Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-30 / 39. szám

Nagybánya, 1906. Szeptember 30. — 39. szám. XXXII. évfolyam, i TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ^UNTXEHXr Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. A kapniki útvonal. Hajdan a király vonult be rajta, ma a szegény paraszt is csak életveszélylyel használ­hatja. Elkopott, elavult, elhanyagolódott és el- züllött, mint a mostoha gyerek. Csináljon vég­rendeletet és szolgáltasson misét, aki ma arra a kétségbeesett dologra határozza magát, hogy ő Kapnikra utazik. A főispánnak beakartunk mutatni belőle egy kis Ízelítőt, mégis tette Falussy — első a társai közzül — hogy elment Laczfaluig, de ez nem elég, épp eddig tart az útnak pompás része, már t. i. a mennyiben a többihez képest annak nevezhető, de azután jön a fekete leves, képtelen döczczenők, rofcoga hidak, kiálló éles, nagy kövek, kavicsolatlan kapaszkodók, vizjárta hepehupák, korlát nélkül való meredekek stb. stb. Szóval rettenetes állapotban van ez az ut. És az állam meleg szeretettel ápol egy másikat, melyre semmi szükségünk nincsen, a felső­bánya—krácsfalu—m.-szigeti útvonalat. Egyetlen egy községe van ennek és összeköt nagy távol­ságban levő két várost. Ki tudná azt megmon­dani, hogy miközünk van nekünk Szigethez? Mit csináljunk mi Szigeten ha korán odaérünk? Mi nem kérünk tőle semmit, ők se mitőlünk, nekik nincs eladni valójuk számunkra, nekünk se az ő részükre. Kidobja az állam nagy gonddal a száz ezreket az édes gyermekre, mely haszontalan, és azt az utat újra befogja nőni a fü, a mint már egyszer be is nőtte. Azért van rá sok pénz, mert hát ez stratégia Ha csakugyan az, akkor oda vasút dukált volna, mely egy óra alatt, végig szalad a vidéken s fütyöl az erdőnek-mezőnek, de utat építeni oda, a hol emberek nem laknak, mig a másik helyen teljesen elpusztulni hagyni, a hol sok-sok község érdeke forog szóban: ez — bocsánatot kérünk — nem okos politika. A kapniki ut mellett sok község fekszik és sok község közlekedési vonala ágazik bele. Onnan jönnek azon az utón, kelet felől Nagy­bányára azok az emberek, a kik pénzt hoznak, a fogyasztók, a kik itt vásárolnak, mig nyugat felöl azok a termelők, a kik innen pént vissz- nek el. Kapnikon van a kincstárnak egy óriási üzeme, mely 4000 embert tart el a kövekből kenye­rekkel, ez az útvonal köti össze Máramarost, Szatmárt, Szolnok Dobokát. Ha pályám egykor véget érend... — Irta: Révai Károly. — Ha pályám egykor véget érend S elzengem utolsó dalom: Nem tartja fönn az én emlékem E földön semmi hatalom. A dal, mely itt fakadt szivemban, Hervadt virág sorsára jut. Mig friss : megőrzik, de kidobják A régi, hervadt koszorút. Csak azok az édes dalocskák Fognak túlélni engemet, Amelyekben megénekeltem Az én aranyos Erzsimet. Mert róla igy fognak beszélni. Ha valahol fölismerik : >Ni, ez a lány az, kiről apja Annyi rajongó verset irt!« Előrehaladás. Mandel L. Ernő. Edward Bellamy, a »Visszatekintés« (Looking Backward) és az »Egyenlőség« (Equality) halhatatlan szerzője világhírű munkáiban — tudvalevőleg — a jövő társadalmat, annak szokásait, életét, gondolkozási mód­ját tünteti fel, összehasonlítván azt a modern kor fel­Röviden szólva annyira nagy hivatásu ut ez, hogy okvetlenül az állami vonalak közzé kellene fölvenni. Sok tinta, szó folyt már érte, sok küldöttség öltözött ünneplőbe miatta, szabad legyen reménylenünk, hogy vármegyénk uj főis­pánja, a ki programm beszédében Ígérte, hogy e végvidékre különös gondott fog fordítani, számba veszi a közszükségletet és segit ezen a régi nyomorúságon, mely a XX. század gyorvonatos korszakában, bizony egy kissé olyan ázsiai állapot. Százéves emlékirat. Az ág. h. ev. egyház megvette a ref. egyháznak egyik régi harangját, mely különben beolvasztás alá került volna s azt templomának tornyában a Tury- Pozdech-féle rendszer szerint október havában elfogja helyezni. A torony fedele igen avult volt már, ezért újonnan kell fedetni s e miatt a gombot és keresztet is le kellett venni szept. 25-én. A gombban egy kis bádog szelenczét találtak, melyben egy darab ezüst és több rézpénz volt elhelyezve, továbbá pompás pergament papíron, jóirással egy emlékirat. A gomb száz év alatt három lövést is kapott, melyek keresztül fúrták az erős vastag vörös rezet, de az okirat teljesen ép és tiszta maradt, mintha csak ma helyezték volna el. Német nyelven van írva mert Ferencz császár idejében meglehetős német világ volt. Közöljük itt az érr .Aes emlékiratot magyar fordításban következőleg: (Első lap.) Megbízható értesítés (ha a minden emberi dol­gokat bölcsen kormányzó Isteni Gondviselésnek tetszeni fog) a mi késő utódainknak, az általunk 1806. évben megkezdett és Isten segedelmével sze­rencsésen befejezett munkálatokról. (Második lap.) Erős torony (erős vár) az Urnák neve, ahoz folyamodik az igaz és bátorságos lészen! Példabeszédek könyve XVIII. 10, (Harmadik és negyedik lap. Valamint előttünk a meg nem változtatott ágostai hitvallás által egybekötött nagybányai keresztyének előtt tudva van, úgy a mi igazi utódainknak is tud- tul adjuk, hogy a Világ Megváltójának születése után az 1806-ik esztendő nagyon nevezetes és fel­jegyzésre méltó esztendő volt; mert ebben tudtuk először valójában használni a nekünk császári és királyi apostoli felsége, boldog emlékezetű II. József által kegyelmesen adott édes szabadságot, II. Ferencz császári és királyi felségének kegyelmes uralkodása fogásával, nézeteivel, társadalmi szokásaival és kicsinyes elöitéleteivel. A »Visszatekintés« oly nagy sikert ért el, hogy szerzője eszméit bővebben kifejtve, azokat az Egyenlőség czimü munkájában újból kiadta. A könyvet, melyet a világnak majdnem minden nyelvére siettek a társadalomtudósok lefordítani, majd bátor leszek egy más czikkemben bővebben ismertetni mert azt hiszem, magyar fordításban még nem jelent meg. Bellamy a jövő társadalomban tett előrehaladás­ról és ennek a mai társadalom feletti előnyéről beszélve, azt mondja, hogy a jövő társadalomnak az emberi létre legnagyobb befolyást gyakorló és az emberiség előre­haladását leginkább biztositó, leghatalmasabb vívmánya a divat hatalmának megtörése. Mi mindnyájan a divatnak, ez ostoba hóbortnak vagyunk áldozatai. »What fools these mortals be!« A divat kedvéért fűzőbe szorítjuk testünket; kicsiny czipők viselésével tönkretesszük lábunkat; arczunk be- rizsporozásával korai ránczokat kapunk; forró időben kemény gallért viselünk, midőn pedig legjobban szeret­nék azt sutba dobni; föláldozzuk kényelmünket, elta­gadjuk mindazt, mi bennünk legjobb: egyéniségünket, önmagunkat. A társadalom által reánk tett békókat megadással tűrjük ; azt tesszük, amit szomszédunk vagy ismerősünk, csak azt nem, amit saját józan eszünk, belátásunk mond. A divat kedvéért megszóljuk embertársainkat, hazudunk, képmutatóskodunk, nagyobb fényűzést fejtünk ki, mint amilyenre képesek vagyunk, fürdözni megyünk, alatt. Ebben az évben, nevezetesen Junius hónap 6-án voltunk olyan szerencsések, hogy a templom- építést az ezen gyülekezetnél áldásosán működő Birngruber András ur, helybeli pékmester és esküdt polgár terve szerint nem csak elkezdtük, hanem később az igen kedvező ősszel be is fejeztük. Mindez történt főtisztelendő Mateják György ur lelkészkedése alatt. Ebben az időben volt Birngruber András ur kiváló kurátora a templom pénztárnak és az egész építkezésnek igazgatója és pártfogója ; Nőszner János Ferencz ur pedig a gyülekezetnél rendes kurátor, kivülöttük volt még két egyházfi'névszerint Schuller József és István urak. Az utóbbi az építkezésnél sok hasznos szolgálatot tett a nemes egyháznak. Ebben az évben azok a saját nyomású pénzek voltak forgalomban a melyek ebbe a czédulába, vagyis ebbe az Írásba, ebbe a toronygombba elhe­lyeztettek. A nemes evangélikus egyház Conssitoriumának tiszteletre méltó tagjai voltak ebben az időben kö­vetkező személyek: Birngruber Andráson és Nöszner János Ferencz urakon kívül: a) »Träger Krisztián ur. b) »Juratschkó János ur idősebb. c) »Szklenár Péter ur d) »Ziman János ur, a ki az ácsmunkálatokat a templomépitésnél fizetés nélkül igazgatta. e) Rudics Mátyás ur. Mindeddig segítségül volt nekünk az Ur! I. Sámuel VII. 12. v. A nemes nagybányi magistratusban, a mely minden részben segítségünkre volt, a következő érdemes személyek voltak : Nemes, nagyságos Maho- lányi Ferencz ur volt a város biró, Szödényi Márton ur a városi főjegyző, Maholányi István ur városi aljegyző ; tanácsurak voltak Szixt János ur, Détsei Adám, Grünschnek János, Bartos N. kiérdemült város biró, Kerekes N., Vankay N. etc. etc. Az egyház a gombot bearanyoztatván vissza­helyezi a benne talált emlékekkel együtt, azokhoz egy külön szelenczében még a következő iratot csatolta: Üdv az olvasónak 1 Száz év múlva, az Urnák 1906-dik esztendejé­ben, szeptember hó 25-én tatarozás végett levettük e gombot és keresztet s visszatettük lelkiismeretes pontossággal úgy amint volt, az írással és pénzekkel együtt, abban a reményben, hogy nem sokáig fog fent maradni, hogy a kegyelemnek Istene megsegít minket s nehány év múlva uj templomot emelhe­tünk az ő dicsőségére. Igaz ugyan, hogy ma még csak egy harmada van meg az építésre szükséges összegnek, t. i. 13855 K és 45 fillér, de a jó Isten bizonyára megihleti a nemes emberek szivét s támaszt Tabithákat és Niko- demusokat, akik nagy áldozatokkal viszik előbbre ezt az ügyet, mert száz éves templomunk bizony rozzant és elavult s csupán azért'tataroztuk meg megyünk a »Contry«-ba, akár van reá kedvünk, pénzünk, időnk vagy szükségünk, akár nincs; ügy védnek, orvos­nak tanulunk, mikor a természet által dissnónyáj őrzé­sére vagyunk kijelölve és úgyszólván hivatva, ösmerő- seinkkel szépen beszélünk, odahaza pedig házsártosak vagyunk; czigarettázunk, jóllehet az ártalmunkra van; nem merjük megmondani az igazat, mert félünk, hogy megszólnak vagy lehurrognak; embertársainkat maj­moljuk, stb. stb., mert hát, kérem, ez a divat, a mai társadalmi viszonyok ezt igy kívánják. Folytathatnám ugyan ez elmélkedést, de erre nincs szükségem. A nyájas olvasó, akár bevallja, akár nem, érzi, tudja, hogy igazam van. Attól, hogy lehur­rognak, nem félek, mert mostanában, hála Istennek, szokása, divattá vált társadalmunk gyengeségeinek, félszegségeinek feszegetése és feltárása. örvendetes jele mai műveltségűnknek, hogy az emberek nincsenek megelégedve sorsukkal. Nem szabad elfelejtenünk, szem elől tévesztenünk, hogy az előre­haladás mindig az emberi sorssal való elégedetlenség következménye. A franczia forradalmat, a szabadság, egyenlőség és testvériség nemes, magasztos eseményeinek szülő­anyját, a munkásosztálynak elégedetlensége okozta. A magyarországi helyzetben létrejött nagy for­dulatot, valljuk be őszintén, nem a kisded nemzeti refor­mok utáni sóvárgás vagy vágy okozták, hanem igenis, a nemzetek és népekre oly nagy befolyást gyakorló gazda­sági kérdés, a nép millióinak sorsával való elégedetlenségre. Némely olvasó e sorok olvasásakor gúnyos mosoly- lyal majd bizonyára azt a megjegyzést teszi: szocialista. Lapunlü mai száma © oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents