül egyebet annálkevésbbé, mert a leküzdhetetlen ké~ nyelmi tekintetek a becsük foganatosítását nyolc tag mellett is arra az egyre fogják utalni, a kinek úgyis kitelik az idejéből, mert heten rendszerint sürgősen el lesznek foglalva. Meg ha e nyolc tag megosztott honoráriumért, mondjuk szinte ingyen hajlandó a közért eljárni, felesleges a működése, mert a lehető módosítás szerint a választmány avagy a közgyűlés tagjainak ugyanazon indokból kötelessége az ünnepi köntöst felvenni s rendkívüli gyűlésre elfáradni, hogy a nagyobbszabásu — ritka — kölcsönök nyújtásánál a fokozottabb körüllekintetés biztosítéka mellett közbenjárjanak. hull térdre előttem, csak egy köszönő szava van. Hanem ez a szó őszinte. Mindig ilyennek ismertem. Régen is ilyen volt, sohasem árulta el, hogy szeret sőt titkolta. Félt attól, hogy azt mondják magáról, a gazdag leányt szereti. Én azonban éreztem, hogy szeret és mindig különbséget tudtam tenni maga és a többi között. Ezért vártam máig, tovább azonban nem ért a türelmem. — Boldog leszek, ha magát .boldognak látom. Azonban az én világom kevesek világa. Akinek a lelke nem ment keresztül a nagy tisztitó tűzön, az nem érzi jól magát benne, elvágyik belőle. Úgy félek ettől, fáj az a gondolat, hogy valamikor az a világ is hideg lesz magának, mint most az itteni. S ha majd kifáradt a lelke az enyémmel együtt futni a végtelent, keresni az igazságot, az én beteges, vér- telen lalakom paránynyá zsugorodik össze a maga szemében. S akkor nem lelkesedik többé az igazságért, azt mondja, hogy hazugság az én szavam, mert más az élet, a forró, a boldogító élet. . . . — Ne szóljon igy. Lássa ez a beszéd nem méltó magához. S aztán — ezt úgy sem hiszem. . . . Most pedig menjünk szaporán vissza, a terraszon várnak bennünket. Gyors léptekkel indultak vissza s nem sokára ott voltak a pompás villa terraszán, hol nagy társaság várakozott. A férfiak felugráltak helyükről, siettek üdvözölni a lányt, ki hideg fejbiccentéssel köszöntötte őket. Aztán eltűnt, hogy az estélyre átöltözködjék. A kis szürke poéta magára maradt egy asztalnál. Senki sem akart vele foglalkozni, csak az inasok hordták eléje a frissítőket. Körös-körül az asztalok mellől irigyen nézegették a vetélytársak. Ő Lapunk mai száma @ ©ld.al.
