Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-28 / 43. szám

43. szám. Ezzel szemben áll most köl­csönből fedezendő szükségletként 500,000 K, a vendéglő épitésre a vízvezeték épitésre .... 400,000 > a csatornázás épitésre .... 250,000 » a zazari vashid 2/s költség és part­javitás............................................... 50,000 » kórház, muzeum és városháza ki­építés........................................................ 100,000 » Összesen 1.300,000 K. Azaz a vagyon ezen kulturális müvekbe alakul át vagy túlterhelésbe jön. Ezenkívül jönnek az iskolai építkezések, melyeknél azonban remélhető a kedvező törlesz­tés túlterhelésünk nélkül, de ösmerjük, hogy az állam szerződései ritkán kedvezők a kivitelben. így áll a mérleg. Legyenek meggyőződve, hogy bármennyire is óhajtjuk a gyáripar növe­lését, de miután a mi férfi-népünk itt a bánya- és erdömunkánál alkalmazást talál, nagyobb kár esélye ellen mig biztosítva a várost nem látom, helytelennek tartom oly kötésekbe menni, me­lyek nem zárják ki a kár felmerülhetését. Meggyőződésem, hogy közönségünk 1. nem tudta, hogy a jogügyi bizottság gyűlésén május 22, illetee 31-én tárgyalt szer­ződés úgy adatik a junius 6-iki gyűlés elé, hogy a felett végleg döntessék, ezért jelent meg csak mintegy Vb része a tagoknak ; 2. az elhelyezés jövő fejlődésünknek vet gátat; 3. járványkórház és közegészségügyi kér­dések előzetesen elintézendök; 4. A mutatkozó famunka és fuvarbér emel­kedésből származható kár ellen a város bizto­sítandó. Ez mind olyan, hogy egy kis jóakarattal ezt közmegnyugvásra el lehetett volna intézni. A vállalkozó a maga dolgát önérdeke sze­rint helyesen fogta fel, ő egy jó üzletet akar csinálni s igy ez irányban bármit tehet, hisz maga érdekét törekszik minél jobban emelni, de ne­künk nem szabad ezen tisztán üzleti dolgát túlzott bizalommal és a jóhiszem tultengésével fogadni, hanem az üzletnek megfelelőleg óvato­san. igy csak fájlalni lehet, ha ezen közdolgot a reális iránytól bárki elterelni akarná, lehet sok minden, amit ügyes üzleti eljárással tehettek s amit maliciával fogadtak, de ép azért, miután itt a gyáros részéről üzlet, ellenben részünkről még ezen felül elvek és nézetek küzdenek, melynél meg kellett férfiasán tenni a mit lehet, de viszont legyen bármi a véghatározat, alkot­mányosan minden rekriminatiokat ép ezért mel­lőzve, meg kell azelőtt hajolni azon tudattal nyugodva meg, — megtettem, amit lelkiösme- retemsugaljha mások jobban tudják, adja az Ég, hogy ne csaló.djanak s ne legyen utódainknak oka értünk panaszra. stoll Béhl­Halottak estéjén! Irta: Papp Lajos. Közeledik a megsemmisülés a halál, estéje. Ez estén eszünkbe jut a hervadás, a halál! Két szó csak és mégis mily sokat mond. Orok igazság és mégis mély titok, amely homályos fátyol­lal borítja be a jövendő életet! Midenki aki született, tehát minden földi lény halandó, mindnyájunkhoz előbb vag$r utóbb elérkezik a halál, uh rettenetes kegyetlen durva zsarnok, nem kell neki kincs, vagyon, gazdagság, egyetlen egy adót, egy tartozást követel mindenkitől es ez az élet! ... , A világon minden változó; ami létezik, az meg­semmisülésnek van alávetve, csak a folyton változó természeti individuumok s a nagy természet maiad előttünk mindig egy és ugyanaz. Sok egy ezredév, de amit az alkot hosszú eve­ken át e földön, minden csak porszem, melyet egy fuvallat megsemmisít. Az örökké tartó mindenséghez kepest, az em­beriséghez képest az emberiség leghatalmasabb müve is semmiség, csak egy parány. Amit embeii kéz alkotott, teremtett, annak meg kell semmisülnie. Az ember is megsemmisül! . . . Hatalmas nagy ur, mindenek parancsolója e földön, minden meg­hajlik hatalma előtt, szolgálatára alkottatott; s ime mi történik ? Hideg leheletével, fagyasztó fuvallatá­val érinti a halál, pillanat müve csak, a lélek elszáll, elrepül a testből, a szánalomra méltó csontváz hátra marad, enyészet lepi meg és rövid időn belül meg­semmisíti ! Koronás királyunknak, szegénynek, gazdagnak, szépnek, rútnak csak egy a vége ... a megsem­misülés . . . NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Szent vallásunk és hitünk azt tanítja, hogy boldogságunk bölcsője a megfehéritett koporsó; hiszen itt nincs boldogság, itt csak szenvedés van, a szegény vándor, az ember tudja ezt legjobban, hogy legnagyobb szenvedésünk: a meghalás után jön a kikelet, az ölökké tartó boldogság!! Ugyan kérdezzük meg önnönmagunkat, lehet-e itt valódi boldogságot találni, hiszen kinek-kinek megvan a maga keresztje, amit viselni kénytelen, minden halandónak meg kell járnia a Golgotát. A lét csak szenvedés, ködpára és ez életből való távo­zásunk után jő az igazi boldogság, mikor lelkünk megtisztulva, gyémántként tündökölve lép és jut az igazságos biró elé! Oh Istenem! sokat olvastam tudományos köny­vekből s láttam miként igyekeztek a bölcsek meg czáfolni az igazságokat, de minden igyekezetük falra hányt borsóként hullott vissza lelkemről. Mi vigasztal meg bennünket szomorúságunk napjaiban? Az éltet adó hit, a mindeneket lassan­ként enyhítő és beheggeszlő erős hit. November a halottak hónapja, a kér. egyházak nagy, magasztos ünnepe a halottak estéje. Hogyha soha sem jutott eszünkbe kimenni a temetőbe az év leforgása alatt, hiszen irtózunk e helytől, mert eszünkbe jut, hogy ma vagy holnap mi is ide jutunk, mégis egyszer legalább, halottak estéjén kisétálunk a temetőbe s látjuk ott a megsemmisülést, letérde­lünk a temető csendes magányában, zokogunk . . . sírunk, siratjuk elveszett boldogságunkat s megemlé­kezünk kedves halottainkról, megtanuljuk az Istent félni és szeretni. »Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre s ott midőn a vihar tombol, majd megtanul.« Szokták mondani. Ne fáradjunk oly messzire, menjünk csak a temetőbe halottak estéjén s a temető közepén levő kereszt, amely némán integet felénk, eszünkbe jut­tatja a kiszenvedett Idvezitőt s mintha némán azt kiáltaná felénk : Feltámadunk ! Igen, mindnyájan kik ott porladoznak a sírok­ban évezredeken át, fel fognak támadni. Ez a vigasz­talónk a nyomorúság perczeiben, a boldogtalan élet­ben, ez a mindent megmagyarázó szó : Feltámadunk, erőt ád nekünk a további munkálkodásra, bátorít a kitartásra, szivünket, lelkünket édes reménynyel tölti el; hogy ott odafent majd nem fáj semmi s viszont­láthatjuk elköltözött kevdeseinket. Te tudós, te bölcs, te világfi, ott járva halottak estéjén a néma hantok között, hiszed-e ezt? Szállj magadba, nézz a keresztre, szózat hangzik feléd : ne sírjatok, ne zokogjatok . . . Feltámadunk! Különfélék. A nagybányai polgári olvasókör e hó 28-án vasárnap este 7 órakor a kör helyiségében a dalárda és több műkedvelő közreműködésével Rákóczy emlékünnepélyt rendez, melyre a város müveit, hazafias közönségét meghívja, — előadás után társasvacsora, egy teríték ára 1 K 20 f. Harangátvétel. Soltész Elemér ref. lelkész Dr. Vass Gyula és Sólyom Ferencz e hó 23-án Buda­pestet- utaztak s ott átvették a ref. egyház két uj harangját. A helybeli ref. egyházközség négy ha­rangja ugyanis C-moll akkordot fog zengeni, hogy ez létesülhessen két uj harang volt hozzá szükséges. Ezeket Tury Ferencz Lehel-utczai gyárában meg- mázsálták, a hangjukat meghallgatták s a legnagyobb megelégedésüket nyilvánították. A harangokat Bu­dapestről már útnak indították s a jövőhéten mun­kába veszik. A négy harang a Pozdech-Tury-féle rendszer szerint lesz szerelve, melynek előnyei az igen könnyű húzás, forgathatóság és az, hogy a harang olajozására egyáltalában nincs szükség. Kinevezés. A földmivelési miniszter Adriányi Pált a helybeli főerdőhivatalhoz gyakornokká ne­vezte ki. Nagybánya város takarékpénztára választmányi ülését, mivel a polgármester távol volt, nem okt. 21-én, hanem 23-án tartotta Gellért E. elnöklete mellett. A félévi számadásokat 33584 K 54 f nyere­séggel tudomásul vették s a felmentvényt megadták. A felügyelő bizottság az intézeti vagyon részletes, mindenre kiterjedő vizsgálatának eredményét, misze­rint az értékeket, könyveket stb. rendben találták, szintén örvendesesen vették tudomásul. Szirty V. pénztárnok nyugdíjaztatás iránt való kérelmét el­fogadták s további eljárás végett a városi tanácshoz áttették. A pénztárnoki állásra nézve a pályázatot kihirdették, mely mai számunkban olvasható s mely­ben egyáltalában nem értjük az államszámviteltani vizsga kikötését, mert hisz kereskedelmi akadémiai vagy olyan reál végzettség vagy akár jogi végzettség is, szóval, ahol a könyvvitelt és pénzügytant figye­lembe vették, mindenesetre pompásan megfelelő volna. Az igazság érdekében azt is megjegyezzük, hogy a választmány kimondta, hogy akinek nincs államszámviteltani vizsgája, hát az leteheti. Ezt úgy látszik, kifeledték a hirdetésből. Napibiztosokul ezután első sorban a választmányi tagokat fogják behívni. Végül a felügyelő-bizottságnak külön munkájáért 100—100 K jutalmat és köszönetét szavaztak. Halottak emléke közeledik, már csak pár nap választ el a kegyeletes naptól, ez alkalomból mai számunkban Papp Lajos volt szatmári, jelenleg felső- fernezelyi g. k. lelkésznek egy hangulatos czikkét közöljük. 1906. Október 28. (3) Ragályos megbetegedést a héten a városházán nem jelentettek. A sorozás eredménye Nagybányán a fősorozás eredménye a héten következő volt. Bevettek össze­sen 45-öt, ebből: 3 éves önkéntes 3 a hadsereghez idegen illetőségű 4, nagybányai illetőségű 38. Had­sereghez 14, honvédséghez 6, póttartalékos 22, 3' éves önkéntes 3 a hadsereghez. A szinérváraljai takarékpénztár a vármegyei takarékpénztárral való egyesülését e hó 21-én ki­mondotta. A váraljai két részvény helyett egy megyeit fog adni 300 K értékben, vagy jan. 2-án készpénzzel beváltják 150 koronával a váraljai részvényeket. Gyászhir. Tegnap délben hirtelen elhunyt egy derék szorgalmas kincstári kezelő tisztviselő: Zupka József agyszélhüdésben. Tegnapelőtt még semmi baja sem volt, tegnap rosszul lett és csakhamar meghalt. Hitvese és két gyermeke siratják a korán elhunytat. A család gyászlapja igy hangzik; Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében mélyen szo­morodott szívvel jelentik, hogy Zubka József életének 50-ik és boldog házasságának 25-ik évében, folyó hó 26-án déli 12 órakor, rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult földi részei folyó hó 28-án délután 3 órakor fognak a róni. kath. szertartás szerint a nagy­bányai temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 30-án dél­előtt 8 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1906. október 26-án. Áldott legyen em­léke! özv. Zubka Józsefné szül, Handlosz Paula, mint hitvese. Huszágh Adolfné szül. Zubka Anna, mint testvére. Jakobe Ferencz és neje unokatestvére. Zubka Vilmos, Zubka Izabella, mint gyermekei. Hu­szágh Adolf, Handlosz Gyula és neje, Tersztyánszky Ferencz és neje, mint sógorai és sógornője. Panaszok a posta ellen. Velünk történt legutóbb, hogy Nagykárolyból e hó 18-án egy express levelet adtunk fel d. e. 3/4l0 órakor, melyet itt Nagybányán csak 19-én reggel adtak kézhez, holott reá volt írva, hogy »éjjel is kézbesítendő.