Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
a mi kis városunk közéletében több érzéssel és másokat érintő figyelemmel, a társadalmi érintkezésben tapintatosabb és gyöngédebb elbánással találkozhatnánk! A karácson-ünnepek által ihletett krisztusi szeretet jegyében nem a túlzott érzékenység társadalmi elismerését, hanem az egyén, a közt alkotó ember érzelmi körének nagyobb megbecsülését kérjük, mert minden irányban szüksége mutatkozik annak, hogy a köz és társadalom altriüstikus tevékenységében az érzelem tartal- masodjék meg, a mi az életet kellemesebbé, vonzóbbá teszi, a kulturális haladásnak fokozására alkalmas, mert manapság az egyén minden ereje az önfentartás küzdelmében merül ki s megemészti a szellem, az agy rugékonyságát! Végtelen egyoldalúvá válik az ember és érzelmi világa lassan teljesen elkopárodik, mert a közéletben arra szükség nincs, önmagáért pedig senki sem ér rá fejleszteni. A mai társadalom és közélet szivét az el- hájasodás veszedelme fenyegeti. A vagyoni gyarapodás zsirtengerében elfúl az érzelem. • Mi szükség van erre? Különösen akkor mi, mikor a zsirtenger is apályban leledzik s ez az apály állandóan növekedik. Ily meggyőződés mellett, hogy t. i. a köz- és társadalmi élet érzelmi tartalmositása alkalmas a kulturális haladás emelésére, nem uto- pistikus elmerengés, hanem praktikus követelmény az érzelem fokozása, mert végvidéki missiónk teljesítése csak magas műveltség és tapintat segítségével eszközölhető, már pedig az a felfogásunk, hogy a műveltség, a kulturális haladás csakis akkor ölthet nálunk nagyobb mértéket, ha a köz- és társadalmi életben nem a rideg ész számitó tevékenysége |^)ti le minden erőnket, nem a megélhetés és fényesebb boldogulás nyűgözi le minden gondolatunkat! ... Vajha az esztendő alkonya után verőfénye- sebb uj-évre kelnénk! jjtay Gábor dr. (2) 1906. Deczember 30. Mélyen tisztelt szerkesztőség! A tanítói fizetések méltányos rendezése iránt eddig tanúsított jóindulata fölbátorit annak kérésére: méltóztatnék becses lapjában alábbi felhívásomnak egy kis tért juttatni. Tisztelt Kartársak! A kibocsátott fizetésrendezési tájékoztató szerint minden tanító megélhetési küzdelmein mihamar segítve lesz; — s ebben — és az eddigi terhes fáradság méltánylásaként, az azonnal való előléptetésben a munkakedv minden rétegben, úgy, ahogy országos viszonyaink engedék, eléggé szépen fokozva is lesz; — csak mirólunk feledkeztek meg, akik a közeli években léptünk államszolgálatba s vittünk oda más jellegű iskolánál töltött terhes, szép számú éveket! gyott örökül reánk. A nagybányai ős csúcsíves templom díszleteinek jeles maradványai is nevezetes tanúságai a hajdankor kiválóan 'fejlett iparának. A nagy müiparos- és müvésznemzettől ideszármazott királyaink, az Anjouk és a Bécset verő nagy nemzeti fejedelmünk, a hős, művészet- és tudománykedvelő Hollós Mátyás alatt, nemcsak virágzó iparunk, templom- és palotákat épitŐ művészetünk és az azokat földiszitő festészetünk, szobrászatunk és müiparunk, különösen pedig a hires magyar ötvös zománcz-müiparunk is virult, hanem művészi és mü- ipari teremtő szellemeket is adtunk a külföldnek. A törökök kiűzése, a kuruczok leverése után fölcsillámlott a török-német sanyargatta hazánkban az — empire-stil, uj templomok, kastélyok és megyeházak építésében, ezek és nemesi és a polgári házak bútor- s más berendezési tárgyaiban. A törökök benyomulása elől a nemesség a felsővidékre menekül. A törökök kiűzetése után hosszas harczok alatt elpusztult nemesi kúriák uj gazdákat nyertek. Az uj földesurak csakhamar megvagyonosodtak, s a magyar nemesi udvartartást meghonosították birtokukon. A külföldi vándorlásból hazatérő kézműveseink itthoni készültségüket kifejlesztve, ízlésüket nemes- bitve, műiparosokká fejlődve gazdag ismeretekkel, de szerény igényekkel a vidék városaiba telepednek, egyes főurak udvarán, nemesi udvarházakban mint »kommencziós« iparosok vonják meg magukat s benépesítik az empire-stil müveivel előkelőségeink termeit, hol egész a 60-as évekig a franczia direktórium kori és az »alt Wien« divattal kellemes összhangban olvadt össze. Volt tehát még a legszomorubb századokban is virágzó s a művészetre áthajló kézműiparunk, mely szerényen, a vidéken megvonva magát, a legközelebbi évtizedekig ellátta főúri, nemesi és polgári házaink ssükségleteit. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Nem számítottak be előlépésünk- és megélhetésünkhöz ezekből semmit se! Az államszolgálati évek különös kedvezménynyel kiváltságossá vannak emelve, melyek során a kartársak nagy része egyszerre előlép; a községi és felekezetiek mellett is ott van a várva-várt segítő kéz, amidőn a fentartó fizetésjavitási szándékát védelmébe veszi s az uj korpótlékok igényéhez 1903. évi okt. 1-től a szolgálati éveket beszámítja. Csodálatosan, részünkre nem számit semmit se ! Kizárattunk — idős, családos emberek — az egykor régi, gondtalan gyakornoki kategóriába ! Ám, gondjaink terhesek — s meg is alázva igy — nem illünk mi már oda be! Ha a mély megdöbbenés szóhoz enged jutni, tegyük meg azt, ami most hozzánk illik: tömegesen menjünk el a miniszter ur ő nagyméltóságához s tanácsosaihoz ; tárjuk fel sérelmeinket; kérjük az ő méltánylást ismerő jóindulatukat, figyelmüket! Férfiasán tisztességes lesz ez a lépés — s hiszem, eredményes is! Önhibánkon kívül, méltatlanul ért fájdalmunk legyen impozáns megnyilatkozása a szomorú valóságnak ! Készüljünk fel az útra mind! Induljunk január 15—20. körül — négy napi szabadsággal. Kérem Kartársaimat, szíveskedjenek lehetőleg azonnal értesíteni engem, — közölve pesti érkezésük I legjobbnak vét idejét és helyét, hogy jó előre megállapíthassam, a többég szándékához képest, az együttes találkozást, — amelyet aztán a tömeges indulás jelzéséül, én utrakelésünk előtt még mindenkivel okvetlen közölni fogok. Legyen az Isten velünk ! Kartársi üdvözlettel Kővárhosszufaluban, 1906. decz. 24. Ambrus Mózes s. k. Posta: Helyben. áll. isk. tanító. Karácsoni dal * Irta: dr Kiss Rezső. Szivünket töltse bé szeretet, A szent Megváltó megszületett! Bölcsődnél óh édes Jézusom Megtört lélekkel imádkozom; Hallgasd meg esdeklésemet 1 Az örömnek magasztos napján, Oly sok ember bús, sírva-sírván . . . Mert bár bűneinktől megváltott Jézus — légyen szent neve áldott — Az ember bűnben él ma isi 'ti i Úgy kell’ne — szent karácson napja Lelkem hogy örömre hangolja . . . Csüggök Jézuson imádattal, Lelkemben mégis zeng a bús dal; S örvendni ezért nem tudok ! A békének és szeretetnek E napján sűrűn száll az ének Fel az Istenhez a templomban, De igaz hang kevés van abban Szokás az és nem áhitat! Ma is csak úgy van, mint tegnap volt, Ez vagyont esd, az meg nagy rangot, * Múlt számunkból lekésett eme költeményt hozzuk habár utólag is, mert a benne megnyilatkozó nemes, ernberies, (humánus) szellem hirdetése mindig ráfér a mai társadalomra. Szert. De a múlt század 70-es éveiben az osztrák fővárosból vészthozólag megindultak a vonatok meg- rakottan fa-, fém és más ipar szertelen ésstil nélkül való, de olcsó bútor- és azt kiegészítő tárgyaival és elözön- lötték városainkat. »Kommención« élő, külföldön töltött vándorévek alatt műiparossá emelkedett öreg mesterembereink megdöbbenve látták a külföld ipari szemetjének rohamos térfoglalását, különösen a városok középosztályainál és a falusi értelmiségnél, És ez osztrák selejtes, de olcsó fércmüvek tényleg megfojtották azempire-stilba mélyedt sa régihez ragaszkodó öregeinket s a mohácsi vész óta haldoklófélben tengődő úgynevezett kézműiparunknak halálra válásához ez nagy mértékben hozzájárult. A nagy osztrák nyomást még növelte és mint a történet igazolja, végzetessé tette a 67-es kiegyezés után hozott ipari törvény, melyről s a már nem élő szerzőről az illem tiltó ujjának engedve, csak annyit mondhatunk, hogy bár a céhrendszer által támogatott s udvarházainkban tengődő, tehát még saját lábán járni nem tudó iparunkat, a merev céhrendszert, egy tollvonással hirtelen minden átmenet nélkül a köztársasági szabadság légkörében megizmosodott amerikai iparszabadság mintájára, annak szolgai másolásával szerkesztette meg, de viszont zsenge iparunkat az eddigi céhrendszer védő szárnyai alól hirtelen kikergette, s igy a mértéktelen szabadság azt elhervasztotta, züllésnek indította. A bécsi császári udvartartás hathatós támogatása, vállveregetése, rendjelesője, czim- és rangosztogatása által és a letűnt szabadelvű kormányainknak alvó iparpolitikájával szemben az ügyes osztrák kormánynak külügyminiszteri védelemben és vámmentes melegedőjében talprakeltett, az újabb igényekhez átreformálódott s teljesen kifejlett osztrák ipar, magyar udvartartás hiányában, a központtól távol eső udvarházakba és uradalmi központokba magukat meghúzó kézmüiparosainkat elnyomta. És mint a lefolyt három évtized alatt tapasztal52. szám. Kinek nagyobb a czime, rangja, Ha hitvány is — körül rajongja, — Olyan sok uj farizeus ! Szegény ha jajdul sírva sorsán, Elűzik őt meg sem hallgatván, Kitől hasznot, kegyet remélni Annak képes letérdepelni; Olyan sok uj farizeus ! Karácson este sok gyermeknek Arany, ezüst játékot vesznek A gazdagok — mig sok kis magzat Éhezik és csak sóhajt hallhat, Pedig karácson napja van! Eszembe jutnak ilyen képek S midőn a templomba belépek, A helyt, hogy öröm dalba fognék, Eltölt a bú és úgy sirhatnék ; Pedig karácson napja van ! Imádkozva a földre omlok, — Úgy ég ez agy — úgy ég e homlok ! Istenhez lelkem fölemelem ; Jézus légy velünk, légy én velem , Hallgasd meg esdeklésemet! Világ-megváltó! Egy baljóslat Azt súgja: glóriás arczodat Már tán elforditád mirólunk, S ezért veszünk és ezért romiunk, Segíts mi rajtunk : Jézusom ! Hiszem, hogy úgy van, mert másképen Az ember mind megférne szépen Együtt — s egyik a más vallását Nem gúnyolná s koldus sírását Ritkán lehetne hallani! Jézus ha mindig velünk volna, Méltatlan gaz nem uralkodna Tehetség, erény és szorgalom S nem a pénz lenne — diadalom, — S egyenlők lennénk igazán ! Akkor sok agg és sok kis árva, Nem lenne az útra kizárva, Szegény munkás, ki nyomorék lett Nem koldulna paloták mellett; Dús gazdagok háza előtt! Akkor a munkás és családja, Kicsinye, nagyja és apraja Boldogan élne a hazában S hazája volna igazában ; E szent föld — melyen most lakó! Édes jó Jézus, a szegények, Árvák védője, esdve kérlek ; Add, hogy szivünkbe erény éke : Szeretet lakjék s akkor béke S örök karácsonunk leszen! Különfélék. Figyelmeztetés. Figyelmeztetjük a kereskedőket, iparosokat, valamint a vásárló közönséget is, hogy a munkaszünet holnap, decz. 30-án déli 12 óráig fel van függesztve. A vörös-kereszt egyesület nagybányai fiókja a karácsoni ünnepek alkalmából 334 koronát osztott ki a helyi szegények között. hattuk, lassankint elbukott s alig volt képes azóta lábraállani. Iparunk elszomorító helyzetét mindezideig a nemzet képviselete összefont karokkal nézte volna, ha meglátta volna; tisztelet a Kevés kivételnek, de sem a képviselők nagy zöme, sem a műkedvelő szakminiszterek a vészthozó bajt nem látták meg. Az nj ipartörvény által a főnemesi udvarokban állandóan szerződtetett ipari erők immár elhunytak, s az uj nemzedék sorából nem voltak pótolhatók, mert a külföldi vándorlás nem lévén kötelező, az eddig ott szerzett gyakorlat híján, a régi műhelyek jó nevét föntartani nem tudták. A műhelyt az uraság bezáratta, az eddig onnan kikerült bútor, hintó stb. ipari termékeket vasút hozta Bécsből az uraság számára. Az eddigi kormányok pedig csak itt-ott szórványos intézkedésekkel igyekeztek az elhanyagolt külföldi vándorlás- okozta hiányokat pótolni. Ez is az oka annak, hogy müipari téren mozgó iparosaink mügyakorlata lassankint a 70-es évektől hanyatlásnak még az élő öreg iparosok szeme láttára rohamosan pusztulásnak indult. Csak most veszik észre a vezető körök ezt teljes ijesztő nagyságában; kézmü- és gyári iparunk kifejlesztésének egyetlen főeszközét, a külön magyar vámsorompó ifölállítását tervbe vették és gyáriparunk kifejlesztésére angol összeköttetéseket keresnek. Kezdetnek kezdete. . . . A kisipar fejlesztésére és nemesítésére még eddig mi sem történt. Mindezek elvonulnak lelki szemeink előtt. Föl- jajdulunk, hogy ily magunkra hagyott helyzetben hogyan lehetne az udvar és az eddigi kormányok és a nagytőke mulasztásait pótolni, hogy a külföld fejlett, nagyméretű iparának fogyasztóivá s ezzel együtt annak fizető rabszolgáivá ne legyünk. Társadalmi utón kell pótolnunk a mulasztásokat! Állítsa fel kiki a maga háza küszöbén a vám- sorompót !
