Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-22 / 16. szám
Április 22. — 16. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK H^IISriDIEJXr 'V.A.S.Á.IR.JXr.A.IP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Ad nótándum. Különös dologként jelezhető, amit a legközelebb tapasztaltunk. Kolozsvárt az egyetemi fiatalság előtt forradalmi vonatkozásúnak vélt emlék körül elhangzik egy hatalmas accord; mi általtör nemcsak a fiatalság érzelmein, hanem még a mi öreg sziveinket is nemes tűzre heviti — de nem a harcz, nem a zaj, hanem — a kitartó munka s ezzel a valódi biztos jövő létesitése iránt. A szép beszéd, hogy hathasson, sokszorosítva lett terjesztve, de nemcsak közvetve hat a szerző, hanem baráti levélben közvetlen tanácsot is ad. Minden sora a jóakarat, az egyszerűség, a localis ösmeret igazolása, miért is helyén való volt, hogy a húsvéti ünnepekre ezzel kívánt olvasóinak boldog ünnepeket e lap, mert valóban csak úgy érhetné el munkája gyümölcseként az anyagi elöhaladást közönségünk, ha ezen arany-tanácsokat érvényesítené. Nincsen ebben semmi kivihetetlen, nincsen semmi nagy anyagi áldozat, költséges befektetés, csak egy kis összetartás és kivihető lenne több felhozott tanács, ha nem hervadna el a most annyira beczézett tulipán. Igenis, azon nők, kik a tulipánra felesküdni látszanak, külön társulással megteremthetnék saját jó ízlésükkel a nőegylet felügyelete alatt: 1) a nyakkendő készítést, 2) a babaruha-gyártást, azaz baba-öltöztetést, s ha ez be van vezetve, követné a többi, mint házi ipar. De persze ehhez egy kis előleg, egy kis szorgalom, egy kis kitartás is kell, ez pedig a mai türelmetlen, ideges és csak az azonnali garasra törekvő világban vajmi nehéz. Ezen nehézséget kellene megtörni a tulipánnak, mire annál inkább bir hivatással, mert — ne higyjük, hogy a tulipán akár mint virág, akár mint sym- bolum oly könnyen fejlődött, — hiszen a német- alföldi kertészet nagy vagyonokat áldozott a tulipán-kultuszra, s minálunk a valódi népies Ízlés alapmotívumait tárja elénk a hozományt magába záró tulipános láda ősi divatja, miben a fiatal leány reménye s a magyar nő emléke van a tulipánnal egybeforrva. Becses emlékké válnék a »tulipán«-korszak, ha Kosutány Ignácz ur tanácsait érvényre emelve, a házi ipart fejlesztve, jövedelmezővé tenni segítené és ezzel ezen házi iparszerei munkaszakot megteremtené. Ily gondolatok között megütődéssel olvastam a »Nagybánya« ápril 18-iki nyílt levelét. Meglepett az ott kiolvasható kishitűség, de még jobban meglepett a támadás vagy védekezésnek tekintendő (?) kijelentés, hogy »ki állja útját, hogy nálunk az, amit mindenki jónak, üdvösnek tart, mégsem valósulhat meg?» A tisztelt „Nagybánya“ szerint gátolja ezt a képviselőtestület nagy száma. Merész kijelentés ez ma, midőn mindenben az általános jog-kiterjesztés a czél. Igaza van laptársunknak, hogy képviseletünk különböző heterogén elemekből áll s hogy a különböző társadalmi osztályok felfogása s érdek-sphaéráinak összeütközése tapasztalható, de viszont maga laptársunk Írja legtöbbször, mily magas nívón áll képviselőtestületünk ; s ha ez igy van, úgy hatása megfigyelésekor lehetetlen, hogy észre ne vegyük a magában rejlő hibáit is, s igy, ha javitni akarunk, vizsgáljuk az okokat is. Alig hiszem, hogy kétség lenne afelett bárkinél, hogy képviselőtestületünkben azok vannak túlsúlyban, kik az úgynevezett polgári eszmekörből kiinduló összmüködés választottjai s miként a társadalmi viszonyok igazolják, a tanács ebből merítve erejét, viszont saját erejét erre mintegy visszaszármaztatva, azt ezen kör által érvényesíti és érvényesitteti, azaz aki a városi közéletet