Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 42. szám
NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE dVEiisriDiEdxr Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A vármegye. Második közgyűlését tartotta csütörtökön és pénteken Szatmárvármegye az uj éra alatt. A gyűlés, mint előre jeleztük, nagyon népes volt, mintegy 400 képviselő sereglett össze a vármegye minden részéből s a vezető embereket ott láttuk majdnem mindet, kivétel nélkül. Alkotmányos jogait gyakorolta a vármegye, több rendbeli választást ejtett meg, azután 230 tárgynak lemorzsolása következett másnap, bizony majdnem teljes távolléte mellett a vidéki képviselőknek. Már ez régi magyar szokás, hogy mikor választás van,' akkor mindenki követeli a maga alkotmányos részét az aktusból, mikor azonban érdemileg kell határozni, akkor nincsen az a kipróbált kintorna, mely gyorsabban és egyhangúbban végezné a maga dolgát, mint a tekintetes törvényhatóság. Falussy Árpád főispán megnyitójában hangsúlyozta, hogy ő és az alispán fogadalmat tettek, mikor a darabont kormány bukása után a nemzeti eszme, szabadság és függetlenség jegyében átvették a megye kormányzatát, megígérték, hogy el fogják takarítani a romokat, átgyurják a közigazgatást s azért abban a reményben él, hogy a gyűlés őt ebben támogatni fogja s a legalkalmasabb egyéneket szemeli ki a mai választás alkalmával a jövő nagy czéljaira. Nemestóti Szabó Antal napirend előtt az iránt (interpellált) intézett kérdést, miért nem volt képviselve a vármegye a szatmári püspök beiktatásán. Ilosvay Aladár alispán azzal felelt röviden és velősen a kérdésre, hogy a vármegye kisebb jelentőségű ünnepélyre is elmegy, mint egy püspöki beiktatás, mivel azonban meghívót egyáltalán nem kapott, igy nem volt azon helyzetben, hogy a szatmári ünnepélyen részt vehetett volna. Első tárgy az alispán féléves jelentése volt, melyből több igen érdekes mozzanatot emelünk itt ki: Jelentését az alispán igy vezeti be : Tisztelt közgyűlés! A lezajlott gyászos emlékű korszakot követett időszakban első alkalommal van szerencsém alispáni jelentést nyomtatásban kiadva terjeszthetni a vármegye közönsége elé: — a feledés legsűrűbb fátyoléval szeretném emlékezetünkből kitörülni fentmaradt emlékeit e korszaknak, mint bizonyára minden igaz magyar hazafi törülni szeretné a történelem lapjairól a politikai prostitutio szenny-lovagjainak rövid uralkodásával a magyar hazaüságon ütött szégyenbélyeget, de érintését nem mellőzhetem akkor, a mikor a megyei közéletünk és közigazgatásunk menetéről kell a közvetlenül követett időre vonatkozólag beszámolnom. Nem tűnhetett le a fekete korszak vármegyénk felett sem nyomtalanul, megrázkódtatások nélkül, a mikor egyike volt vármegyénk azon törvényhatóságoknak, a melyekben csaknem teljességükben fejlettek ki és nehezedtek a közügyekre az önkény- uralom erőszakoskodásainak törvény és alkotmány tipró következményei, mert hiszen legsarkolatosabb alkotmányos jogainkat támadta meg a nemzetellenes kormányzat, a nemzet alkotmányával, akaratával ellentétes ezélzatainak keresztülvitelénél, törvényt, a vármegyék autonom jogait mellőzve, teljesen az erőszakra alapította bűnös kormányzatát. Nem sorolom fel a megyénkben lefolyt egyes eseményeket, eltörülhetetlenül emlékezetébe vésődtek miridannyiunknak az önkénykedések, a melyekkel csendőrszuronyt állított az erőszak a törvényhatósági bizottság törvényes jogai, alkotmányos kötelességeinek gyakorlatával szembe. A nemzet hagyományos szívósságával ellenállott s minden alkotmányos békés eszközzel harezba szállott alkotmánya védelmére. — Az első vészjelző szózat harezrakészen, egy táoorban, egy lobogó alatt találta Szatmárvármegye közönségét is s oly vezérrel élén, mint gróf Károlyi István, a ki az országos ellentállás szervezése körül őseihez méltó elévülhetetlen hazafias érdemeket vívott ki, mint egyik vezér — derekasan kivette részét' a nemzeti küzdelemből s ha érték is csalódások, azzal a felemelő tudat emlékével került ki a küzdelemből, hogy azok a kevés törvényhatóságok közé tartozott, a melyek teljes hazafias lelkesedéssel, áldozatokra készen kitartottak változatlan erélylyel mindaddig, mig a nemzeti akarat ereje az uralkodó alkotmányos érzülete visszaállították a törvényes rendet s jogaiba visszalépett a nemzet alkotmánya, az ország törvénye. Hogy egy ilyen időszak alatt sok fennakadás, sok visszamaradás, sok károsodás történt minden téren, azt minden részletezés nélkül csak jelzem, mert hisz a mikor a hivatalos ügymenet mondhatni hónapokon át szünetel s a végrehajtó hatalom nem tartja többé kötelezőnek fennálló tételes törvényeinket, ez csak magától értetődik. Ennek a helyzetnek következményeként a törvényes rend helyreálltával, a mikor az ügykezelést átvettük, mondanom sem kell, mily óriási munkahalmazzal, hátralékkal, a kellő szakértelem nélkül elintézett ügyek újra átdolgozásával kellett megküzdeni, hozzászámítva ehhez azon körülményt, hogy a rendszeresített állások egyrésze, ha nem is betöltetlenül, de a változott viszonyok folytán munkás nélkül maradt, ezen körülmények számba vételével bírálható csak el helyesen a kifejtett tevékenység, melynek adatszerű bizonyítéka az alább közölt kimutatás, melyben azonban az ellentálló főszolga- birákhoz kiadott, intézkedés tárgyává nem tett, törvénytelenül kibocsátott rendeletek nem foglaltatnak, mint a melyek ugyanazon iktatószámok alatt dolgoztattak újból át. Az uj aera tisztultabb levegője ujult munkakedvet ébresztett a vármegyei közigazgatás minden vonalán s bízva a hazafiasabb, nemzetiesebb tartalmat nyert, biztosabb erkölcsi alapra helyezkedett közszellem maradandóságában, a legszebb reményekre jogosít hatása vármegyei közéletünkben s megvagyok győződve, hogy legközelebbi jelentésemben már szám- bavehető maradandóbb eredményekkel is számolhatok be. Mielőtt jelentésem szokásos részleteire térnék, egy veszteségről kell még megemlékeznem, mely a vármegyei tisztikarral együtt a vármegye közönségét is érte Izik Vilmos szolgabiró elhalálozásával. — Egy ügybuzgó, szakképzett munkás tisztviselő munkaerejét, egy nemesen gondolkozó jellemes mun katárs önzetlen' közreműködését vesztettük el vele, emléke méltán hosszan fog élni közöttünk. Az ügyforgalom folyton növekedik, az alispán panaszkodik, hogy a személyzeti létszám szaporításának költségeire eddig nem volt fedezet, most azonban az egyik főorvosi állás beszüntetésével nem kevesebb, mint 6000 K évi kiadás szabadul fel s igy lehet segíteni a bajon, mert csak kellő munkaerővel lehet a közigazgatás kellő gyorsaságát fennakadás nélkül feltartani. A fegyelmi ügyek ellátásánál feltűnően kedvező az eredmény, a mennyiben a fegyelmi esetek kevesbedtek s nagyobb fegyelmi büntetések ritkábban fordulnak elő. Az alispáni jelentésnek »ujonezozás« czimü részében örvendetes újítást észlelünk, t. i. a »közös hadseregbeli« kifejezést sehol nem használja, hanem igy jelent pl. Nagybányán 26 hadseregbeli és 9 honvéd, a nagybányai járásban 53 hadseregbeli, 17 honvéd. A közegészségügy ápr. 1-től szept.