Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

nagybánya és vidéke

21. szám.

helyeinek, tipikus vidékeinek megtekintését tervezik. Illő, hogy a sorozatot hazánk székes fővárosának megismerésével kezdjük meg.

»A rossz hir szárnyon jár« szól a közmondás és én hozzá teszem: >a jó is.« Legalább a Magyar Tanitók Turista Egyesületének jó hire csakhamar eljut a mi fülünkbe is. E lelkes Egyesülethez kell fordulni tanácsért, hogy az utazás minél óvatosabban legyen előkészítve, tanulóink minél olcsóbban, minél többet lássanak ! Kérésemre nem csak tanácscsal támogat az előzékeny egyesület, hanem kezébe veszi a kirándulás szervezését. Lissák Kálmán titkár megküldi a részletes költség előirányzatot: 5 napra kényelemmel, urasan elláthatók a tanulók útiköltséggel, a fővárosi jármüvek használatával, 3-szori színházba menetellel együtt, fejenként 40 K.-ból.

Megküldi a napról-napra, óráról-órára összeállított utiprogramot. A tanítótestület áttanulmányozza azt, a főváros látnivalóiról képgyűjteményt szerez s a három napon keresztül 1—1 órában tájékoztatja a tanulókat a megtekintendők felől; majd utazási szabályokat oszt ki, azok ismeretét számon is kéri.

Május 17-én indul útnak a 24 tanulóból és 2 tanítónőből álló társaság, hogy csak 21-én térjen vissza. A budapesti pályaudvaron a Magyar Tanitók Turista Egyesületének elnöke; Rözer János felső ke • reskedelmi akadémia tulajdonosa, Lissák Kálmán titkár, Lohr Lajos, Szabó Ottó, Lévay Miksa, Bosnyák Jakab tagok, polgári iskolai tanárok várnak benün- ket szives üdvözlettel, nyomtatott programmal, hogy itt időzésünk alatt még Mikolik Kálmán, társelnök, Csányi László, Romhányi Sándor, Drégely Dezső és neje, Haul Antal és Petik Kálmán tag urakkal egyetemben felváltva velünk tartsanak s jóvoltunkról mindenben a legnagyobb készséggel gondoskodjanak.

Ugyanakkor érkezik a szászvárosi és szarvasi áll. polgári leányiskola is 15—15 tanulóval, 3-3 tanítónővel; mindhárman a a »József főherceg« szállóban helyezkedünk el. A mi kis csapatunk 6 egymásba nyíló szobában családiasán van elhelyezve egy-egy szobában kettesével, négyével, hátával. Növendékeink hangulata vidám, mindenütt mosolygó arcok. A hosszú utón folyik a tréfa, évelődés, dal, kérdezősködés s folytatódik az a szálláson is. »Mily pompás igy utazni — mondja Aimer Anna — utaztam én már mamaékkal is, mindig komoly, felnőtteknek való unalmas dolgokról kellett beszélni az utón, Hermin néniék már tudják, mi nekünk való.« Úgy éreztük mi tanitók is, hogy évek, évtizedek repültek el tőlünk és csodálatosképen érdekelnek benünket az aprócseprő gyermekes dolgok. Nem egyszer csúszott ki számon: »úgy látom itt jobban szerettek ti engem, gyermekek, mint otthon,« Volt is a dologban valami: eloszlott ott minden bizalmatlanság tanuló és tanító között, otthon maradt a válaszfal a »szigorú notes;« itt is szót kell fogadni, de itt ezt a szükség diktálja, a ki szót nem fogad, kárát vallja. Az 5 nap közelebb hozott benünket egymáshoz, mert megismertük egyszer egymást.

Programunk gyönyörű, időnk fáradság nélkül pompásan kihasználva. Az egyesület titkárának 40 órája van hetenként 3 polgári és kereskedelmi iskolában, de ráér azért pusztán tiszteletbeli állásából kifolyólag este odahaza iskolák részére úti programot készíteni, kérelmeket írni a látnivalók ingyenes vagy mérsékelt dij mellett való megtekinthetéseért — duzzog is azért egy kicsit a kedves, 20 éves, felesség.

De nem lehetne másként tenni oly egyesületben, hol a buzgó, vagyonos elnök igy beszél: »keressetek házat állandó menedékhelynek, megveszem, fizessétek az összeget 100 — 200 K.-val vissza, ha nem lesz pénzetek: lesz Rőzernek egy rongyos házával több az országban.«

Az egyesületnek nincs is egyéb jövedelme az 1200 tag 4—4 K. tagsági dijánál, minek fejében a Turista Közlönyt is adja, a főváros egy souterrain helyiséggel subvencionálja.

Derék turistáink első napi programja: a vásár csarnok, nemzeti és ipar művészeti muzeum, kere- pesi temető, állatkert, este opera színház. II. nap: belváros, hidak, kir. palota, várkert, Mátyás templom, halász bástya, Margit sziget, este Magyar színház.

III. nap : Lipót városi bazilika, országház, szépművészeti és közlekedési muzeum, városligeti népmulatságok, megtekintése, Beketov cirkusz.

Utolsó nap estéjén 3 napi fáradság után tanulóink a vendéglő ebédlőiben még táncra is perdültek. Előző napon a Margit szigeten a szomszéd asztalnál ülő közoktásügyi miniszter urat köszöntöttük programunk tiszta lapjára Írott üdvözlettel, melyre a válasz; »Az üdvözletei köszönettel, előhaladásukat illető legjobb kivánatokkal viszonzom, Apponyi.«. Ke • gyelmes urunk óhaja teljesült: tanulóink ismeretekben, hazaszeretetben gazdagodva tértek vissza, mi tanitók is gyarapodunk növendékeink és hivatásunk szeretetében. Derék turistáink közé pedig érdemes volt elmenni, hogy tőlük vendégszeretetet, közös célok fölvirágoztatásáért lelkesedést és áldozatkészséget tanuljunk. Isten áldása legyen velük és intézményükkel ! Szép lett volna, jó lett volna minden, csak attól a rettentes csapástól őrizett volna meg benünket az ég, mely távollétünk alatt érte iskolánkat szeretett, derék kis leányunk Kondor Mariska III. o. tanuló halálával!

Waigandb Anna

(2) 1907. Május 26.

Tanulmányi kirándulás.

A helybeli állami főgimnázium 47 tanulója Deli Géza, Incze Lajos és Rácz Miklós tanárok vezetése alatt május hó 17—20-án tanulmányi kiránduláson volt Kolozsváron

Az E. K. E. intézkedése folytán kincses Kolozsvár legrégibb szállodájában, a Biaziniban voltak elszállásolva, amelynek falába elhelyezett márványtábla hirdeti, hogy e szállodában tartózkodott Petőfi Sándor 1847. október 21 —24-ig.

A tanulók megnézték a hatalmas Mátyás-szobrot, csodálásával nem egy könnyen tudtak betelni. Bejárták a temetőt, amely telve van hires emberek sir- emlékeivel. Megnézték az Arany János-téren lévő, a király által ajándékozott Szent György szobrot, Voltak a klinikai villamostelepen, hol ugyancsak lekötötték figyelmüket a mosó-, száritó-, mángorló, vasaló, tésztagyuró stb. gépek. Megnézték a botanikus kertel, az ottlévö Miké Imre gróf szobrát, pálmakertet.

Bejárták a gyönyörűen felszerelt gazdasági akadémia szertárait, tantermeit. A szépen gondozott sétatér a tavon úszkáló hattyúkkal a Fellegvárba vezető műúton lévő Erzsébet királyné mellszobra igen megnyerte a tanulók tetszését, mig a Fellegvárból eléjök táruló város panorámája elbűvölte őket.

A Német-pallón áthaladva betértek a Ferencz- rendiek templomába s megcsodálták a gótikus építészet ezen remekét. Megnézték az E. K. E. múzeumot, ez épületben született Mátyás király, az 1848 -49. Ereklye múzeumot, Bocskai szülőházát, az unitárius evangélikus templomot, a református és katholikus templom műkincseit.

Befejezésül egy szinielöadást is megélveztek : a Nemzeti Színházban a »Gymesi vadvirág«ot adták, a címszerepet Blaha Lujza játszotta s igy alkalmuk volt a tanulóknak a nagy művésznőt is megismerni.

E tanulmányi kirándulás igen tanulságos volt tudásban, tapasztalatokban gyarapodott az ifjúság.

Értesülésünk szerint a jövő tanévben Fiúméba mennek nagyobb szabású tanulmányi kirándulásra a főgimnázium tanulói.

Delelő.

— Irta: Réray Károly. — Mutatvány szerző legújabb kötetéből.

Az életnek országútján Elértem a delelőre ;

Innen már csak visszafelé Vonulhatok, nem előre.

Lám a nap is, ha eléri Légi útján delelőjét:

Megadással lefelé megy Keresni a pihenőjét.

Nem akartam nagyra törni,

Sem magasra, hol a nap van; Nevemet sem kell keresni A tündöklő csillagokban.

Csak az élet útján jártam,

Le a völgynek, föl a hegynek;

S ha egy kicsiny dombra értem, Hálát adtam az Istennek.

Dombon állok; ide hallszik Alulról a délharangszó;

Nem jutok már magasabbra,

Ez nekem a Csimborasszó.

Ki magasról, bérctetőről Szilaj hangon énekelget:

Messze földön milliók is Lelkesülnek hangja mellett.

Én egy kis domb delelőjén Énekelek mélán, lassan ;

S ha meghalok — nem sok ember Lesz, ki engem megsirasson.

Talán csak egy falu népe Hallgatja meg sóhajtásom . . .

Ezen a kis dombon várom Az én csöndes elmúlásom.

A röndér.

Mikor az újságból olvastam, hogy Nagybánya csendőrséget akart meghonosítani, a házi kezelés helyett a rend fentartására, éppen az országházban voltam s a gazdasági hivatalban beszéd közt említem, hogy káplánkodásom idején egy kis verekedés félét jelentenek a Veresvizről, szalad is oda két röndér, de látta a veszedelmes helyzetet, hogy a derék bányá szók sokan vannak, összenéz a két viselt hadfi s mondja egyik: itt baj lesz, mert ezek nagyon sokan vannak. Tudod mit komám, tegyünk úgy, mintha itt se lettünk volna! — s ügyesen elsompolyogtak, megmentvén gyöngéd hátukat néminemű partfájástól.

A főváros igen szép röndéri szervezetéről lévén szó, egyik ur mondja is:

— Bizony okosan van ezeknél minden, mert tudják a régulát. A napokban egy nő leugrott a Ferenc-József hídról a Dunába, de kétszer se merült be, a közelben levő csónakkal reptiben ott voltak s másodszori felmerülésnél megkapták s a csolnakba emelve, partra vitték.

Történetesen arra menvén, magam is láttam ezt a dolgot s igy érdeklődve hallgatok, mikor az folytatja:

— Tehát a kis nagysám meg volt mentve, csak két literke vizet bellebbezett. Persze a röndér- seg a kapitányságra vitte. Ezt meg kell büntetni, de hogy és .miért? Erősen forgatják a könyveket, nézik a paragrafusokat s mert mást nem kaptak, pénzbírságot szabtak ki rá: mert meg nem engedett helyen fürdőit.

A nevetés végén mondja egy másik:

— De az se volt kutya, amit meg én tudok. Egy iparos legény erősen udvarolt egy polgár leánynak. Azonban egy jómódú háztulajdonos polgár fia megkéri a leányt s az igent mond. A kijátszott ifjú szalad oda s a leány neki is megmondja, hogy másnak jegyezte el magát. Ez lehorgasztott fejjel távozik, vesz egy pisztolyt s a Rókus kórház mellett egy fa árnyékában főbe lövi magát. Ámde a golyó csak horzsolta homlokát, elesett ugyan, de a röndér felsegítette s be a kapitányságra. Meg is indult a dolog, ezt meg kell büntetni. Hárman is böngészték a könyveket, miként, mi módon lehetne törvény szerint megbüntetni, végre is ráhúzták a bírságot, melyet leüléssel is lehet megváltani:

— Fizet vagy ül, mert meg nem engedett helyen

lövöldözött! T\ t'

Dr. Dunay Janos.

Heti krónika.

Egyik debreczeni lap azt Írja, hogy az ottani tornaegyesület tagjai szerfölött szerencsések, akárhova rándulnak ki, mindig jó idejök van. így történt az itt is, szombaton mikor megérkeztek, csak úgy zuhogott az eső, hétfőn este, mikor elmentek, ismét dörgéssel és villámlással egybekötött zivatar volt, de a közbeeső idő alatt, mig kirándulgattak, csak úgy ragyogott a verőfény.

Egyébiránt a sugárzó időszakban részünk van a legmagasabb fokig.

— Borzasztó ! Árnyékban 30 fok! kiált fel egy kövér ur. Lehetetlen bírni a sétát. Persze erre azt mondja az élelmes Ármin :

— Nü, hát moszáj neked árnyékban sétálni ?

Árminnak igaza van, de hová meneküljön az

ember? mikor még Orbán is forró lehelletével tikkasztja a kifáradt természetet, mintha nem is lett volna hires soha arról a vidám hajnalpirró1, mely az orrán virult, arról a fagyos kegyetlenségről, melylyel sokszor időnap előtt letarolta a mezőket.

Bizony, bizony rossz esztendő vár reánk. A búza nagyon gyenge az egész országban, rozs semmi, a Kukorica olyan, mint a kopasz ember feje, nagyitó üveggel kell keresni rajta itt ott egy-egy szálat. Gyümölcs, az meg kóstolónak sincs. A munkaerők kivándorolnak. »Nagy napszám és semmi haszon« ez ma a gazdasági jelszó.

— Mit szól ehez a rossz időhöz? kérdek egy gazdasági tözsért.

— Ha diskurálni thodnék vele, már régen rábeszéltem volna, Iiodj javoljon meg? feleié ő.

Hogy teljes legyen a sirokkó még az ecsedi láp is kigyult éppen úgy, mint három esztendő előtt, Egyszerre harminc holdon kezdett égni. Ott lehet aztán nagy meleg!

Nem kisebb forróság uralkodott azonban nálunk is a múlt szerdán, léven t. i. városi tisztujitás.

Az eredmény meglepett mindenkit. A változások nagyok. Hja ilyen az a titkos szavazás, sohse tudja az ember előre biztosan, mi sül ki belőle.

Ármin barátunk ismét megszólalt.

— Ezen a Nagybányán nem merne tiz ember sem nyíltan szavazni.

— Nos, és ön hogyan fog ?

— Én nyíltan szavaznék, de nem leszek itthon, el kell utaznom. Feleié ö.

Bizony szavaztak ily nyíltan is, sőt falragaszok is megjelentek s a főispáni szó éles bonckés alá került.

Ugylátszik ősmagyar gondolkozás szerint, a főispán nem gilt, ha negyvennyolcas is. A sürgönyök csak úgy repültek ide-oda kedden, mig végre elérkezett és lezajlott a nagy nap.

Régi szokás, hogy a harangot meghúzzák, mikor a polgármester megszületik. Pozsonyban pl. erre egészen külön torony és egészen saját külön harang van.

Most a felséges nép úgy okoskodott, ha református lesz a polgármester, a ref. toronyban fognak harangozni, ha kath. a kath. toronyban.

Hát bizony egyikben sem tették, hanem úgy mint régen, megint csak a városi toronyban.

Én úgy hiszem, hogy az uj polgármester ennél szebb toronyzenét még nem hallott életében.

Mondják, hogy a választást megfellebbezik, mert nap-nagyitással valami formahibát fedeztek föl benne. Meglehet, hisz nincs könnyebb, mint fellebbezni, de megnyerni az ügyet, az már sokkal nehezebb, azt magam is tapasztaltam.

A dolog lényegét különben megtudjuk a mai nagy vacsorán, melyre az egész tisztikar és az egész képviselet hivatalos.

Bor mellett, nóta mellett jobban megérti az ember egymást, tisztázódnak az eszmék s fogékonyabb az emberi szellem, ott nem annyira fellebbezni, mint inkább »bellebbezni« szokás s hogy megkérdezhesse, »hányadik már a pohár?«, alig várja a krónikás.