ismeri, oly circulus vitiosust talál, hogy meg sem ütközik azon, miszerint bizonyos dolgok elintézésénél nem is az eszme lényege, nem annak minősége, jövőre való kihatása, hanem az képezi a döntő körülményt, hogy kitől származik. Ha mégis sok üdvös határozat később meg- változtattatik, daczára, hogy a tanács és többség de genere ily szoros összeköttetésben van, oka annak mi lehet ? Semmi más, mint az, hogy elhirtelenkedve, kellő előmunkálat és előkészítés nélkül hozatott meg valami határozat s csak később tűnt ki, hogy vagy nem volt jól értve, vagy más, irányban tart, mint czéloztatott, vagy más eredményre vezetett, mint terveztetett. Ezért lettek nálunk a hiányosan meghozott határozatok általunk a helyes megismerés után vagy esetleg a felsőbb hatóság utján halomra- döntve, ezért nevezte el találóan lapunk városunkat a tervezgetések városának. Hibás a törvény, hogy a városokat a községekkel egy nívóra helyezi, kivéve egyes különös eseteket, abban foglalva össze községi jogainkat: „32. §. A község az önkormányzat jogát képviselő-testülete által gyakorolja.“ Természetes, hogy a képviselőtestületi tagok el lévén foglalva saját önfentartási dolgaikkal, ha helyesen informálva nem voltak, csak a közérdeknek megfelelöleg járnak el, ha a téves határozatot megdöntik; mert ami nem volt helyesen vezetve, az még helyrehozható s azt, ami nem volt jól előkészítve és megdőlt, nem kell pereat alá fogni, hanem elő kell újból venni s jól előkészítve, újból tárgyaltatni. A törvényből kifolyólag ámde ki bir hiva- i tással az előterjesztés és előkészítésre ? Laptár- j sunk szerint a képviselőtestület. Nézetünk szerint nem. Ennek tagjai nincsenek ugyan elzárva az ily előterjesztések jogától, azonban a kötelesség nem őket terheli. A községi javakat, munkákat és mindazon teendőit, melyek a községre utalva vannak, hacsak külön törvény által a képviselő-testületnek fenn nem tartattak, az elöljáróság köteles végrehajtani, azaz nálunk a tanács, mert ő benne vannak a város működő közegei, kiknek hivatása a munka előállítása, az elöadmányok, a szabályrendeletek s mindennemű munkálati tervek elkészítése, kidolgozása és ki- dolgoztatása, mi ha kész, kerül a képviselő- testület elé, mely felülbírálva, határoz felette. S mindaddig, mig tökéletesnek nem találja, visszavetni köteles. Viszont a tanács tagjainak nem szabad belefáradni, hanem újból és újból mindjobban kidolgozni s azt előadni kell, mig a terv helyes kivitelt nem nyer s az eszme nem teljesül. Az elöljáróságé az érdem, ha egy város fellendülésben van, de viszont öt terheli a mulasztás az elmaradásért is. A nagybányai ev. reí'; egyházmegye közgyűlése. Nagybánya, 1906 ápril. 19. A nagybányai ev. ref. egyházmegye folyó hó 19-én tartotta Nagybányán a városháza tanácstermében évi rendes közgyűlését, Szél György esperes egyházi és Helmeczy József ügyvéd nagybirtokos — mint korelnök — világi elnöklete mellett. A közgyűlésre mintegy hetvenen jöttek egybe, összehívta őket a vallás, az egyház Jszeretete, összehozta a kötelesség, A gyűlésre 40 tárgy volt kitűzve ennek puszta lemorzsolása is sok időt igényel; a közgyűlésen azonban nem látszott meg a lázas sietség, mert ugyancsak behatóan, ugyancsak szakszerűen lett tárgyalva minden, a hozott határozatokat higadtság, bölcs mérséklet és fenkölt gondolkodás jellemzik. Első és egyik legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek a gróf Dégenfeld Jó/sef lemondása folytán megüresedett főgondnoki állásnak a választás megej- téséig helyettessel való betöltése. Nagy gondot okozott ez a közgyűlésnek s nehezen tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy szeretett fögondnokától, gróf Dégeofeid Józseftől ki 10 éven át állott az egyházmegye élén mint világi elnök s zajtalanul, feltűnést nem keresve munkálkodott az egyházmegye felvirágoztatásán, — meg kell válnia. A közgyűlés bizalma egy szintén kiváló férfiú felé fordult, ki már évtizedeken keresztül szerepelt az egyházmegye közigazgatásában, úgyis, mint egyház- megyei tanácsbiró, mint ügyész s mint zsinati képvi- viselő. A közgyűlés ugyanis Helmeczy József szatmári nagybirtokos ügyvédet bízta meg a fögondnoki állás helyettesítésével. A helyettes főgondnok megköszönve a bizalmat kijelenti, hogy az egyházmegye főgondnoki hatáskörébe utalt ügyeit végezni törvényes kötelességének és nemes feladatának tekinti és a helyettességet készséggel elfogadja. Jegyzököny hitelesítő bizottságba Soltész János, Jákó Antal és Sátor Dávid küldettek ki. A szavazatbontó bizottság jelentése volt negyedik tárgynak kitűzve, mely szerint Soltész János lelkész lett nagy szótöbbséggel az egyházmegye jegyzőjévé megválasztva, az eredmény kihirdetése után a megválasztott érdemdús lelkész az esküt nyomban le is tette. Az újonnan megválasztott jegyzőt Szél György egyházi elnök lelkes szavakban üdvözölte, kiemelte, mély tudását, egyháza iránti meleg vonzalmát és buz- góságát s az egyháztagok óriási lelkesedése között hangsúlyozta, hogy a választás tökéletes emberre esett Erre Soltész János a nála megszokott rövidséggel kijelenti, hogy esküjéhez semmit sem pótol, tehát ígéretekkel nem tetézi azt; hálás köszönetét fejezi ki a közgyűlés előtt az öt ért kitüntető bizalomért s kéri szives támogatásukat a jövőre is. Kiemelkedő mozzanata volt a közgyűlésnek Sinka Lajos krassói tanító üdvözlése Szél György egyházi elnök részéről, az egyházmegyei közgyűlés nevében. Sinka ugyanis a magyar tudományos akadémia Wodia- ner-féle 1000 koronás diját nyerte el ritka szorgalma és tehetségével. Sinka Lajos szép beszédben köszönte meg a közgyűlés kitüntető figyelmét. Böszörményi Zsigmond tanácsbiró lemondását mély sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés. A létesítendő debreczeni egyetemre a gyűjtés — melynek eredménye közt Nagybánya 3000 koronával szerepel; — elnök véleménye szerint szélesebb alapokra fektetendő és nagyobb lelkesedéssel folytatandó, mert az egyetem a tudomány mellett az egyházat is fogja szolgálni, azt az egyházat, mely századokon át a magyarság mentsvára volt. Nagyobb vita volt a herendi iskola sorsa felett ahol ugyanis a tanítói állást beszüntetni kérik. A közgyűlés Helmeczy József fögondnokot és Szabó Józsefet küldi ki a rend helyreállítására. A jelentések kapcsán szóba került a felsőbányái ev. ref. leányiskola ügye is, a melyre nézve a közgyűlés a lelkész, tanító és gondnok álláspontjára helyezkedett s elrendelte az iskolaépület kibővítését és a szükséges építkezéseket. A tárgysorozat többi pontjait — melyek nem keltettek nagyobb érdeklődést — közgyűlés bölcs tapintattal intézte el Néhány szó még a debreczeni egyetemről. A debreczeni főiskolának egyetemmé fejlesztése régi óhaja és törekvése nemcsak a legközelebbről érdekelt magyar reformátusoknak, hanem minden helyesen gondolkozó magyar embernek. Időnként megújul a mozgalom e czélra, s már is tekintélyes alapot teremtett a magyar hazafiasság. Midőn jelenleg a nagybányai református egyháztanács a helyi gyűjtést kezébe vette, tisztában volt azzal, hogy midőn e czélra tehetségéhez képest — s tán azon felül is — megadóztatja magát, nem áldozatot hoz, hanem csupán kötelességet teljesít s hogy az egyetem, mint ilyen nem felekezeti, hanem magyar tudományegyetem, melynek már felül kell állnia a felekezeti intézeteken és felül kell emelkednie a többé-
