Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-20 / 20. szám

Nagybánya, 1906.

Május 20. — 20. szám.

XXXIT. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK HVTIUXTIDEIKr 'V.A.SAlRKr.A.IF'

Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

A bécsi béke.

Magyarország összes protestáns egyházaiban nagy ünnepet ülnek holnap. 300 éve annak, hogy az u. n. bécsi békét megkötötték, mit hős Bocskay István vitézségének, hadvezért', és állam- férfiúi tudományának, de még inkább haza szere- tetének köszönhetünk.

Az esemény oly epoehális a magyar történelemben, hogy most a mikor a napilapok is egymásután foglalkoznak vele, mi sem engedhetjük a jelentőségteljes ünnepet elfutni vezér- czikk néikiil. A Gondviselő Isten iránt való hála érzetével megemlékezünk ama szerencsés küzdelemről, mely 1604 október tizennegyedikén éjjel az álmosdi csatával megkezdődve s 1606 június huszonharmaöikán a bécsi békekötéssel véget érve, alapja lett alkotmányos és vallásos szabadságunk további fejlődésének; s kötelességünk megemlékezni ama férfiúról, kit válságos időben, midőn politikai és lelkiismereti szabadságunk forgott a koczkán, vezérül adott nekünk a Gondviselés.

E férfiú Bocskay István, Magyaroszág és Erdély választott fejedelme, a kit méltán »a magyarok Mózesé«-nek neveztek kortársai; a ki a király iránti hűség és a hazaszeretet egyforma érzelmével fogott fegyvert a fenyegetett alkotmány és vallásszabadság védelmére s a kinek saját feladata megoldásán kívül történelmünkben az a szerep jutott, hogy az utána következő szabadságharezosok mintája és kezdő útmutatója legyen, hozzázarándokolván minden utódja a szabadság szeretetében bölcsességet, a diadalban mérsékletet, mindenekben pedig hitet és fajszeretetet tanulni, Bethlentől kezdve Rákóczin át egész a haza bölcséig.

A pogány félhold és a római szent birodalmi korona mesgyéin megállva, a legnehezebb helyzetben is ö ember, protestáns és független magyar maradt: a szorongattatásban el nem csüggedve, a győzelemben el nem bizakodva, ott erősnek és bátornak, itt okosnak és államférfiúnak bizonyította magát.

Önzés és hiúság nélkül, nemzetét a végkimerülésig nem fárasztotta, a magyar koronára nem vágyakozott, a török-nyujtóttá koronát el

nem fogadta: czélját érve, kibékült királyával, öt a török félholddal először ismertette el egyen - rangú félnek, megmentette az adófizetéstől s a vallásszabadságot nemcsak saját egyházának, hanem a többi protestánsoknak is biztosította.

A zsarnokság és valiásüldözés korszakában megmutatta, hogy minden hazafias küzdelem alapjában a lelkek mélyében egyszersmind vallásos küzdelem is s hogy a hatalom a közszabadsághoz hozzányúlván, végeredményben az utolsó menedéket, a hit és meggyőződés mentsvárát döngeti. De rendesen épen innen az ébredés és az újjászületés i->.

Bocskay István fejedelem nemcsak vallásos ember, a ki magát az Isten választottjának tartotta s valóban az is volt, hanem idörendileg az első magyar szabadsághős: nemcsak nagy katona és a legbölcsebb politikus, hanem a legnagyobb magyarok egyik:, a ki diplómácziai rangra emelte a honi nyelvet, a ki Írásaiban még az idegen szó használatát is kerülte; sőt a hajdúságnak a rendi sorompók közé tömeges fölvételével egyszersmind az újabbkori demok- ráczia úttörőjének is bizonyult. Háromszáz éves küzdelmünknek ő az útmutatója, vallásszabadságunknak és alkotmányos életünknek atyamestere. Mind ezt pedig az Istenbe és az ő Megváltójába vetett hit által cselekedé.

Porait a gyulafehérvári sírboltból elhordta a szél: de századokon át is hallszik buzdítása, melylyel minket végvesd: rctileg »a szép egyasr ségre és atyafiúi szeretetre«, magyar és magyar közt összetartásra, törvényeink és szokásaink megtartására, Magyarország egységére s a király iránti hűség szent jelszavaira int; hallszik a szerencsi országgyűlésről az alatta kiadott első magyar vezényszó: »Ha Isten velünk, ki ellenünk!« S az orgona zúgása mellett felhangzott első magyar riadó: »Erős várunk nekünk az Isten!« Istenben bizakodva, tőle remélve, állhatunk meg nemzetünk minden küzdelme között

Ezek Bánffy Dezső bárónak a ref. zsinat elnökének szavai, miknél tömörebben alig lehetne jellemezni Bocskayt. Bánffy azt is indítványozta, hogy állítsanak a nagy szabadság hősnek méltó emléket.

Bizony a fővárosi, Andrássy úti szobor,

kicsiny a nagy Bocskaynak, a magyar nemzet kell hogy becsülje nagyjait, nekogy érdemetlennek bizonyuljon dicsőségteljes múltjára.

Talán e sorokból megértettük, miért ünnepelnek a protestánsok, azt azonban nem értjük meg, hogy miért nem ünnepel hát az egész magyar nemzet?

Városi közgyűlés.

A képviseletnek kevéssé látogatott közgyűlése volt május hó 16 án Gellert Endre elnöklete mellett kővetkező tárgysorozattal :

1. A m. kir. miniszterelnök ur köszönő leirata a hozzá intézett távirati üdvözlésre.

2. A város tisztikarának köszöneté a tisztviselők kárpótlását biztositó 766—31. sz’. közgyűlési határozatért.

3. A város tanácsa az erdészeti szabályrendelet tervezetét beterjeszti.

4. Kovács Lörincz módosított alapitó levelének jóváhagyása.

5. Tanácsi javaslat a postaréti tó lecsapolásának elrendelése iránt,

6. Hasonló az agyagos-utezai vasúti átjárónál sorompó felállításának engedélyezése iránt.

7. A nagybánya-felsöbányai h. é. vasút kérelme a Szénatéren átengedett területért a tulajdonjog elismerési dijának leszállítása iránt.

8. Bérczeserdei legelők haszonbérbe adásáról megtartott árverés jegyzőkönyve beterjesztetik.

9. Érdemleges határozat hozatala a 15. sz. vasúti őrház részére kért terület eladása ügyében.

10. A város tanácsa a vásárvám díjjegyzékének átdolgozására e^y bizottság kiküldését javasolja s a fölmerült panaszoxat bemutatja.

11 —12. Bajnóczy Sándor és Kornis Ede a községi kötelékbe fölvételüket kérelmezik.

13—16. Véghatározat hozatala Farkas Mózes terhéröl 159 K 57 f, Veisz Lázár terhéről 16 K 40 f, Szilviczki Győző terhéről 16 K 48 f és Kosztin Demeter terhéről 3 K 40 f. 20% községi pótadó leiratása, egyidejűleg nevezettek terhére a községi kötelékbe való fölvételi dij megállapítása iránt.

17. Véghatározat hozatala a m. kir. bányakincstár közmunkatartozása ügyében.

18—21. Tanácsi javaslatok özv. Szendy Antalné terhéről 16 K, Schönherr Sándor terhéröl 4 K, dr Moldován Ferencz terhéről 1 K és Kolhász Mihály terhéröl 2 K községi közmunka leiratása iránt.

22. Tanácsi javaslat Izsák Sámuel terhéről 1 K 10 f házszámtábla ár leiratása iránt.

23, Szabó József községi iskola-szolga 100 K évi segély kiutalását kérelmezi.

A Zborói harsak alatt.

A zborói völgy ölében Állnak még az ősi hársfák,

Kik hajdan a Rákóczyak Fényes dicsőségét látták, járok hűvös árnyékukban S mintha, mintha hallanám A lombok bus suttogását:

— Nem igy volt itt hajdanán . . .

Ez a romló-bomló kastély Akkorában ej, de más volt:

Csupa élet, elevenség,

Csupa fény és ragyogás volt.

De zajos volt, de visszhangos A most néma nagy terem — Honszeretet lakott benne,

Barátság és szerelem.

E királyi fák árnyában Rákóczy el-elborongott Homlokán hajh ! sokszor látták Felhozni a honfi-gondot . . .

Itt szőtte szabadságvédő Fényes hadi terveit,

Itt fújta a tárogatót Mely a honért tüzbe hitt.

S honfi-gondok ha pihentek,

Vig lakomán zene zengett Az édes-bus magyar nóla . . ,

A sarkantyú rá-rápengett.

Illatozó rózsái közt Ha jött Május alkonya:

Itt a kertbe járt merengve Dicső Zrínyi Ilona.

S most? . . . Ej, jobb ezt nem is látni. Hova lett a régi élet:

Magyar beszéd . . . magyar érzés ?

Ködbe foszlott, füstbe széledt . . .

Valami nagy, sötét árnyék Leng itt némán hidegen.

Szó ha zendül, dal ha csendül ;

Az is, ez is — idegen !

Dicső múlt tanúiképpen Csak az öreg hársak állnak.

Fölöttük is ott borong már Fellege a pusztulásnak . . .

Szél zudul, zugnak a lombok . . .

Mintha, mintha hallanám Lemondó, bus sóhajtásuk :

— Ej, jobb is lesz úgy talán!

Lampérth Géza.

Művelődés — átalakulás.

A Hungarian daily News, ez az amerikai kitünően szerkesztett lap, érdekes vezérczikket közöl Mandel L. Ernő tollából, a közvélemény mai gondolkozása mellett, talán nem lesz érdektelen, ha ezt ismertetjük.

Sokszor olvassuk hazai lapokban, halljuk America Magyaroktól is, hogy Magyarországot csak egy boldoi githatja: gyáripar létrehozása. Mi ugyan e tárgy felöl irtunk már egy párszor még a régi lapokban, mint az egykori »Americai Nemzetőr« azért nem fog ártani ha ismét hozzá szólunk e tárgyhoz, annál is inkább, mert most Magyarország átalakulás előtt áll, és czik- keinkben éppen ez átalakulás mikéntjének megbeszélését tüztük ki czélul magunk elé. Azt ugyanis nagyon könnyű dolog kimondani, hogy a hazának gyáripar kell, és azt kérdezni, hogy miért nem teremt a Kormány gyárakat, szintén igen könnyű; de okát adni, hogy

miért nem teremt és miért nem teremthet, az bizony nem oly könnyű.

Lám, mondják a jó akaratú emberek, Anglia, America, Németország, mily mesés hatalomra és befolyásra tettek szert az egész világon ipar és kereskedelem által, mig Magyarország koldus, semmije nincs, még munkás népe is kiköltözik oda ahol gyáripar létezik, Americába. Az igy beszélő jó emberek nem veszik észre, hogy a gyáripar, és az ebből következő általános jólét, nem mondva-csinált valami, hanem eredmény, vagy következmény, egy több századon át érlelődött művelődésnek kifolyása. Azért van a nevezett országokban gyáripar, mert azokban van oly magas fokú műveltség, hogy ott gyáripar létezhetik, megélhet, Magyar-, Orosz-, Törökországokban nincs gyáripar, mert azon nemzetek nem eléggé müveitek arra. Minden országnak olyan az ipara amilyen a nemzet maga; vagyis minden nemzet oly czikkeket gyárt, amilyenre szüksége van, vagy amilyenek ott elkelnek. Híjában gyártanának ott aczél tollakat ahol senki sem tud irui vagy ha tudnak is Írni, két három tolinál többet nem használ egy-egy egész éven. Híjában gyártanának ott zongorákat és láb-orgonákat, ahol senki sem ért a zenéhez, vagy csak hegedülni tud némelyik, és ahol két, három ily hangszert alig lehetne eladni. Folytathatnék ez érvelést oda képzelvén valamely Magyar faluba egy 6—8 emeletes fényes szállodát ragyogó éttermekkel, csillogó kirakatu boltokkal, azokban illat és pipereszerek, divatáruk, ékszerek és órák, férfi divatszerelvényekkel, látszerekkel, opera üvegekkel, fényiró camerákkal, utazási készletekkel, cukrászattal, távszólókkal, önmozgonyokkal (automobiles), zenedobozokkal, guitarokkal, orgonákkal és zongorákkal, banKLiapunk mai száma © ©ld.al,