Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-21 / 3. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 3. szám. nagyobb terhet jelent, csakhogy a város a mai viszonyok közt már úgy sem térhetett volna ki az elöl, hogy a rendőrséget szervezze s olcsóbb rendőrsége ennél bizonyosan nem lett volna, de jobb sem. Igen sokba kerülnek a tűzoltók: 6000 ko­ronába, a kik pedig nagyobb tűzvésztől nem nem védenek meg minket, miként a vendéglői példa mutatja. A kiadási rovat 41 tételénél az elemi is­kolák szükséglete szintén nagy emelkedést mu­tat: 30311 koronát. Oka ennek az, hogy nem államosították községi iskolánkat, mikent azt Ígérték 1905. jan. 1-én, akkor . 6000 koronával kevesebbre volna szükség. A világítás 1904-ben 511810 K-ba került, most már 8883 K van előirányozva, vagyis na­ponta 25 koronába jön átlagban, és ez tekintve, hogy sokszor korom sötétben járunk, mikor éj­félutáni holdvilág van jelezve a kalendáriumban, de azért éjfélelött sem ég a lámpa: elég tekin­télyes összegnek mondható. Hogy az irodai költségeket mire való 1000 koronával emelni (56. t.) mikor nincs pénz, azt nem értjük. A 48 bevételi és a 62 kiadási té­telnek egyenlőnek kellene lenni, holott itt 4320 korona különbözet van és kedvezőtlenül befolyá­solja az előirányzatot. A fogyasztási személyzet fizetése szintén emelkedett 1000 koronával. Csak ma kaptuk kézhez a költségvetést, úgyszólván az utolsó pillanatban, azért bővebben nem foglalkozhatunk most vele. Reá mutattunk egy pár tételre, ahol lehetne valamit segíteni a bajon, teljesen azonban a deficzitet csak úgy lehet elenyésztetni szerintünk, ha a város a nagyszálló tüzkárbiztositási össze­géből annyit vesz föl az előirányzatba, a mennyi szükséges. A nagyszálló és szomszédos épületeinek jö­vedelme elmarad, ez tehát igy pótolandó. Ezt már azért is meg lehet tenni, mivel az uj vi­gadó törlesztéses kölcsön művelet által fog lé­tesülni, egészen függetlenül a kezünkben levő tüzkárbiztositási összegtől. Előre is jelezzük azonban, hogy az előirány­zatnak pótadó nélkül való összeállítása, nagyon, de nagyon kemény dió lesz. (2) 1906. Január 21. ____ Ol csó benzin. — A kereskedelmi miniszter egy újabb rendelete. — A keresk. miniszter deczember hóban nagy jelentőségű rendeletet intézett valamennyi gazdasági egyesülethez. Czélja a benzin motorral dolgozó ipa­rosok és gazdák terheinek könnyítése. Az idevonatkozó 67749. számú rendelet teljes szövegében igy hangzik : A benzin piaczi árának emelkedő irányzatára való tekintettel a benzin-motorral dolgozó hazai kis­iparosok és kisgazdák érdekében indokoltnak lát­tam a nagyobb hazai ásványolajfmomitó gyárakkal, a motorhajtási czélokra rendelt adómentes benzin piaczi és mérsékelt eladási árának szabályozása iránt három évre terjedő érvénynyel a szem előtt tartott czélnak megfelelő megállapodást létesíteni. Ezen megállapodás értelmében az illető gyárak és pedig a magyar petróleumipar részvénytársaság és a budapesti ásványolajgyár-részvénytársaság bu­dapesti gyárai, a kőolajfmomitó-gyár részvénytársa­ság fiumei és brassói gyárai, az »Apolló« kőolajfi- nomitógyár részvénytársaság pozsonyi gyára, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság uradalmainak ora- vicai gyára, a bihar—szilágyi olajipar részvénytársa­ság mezőtelegdi gyára, s az orsovai petróleumgyári részvénytársaság orsovai gyára azon hazai kisiparo­soknak és kisgazdáknak, kik as 1896. évi XV. tör- vényczikk s illetve a m. kir. pénzügyminiszter ur által ugyanezen évi Julius hó 4-én 48968. sz. a. ki­adott és a magyarországi rendeletek tárának 1896. évi VII. füzetében 200. folyószám alatt közzétett utasítás értelmében az illetékes pénzügyigazgatóság­tól nyert engedély alapján a a motorok hajtásához felhasználandó benzinnek adómentes beszerzésére jo- gositvák, a náluk megrendelt adómentes benzint hat liónapról-hat hónapra illetőleg további intézkedésig, előre megvatározandó mérsékelt árért fogják eladni. Ezen mérsékelt eladási ár az 1905. évi deczem­ber hó 1-től 1906. évi április hó végéig terjedő idő­szakra, illetőleg további intézkedésig métermázsán­ként 16 (tizenhat) koronában állapíttatott meg, tehát a benzin jelenlegi piaczi árával szemben lényeges engedményt képez. A mérsékelt ár göngyölet (vashordó) nélkül értendő, melyet a benzinvevő tartozik a gyárnak rendelkezésére bocsátani. Amennyiben a fontiek szerint 1906. évi április hó végéig, s illetve további intézkedésig megállapí­tott mérsékelt eladási árnak, a piaczi árviszonyok alakulásához képest való újbóli megállapítása annak idején szükségesnek mutatkoznék, eziránt idejekorán intézkedés fog történni. A szóban levő »megállapodás« keretében kis­iparosnak ason iparos tekintetik, aki 20 munkásnál kevesebbet foglalkoztat és aki műhelyében összesen 25 lóerőnél kevesebb motorikus erőt (gépi erőt) használ, kisgazdának pedig azon gazda tekintetik, aki 100 katasztrális holdnál kisebb, saját tulajdonát képező, vagy bérelt birtokon gazdálkodik. A kedvezményes áru motorbenzinre az ily ér­telemben való igényjogosultságot a kisiparosok ré­szére az illetékes I. fokú iparhatóság, a kisgazdák részére pedig az illetékes községi elöljáróság igazolja. Midőn erről értesíteném, egyben felhívom czi- met, hogy saját hatáskörében gondoskodni szíves­kedjék arról, hogy a kisgazdák támogatására szol­gáló ezen intézkedésről az érdekelt gazdaközönség értesülést nyerjen. Közli: A Gazdasági Egyesület. HETI KRÓNIKA. Olvastam a Nagy Emil tárczáját és meghök­kentem. Lám-lám, mi eddig rosszul voltunk informálva, nem jól tudtuk a történelmet, most már sejtjük, hogy Szinérváralja a világ közepe. »Petőfi Szinérváralján töltötte a mézes heteket, ott kurizált Júliájának, Lendvav ott volt kovácsinas, a gesztenyefák ott susognak az esti légben dús lomb­jaikkal, Petőfi ott tartotta esküvőjét. Itt irta szép költeményét: »Ha meguntad az özvegyi fátvolt « (Sic.) Itt lé­pett föl Hegyi Aranka legeslegelőször t. i. Szinér­váralján, stb. stb. Efféle adatoktól hemzseg Nagy,, Emil tárczája, mely nálunk a héten jelent meg. O, a ki szónoki tehetségével elragadta a nagybányaiakat, a tárczájá- val egészen ámulatba ejtette. Mely újabb források állanak rendelkezésére, hogy ily merész fordulatokat ad a magyar történelemnek ? ! Ezeket a tévedéseket szó nélkül nem hagyha­tom, ha már senki sem korrigálja meg őket; mert még tárczában sem szabad ennyire eldobnia sulykot­Nagybányának Petőfihez való viszonyát vissza­követelem és a mi Lendvaynkat is, a ki egy itteni kincstári tisztnek volt gyermeke s a minoriták gim­náziumának discipulusa. A gesztenyefa lombjaiból hadd fonjanak babért Váralja homlokára, azt nem bánom. Erdős János az övék, az igaz, elég nagy név egymagában is valamely városnak, hagyják meg nekünk is a mi Lendvaynkat. A héten akadt egyéb nevezetességünk is, ez a baka-csendőr. Azt mondta nekem a nép, hogy egy baka most követválasztáskor annyira megszerette Nagybányát, hogy beállott ide csendőrnek. Ez a nép felfogása, a tény pedig az, hogy most már nálunk is van karszalagos baka, csendőr felsze­reléssel s a kerületbe érkezett vagy 30, mert oly nagy a kereslet csendőrökben az országban, hogy nem tudnak eleget tenni a szükségletnek csak úgy úgy, ha bakáékhoz fordulnak segítségért Talán már megfordul a világ sorja, jön »Pál fordulása«, ez a nevezetes időpont, én sokat remélek tőle. Lesz országos vásár is a tiszteletére, már csi­nálják a bódékat, (ne tessék megijedni, nem uj kö­vetválasztásra készülnek azok), de ezt féltem, mert a milyen lanyha az idő, olyan lesz a forgalom is, a drágaság nagy, a pénz kevés, ilyenkor nem szokott népszerű lenni a vásár, sokkal népszerűbb volna egy kis drágasági pótlék, annak már igazán tudna örülni a közönség és a krónikás. Különfélék. Áthelyezés Izik Vilmos t. főszolgabírót a főispán Mátészalkáról Szatmárra helyezte át. Soltész Elemér helybeli ev. ref. lelkészt a nagybányai egyházmegye jegyzőjévé választotta, 41 egyház szavazott s abból Soltész 21 szavazatot ka- ott, Ferenczy Imre 8, Joó Kálmán 6 szavazatot, apolczy Zoltán 2-őt és még 4 en 1—1-et. így te­hát Soltész abszulut többséggel már az első szava­zásnál győzött. Nagy idők tanúja Bónis István helybeli birto­kosnak nevelő apja Speichert József e hó 16-án jobblétre szenderült. A 77 éves agg férfiú már rég­óta gyenge volt, betegsége azonban csak rövid ideig tartott. A boldogult 48-as honvéd és nyug. kohó­kezelő tiszt csendes visszavonultságban élt az utóbbi esztendőkben. Temetése nagy részvét mellett, a bányász zenekar hangjaival és díszes rendezéssel 18-án ment végbe városunkban. Legyen könnyű neki a hazának földje! A család gyászlapja igy hang­zik : ^zv. Speichert Józsefné, azelőtt Bónis Józsefné, mint hitves, Bónis István és családja, valamint az összes rokonság nevében is a legmélyebb fájdalom­mal* tudatják, hogy a szeretett férj és jó nevelő De csak nem akart lejönni, váltig hitt maga után engem is a fára. E közben az urak ünnepélyesen bemutatkoztak nekem és fölmutatkoztak Sophie kisasszonynak a fára. — Faragó Mihály doktor vagyok — szólt »0«, az én ideálom — és unokaöcsém : Véky Muki! Sophie kisasszony fogvaczogva kiáltotta le a fáról: — Es freut mich sehr ! de az Istenre kérem, jöj­jenek utánam önök is a fára 1 Csak mikor az urak becsületszavukra fogadták, hogy nincs veszedelem, nyugodott meg nagynehezen Sophie kisasszony és — borítsunk fátyolt e jelenetre — lemászott a fáról. Megmentöinktöl gyors búcsút véve, siettüuk haza. Sophie kisasszony megígérte, hogy elengedi nekem a történelemből az összes pun háboiukat, ha az egész esetről egy szót sem szólok a mamának^ Kiegyeztünk — de én ráadásul elkérem tőle még az egész »Kö­zépkor« -t és két tuczat franczia rendhagyó igét. Saj­nálom, hogy nem alkudtam jobban! Hanem azért alig vártuk, hogy a vacsora után szobánkba vonulva kibeszélhessük magunkat. Sophie kisasszonyt Muki ur teljesen elbájolta. No pedig mond­hatom, furcsább figurát soha életemben nem láttam. Nincs az a kincs, amiért felesége tudnék lenni 1 Akkora gallért hord, hogy bátran használhatná mandzsettának is. A monokli meg sehogysem akart megállni a sze­mén; mikor feltette, olyan grimászokat vágott hozzá, hogy én most is azt hiszem, hogy a majmok nem a napernyőtől, hanem tőle ijedtek meg. No igazán sze­retném őt — Sophie kisasszonynyal a karjaiban — fotográfián látni. Oh! milyen más »0«, az én ideálom! Azok a szép vágású szemek : a formájuk határozottan emlékez­tet a fekete tengerre a térképen ! Szivem táján olyan igazán sajátságos nyomást éreztem. Tehát ez lenne a szerelem?? Megkérdeztem Sophie kisasszonytól, de ö azt állítja, hogy a nyomás nem a szerelemtől, hanem alighanem attól a 12 drb szilvásgotnbócztól származik, amit délre megettem. Sophie kisasszony is igen nyugtalanul aludt; folyton egy nevet sóhajtozott. Kétszer is felköltöttem, hogy álmodjék korrektül: mindig azt mondta álmá­ban »Oh! Muki!« helyett, hogy. »Oh! Maki!« — 1901. szept. 6. Sophie kisasszony ma délelőtt egy ánzikszkártyát kapott. Két kis majom ült rajta s alatta csak ennyi: »Reméli, hogy jobban van? Aggódó Valaki.« — Ez »O«, a Muki! — sóhajtott Sophie kis- assony s egy rettenetes nagyot pillantva fölfelé, keb­lére szorította a két kis majmot. JC.S én nem kaptam semmit! Tehát érzem már a szerelem kínjait is? Úgy el voltam keseredve, hogy csak egyszer vettem a túrós metéltből is, pedig tö­pörtyű is volt rajta! Igazán sírni tudtam volna, de nem volt rá időm, mert 3-tól 4-ig zongoraórám volt! Délután ép az ablaknál kézimunkáztunk, mikor Sophie kisasszony egyszerre a szivéhez kapott. Azt hittem, hogy megint a reuma bántja, pedig csak a Muki ur köszönt be az ablakon, akkorát sóhajtva hozzá, hogy lepotytyant a monoklija. De hol van »0«??? — — 1901. szept, 7. Szivembe zárom ezentúl titkaimat, nem közölhe­ted velem 'öbbé, édes könyvecském, mert a mama porolt, hogy sok fogy a petróleumból. Oh! prózai vi­lág! Mikor a szív érzelmeinek a petróleum áll útjá­ban! Szív és petró'eum ! Pedig kilója csak 18 krajczár! 1901. szept. 10. Sophie kisasszony kicsent a spájzból két milli- gyertyát — és most annál ábrándozunk. Sophie kis­asszony verseket ir, melyben »Sophie«-ra mindig az a rim, hogy »Mukie«. Én meg Schoppenhauert olvasom. Igaz, hogy nem értem, de azárt nagyon megnyugtat. Sophie kis­asszony rekommendálta ; valahányszor csalódott, min dig az volt a vigasza, No, annyi bizonyos, hogy sok­szor kellett csalódnia, mert Schoppenhauer tele van szamárfülekkel! — — — — — — — — — 1901. szept. 11. Végre tehát újra találkoztunk. Zsuron voltunk Bartaléknál. Amikor beléptünk az ajtón, Muki ur ép akkor dugott a szájába egy fél vajas kanapét. A meg­lepetéstől, még a zsemlyétől nem tudott szóhoz jutni, csak folyton hajtogatta magát. Akárhogy settenkedtem, alig tudtam az »Ö« kö­zelébe jutni. Haragszom rá, mindig csak az asszo­nyokkal vau dolga! Mikor végre összekerültünk, már olyan zavarban voltam, hogy nem tudtam tőle mást kérdezni, czak azt, hogy : — Tud ön köbgyöicöt vonni ? — Már nem — felelt »0« — de mondja csak kérem, mióta özvegy a mamája? Igazán nem értem, micsoda különös felelet ! Hol itt a logika? Miféle összefüggésben áll a köogyökvo- nás az özvegységgel ?? — — — — — — — 1901. szept. 12. Mama meghívta őket! Ma voltak nálunk. Igazán­diba különös teremtése „ az Ur Istennek az a férfinép­ség! Az biztos, hogy «0« neki én tetszem és mégis mindig a mamának kurizál. Az is bizonyos, hogy Mu- kinak Sophie kisasszony tetszik s Muki meg,, — nekem kurizál. De nekem csak »0«, egyedül »0« tetszik:! Az igaz. hogy Muki ur is rettenetesea megváltozott, vagy a nyaka lett hosszabb, vagy a gallérja lett kurg tább, — de már tudja a fejét jobbra, meg balra L fordítani A monoklit meg már a levegőbe dobja

Next

/
Thumbnails
Contents