« Ez a levél 18-án d. u. V26 órakor már itt lehetett volna. Újabban a beosz­tás ellen panaszkodnak. D. e. sokszor még 11 óra­kor sincsenek beosztva a levelek és újságok, holott a vonat Budapestről 9 óra 12 perczkor érkezik. Nagyobb gyorsaságot kérünk! Meg nem tartott egyházi gyűlés A helybeli g. kath. hívők uj templomot építenek. Ez alkalomból a püspök a gyűjtés és tárgysorsjáték megvizsgálá­sára Nyisztor János esperest, Papp Lajos fernezelyi és Pap Sándor misztótfalusi lelkészeket küldötte ki, akik e hó 21-én d. u. 1 órakor a gyűlést meg akar­ták tartani, azonban midőn a kiküldött biztosok meg­jelentek, a hívek nagy lármázásban törtek ki s megakadályozták a vizsgálat és gyűlés megtartását, mivel az iskola körül csendőrök czirkáltak. A csen­dőrök távolabb sétálgattak, a gyűlést azonban úgy sem lehetett megtartani a nagy kiabálások miatt. Sajnos dolog, hogy a püspök rendeletéi ellen is tüntetések merülnek föl, hiszen a közügyek komoly tárgyalásához első sorban nyugodtság kell. Lármával semmit sem lehet elintézni. Mi lesz belőle ? egy újabb gyűlés, melyet biztosan meg fognak tartani. A nöegyesület újabb kitüntetése. A földművelési ministerium által felkért és állami költségen Bukarest­be kiküldött, sásfonásu kosarakért: ezüst éremmel lett a nagybányai nőegylet kitüntetve. A kiállítás bizottsága következő levélben értesítette erről az el­nökséget : Bukaresti kiállítás Magyarországi bizottsága Budapest, V. Sas-utcza 1. sz. A zsűri döntése. T. Cz. Van szerencsénk értesíteni, hogy a bukaresti kiállítás zsűri tanácsa at. Czim kiállítása részére ezüst érmet ítélt meg. Az erről szóló okmányt megfogjuk küldeni, mihelyt azt a kiállítási vezérbiztosság rendelkezésünkre bo­csátja. A közreműködői érmek tárgyában a zsüritanács csak egy későbbi ülésen fog dönteni. Budapest, 1906. október 13-án. Kitűnő tisztelettel: a bukaresti kiállítás magyarországi bizottsága: Joó, Dr. Cliorin Ferencz, s. k. titkár. elnök. T. Nőegylet Nagybánya. Síremlék ügyében felhívás. Doroghy Ignácz az államosított közs. tanintézetek ny. igazgatója, fel­hívja a közönséget, úgy a gyermekeket, mint a szülőket, hogy Lázár Paula síremlékére adakozni kegyeskedjenek. Most, amikor halottak napja köze­ledik, legjobban érezzük, hogy a derék tanítónő iránt ezt a kegyeletes kötelességet teljesítenünk kell. E jelhivéssal egyidejűleg nyugtázza Doroghy I. a kezei közt levő s a jelzett síremlékre az eddig be- gyült összegeket az adakozók neveinek felemlitésé- vel. Az említett biztosítási összegnek városunk polgár- mestere jelenlétében kézhez vett 510, azaz ötszáztiz korona 42 fillérből a »Paula néni alapitvány«-ra gyümölcsözőkig elhelyezett 400 — négyszáz — ko­rona s Köves Lajos könyvkereskedő czég 8 K 30 f-es számlaösszegének levonása után fenmaradt 102 K 12 f. Ez összeghez adakoztak, mint megboldogult Társnőnk rokonai, ft. Szőke Béla helyb. plébános kezéhez: Veres Lászlóné 20, Spinetti Sándor 20 koronát. Robelly Lajosné : 5 K-nát, mely összegnek

Next

/
Thumbnails
Contents