Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-11 / 45. szám

45. szám. 1906. November 11. (3) után minden lakó köteles a mosókonyhát és berendezést teljesen tisztán és jókarban a házmesternek átadni. A padláskulcsot tilos éjen át magánál tartani; a kulcs a házmesternek este beadandó. Az estszürkület beállta után a padlásra vagy a pinczébe menni föltét­lenül tilos. Szalmát, hamut vagy baromfit a padláson tartani szintén tiltva van. Estszürkület beállta után a pinczébe csak beüvegezett lámpával van megen­gedve járni. A közös padlásnak használatáért minden egyes esetben a házmesternek 20 kr. fizetendő. Még ez is! A ruhamángorló használatánál egy kis kosárért 5 kr., egy nagy kosárért pedig 10 kr. a házmesternek fizetendő. Minden lakó köteles takarék-tűzhelyét legalább minden hónapban a kéményseprő által, saját költsé­gére kilisztittatni. Agyagkályhák mindig október ha­vában lesznek a lakó költségére kikenve, amit a ház­mester eszközöltet. A házban kutyát vagy macskát tartani tilos. Baromfi csak a pinczében tartható. Szegény baromfi. A konyhában fát vágni vagy nagy mozsarakban törni tilos. Ilyen munkák az e czélra a pinczében felállított tuskón teljesitendők. Ez már okos beszéd. Minden előforduló — lakók vagy hozzátartozóik által okozott — kár az állandó házimunkások által és a lakó költségére állitandók helyre, miért is minden lakó köteles ez irányban a házmesterhez fordulni, ki is a szükségelt munkást elhívni tartozik. A házmester felügyel a házszabályok megtartása fölött és e végből neki a konyhában való beléphetés mindenkor, sőt szükség esetén olykor a lakáshelyisé­gekbe is a bérlő által megengedendő. O a független ur, a rettegett zsarnok, kit csak sok, igen sok 10 krral lehet megszeliditeni. Kétségtelen, hogy sok jót lehet tanulni ebből a rendeletből, de bizonyos az is, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség elvei polgári szentháromságából az első ismeretlen fogalom azoknál, a kik szerencsések pesti lakosok lehetni s irigykedve gondolnak a jó vi­déki városokra, a hol még patriarchalis viszonyok uralkodnak, s a hol nem csak a saját lakásában érez­heti otthon magát az ember, hanem a hol még éjjeli zenét is szabad adni az utczán. Igenis kérem az utczán. Rusticus. A karaván halad. Ez a Quo vadis ered­ménye. Adja az Ég, hogy a karaván jó utón haladjon. Szívesen vitatkozom, mert a vita érleli az eszmét, aczélozza a jellemet, de beszüntetendő, ha a harag, magánérdek vagy magántekintet fertőjéhez ér. A vitában az egyén tekinteten kívül kell hogy maradjon, mert a hol a magán személy vonatik annak körébe, ott könnyen eltereltetik valódi czél- jától, én pedig csak közczélt óhajtván szolgálni, mi­nek legjobb bírája lesz a következmény, tudomásul veszem, hogy a karaván halad, de mivel a kara­ván útja a sivatag, félek, hogy eltéved. Ily utón a vitát tovább nem követhetem. Stoll Béla. Különfélék. Kinevezés. A debreczeni kir. tábla elnöke Ho- mola Arthur László végzett joghallgatót a helybeli kir. járásbírósághoz gyakornokul nevezte ki. Uj táblabiró. Ö felsége a király, Nyirő Géza táblai titkárt Kolozsvárra táblabiróvá nevezte ki. Incze Sándor temetése e hó 5'én d- e- .7*12 _________________órakor