-ig kedvezőbb, a fertőző bántalmak gyérebben mutatkoztak, augusztusban azonban a vörheny és hasi-hagymáz sürveb- ben észleltetett. A jelentés szerint járványos jelleggel uralkodott Nagybányán a kanyaró, a hasi-hagymáz két községben van fölemlítve járványos jelleggel u. m. Sándorfaluban és Nagybányán. Az iskolák államosítása folyamatban van ez évben 16 uj állami iskola nyílt meg. Az erdők állományát veszélyeztető cselekmények és mulasztások a múlt év folyamán nem találtattak s e miatt megtorló intézkedések sem váltak szükségessé. Az alispán szerint a tüzifaárak nyomottak és pedig azért, mert Nagybánya környékén az ottani kohókban faszén helyett koxot használnak. Marikái mozgalom a csenged járásban fordult elő, hol 248 munkást büntettek szabadság vesztéssel a munka megtagadásáért. A kivándorlás növekedett 1905-ben az év végéig 4341 útlevél kellett, addig ma már a 4230-at A lippai nászéj.* Irta: Révai Károly. A solymosi várban nagyon vigan vannak, Nevenapját tartják Borbély György uramnak; Ágyuszótól hangos a Marosvölgy alja, Ali pasa Lippán boszankodva hallja. »Látod-e az eget, vitéz Hasszán bégem? Rút, fekete felhők úsznak fenn az égen; Vagy tán nem is felhő, hanem konyha füstje, Borbély György uramnak melegszik az üstje.« »Dicsőséges Ali! bölcsen eltaláltad, Hosszúra megnőjjön szép selyem szakálad, — Ma György napját ülik a gyaur vitézek, Lippai barátok szent-Györgyért miséznek. A solymosi várban Borbély György uramnak Vigan mulatozó vendégei vannak; Hü Cselebi szolgám most hoza hirt vissza; Ott van Bedöházi, Székely s Bornemissza.« »Bedőházi f mondod! — s a szive megdobban,— Ahol az oroszlán, a kölyke is ott van! Nem ragyog szebb csillag náladnál az égen Bedőházi Lenke, én gyönyörűségem! * A Kisfaludy Társaság Bulyovszky-féle pályázatán dicséretet nyert elbeszélő költemény. Hamar, édes bégem, üljetek fel lóra ! Oda kell ma érnünk déli harangszóra ; Tán nekünk is juttat valamit a jóból, Úgyis nála maradt egy rész az adóból.« S a lippai várból megindulnak nyomban, Mintha fényes kigyó kanyarogna onnan : Minden kis paránya, megreszket a rögnek, Amikor az ágyuk végig dübörögnek. Ali pasa kardja csillog a napfényben, De még nagyobb fény van mély tüzü szemében; Hát még az a pokol, mely szivében lángol Bedöházi Lenke szeme sugarától . . . Kikeletre fordult az idő járása, Ringatja a szivet fakadó varázsa; Virágba borult a radnai hegy orma, Szentgyörgynapi első édes kakukszóra. Hulldogál barkája marosmenti fűznek, Lombja közt madárkák élénk zsivajt űznek; Hej, de nem e földön jár most Ali lelke, Nem is lát, nem is hall, — ki tudja, mi lelte ? Paradicsomkertnek kellős közepében, Hol a Bülbül madár énekelget szépen, Hol ciprusok nyilnak — oda száll a lelke, Karjaiba szunnyad Bedőházi Lenke, »Halld meg a parancsot, vitéz Hasszán bégem ! Valami csodás jelt láttam fenn az égen; Gyémánt csillagokból egyszerre kiszálla A gyaur leányok legszebb virágszála. Egy világra szóló az én dicsőségem, A solymosi várra nincs nékem szükségem; Borbély uram holtig ülhet benne békén, De a szép vendégét jaj be szeretném én! Üres madárfészek van elég, nem ritka, Nekem a madár kell és nem a kalitka; Mire delet húznak solymosi toronyba, Bedőházi Lenkét hozd a sátoromba!« »Vitéz Ali pasa, nagyhírű vezérem! Dicső lábad előtt folyjon ki a yérem És lovad patkói száguldjanak rajta, Hogyha hü vitézed azt végre nem hajtja !« A. solymosi várban nagyon vigan vannak, Nevenapját tartják Borbély György uramnak ; Ágyuszótól hangos a Marosvölgy alja, Ali pasa ott áll s boszankodva hallja. Hosszú várteremben terítve az asztal, Minden, ami rajta, — szép asszonyt magasztal; Aranynedü csillog ezüst bilikomban, Majd lerogy az asztal terhétől rakodtan.
