Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-27 / 21. szám

■y*'

Nagybánya, 1906;

Május 27. — 21. szám.

XXXII. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK 3^I^T3DE3ST VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Belépési felhívás és kérelem

Nagybánya városának és vidékének gazdaközönségéhez.

Az 1881-ik évben alakult „Nagybányai Gazdasági Egyesület“ czélja: Nagybánya városában a helyi föld- és éghajlati viszonyok szerint jó sikerrel termő gyümölcs és kerti növények termesztése, nemesítése, annak meg- kedveítetése, terjesztése, gyarapító emelése s mezőgazdaságának fölvirágoztatása.

Hogy ezen czéljának mennyiben felelt meg, ezt elbírálni a gazdaközönség hivatott. Azonban nem mulaszthatjuk el e tekintetben csak az egyesület megalakulása előtti időre utalni, a mikor Nagybányán rendszeres jövedelmező gyümölcstermesztésről alig lehetett szó s amig addig jó minőségű, zamatos gyümölcsünket csak kis körben ismerték, ma már a legnemesebb fajták termesztése mellett nemcsak országszerte, hanem a külföldön is ismertté tettük azt

Egyesületünk nemes gyümölcsfaiskolát tart íenn. Az utóbbi évek rossz közgazdasági viszonyai az egyesület anyagi viszonyaira is káros hatással voltak. A politikai viszonyok megváltozásával az összes közgazdasági tényezők együttes közreműködése mellett hiszünk a gazdasági helyzet jobbra fordulásában.

Hogy ezen munkában az illetékes tényezőket mi gazdák is támogathassuk, szükséges a tömörülés, mert az általános országos érdek mellett saját érdekeink kivívását is ugv és akkor remélhetjük, ha egyesült erővel egyöntetű eljárást követhetünk. Nézetünk szélűit érdekeinket leghathatósabban a gazdasági egyesület utján a tagok sorába belépés által védhetjük meg és vívhatjuk ki.

Az egyesület tevékenységét eddig is a vidékre is kiterjesztette, tagjai sorában vidéki gazdák is vannak. De nemcsak Nagybányának, hanem vidékének is van sok olyan gazdája, kerttulajdonosa, ki az egyesületnek még nem tagja, pedig a tagok sorába belépés által nagyon csekély teher jár. A tagsági dij évi 4 korona, ennek ellenében sok előnyben részesül, u. m. tagdíj jutalékba, kap 4 darab gyümölcsfaoltványt. Csemeték s egyéb vásárlásoknál árkedvezményt. Az egyesület által beszerzett szereket és anyagokat beszerzési

áron kapja; résztvesz a tag az egyesület közgyűlésében, szavazat és inditvánvozási joggal bír, megjelenhet díj nélkül az egyesület által rendezett kiállításokon.

Ezeknek előrebocsátása után ezúton kérjük Nagybánya és vidékének azon lakosait, kik gazdálkodással, gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, vagy eziránt érdeklődnek, az egyesületnek még nem tagjai, vág} kik a kötelezettség lejárta folytán tagjai lenni megszűntek, hogy az egyesület kötelékébe belépni, illetve ismét belépni s ezáltal egyesületünket a közgazdaság előmozdításában támogatni szíveskedjenek.

Kellő számú vidéki tag jelentkezése esetén tervbe van véve az alapszabályoknak a megváltozott viszonyok követelményeinek megfelelő átdolgozása.

Belépéshez elegendő a szétküldött, felhívásra nyomtatott nyilatkozat sajátkezű aláírása és beküldése, esetleg Molnár Antal egyleti pénztárnoknál történő személyes bejelentés.

Nagybánya, 1906. évi május hó.

Nagybányai Gazdasági Egyesület elnöksége.

Kivonat

a Nagybányai Gazdasági Egyesület alapszabályaiból.

III. czinx. Az egylet tagjai.

5. S- Az egylet tagja lehet minden íeddhetlen jellemű polgár.

a) Alapitó lagok lesznek, kik az egylet számára 80 koronát alapítottak; alapiló tag joga az egyéni örökösre is átszáll, a második nemzedékre ezen jog át nem szállhat.

b) Rendes tagnak lakintetik az, ki az egylet által kibocsátott aláírási ivet aláírja, az egylet pénztárába évenként 4 koronát befizet, mely kötelezettség 6 évre szól és csakis az illető halála, esetleg ha a városból vagy vidékről végleg eltávozik, mely körülményt bejelenteni köteles, vagy az egyletből való kizáratása által szűnik meg.