ment végbe a részvetnek ig en nagy megnyilatkozása mellett. A temetésen a különböző hivatalok, testületek képviselőit ott láttuk, a Kai. Szt. József bánya-társulat, melynek ö egyik főrészvényessé volt, nemcsak vezetőségével, de majd­nem az összes munkásokkal részt vett a végtisztesség- tételen, kik gyászfátyolt viseltek s égő fonczával kettős sorokban vonultak fel. Ott láttuk a felsőbányái bánya­iskola növendékeit is, a kik reggel gyakorlaton voltak a kereszthegyi bányánál s onnan jöttek el testületileg, tanáraik vezetése mellett a temetésre. A temetési szertartást Szőke Béla h. plébános végezte. A család gyászjelentése igy hangzik: Alólirottak az összes ro­konság nevében is a szív legmélyebb fájdalmával tu­datjuk, hogy a felejthetetlen jó férj, apa, illetve testvér Incze Sándor folyó év november hó 3-án déli 12 óra­kor, életének 52-ik, boldog házasságának 23-ik évében, rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. A boldogult földi részeit f. hó 5-én délelőtt lll/2 órakor helyezzük róm. kath. vallás szerint örök nyugalomra. Lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmiseáldozatot folyó hó G án délelőtt 9 órakor mutatjuk be a mindenhatónak. Nagy­bánya, 1906. november hó 3-án. Béke poraira! Áldás emlékezetén ! Űzv. Incze Sándorné, Mohr Stefánia neje. Incze Béla fia. Dr. Ordódy Vilmosné Incze Irma, özv. Pellion Béláné Incze Lujza, Dr. Szaitz Lászlóné Incze Janka, Incze József, Incze Gusztáv nővérei, illetve fivérei. A képviselőtestületnek e hó 6-án, szokás szerint, kevéssé látogatott gyűlése volt, Torday Imre h. polgármester elnöklete mellett. Napirend előtt Tor­day Imre meleg hangon emlékezett meg néh. Incze Sándor v. képviselő, vármegyei bizottsági tag el- hunytáról, indítványára a gyűlés a család iránt rész­vétének adott kifejezést. A rendezett tanácsú váro­sok tisztviselőinek congressusára, Virág Lajos indít­ványára , a közgyűlés Torday Imrét és Miskolczy Sándor drt küldte ki. Az 1907. évre érvényes érték­képviselők névsorának összeállítására Csüdör Lajost, Szűcs Károlyt, Szerencsy Józsefet kérték föl. A ta­NAGYBANYA ES VIDÉKE. karékpénztár választmányának jegyzőkönyvét, a fél­évi zárszámadást, a pénztárnok nyugdíjazását, stb. tudomásul vették, csupán a felett volt szavazás, hogy a felügyelő bizottságnak külön munkájáért adjanak-e 100 korona jutalmat, vagy* sem. 8 szóval 5 ellen ezt is elfogadták. Az egész vitán szer­fölött csodálkozunk, mert az alapszabályok 15 §. k. pontja értelmében a választmánynak joga volt vég­legesen dönteni e kiadásban s utalványozni is. Tehát a vita tulajdonképpen csak akadémikus természetű volt, a közgyűlés elé egyáltalában nem tartozott. A pénztárnoki állásnál azonban kimondották, hogy az államszámviteli vizsgát a megválasztandó utólag ís leteheti. Hogy azonban mi szükség van éppen erre, azt senki sem magyarázta meg. Természetesen jó, ha van qvaliíicatioja a takaréki pénztárnoknak, sőt nagyon jó, ha minél nagyobb képesítéssel bir, de hogy miért bírjon éppen ’államszámvitelivel, azt véges ésszel felfogni még most sem bírjuk. A fürészmesteri lakásra nézve el­fogadták a közmunka-bizottság javaslatát. Szedei Jó­zsefet elutasították abbeli kérelmével, hogy a Zazar- ból aranyat mosson, valamint Szimon Samu kérel­mét is. Krizsán János tehetséges helybeli születésű festőnövendéknek 200 korona, az ipartestületnek pedig 600 korona segélyt szavaztak. Szirti Vilmos takaréki pénztárnokot, saját kérelmére nyugdíjazták s a szakbizottság javaslatára évi nyugdiját 2444 ko­ronában állapították meg. A ref. egyház harangjait, mivel a Tury czég a lehető leggyorsabban eszközölte a szerelést, már a múlt vasárnap átadták a használatnak. Az uj harangok Czé moll hangzatot adnak u. m. mély czét, esz-et, gét és magas czét. Az egyháztanács folyó hó 7. nap­ján tartott gyűlésében a harangoztatási dijakat — te­kintettel az uj harangok beszerzésének költségére — a következőkben állapította meg: 1. Nagy harangozás, mind a négy haranggal 10 K. 2. Közép harangozás a) a három kisebb haranggal vagy b) csak a nagy haranggal 6 K 60 fill. 3. Kis harangozás, a két kisebb haranggal 4 K. 40 fill. A harangozási dijak egyszeri harangozásra értendők s mindenkor az egyház gond­nokánál fizetendők. Hajtják az adót. Mikor a fecske, gólya, daru útra száll, a vándormadarak elhagyják hidegülő ha- zájokat, akkor érkeznek meg hozzánk a sasok, az erélyes, a könyörtelen sasok. Az adóvégrehajtók ők, kikből, tekintettel az őszi évadra, kettő Nagy­bányának is jutott. Irgalmatlanul vizittelnek majd minden házban s felírnak széket, asztalt, zongorát, kanári madarat, mert hát »röndnek muszáj lennyi.« Szatmár szerencsésebb volt e részben: a képviselő és polgármester közbenjárására tapsol és szabadon lélekzik, lakosságunk azonban a hosszú ex-lex után szomorúan látja, hogy őszi megtakarított pénzecs­kéjét elviszik adóba, mi marad télire ? a remény, a remény, hogy majd a túlvilágon lesz olyan ország is, ahol nincs ex-iex és nincs adó. Szatmári petroleumfinomitó-gyár. Nagybányán üveggyár czimü czikkre felel a Nagybánya s kénytelen elismerni, hogy bizony igen nagy kelle­metlenséget okoz az a gyár Szatmár város lakossá­gának. Sőt azt mondja, hogy az köztudomású dolog. Ebből az , következik, hogy igaz, amit írtam, nem lehet abból egy sort sem megczáfolni, mint a hogy nem is tudott egy szót sem. S mivel nem tud tár­gyilagosan felelni reá, elkezd személyeskedni s azt mondja, hogy nevemet eddig csak magyar nyelvű ministrációkon olvasta. Hol? Mikor? azt ugyan nem olvashatta; szeretnék látni belőle legalább egy pél­dányt, de bizony olyan nincs. Ha éppen kiváncsi, hogy hol olvashatta a nevemet, nézze meg saját lapjának régebbi számait — ez ugyan unalmas dolog volna — hát inkább megmondom: nézze meg mit irt a »Tanítók Védőszentje« czimü munkámról, meg a Mértani Szekrényről. Ezek mégis más dolgok, mint azok az apró füzetek, a miket kiadtam ugyan, de nem írtam reájuk nevemet s igy nem olvashatta. Ezen füzetek egy órai munkámba kerültek, miért azt emlegetni? A T. V. czimü könyvem pedig hat esztendei forrás-tanulmányba. Úgy tünteti fel azt a czikket, mintha soha sem írtam volna semmi­ről, csak most jutott volna eszembe valamit írni. Száz és száz olyan czikket írtam már s jelenleg is öt szatmári lapba irok. Kár tehát személyeskedni, hanem tessék tárgyilagosan bírálni, van-e abban a czikkben csak egy sor is, mi nem felel meg a valóság­nak ?! Hogy honnan ered az a bűz Szatmárra, ahhoz nem kell kémiai tudás, vagy legalább is elég annyi, a mennyit minden gimnáziumot végzett ember tud, megláthatja a főkapitány rendeletéből, ki rég elren­delte, hogy zárt edényeken, csöveken vezessék a kőolajat, égessék el a salakot stb., s az eredmény az, hogy okt. 29-én, midőn a Kölcsey Kör Rákóczi ünnepélyt rendezett s ezer meg ezer ember volt a Deák-téren; hát egyszerre csak eláradt újból a vá­roson az a kellemetlen fojtó füst és bűz s mindenki menekült haza. A szobában mégsem érezhető any- nyira, de oda is behatol. A székesegyház főoltáránál kellett ugyanakkor rózsafüzér ájtatosságot végeznem, de ott is annyira zavart és fojtogatott, hogy már a segédkező kispapok egyikét akartam megkérni, az imák egy részének végzésére, de nehezen mégis el tudtam végezni. Nem felesleges ám azt mostanában emlegetni, mert lehetnek Nagybányán olyanok, akik ez állapotokat nem ismerik, vagy nem tartják oly kellemetlennek. Mindenesetre óvatosságra int ez, hogy hiba ne essék a szerződés megkötésekor, mint Szatmárt történt. Dr Csókás Vidor. Országos vásár lesz, az u. n. mártonnapi vásár e hó 11., 12-én és 13-án. Éz a legnépesebb és legfor­galmasabb sokadalom minálunk, most azonban az idő úgy látszik nem kedvez neki, mert éppen ma beállott a komoly őszi esőzés. Rákóczi-ünnepély. A debreczeni ev. ref. főiskola ifjúsága a nagy számüzöttek: II. Rákóczi Ferencz, Thököly Imre és bujdosó társaik hamvainak haza­hozatala alkalmából 1906. november 16-án, pénteken délután 5 órakor az »Arany-bika« szálló dísztermé­ben kegyeletes ünnepélyt tart. Az ünnepély műsora következő: 1. Nyitány. Élőadja a Magyari Testvérek zenekara. 2 Az ünnepélyt megnyitja: Miszti Mihály főiskolai szénior. 3. Lukács Juliska, a debreczeni szín­ház művésznője szaval. 4. Rákóczi a határon. Lányi Ernőtől. Előadják: A debreczeni dalegylet, a MÁV. Egyetértés dalköre és a főiskolai Énekkar Mácsai Sándor vezetése alatt. 5. Ünnepi beszédet tart Kun Béla dr jogkari dékán. 6. Kurucz nóták. Zenekiséret mellett énekli Bay László, a debreczeni színtársulat tagja. Szünet. 7. Bujdosó deákok. Dramolett. Irta: Oláh Gábor. Személyek: Kóródy, a bujdosók vezetője Boros Jenő. Dómján: Szabó István. Palotás: Pánczél József. Bezerédj : Kun Károly. Mikes: Dómján Lajos. Bottyán: Varga Csongor. Történik' a végeken, 1711- ben. 8. »Apotheozis.« Irta és előadja Szávay Gyula. 9. Rákóczi. Melodráma. Irta Oláh Gábor, zenéjét szerzé Szoboszlói Kovács Béla. Szavalja Peleskey Sándor, zongorán kiséri Szoboszlói Kovács Béla. 10. Tárogatón kurucz nótákat ad elő Szemes Miklós. 11. A nagy temetés. Pályadíjnyertes óda, irta Vályi Nagy Gusztáv. Szavalja Bállá Bertalan. 12. Rákóczi kar. Gróf Zichy Gézától (a »Nemo« czimü dalműből). Előadják Űjfalussy Géza dr zongorakisérete mellett, a debreczen^Dalegylet, a MÁV. Égyetértés dalkör és a főiskolai Énekkar Mácsay Sándor vezetése alatt. Eladott városi vendéglő. Nagyváradon hires volt a »Fekete sas« vendéglő, melyhez sok történelmi emlék fűződik. A »Budapesti Hírlap« csütörtöki számá­ban azt olvassuk, hogy a vendéglőnek meg vannak számlálva napjai, a városi közgyűlés beleegyezésével a város tanácsa eladta