Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-14 / 41. szám

/ V %. 9[ ♦ I iő Nagybánya, 1906. Október 14. — 41. szám. % <v XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDENT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsó'bányal-utcza 20-lk szám alatt. Rákóczi hazajön. A felséges fejedelem, magyarok csillaga, vezérek tüköré jön hazafelé többi kurucz baj­társaival, kik együtt bujdostak vele török földön. Akit hontalannak, hazaárulónak nyilvánítottak 1715-ben honfitársai: ma, 200 év múlva, feje­delmi pompával, hazafias kegyelettel hozzuk vissza az édes magyar hazába. Vele jön Thököly Imre a vitéz fejedelem ; a höslelkü asszony Zrínyi Ilona, a hü feleség, szenvedő anya; vele jönnek Bercsényi, Vay, Sibrik, Rákóczi lJózsef. Könny­telt szemekkel várjuk érkezésüket. Orsován keresztül Budapestre okt. 28-án érkeznek a szent tetemek, 28-án este indulnak el velük a fővárosból s Zemplénmegyén keresz­tül 29-én reggel Kassára érkeznek, hol hétfőn reggel, 30-án kezdődik a temetési ünnepség. Ünnepe lesz Magyarországnak, melyhez ha­sonlót még eddig nem mutathat fel a történelem. Az igazság győzelme ez a kétszázados igazság­talanság fölött, azért tulajdonképp örömünnep. Készül is az egész ország mindenfelé s napról-napra olvashatjuk a fővárosi lapokban, hogy a vidék szintén nagyban ki akarja venni részét az ünnepségből. Nekünk sem szabad el­maradunk. Nem tudjuk, vesz-e részt valaki Nagy­bányáról a vármegye küldöttségében magán a temetési szertartáson, de reméljük, hogy ott is képviselve leszünk. Ez azonban nem elég, itthon is meg kell emlékeznünk a nagy fejedelemről, a XVIII. század nagyszerű szabadságharczának le­gendás alakjáról. Szerény körünkben, de a nagy esemény­hez illő méltósággal szóljunk bele mi is a nem­zeti hangulatba. Részünkről úgy hisszük, hogy a templomokban istentiszteletek tartandók, a protestánsoknál pl. vasárnap, az érkezés napján, a róm. és gör. katolikusoknál hétfőn a teme­tés alkalmával. A gyászszertartás órájában az összes harangok meghuzandók volnának, este pedig a haza földébe már eltemetett fejedelem tiszteletére kivilágítás rendezendő. Tekintettel az esemény örvendetes voltára a város impozáns nemzeti szinü lobogó díszt öltene. Az összes iskolákban okvetlenül szünet tartandó. A temetés alatt az üzletek zárva. Okt. 29 én, hét­főn minden külső munka lehetőleg kerülendő. Ennyi az, amit helyzetünkhöz képpest meg­tehetünk s amit meg is kell tennünk azzal a nagy fejedelemmel szemben, akinek dolgai, in­tézkedései Nagybánya történetébe is beleszól­nak s akinél önzetlenebb, lelkesebb, hivebb fia alig volt hazánknak valaha. Igénytelen indítványunkat ajánljuk az intéző körök szives figyelmébe. Városi közgyűlés. — 1906. okt. 13. — Városunk képviselő-testületének népes gyűlése volt ma d. e. 10 órakor Torday I. h. polgármester elnök­lete mellett. A gyűlés napirendjén következő tárgyak voltak kitűzve : 1. Pénztárvizsgálati jelentés. 2. Polgármester jelentése Smaregla Mihály al- kapitánynak rendörkapitánynyá történt kineveztetése, es­kütétele, járandóságának kiutalása s az ezen kinevezés folytán véglegesen megüresedett alkapitányi állás be­töltése tárgyában. 3. Polgármester jelentése Moldován Lászlónak az építkezések körül észlelt szabálytalanságok tárgyában beadott interpellácziójára. 4. Szatmárvármegye Közigazgatási Bizottságának a Kosztin Demeter nagybáryc. lakosra kfrouott 50 korona községi kötelékbe való felvételi dij tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen beadott felebbezésre. 5. A nyugdijügyi bizottság javaslata Doroghy Ignácz volt községi iskolai igazgató-tanitó nyugdíjaz­tatása iránti kérelme tárgyában. 6. Ugyanannak javaslata Kerekes János rendör- irnoknak a városnál dijnoki minőségben eltöltött ide­jének rendes szolgálati éveibe való beszámítása tár­gyában beadott kérelme. 7. Ugyanannak javaslata Szabó Ferencz volt ide­iglenes rendőrnek a nyugdíjalap javára befizetett 26 kor. 64 fillér kiutalása tárgyában beadott kérelmére. 8—9. A város tanácsának jelentése a régi Jerikó kőbányai régi malom-kőbánya üzembe helyezése en­gedélyezésének kieszközlése tárgyában. Borcsik. Megkondul a harang, Sip szól, robog a gép ; Ég kárpitja lángban, Tűz van, riad a nép. Hej! merre van a Borcsik ?! lm a háza leég! . . . Merre is volna ő ?! A hol bor van elég! Borcsik ! Borcsik jöjjön ! Ég a háza!: védje ! Egyet csuklik Borcsik : Bent is ég a gége. Ide a palaczkot! Drága csepp még benne! így gondolja Borcsik: Kárba miért menne? Ég a háza, torka . . . Ej, ez czifra -dolog ! . . . Nézi Borcsik, nézi: A tűz pattog, lobog ... Ah, de irn elsápad ! Nagy a lelki harcza . .. Egyre zöldül, kékül; Ég, kegyelmed tartsa! »Poharat! poharat! Vízzel lele töltve !< Hah! erre felüvölt, Szerte sújt az ökle. Kiszakítja magát, Berohan a házba; Láng csapdos nyomában ; A nép esik lázba. Menteni! menteni! Jaj, bizony még bent ég! Tekints reá mostan Oh kegyelmes szent ég! Ah, de ím előtör! Hagyja a vész, hagyja! De mit hoz? mit kaczag Oly vadul ajka?!... Ég, el ne hagyj minket!: Rémtfizön, vészen át, Hát a régmúlt időben Wlassics—Erdély—Lukács miniszter uraknak drákói rendeletéit ugyancsak a pro­tekció ellen ? Oh hogyne! Fel se teszem önökről, hogy ily érdekes és pikáns izü dolgokról tudomást ne vettek volna. Én nem csekély kárörömmel elvastam azokat. És őszinte sajnálat érzete lopózott szivembe. Talán az iránt a két és fél millió embertársam iránt, akik a hivatali ranglétra különböző fokain kuczo- rogva várják a mindenható miniszterek kéziratait, amely őket a rang és díjosztályban egy-egy lépcsőfokkal fel­jebb emelni volna hivatva ? Oh nem ! A protektor urak iránt! Hisz ezek a famosus miniszteri rendeletek nem jelentenek mást, mint lefokozását a mi összes kitűnő­ségeinknek, miniszteri tanácsos, sőt államtitkártól kezdve az országgyűlési képviselők nagy és díszes gárdájáig egészen azon szerény színvonalra, amelyen a méltósá- gos urak egyenlőkké válnak velünk protectió után esengö egyszerű szürke emberekkel. Tessék elhinni, hogy ezek a rendeletek nem je­lentenek egyebet, mint hogy a miniszter urak elég magasan érzik immár magukat arra nézve, hogy tisz­telettel tudtára adhassák mindazoknak a méltóságos és nagyságos uraknak, akiket illet, hogy ők a protec- tiójukra fütyölnek. Ölelve, kaczagva Hozza a kulacsát!! Bereczky László. Harcz a protekció ellen. Irta: Hamvai Sándor. Olvasták önök, tisztelt újságolvasók Lengyel Zol­tán országos képviselőnek, a szókimondó jeles publicis tának ujságezikkeit a protekció ellen ? Én legalább igy fogom fel az egész dolgot. Éppen azért daczára annak, hogy az atyafiságomban egész tuczat protectióra éhező jámbor filiszter van, nem csekély kárörömet éreztem, olvasva a fent tisztelt miniszteri rendeleteket. Szegény protektorok, derék országgyűlési képvi­selőink, sajnálkoztam magamban, mi lesz veletek ? A mai naptól igazán feleslegesnek találom a kü­lönböző czimek használatát és nem látom be, hogy minek nagyságosunk mi titeket; miért ne hívhatnék mi 10. A város tanácsának jelentése a múzeumi őr megválasztására alakítandó vegyes-bizottságba három városi képviselő kiküldése tárgyában. 11. A város tanácsa Csüdór Ferencz pénztáros tiszti-biztositékának ingatlanra való bekebelezéssel le­endő felcserélése tárgyában beadott kérelmét jelentése kapcsán beterjeszti. 12. Véghatározat hozatal Prokáj János és leánya illetőségi ügyében. 