Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 17. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBQJBLHNIK IvdlIlSriDBISr VASÁBNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Qui bene distinguit, bene docet. A közügyek vitatása élesiti az elmét és biztosítja a jobb érvényesülését Nem a vád, nem a védekezés adta kezünkbe a tollat, hanem az igazság; mert nem találtuk helyén az április 18-iki nyilt levél azon kitételét, hogy városi ügyeinknek legfőbb kerékkötőjét a nagyszámú képviselő-testületben látja a »Nagybánya*. Mi a képviselő-testületet jóakarat és cselekvési képességben nem tartjuk kerékkötőnek s épp ezért, habár az igazság kimondása nehéz, tárgyilagosan tartottuk kötelességünknek kifejteni nézetünket, mert többször hallottuk már laptársunk részéről a képviselő-testület nehézményezését s épp ezért kellett megvallanunk, hogy mi mindazt, amit a képviselő-testületre ró, az elöljáróság kötelmének tekintjük, mert a képviselő- testület rendelkező hatalommal bir, de a tényleges munka és előkészítés az elöljáróság kötelme. A képviselő-testület összeállítására és az elöljárósággal való viszonylatára legjobb tudomásunk szerint említettük azon circulus vitiosust, amit látni vélünk, mert meglepőnek tartottuk, hogy a de genere egymásból folyó tényezők közül a csak rendelkezni hivatottra hárittatik a kerékkötői szerep, holott nézetünk szerint, ha a munkálatok jól kidolgozva adatnak elő, úgy a felfogás egyöntetűsége s a fellépés együttes tömörsége kell, hogy az eljárás jellemvonása legyen. Téved a »Nagybánya«, ha azt feltételezi, hogy mi helytelennek találjuk azt, hogy a város képviselő-testületének többségét az ősi városi polgárok képezik. Mi ugyanezt kívánjuk, de azt azzal óhajtanok, hogy sohase a klikk nyerjen többséget, hanem igenis, nyerjen a valódi érdem a territórium és szakképzettség szerint, ha ezt a tiszta jóakarat zománcza fedi, s igy csak sajnálattal látjuk, hogy a közérdek örve alatt mellőz- tetnek azon locális viszonyok, hogy minden utcza, minden iparág és érdem figyelemre nem méltattatik; mert hiszen van-e a kereszthegy, van-e a veresviz, avagy a többi külvárosi részek képviselete biztosítva a választottak közt s nincs-e sok, érdemben megöszült polgártársunk mellőzve? s igy midőn ezek hiányoznak, tehát még kevesen vagyunk, nemhogy sokan volnánk. Nem fogadhatjuk tehát el azon nézetet, hogy a képviselő-testület száma sok s hogy azt devalválni kellene. A törvény minden 100 lakos után rendel egyet s ez túllépve nincs, tehát a képviselő-testület nagy számát okul hozni fel a haladás gátjaként, el nem fogadhatjuk. Hanem igenis a választásnál legyünk figyelemmel arra, hogy minden utcza, minden iparág, minden kültelek a legérdemesebb tagok által nyerjen képviseletet. Korántsem bűnbakul óhajtjuk mi állítani az elöljáróságot, de azt sem engedjük, hogy annak a képviselő-testület tekintessék. A bizottságoknak nem hivatása a tényleges előkészítés, hanem az intenzivebb vizsgálat s ez is csak azért, hogy a képviselő-testület részére az elöljáróság által előkészített anyag már intenzivebben megvizsgálva legyen. Miként említettük, mi igenis, sok tervezet utolsó pontbani visszavetési okát abban találjuk, hogy azok nem voltak kellőleg előkészítve, mert nem elég egyszerűen fölvetni az eszmét, hanem azt ki kell számítani minden irányban, hogy találja meg a kétszer-kettö négy egyenlegét s megvoltak- e ezen számadások ? Nem. Jóhiszemüleg, az ösztön és vágytól áthatva, megszavaztunk sok mindent elvileg, de végre is kitütL, hogy az eredmény más, mint a mit gondoltunk; ezért dőltek meg és döntettek meg a határozatok, de nem végleges elvetésül, hanem csak helyesebb kifejtésre. A nyaralók építése elképzelhető-e vízvezeték nélkül ? Hiszen a nyaralás első feltétele a viz s igy ha önálló nyaralókat építünk, az csak a vízzel válik kedveltté, keresetté és jövedelmezővé. A kosárfonás és kapcsolatos dolgok végzése elképzelhető-e fűz nélkül ? Tehát nem első lépés kellett volna-e, hogy füztermelés legyen ; nem ez volt, mert csak a tárgyalások végén tudtuk meg erdészetünk ama kijelentését, hogy füztermelésre alkalmas területünk nincs. A villanyvilágításra készséggel áldoztuk volna az évi 9600 koronát, s nem-e a tárgyalások befejeztekor tűnt ki, hogy a fizetés azon esetre is kötelező, ha a világítás elmarad s kártalanításul esetleg a város tulajdonába jövő egész telek-complexum helyett csak maga a gyártelek és lakóház jön esetleg a város tulajdonába, ellenben az egész középső rész kiesik. így lehet jogos indokát találni a többi határozatok megdöntésének is. A gyümölcsészet értékesítésére megindult szövetkezés áldozatot hozni nem akart, de a jövedelmét absorbeálni igen, már pedig ez csak úgy lehet, ha a töke is figyelemben részesittetik, mi azonban magánvállalkozás, s miként a vasúttól értesültünk, bár lassan, de eziránt a munkálat folyamatban van. Legyen tehát a »Nagybánya« meggyőződve, hogy minden közérdeket tárgyilagosan veszünk elbírálás alá, de épp ebből kifolyólag nem hallgathatjuk el, ha méltatlanul jeleztetik kerékkötőnek valamely intézmény, mely ha kötelmét hűen teljesiti, csak a közjót mozdítja elő ; mert jobb valamit nem engedni érvényesülni, mintsem hogy kárba vezesse az az amugyis megrongált községi háztartási mérleget. Laptársunk a maga véleménye szerint rámutatott az akadályra, ennek ellenében éltünk mi is jogunkkal nézetünk előadásával. Tisztelettel hajiunk meg minden jóakarat, becsület és munka előtt, de kötelességünk a mulasztásnak okát kutatni s reá mutatni azért, hogy legyen levonva ebből a consequentia és teljesüljön minden úgy, amint a közjó óhajtja. Ne válaszszon el bennünket a téves feltevés, hanem kössön össze azon törekvés, hogy a valóban elmaradásban lévő városunk fejlesztésére érvényesíttessék is mindaz, ami érvényesíthető s ne fecséreljük a munkaidőt egyszerű neheztelésekkel, hanem fejtsük ki erőnket, tehetségünket a köz érdekében, mert ezzel mutatjuk meg, hogy elmaradt kis városunknak valóban javát akarjuk ; mert a diagnosis felismerése az első biztosíték a gyógyulásra. Áprilisi hajnal. — Irt»; Révai Károly. — Révedezve bújik a sötétség, Bíbor festi az ég peremét, Mintha a legyilkolt éjszakának Minden vére oda ömlenék, Hajnalodik ! Szikrázó küllőit Szórja a nap messze keleten ; Lobogóján aranyos betűkkel Föl van írva: fényes győzelem! Titkos árnyék bujdosik az erdőn, Bus nyomában szikrázik a fény ; Mintha az éj elsirt könnye volna Minden fának lombján, levelén. Csöndes tóba a hasadó hajnal Piros arczczal bele-bele néz; Talán édes asszonyhiusággal Azt susogja: a szemembe nézz ! Kis zenészek ébredeznek. Lassan Mozgalmassá válik a liget; S a mikor az első fény elümlik : Rákezdik a legszebb éneket. Fény az égen, fény a hegyen, rónán, Soh’ sem volt még ilyen április ! Örök Isten ! Hozzád száll fohászunk ; Gyújts világot a szivekbe is ! . . . Magyarok rtaloskönyve. A népiélek legmisztikusabb és mégis legkézzelfoghatóbb nyilvánulása a népköltés; csudálatosán titokzatos, mert soha semmi tudós kutatás nem fogja kideríteni, honnan támadtak e gyönyörű, szabályos vagy szabad ritmusok, e fölvillanó ötletek, a nagy, összefüggő, széles epikai történetek; és egyúttal ékesen szóló és világos is, kétségbe nem vonható bizonysága a nép jellemének, alkotó kedvének, tükre, sorsa viszontagságainak, a melyek intézése fölötte álló hatalmaktól függ. A magyar népköltés egyike az elsőnek a világ minden népeié közül. Eposzt nem alkotott, oly okokból, amelyeket Arany János, a nagy epikus meggyőző erővel fejtett ki, bár kétségtelenül már folyamatban volt a honfoglalás mondáiból a nemzeti hösköltemény kialakulása. Annál gazdagabb, szárnyalóbb, termékenyebb a magyar néplira, formára teljesen önálló, semmi idegen nép hatásától meg nem ihletett, tartalomra bámulatosan sokoldalú leleményes, mindig azonban és minden változatában igazán költői. A középkori virágének pajkosan, enyelegve, gyengéden, vagy tüzes érzékiséggel dalol a kedvesről. A nemzeti küzdelmek idejében a népi eredetű költészet nemzeti tartalommal teljesedik meg és csatákban harezra gerjesztője, tárogatója lesz a kurucznak. Itt is éri el virágzása tetőpontját; erről az emelkedett helyről, a hova alig jutott föl még nyugoti országoknak tisztán népies költészete, büszkén tekinthet körül a magyar néplira a meghódított szivekre. Mindazt, a mi egy üldözött, szabadságától álnokul megfosztott, de ereje öntudatában a hatalom gőgje ellen föllázadt nép lelke mélyén lakozik, teljesen és diadalmasan juttatja érvényre a kuruez költészet: A győzelmek szilaj örömét, a teljes függetlenség ragyogó álmát, a bujdosók komor két- sségbeesését, rejtekhelyükből előbujó fájdalmát s mindenekfölött az ádáz, engesztelhetetlen, soha meg nem békélő — németgyülöletet. Szerteheverő kincs volt sokáig a magyar nép lira; a szájhagyomány adta nemzedékről-nemzedékre, vagy híven megőrizve szövegét, vagy a kor kedve szerint átformálva; anyák énekelték gyermekeknek, az unokák vették át örökül őseiktől. Csak a múlt század negyvenes évei, melyek a nép szélesebb rétege iránt a politikai érdeklődést is felköltötték, kezdték buzdítani irodalmunk némely jeles művelőjét a népköltés egybegyűjtésére. Hosszú és fáradságos munka volt ez, ma sincs befejezve. Idők folyamán az is kiderült, hogy mennél lelkiismeretesebb a gyűjtésnek ez a neme, annái inkább válik belőle tudós, filológus mű, mint egy részletes statisztikája a magyar nép ezeréves szellemi termelésének. Csakhogy ez a dolog nem a nagyközönségnek való. A szájhagyomány ingadozó és bizonytalan adalékai helyébe szükségünk van az írásos gyűjtésre, de olyan módon, hogy hasznát vehesse ne csak a kiválasztott, a tudós, hanem mindenki, a kinek a nótázáshoz kedve van. Vissza kell adni a népnek, a mi a népből eredt. Olyan könyvet kell a kezébe juttatni, a melyből semmi sem hiányzik, a mit jól nevelt, biztos ízlés költészetéből kiválasztásra érdemesnek Ítélt. Természetes, hogy a könyvnek nemcsak dustartalmunak, lehetőleg kimerítőnek kell lennie, hanem egyúttal formásnak és olcsónak is. Százezrek olvassák el s merítsenek belőle szívderítő jó kedvet, vigasztalást, hazafias épülést. A Budapesti Hírlap gondoskodott erről az eleven szükségletről. Magyarok daloskönyve czimmel most adott ki egy vaskos, csaknem hatszáz oldalas kötetet, melynek Ízléses kötésben egy forint az ára,-L