s bérpalotát fognak magá­nosok építeni a helyébe. Nagyvárad tehát belátta azt, hogy a városnak nem fizetődik szállodát tartani. Persze Nagyvárad nagyobb város, mint Nagybánya, itt lehet, hogy kifizeti magát. Halálozás. Kunay Ede helybeli polgártársunkat súlyos csapás érte, 8 hónapos kis fiát, Tibort rabolta el a kérlelhetetlen halál. A gyermek több heti gyen­gélkedés után tegnap, nov. 9-én halt meg. Temetése holnap, vasárnap d. u. 2 órakor lesz ág. h. ev. szer­tartás szerint. A szüléknek adjon vigasztalást az ég, a sokat szenvedett csecsemő pedig nyugodjék bé­kében ! Szép Ilonka. Szávay Gyula és Vágó Géza dal­játéka igen nagy méltánylásban részesül a fővárosi közönség részéről. Ez vezette őket arra, hogy csinos kis kötetben is kiadták a müvet a nagy kö­zönség számára. Ezek annyira kapósakká lettek, hogy ma már a harmadik ezer fogy belőlük. A lányos könyvtárakba igen beleülő szép fehér könyvecske megrendelhető Szávay« Gyulánál Debreczenben, aki 1 korona beküldése ellenében postán megküldi. Mai számunkban mulatságul nagyobb részletet hozunk a , remek daljátékból. A tüdőbajosok szanatóriuma javára szerkesztő­ségünkhöz Bernhardt Erzsi és Imre középiskolai tanulók 1—1 koronát küldöttek. A múltkori számunk- j ban kimutatott 4 koronával együtt ez 6 koronát tesz ki összesen. Illetékes helyére küldöttük. Uj lap. Dr ifj. Neubauer Ferencz Nagyatádon, Somogymegyében nyitott ügyvédi irodát, ahol, mint értesülünk, »Nagyatádi Hírlap« czimen társadalmi heti­lapot is indított. Az uj lap legelső száma e hó 1-én jelent meg. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátaink, jó- I ismerőseink, kik feledhetetlen emlékezetű férjem elhunyta alkalmából részvétlátogatásaikkal vagy a végtisztessé­gen való megjelenésükkel fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton is hálás köszönetünket. Nagy­bánya, 1906. november hó. Incze család. A sertéspiaczot a rendőrkapitányi hivatal a szénatérről kitette a vásártérre. E hó 6-ától már ott árulják a disznót. Intézkedését egyrészt örömmel üdvözöljük, mert egészségügyi és szépészeti szem­pontból határozottan igen helyes, sőt jó néven ven- nők azt is, ha a Főtérről is kitiltanák az állatokat, a piszkot, a trágyát, másrészről azonban valami kö­zelebb eső helyen kérünk piaczot, mert a vásárt a távolság nagyon hátráltatja. Rumpold Gyula vendéglős Kossuth Lajos-utczai sörraktára mellett istállót és kocsiszint építtetett vidéki ; szálló vendégeinek lovai és jármüvei számára. A vidékiek figyelmét e helyütt is felhívjuk a kényelmes újításra. A két legnagyobb ékszerész czég a Debreczen­ben 30 év óta fenálló Blau Lipót és 24 év óta fenáiló Löfkovits czég egyesült s most Löfkovics Arthur czége alatt vezettetik. Ki óriási választékból meg­bízhatóan és jutányosán óhajt vásárolni menyasszonyi ékszert, ezüstöt stb. nyugodtan fordulhat Löfkovits Arthur ékszerészhez Debreczenben. Kérelem. Bányai Julia november hó 10-én elhalt szegény aszszony »Kegyelet« temetkezési kötvényét az, akihez megőrzés végett esetleg letette volna, legyen szives szerkesztőségünkbe hétfőig be- j küldeni, mert különben mint városi szegény lesz eltemetve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents