Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
Nagybánya, 1906. V '5 > 996 m 13 \ v- • *£í . >♦£/ i r„í Márczius 11. — 10. szám. s • - ,v'. \ / fyj» ^.......*« „r/ If X XXII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik ivli int id isist vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztűség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Megfordult az idő; felujulnak az események. A történelmi múlt megelevenedik. Az idó forgásával visszaestünk a múltba. Mintha a XX-ik száznak éveiből valami természetfölötti hatalom az ököljog korszakába lökött volna hátra . . . Mintha a felvilágosodás, igazság, egyenlőség, a szabadság nagy részben elvesztek volna s a nyers erőnek durva diadala taposna fölöttünk, hogy eltiporjon és megsemmisítsen . . . Felnyilnak a régi sebek »a nemes magyar nemzet sebei.« Fokozott erővel ragadja meg a hazáért érzők lelkét az a belső tűz, amelyik nagy tettekre sarkalta a dicső elődöket. Átéljük újra érzésben a múltat s a megdöbbenésből és faji büszke önérzetből tettre kész kemény elhatározás fakad. így hevüllink fel mi gyenge utódok az erős ősöknek a hazaszeretetben megnyilatkozó nagyszerű cselekedetén, bámulatos áldozatkészségén, nemes önfeláldozásán. Erre a felhevülésre ma szükség van. Nagyobb talán, mint a hogy gondoljuk . . . Ébren őrködni a jövőjért, hazánk jövőjéért, melyhez mindnyájunk jövő boldogsága hozzá van forrva, mindenkinek kötelessége. Nem magyar az, aki e kötelességnek terhét, ha kell szenvedését elviselni nem akarja. Készítsük elő, ed- zük meg magunkat reá, ha még nem volnánk eléggé erősek, a múltnak felidézésével. Emlékezzünk. Nehány 24 óra még s 58-ik évfordulóját üljük meg annak a nevezetes napnak, mely örök időkre kimagas’ó nemzeti ünnepe lesz a magyarnak. Egy történelmi nap, melynek emléke az idő távolodásával nem halványul, hanem erősödik. Akik előkészítői, részesei és végigcsináló! voltak e nap történelmének, néhánynak kivételével, az annyi honfivérrel áztatott és megszentelt haza földjében porlanak már, de emlékük megszólal s hazaszeretetre tanit. Most e megváltozott időben még sokkal inkább beszél hozzánk, mint máskor. Tanulságokat nyújt, amelyeknek igazsága örök. Igazságot ad, melynek tanulsága meggyőző és megdönthetien . . . 1848. márczius 15 közel 50 éves nemzetébresztő, a nemzeti érzést és szellemet erősítő és terjesztő előkészítő munkának szikraszerü kipattanása. Mint a hamu alatt a parázs, olyan volt az eszme. Csak kellő pillanat kellett hozzá, hogy kigyuljon. S ahogy kilobbant, mégis csodálatra ragadta a nemzetet. A tűzhányóról mindenki elképzeli, hogy működése tüneményes valami lehet, mikor pedig kitörését veszedelem nélkül szemlélheti, szépségétől megborzad. így vagyunk a nagy márczius 15-nek történetével is. És igy volt az akkori nemzedék. Tudták, hogy az idő méhében a nemzet számára mi érik s mikor történelmi való lett, csodálták . . ., álomszerűnek tetszett . Annak a napnak történelmi mozzanatai, ha újra átgondoljuk, ma F meglepnek. A gyors cselekvésnek eredménye bámulatra ragad. A pillanat alatt történő döntés, a határozottságnak az a formája, mely a nap eseményeiben megnyilatkozik és végigvonul, nagyszerűségével megkap. Egyszerű és mégis mennyire fenséges kép ! .. Komoly, tüzes ifjak az addigi jogrenddel szemben egv esemény Irének hatása alatt nyíltan hirdetik a népszabadságot. Az igazságnak varázserejével magukhoz hódítanak mindenkit s beírják az ország fővárosának jegyzőkönyvébe és a magyar történelembe a régi népnek ezen mondását: »Vox populi, vox dei.« Igen. A népnek szava magának az istennek a szava akkor, ha az igazságért önzetlenül lángoló, elfogulatlan, tisztán látó emberek a vezetők. Ok pedig igazán teljesen azok voltak. A fiatalság tüzének s a higgadt férfias belátásnak ölelkezése és összeolvadása szerezte meg nekünk e napnak történelmét. Ö kettő előtt a helytartó megrettent, pedig rendelkezésére állott a nyers erő, amint Degré Alajos feljegyzi: »az égő kanóczokkal ágyúik mellett.« Márczius 15-nek egyik tanulsága az, hogy ha a fiatalság lelkesedésének heve s a kiforrott, komoly férfiak higgadtsága együtt vannak, egybeforrnak, nagy tettekre tesznek erősekké. Másik tanulsága, hogy a népszabadságnak előre csíráztatott eszméit megnyilatkozásuk pillanatában gyorsan érleli s hatalmasra neveli az idő. Mint a tűznek lángját a szélnek erőteljes rohama magasra emeli, alkalmas pillanatban úgy hódit a népszabadság. Ez a magához kötő ereje azért van, mert a népszabadság az emberiség egyetemének jogot ad s igy a népszabadság által az igazságból részesedik a nép. Márczius 15 fényes bizonysága annak, hogy a magyarnak az általános emberi igazságok iránt állandó érzéke van. Megérti, átérzi, lelkesedik értük, amint átérezték és megértették akkor, hogy a népnek szabadsága az emberi igazságnak haladása. Mennél szabadabb a nemzet az igazságnak megközelítésében, annál magasabban áll, a jogokat annál többen élvezik és annál nagyobb bensőséggel megbecsülik a kötelességek teljesítésével. Az a márczius 15 bizonysága annak, hogy a népszabadság csak akkor igazán erős, ha az intézmények szabad fejlődését, nemzeti irányának szabadságát nem korlátozza semmi, ami a nemzettel ellentétes Akik annak a napnak történelmében vezetők voltak, jól tudták ezt s erre nekünk példát is adtak. Mikor ama nevezetes évfordulónak emlékét megünnepeljük, ha történelméből ez utolsó igazságot szivünkben megerősítjük, emlékezésünknek meglesz az a hatása, hogy a nehéz időknek nagy akadályával is szembeszállunk. Akkor aztán lesz szabadság? egyenlőség és testvériség! Székeli, Árpád. A nők jogainak kiterjesztése. Az általános választói jog is már túl van hezitálva, a humanisták nem elégszenek meg azzal, hogy minden 20 éves vagy 24 éves ép kézláb ember szavazzon, most már a nőknek is követelnek szavazói jogot. Igen érdekesen és szépen érvelnek ez álláspontjuk mellett a feministák és tagadhatatlan, hogy sok igazság és méltányosság van a felfogásukban. Márczius 15-én. Oh dicső nap, melynek emlékére Ünnepet szentelünk évről-évre, Megint itt vagy, eljövél. . . . . Sugaras múlt, borítsd rám a fátylad ; A jelenből óh, hogy mit se lássak, Mig a dalom szárnyra kél. Ne lássam itt ez áldatlan hajszát, Kislelkü nép sárban folyó harczát Örök önérdek után, Mig koszorút fonok a nagyoknak, Kik szent eszmék tüzében lobogtak Márcziusnak Idusán I Gyenge bár — csak tiszta hangon szálljon, Sugárból szőtt sugár tiszta szárnyon Színük elé énekem, S ne zavarja szép álmuk’, sejtésük’: Hogy kalászba borulva vetésük E vérázott téreken .. . Álmodjátok, dicsők, csak az álmot: Hogy leveté már a szolga-jármot A magyar — s boldog, szabad! Nincs szakadás, viszály önkeblében, Egybeforrva a hon szerelmében Szép jövő felé halad ! Álmodjátok : hogy ez ünnep-nappal Népetek egy szívvel s egy ajakkal Áldó imát zengedez Sírotoknál, emlékezvén rátok . .. Álmodjátok ezt fenn s ne tudjátok : Hogy itt is — csak álom ez . . . Lampérth Géza. Károly bácsi eljegyzése. — Irta : Arnold János. Németből: Ignotus.) Ezredes nagybátyám, az uj házaspár tiszteletére sajátkezüleg készítette a kitűnőnek bizonyult puncsot, mely a készítő állítása szerint, legalább is éppen oly kelléke az eljegyzési ünnepélynek, mint a menyasszony vagy a vőlegény. A család, t. i. a két rendbeli szülök, testvérek és a legszűkebb baráti kör, kerek asztal körül helyet foglalt és a társalgás önként értetőleg oly párokról foly, a kik ez előtt voltak, vagy most jegyesek, vagy ezentúl remélik ezen örömteljes helyzetet elérni. Minthogy pedig a jelenlevő társaságban a jelzett mindhárom osztály képviselve volt : a szőnyegen forgó kérdés élénken tárgyaltatott. Örömest beszélt mindenki, életének ezen fontos eseményéről és mindenki igyekezett eljegyzésének történetét vagy úgy előadni, amint az valóban megtörtént, vagy pedig úgy, amint azt képzelete megfestette. — Ha én váltok jegyet — mondá a legújabb menyasszonynak egy kotnyeles, de máskülönben kedves, szép kis »süldő« leányka, — az én eljegyzési ünnepélyem költőiebb színezetű lesz, mint a tied, Erzsi. A holdnak teljes pompájában kell fényleni és *0« kell, hogy térdre hulljon előttem, ezt nem engedem el neki. — No, jegyzé meg az apa, — hát mindezt rendeld el magadnak idejekorán és a naptárt is el ne mulaszd tanulmány tárgyává tenni, hogy ünnepélyed napja a teli hold napjával összevágjon. — Igen, igen, — mondá a vőlegény — és ha a költészet valamely mozzanata csütörtököt mondana, vőlegényedhez igy szólhatsz : legyen szives nyolez nap múlva újból ide fáradni. XjapiAnls; mai szánna. © old.a.1. — De légy is biztos abban, hogy visszajön, — jegyzé meg az ezredes, tudok reá példát, hogy az elodázott határidő alatt szándékát egy valaki megváltoztatta, — nyolez nap elég hosszú idő arra, hogy az ember eszére térjen. — No bizony, mintha nem is lehetne józan észszel jegyet váltani, — kiáltá Erzsi megbotránkozva. — Hát biz az könnyebben esik meg, ha az ész nem működik, — mondá a vőlegény apja, — én például nem mertem a vallomást józan állapotban megtenni és csak akkor szántam reá magamat a nagy koczkázattal járó vállalatra, midőn kellő bátorságot ébresztett bennem az e czélból vett ital. — A mit én, szerencsédre észre nem vettem, mert különben aligha mondtam volna »igen«-t. — Annál józanabbak voltunk mi, — szólalt meg a polgármester neje, — férjem csak ennyit mondott: No Janka kisasszony, egymás iránti érzelmeinkkel tisztában vagyunk, építsünk fészket, vagy nem? — S ő pirulva sugá : építsünk és én a kömive- seket megrendeltem — viszonzá a polgármester ; — ez volt Trudikám — a kis kotnyeles neve Gertrud volt — a mi költészetünk és bevált; mindenkinek csak azt tanácsolhatom, hogy a mi példánkat kövesse. Gertrud ég felé emelve szemeit, mondá : köszönöm az ilyen költészetet. — Eddig majdnem mindnyájan meggyóntak, — jegyzé meg az újdonsült vőlegény, csupán mélyen tisztelt apósom és anyósom hallgatnak, pedig eljegyzésük története minket érdekeina, természetesen a mienk kivételével. — No, szólalt meg az ezredes, hosszú ősz bajuszát pödörgetve — úgy veszem észre, hogy házigazdánk és kedves neje, eljegyzésük történetét nem akarják előadni, helyettük tehát magamat ugratom 1906. márczius 15.