IV- czim. A tagok jogai.

a) Minden tag résztvehet az egylet közgyűlésén, ott szavazati és inditvánvozási joggal bir.

b) Megjelenhet dij nélkül az egylet által rendezett kiállításokon.

c) Minden rendes tag választ és választható.

A fekete tücsök tömeges megjelenése.

(Folytatás.).

Ilyen körülmények között tehát nem csoda, ha a fekete tücsökkel senki sem törődik s ha reá is talál, benne nem lát egyebet, mint a mező kis bo- hóczát, mely fürgén szökdécsel göröngyről-gö- röngyre, fűszálról-fűszálra, ide-oda bukdácsol, mig végre eltűnik.

A hűvös idő s az őszi szél azonban csakhamar végét veti a tücsök kóborlásának és telelőre hajtja. E tekintetben nem válogatós, csak száraz legyen a téli szálás. Nagy göröngyök, kövek alá csak úgy menekül mint akár valamely elhagyatott poczok-, vagy ürgelyukba; felmászik egyik-másik öreg fa derekára és kérge alá repedésébe húzódik. A szántóföldön heverő száraz trágya, a lehullott lomb, a szerteszét hagyogatott gyom, fü, ha alja száraz, jó neki. Emlékszem, hogy amikor még kedvemre kerestem a bogarat, télen százszámra szedtem a lősz repedéseiből és bőven akadtam reá a homokbányákban a parti fecske odvaiban s a tollcséve vastagságú darázs-tanyákon. Itt meglapul és dermedt tagokkal várja az idejét, mely elébb-utóbb mégis csak elérkezik.

Az első tavaszi meleg napokon már ismét kóborol és vígan bolyong a világban. Fejlődése most tovább folyik. Ismét vedlik; szárnytokja, a nőstény tojócsöve egyre hosszabb lesz. Összesen hétszer vedlik; utána már csak az utolsó bőrváltás van és kész a tücsök.

Eközben táplálkozik, s mert inkább növényevő, kártékony is lehet; de a kár legtöbbször jelentéktelen. Két-három évvel láttam fiatal dohánypalántákat, amelyek mindenik levelén 2—3 jókora nagy lyuk volt. A kár azonban csekély volt. A kis növény egyébként ép volt és erősen fejlődött; a megrágott legalsó 2—3 levél amúgy is kicsi lett volna és dohányérésig amúgy is veszített értékében, vagy teljesen fejletlenül maradt volna. Emlékszem azonkívül, hogy a csálai állami szőlőoltványtelepen is kárt tett. Az eliskolázott oltványok még javarésze földben volt, csak néhánynak volt künnt a hajtása. E hajtások mindegyikén egy pár levélke meg volt rágva. Eleinte gyanúba fogtam a bagolypille hernyóját, noha a levélsérülésen kívül egyéb nyomra vezető jel nem volt s maga a hernyó is mindenütt hiányzott. A hernyókereséskor fel-felzavart fekete tücsköt kezdetben figyelmen kívül hagytam, mig végre tetten értem, hogy ő a ludas.

Pedig nem ez volt ám első ilyen kártevése a szőlőben. 1888- és 1889-ben Verseczen és Fehértemplomon annyira tömegesen fordult elő, hogy e városok határában tavaszszal a fakadó szőlő tele volt vele. A sok tücsök olyan mohón ette a szőlő fakadó hajtását, hogy e kártétele majdnem akkora volt, mint akár a szőlőiloncza hernyójának a rágása.

S ezzel majdnem el is mondtam volna azt, amit e rovarról eddig tudtunk.

Tavaszéj . . .-- Irta; N’iola. —

Tavaszéj csillaghimes fátyola Ragyogva terül el a föld felett . . .

Fehér az éj, s oly csöndes, mint a szív Ha boldogan, ha igazán szeret; . . .

. . . Es féltve őrzi tiszta, édes álmát,

Nem hirdeti fennen: boldog vagyok . . .

. . . Az égbolt miriád csillagszeme Mint derült lélek tökre . . . ugv ragyog.

Titokzatos, sejtelmes tavaszéj Álomrabló szépsége megragad . . .

Nézem ezüstös csillag-özönét,

A melyből itt olt . . . egy-egy leszalad; Egyik alig láthatón hull alá,

A másik izzó Ívbe tűnve le . . .

S föntebb . . . valahol . . . egy ablak alatt Fölhangzik édes-bus czigány-zene.

»Csak egy kis lány . . .« szép régi dallama Száll szét az égben lágyan . . . csöndesen . .. S mig akkordjait némán hallgatom,

Az égbolton jár a tekintetem . . .

.,. . Elgondolom... még niost itt... valaki Élvezi édes ébredés közt a zenét . . .

A végtelen ür messze távolán Hány világ hull a semmiségbe szét ? !

A paripa.

E szóra fölcsillan a magyar ember szeme. Képzeletben gyönyörködik a délibábos pusztákon czikkázó villámként száguldó ménesben. Fülébe cseng a csikósok messze hallszó kurjantása és ostorpattogása mint a szilaj állatot vad toporzékolásában fékezi. Látja elvonulni a huszárokat, kik délczegen ülik meg fel-fel ágaskodó büszke paripáikat.

Hazánk történelmében lapozgatva is lépten-nyo- mon rábukkanunk a lóra. Ezt a körülményt összevetve ősidők óta messzefóldön hírneves lótenyésztésünkkel, bátran kijelenthetjük, hogy úgy vallási, mint pedig hadászati és nemzetgazdasági szempontból az állatok között a paripa játszotta Magyarországon a fő szerepet.

Ennek a nemes, hü, bizalmas, akaratos és ingerlékeny állatnak természete leginkább megegyezik a mi alapjellemünkkel. Valószínűleg ez az oka, hogy a magyar ember mindig kedvelte lovát. Hisz már a közmondás is igy szól : »A puszták fia lóra termett.« Eszerint tehát illik elődeink hűséges bajtársát ösmer- nünk. A magyau paripa az úgynevezett tarpan lótól ered. Ennek őshazája Ázsiában a Gobi-puszta s a Don melléke. Itt hajdanában egy-egy kiválóan bátor társuk vezetése alatt nagy csapatokban barangolták be a fűben gazdag vidékeket; mig végre sikerült őket megszelídíteni. A tarpan fakó, dusszőrü állat, Kisebbszerü termete daczára erős, kitartó s bátor állat, mely néha csellel is él.

Méneseinkben a tarpan mellett ott találjuk az arabs lovat is. Ez az összes lófajok közül a legszebb, legnemesebb s egyszersmind legbüszkébb állat; épp ezért nevelése bizonyos gyöngéd figyelmet s nagy gondot igényel. Az arab ló középnagyságú, éles körvonalú keskeny fejét magasan hordja. Széles homloka alól nagy, tüzes szemek tekintenek reánk. Kis patás, karcsú lábaival ruganyosán lépdegél. Futás közben farkát föltartja. Kevés szőrrel födött finom bőre alatt csak csekély zsirtömeg lévén, az állat kemény kecses csontjai, erős izmai s fölinduláskor vértől duzzadó erei is láthatóvá lesznek. Az arabs ló tanulékony, értelmes élénk és kitartó.

A.z arabs ló leszármazottjával az andaluziai paripával találkozunk Amerikában is. Szorosan tudományos nyomozások kiderítették, hogy a ló némelyek állításával szemben sohsem volt Amerika öslakója, hanem Cortex expeditioja által került ide. Ekkor még az uj világrészben óriási ára volt a lónak. António de Herrera emlékirataiban beszéli, hogy Chilében 1000 piasterért vett egy lovat. Sarcilastó de la Bega pedig megemlíti, hogy a telepítés idejében Peruban a ló féltett kincs számba ment, mert 6—7000 piastert képviselt.

Kedvező égövi viszonyok folytán azonban néhány ssázad múlva olyannyira elterjedt, hogy a gazdátlan paripák óriási, megfékezhetetlen karavánokbán csatangolták be a Pampasokat, Uj Mexico és Texas pusztáit. Hogy sokaságukról némileg fogalma legyen az olvasónak im Acara szavait idézem. A Parama folyó mentén haladva mintegy 1000 lóhullát találtam. Való-