Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
1906. Január 14. (2) NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1874-ben elnyerte a magántanári képesítést a budapesti egyetemen. 1876-ban a nemzetközi statisztikai kongresszus titkára lett. 1879-ben a tudós akadémia a nemzetgazdasági bizottság tagjává választotta. 1879-ben kinevezték a nagyváradi jogakadémiához, de innen már 1880-ban visszament a fővárosba, hol a kereskedelmi akadémián a nemzetgazdaság és pénzügytan rendes tanára és az egyetemen a statisztika magán tanára lett. Ez időtájt külföldi egyetem részéről is kapott meghívást. Lónyay és Keleti felszólítására 1881-ben a tudós akadémiában a nemzetgazdasági bizottság előadói tisztét töltötte be s e téren nagy érdemeket szerzett. 1882. óta nyilvános rendkívüli, 1889-től rendes egyetemi tanárként működik a budapesti egyetemen. Kautz Gyula helyére jött a nemzetgazdaság és pénzügytan kathedrájára. 1893-ban a magy. tud. akadémia levelező tagjává választotta, 1885-ben az Institut international de statistique, 1891-ben a British Economic Association tagja lett. Az Union internationale de droit pénal és a Jogászegylet börtönügyi bizottságának választott tagja. 1876-ban a keresk. minisztérium megbízásából az Ausztriával kötendő kereskedelmi és vámszerződést dolgozta ki. 1890-ben a hitbizományok tárgyában adott szakvéleményt. Sok tanulmány utat tett Angliában, Franczia, Német, Olaszországban s a külföldi szaklapoknak ma is állandó munkatársa. Nevezetesebb müvei: A nemzetgazdaságtan módszere. Adalékok a nemzetgazdaságtan történetéhez. Papírpénz és agio. A socialis kérdésről. Takarékpénztáraink reformja. Statisztikai tanulmányok. Városaink. A bünügy statisztikája. A munkás mozgalom legújabb iránya. A nemzetgazdasági eszmék újabb fejlődése. Adalékok a papirpénz történetéhez. A nemzetgazdaságtan és pénzügytan kézikönyve. A gabonaárakról. Nemzetgazd. és Statiszt. évkönyv. Magyarország statisztikája. Az angol egyetemek és a munkás ügy. Társadalmi gazdaságtan- stb. stb. Egész könyvtár az, mit a tudomány terér. Földes alkotott s bizonyára alkotni fog még ezután is. Egy kis statisztika. Több oldalról érdeklődéssel fordultak hozzánk az iránt, hogy közöljük a képviselőválasztás szavazatainak számadatait külön-külön községenként. A kérelemnek eleget leszünk ezennel, sőt megpótoljuk az 1905-iki választás kimutatásával is, hogy a kettőt községenként egybe lehessen vetni. Földes és Bay is majdnem minden községből kapott szavazatot. Legtöbben szavaztak Földesre Nagybányáról, Bayra Szinérváraljáról. Földesnek 16, Baynak 10 községben volt többsége. Most leszavazott 1785 választó, 1905-ben 1871, ezúttal tehát kevesebben szavaztak 86-tal. Nagybányáról akkor 493, most 507, több 14-gyel. Egyébiránt álljanak itt maguk a táblázatok. A mostani választás alkalmával szavaztak: Földesre Bayra Összesen az egész községből 1 Nagybánya 446 61 507 2 Felsőbánya 79 16 95 3 Alsófernezely 19 8 27 4 Felsőfernezely 25 — 25 5 Giródtótfalu 24 1 25 6 Felsőujfalu 17 9 26 7 Kisbánya 1 14 15 8 Buság 17 27 44 9 Láposbánya 30 9 39 10 Misztmogyorós 7 21 28 Átvitel 665 266 831 Összesen Földesre Bayra az egész községből Áthozat 665 266 831 11 Misztótfalu 25 16 41 12 Zazar 50 38 88 13 Misztbánya — 4 4 14 Szinérváralja 182 111 293 15 Sebespatak 12 38 50 16 Hóba 19 39 58 17 Alsóujfalu 23 24 47 18 Feketefalu 42 20 62 19 Hidegkút 34 42 76 20 Lénárdfalu 7 — 7 21 Tőkés 73 13 86 22 Kissikárló 10 — 10 23 Nagvsikárló 53 — 53 24 Monostor 6 11 17 25 Laczfalu 20 27 47 26 Magyarkékes 11 4 15 Összesen: 1232 553 1785 Az 1905. jan. 26-iki választás alkalmával szavaztak: Bayra Szappanyosra Ósszesen az egész községből 1 Nagybánya 217 276 493 2 Felsőbánya 54 30 84 3 Alsófernezely 34 — 34 4 Felsőfernezely 22 — 22 5 Giródtótfalu 30 2 32 6 Felsőujfalu 21 Ő 26 7 Kisbánya 15 — 15 8 Buság 31 20 51 9 Láposbánya 12 18 30 10 Misztbánya 5 — 5 11 Misztmogyorós 11 18 29 12 Misztótfalu 28 16 44 13 Zazar 47 37 84 14 Szinérváralja 221 150 371 15 Sebespatak 30 22 52 16 Hóba 55 5 60 17 Alsóujfalu 23 30 53 18 Hidegkút 42 45 87 19 Tőkés 80 1 81 20 Kis-Sikárló 7 1 8 21 Nagy-Sikárló 40 13 53 22 Monostor 13 6 19 23 Laczfalu 39 4 43 24 Feketefalu 63 — 63 25 Lénárdfalu 10 — 10 26 Magyarkékes 22 — 22 Összesen 1172 699 1871 Feltűnő, hogy míg Nagybányáról többen szavaztak le, mint a múltkor és Felsőbányáról is, addig Szinérváraljáról 1905-ben 371, most csak 293 szavazó jött be, tehát 78-czal kevesebb. Bay hívei Miszt-Mogyorós, Sebespatak és Alsó- ujfalu községben megszaporodtak a multihoz képest, a többi községekben a független párt növekedett, Hidegkút Baynak akkor is, most is 42 szavazatot hozott, ez hű maradt önmagához. Lehetne tovább is fűzni a számok tanulságait, azonban azt kiki maga is folytathatja, olyan szempontokból, amint neki tetszik. HETI KRÓNIKA. A hét prologját nem kisebb ember, mint Ap- ponyi Albert szavalta el a »Lánczos-ház« erkélyéről s az események ezen a nyomon haladtak. Ha a hét történetét röviden egybefoglalva akarná megírni az ember, azt igy fejezhetné ki: »győzött a tem azt a kis leányt. Az öreg jóravaló, derék úriember; kitünően iszik és jól ferblizik, itt tehát biztos ro- konszenvre számitok, — hanem a leendő anyós . . . . brrrr .... A papa (mosolyogva dörzsölgeti a kezeit, majd előlép és tettetve felkiált): Hát te itt vagy, öcsém ? Béla (kitörő örömmel) Persze, hogy itt vagyok, hát hol volnék másutt? Hiszen megmondtam tegnap estve ferbli közben . . . A papa (ijedten a szájára teszi a kezét): Lassabban öcsém, mert ... (a konyha felé mutat.) III. Jelenet. A mama (Belép, Bélát meglátva igen nyájasan.) : Ah, kedves Béla, csakhogy egyszer már magát is nálunk látjuk (A szintén belépő Margitra mutatva) Pedig ez a kis leány sokat kérdezősködött ám maga után, Margit (Igyekszik elpirulni, a mi azonban nem sikerül). Béla (Miután üdvözölte a hölgyeket.) Ez a szemrehányás valóban boldoggá tesz, mert ebből azt remélhetem, hogy mai látogatásom és annak czélja nem lesz ellenszenves Nagyságodékra nézve. A mama (Igen nagyon nyájasan): Maga nagyon kedves, édes Béla és a mit mond vagy kér, az reánk nézve csak kellemes lehet. De hát üljön már le nálunk, úgy jobban megy a szóbeszéd. (Mindnyájan leülnek.) Béla (A czilinderét az ölébe, jobb kezét a szivére és szemeit a mamára emelve.): Nagyságos asz szonyom 1 (e megszólítás láthatólag jól esik a mamának) Talán még emlékezni fog elsöizben tett itteni látogatásomra. Csak a szokásos vizit volt ugyan, a mit másutt is megtettem, de a Nagyságodék részéről tapasztalt szívélyes fogadtatás és az az előzékenység, a melylyel irántam, az ismeretlen és jelentéktelen kis hivatalnok iránt, viseltetni már azon első alkalommal is kegyesek voltak, — önkénytelenül arra bátorított, hogy látogatásomat többször megismételjem. És minél többször voltam szerencsés Nagyságodék úri házában megjelenni, annál jobban vonzott ide valamely ismeretlen érzés (Margitra néz), a melyről eleinte nem tudtam számot adni magamnak, de a melyről immár most- tisztában vagyok. A papa (Magában.) : De sokat locsog. A mama (Halkan röhög kettőt.) Margit. (Alig hallhatóan köhint egyet.) Béla (Lelkesülten.): Igen, most már tisztában vagyok és tudom, érzem, hogy csak innen remélhetem minden boldogságomat. A mama (Közömbös hangon.): Margitkám, néz csak ki aranyom egy perezre a konyhába a mig a szakácsnő hazajön. Margit (Madonna arezot öltve, lesütött szemekkel suhan ki a konyha felé vivő ajtón, azt balkarral beteszi maga után, azután az ajtóhoz lapul és a kulcslyukon keresztül bekukucskál. De most már nem a Madonna arczát mutatja, a kulcslyukon a leendő anyós hiuz tekintete villog keresztül. Ha a Rafael madonnája, a midőn a Sixtini kápolnában festette, ilyen gyors átváltozáson ment volna keresztül, a maestro bizonyára lefordult volna a lajtorjáról.) Béla: Én azért jöttem ma ide, hogy ezen boldogsághoz az utat keressem és megtaláljam, hogy . . . hogy . . . A papa (Mérgesen): Hogy megkérd a Margitka kezét I A mama (Megbotránkozva.) De, hogy beszélhetsz igy ebben az ünnepélyes perezben ? A papa (Még mérgesebben.): Hát hogy beszélek. (Bélához) Hát nem azért jöttél ? 2. szám. függetlenségi párt Nagybányán.« Ebben minden meg van, mert sokat jelent ám ez a pár szó itt minálunk, a hol egy 70 éves öreg barátom azt mondta nekem: »Ez az első eset, a mikor az a jelölt győzött, a kire én szavaztam.« A pártok reggel évődtek egymással : — Hát fölkeltetek már? (pedig még el sem estetek.) — Jó volna a lábad Bay zászlórudnak. Nem félsz, hogy gyenge ? — Megyek a temetésedre ezzel a gyenge lábbal is. Efféle ártatlan kifejezések hangzottak el a ködös levegőben. (Később repültek súlyosabbak is.) A közönséget, különösen a hölgyeket és gyermekeket azonban a legjobban érdekelte mégis a katonaság. Ebben gyönyörködtek a sétálók. Valóban hálásak lehetünk az elnök iránt, hogy ha máskor nincs katonaságunk, legalább ilyenkor meglep vele minket és a mi fiainkat, kik igy abban a szerencsében részesülnek, hogy láthatnak eleven katonát. Mit, katonát? Huszárt, magyar huszárt, nincs is ennél az Istennek szebb katonája e világon. Mikor a trombitás tele tüdővel fújja a »General- Marsch«-ot s tánezoló, prüszkölő paripákon ellej- tenek a mentés ifjak a házsorok előtt, mindenkinek csak úgy dobog a kebele az örömtől és a büszkeségtől. Nem is lehet velük egy könnyen beszélni. Itt is odaszólt a bakáknak egy legény: , — Hát ti gyalog mentek? Ejnye be jó lábatok van. A baka persse a lópuczolással szokta a huszárt visszavágni, de erre meg úgy foghegyről virginia- szivás közben kijelentette egy virtikli káplár, hogy ő bakákat szokott a puczolásra kirendelni. Három napig volt részünk az egyenruhák tanulmányozásában s gyermekeink többet tanultak, mint a beszéd- és értelemgyakorlatból az iskolában, most már tudják, hogy az egyik ezrednek sárga, a másiknak rózsaszín, a harmadiknak piros dísze van a gallérján, hogy a huszár lovon jár, a káplárnak kettő, a szakaszvezetőnek három csillag dukál, a tisztek csillagja más, mint az altiszteké stb. stb. Márcziusben megint valószínűleg viszont látjuk őket. Sokan megsiratták, mikor beszálltak a vonatba s búcsút intettek Nagybányának. Egy alsóbb körökhöz tartozó egyén a III. osztályban elbámészkodott az érzékeny jeleneten s mikor az a bizonyos egyszeri kalauz becsapta az ajtót, beszorította az ujját a jámbor utasnak az ajtó közé. Az utas lármázott, panaszkodott, jajgatott. Az egyszeri kalauz azonban igy szólott: — Mit ordít? tudom én hogy fáj. Ha nem fájna, minden perezben oda dugná az ujját egy utas. ns ez a hét legrosszabb viczcze, mert az egész kalauz-história nem egyéb krónikás adománál. Az azonban egész komoly dolog, hogy most már a nőknek is akarnak szavazati jogot adni. Szemere Miklós kibontotta a zászlót mellette, Kristóffy túl van hezitálva. És ki ne látná be, hogy Szemerének igaza van, a mostani választás iránt is a nők érdeklődése talán még nagyobb volt a férfiakénál. Ha minden asszony tudja odahaza a házat kormányozni és tud az ő urának parancsolni, hogy ne tudna akkor szavazni. Hiszen szavazni sokkal köny- nyebb1 És az anyósokból mily kitűnő kortesek válnának. Mig most, mennyi czivakodó, terrorizáló, leharsogó tehetség hever igy parlagon és kiaknázatlanul. A »Damenvahl« egyelőre farsangi tréfa, a jövő farsangon azonban már komoly való is lehet belőle Béla (Ijedten.): De-e-e-e igen ...... (Mindhárman hallgatnak egy darabig, miközben a papa a pohárszékhez megy és mérgét egy újabb pohár szilvó- riummal csillapítja.) A mama (szentimentálisán) A házasság nagyon komoly dolog ám, édes Béla és csak méltányolni tudom magát, a midőn erre az útra oly komolyan és megfontolva lépett. De nem czak a férfi, hanem a nő is csak hosszas és alapos megfontolás után — A papa (Kijőve a béketürésböl.) A nő alig várja, hogy férjhez menjen, csak vigye valaki, te is alig győzted várni. A mama (Mintha elájulni akarna, elhaló hangon.) Hát nem emlékszel, hogy sírtam. A papa: Sirtál, sírtál, de miért sírtál, — azért, mert nem mentél öt évvel hamarább férjhez. Hát ne teketóriázz sokat, hanem hívd be Margitot. IV. Jelenet. Margit (Hirtelen benyit.): A papa szólított? A papa (Hangosan nevetve.) Tudtam én, hogy te idejekorán be fogsz jönni. (Egy kissé komolyan.) Szeptember Béla ur megkérte a kezedet, elmégy-e hozzá feleségül ? Margit (Mintha megszeppenne.) : Hát . . . Hát . . . a mamától függ .... A papa (Ujfent méregbe jőve.): Nem anyádnak kell férjhez menni, hanem neked ; ő — fájdalom — már egyszer férjhez ment. Ezért hát csak ki vele: igen vagy nem ? Margit (Hamiskásan.): Hátha Béla is úgy akarja . . . ? (Bélához megy, ki magához öleli.) Függöny.