13. A bolti kirakatoknak az utcza járdára való kihelyezése tárgyában alkotandó szabályrendelet tár­gyalása. 14. Az idegenek letelepüléséről és a községi kötelékbe való fölvételt szabályozó eljárásról alkotott szabályrendelet módosítása. 15. Rényi Árpád üveggyáros kérelme az építendő üveggyár czéljaira az általa megvett és bérelt föld­területen 500,000 drb tégla gyárthatása tárgyában. Elnök ; Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Révész János, Virág Lajos. Hitelesítés ideje: Okt. 23-án d. e. 11 órakor. 1. Tárgysorozat előtt Virág Lajos szólalt fel, szép beszédben emlékezett meg Rákóczi Ferencz ham­vainak hazazahozataláról. Indítványozza, hogy a teme­tés napját a város közönsége is ünnepelje meg. Kéri, hogy ez ügyben egy bizottságot küldjön ki. A pol­gármester elnöklete és Bálint Imre alelnóksége mellett. A tagokra nézve is javaslatot tesz a tanács teljes bevonásával. A gyűlés lelkesedéssel elfogadja az indítványt s a bizottságot utasítja, hogy már a jegyzőkönyv hite­lesítése előtt kezdje meg működését. 2. Molnár Antal képviselői állásáról lemondott s- helyére Tropiovic Mártont hívják be, 3. A pénztárt szept. hó 29-én megvizsgálták s teljesen rendben találták. 4. Smaregla Mihály alkapitánynak rendőrkapi- tánynyá történt kinevezését polgármester bejelenti s miután a közgyűlés éljenzései között az uj kapitány az esküt letette s miután őt Torday elnök üdvözölte, Sma­regla rövid beszédben vázolta mőködésének programm- ját s köszönetét fejelte ki az üdvözlésért és a köz­gyűlés figyelméért. Megemlékezett a köztisztaságról, a világításról, a rendészet többi ágairól s kérte a köz­gyűlés támogatását. A képviselet utasította a tanácsot, hogy az al­kapitányi állás betöltésére vonatkozólag tegye meg a szükséges lépéseket. 5. Moldován Lászlónak interpellácziójára Gellért egymást — mindannyian egyszörü-bőrti citoyenek — egyszerűen polgártársnak? Eddig lázba jöttünk arra a hírre, hogy N. N. or­szággyűlési képviselő programm, vagy beszámoló be­szédének megtartása végett városunkba érkezik. Előszedtük fekete kabátjainkat, kikeféltettük; de még a harisnyáinkat is kistoppoltattuk. Beszédekre készültünk; banketteztünk és a többi. Törtük magunkat, hogy közelébe férkőzhessünk. A sárga irigység epéje öntött el bennünket, ha vala­melyik mélyebben tudta meghajtani a derekát, mint mi. Ha valamelyikre nyájasabban mosolygott. Ha va­lamelyiktől valami piczinyke szívességet elfogadott. Boldog volt az, aki beültethette a fejét a kép­viselőválasztáson. Miért ? Én édes Istenem, hisz azt tartottuk : egy kis protectió többet ér akármenyi tudománynál; akármi­lyen becsületes jellemnél, szorgalomnál. Lám a Muki, a Szepi, meg egy tuczat más, akik életükben egyebet sem tettek, mint futottak a túrion, antichambriroztak, nagy urakhoz dörzsölődtek, táncz- termek sima parkettjén ügyesen forogtak, uraknak (nagyobbaknak nálunknál) szépeket, mondottak, haj­longtak ; semmi tudománynyal, csak egy kis jómodorral, simasággal, meg hogy kifogástalanul öltözködtek és tudták a módját annak, mikép kell értéktelenségüket értékesíteni: szédületes magasságig, csaknem excellen- tiás uraságig vitték föl! Azok pedig, akik a bureaukban görnyedtek egész nap, egész rakás könyvet maflamód átbuvárkodtak. szerény szögletességgel a nagy urak háta mögé kerül­tek, nehogy észrevétessék benzinpecsétes fekete kabát­juk, mely a divatnak merészen visszafelé hódol: ezek a szürke verebek, ezek a bárdolatlan fatuskók, isten úgyse, a ranglétra legutolján rekedtek, De nem is panaszkodtak! Tudták, érezték sze­gények, hogy ők nem magyarnak születtek. Szegény Lapunli: mai száma © oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents