Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nvnnsrozEisr vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Chaosz. A szerdai városi közgyűlésen sok szó esett ismét az építendő városi palotáról, már mi csak igy nevezzük, mert szálló is, vigadó is, meg színház is egy tömegben. Az adhoc bizottság a pályakoszurozott terven több rendbeli változtatást tett, felülbírálván a szent zsűrit s a helyi praktikus gondolkozást igyekezett belevinni a három tulipános tervezetbe. A közgyűlésen két nézet állott egymással szemben. Egyik szerint ideje volna már számot vetni azzal, hogy a városnak kifizeti—é magát ez az egész építkezés, vagy több jövedelme van a romokból, mert azok, a bódék révén, mégis csak hoznak egy pár krajczárt, mig az uj épületre lehet, hogy évről-évre rá fog fizetni a város. Az elfogadott terv alapján tehát megállapítandó volna előbb, mit várhatunk jövedelműi és csak ha kifizeti magát az építkezés, akkor menjen bele a város, különben ejtsen el inkább a tervből egyet-mást. A jó gazda mielőtt építésbe fog, számot vet magával, lesz-é haszna belőle, s csak azután épit. Különösen meggondolandó ez a jelen esetben, mert ha a részletes terv kidolgozására felkérik az illető építészeket, azoknak 1 és Vu/Yo-kot kell fizetni a munkáért, a mi 500,000 koroná- nánál 8500 koronára rúg. Másik vélemény, hogy előbb kell a részletes tervet megcsináltatni s azután világítani meg a dolog pénzügyi oldalát. És ez győzött is 29 szóval 12 ellenében. Megjegyezzük azonban, hogy a tanács is szavazott, meg az ad hoc bizottság is, természetesen a maga véleménye mellett. Ha részünkről választani kell aközött, hogy előbb adjuk ki a 8500 koronát s azután gondoljuk meg az építést, vagy hogy előbb vessünk számot s azután adjuk ki a pénzt, egy pillanatig sem habozunk az utóbbinak választásában. A közgyűlésnek nem ez volt a logikája, mert mint hangoztatták nincs terv, de hát akkor hogyan nyerhette el valaki a pálmát terv nélkül ? Végül mégis kimondták, hogy Bálint és Jámbort megbízzák a részletes kidolgozással, s ugyanakkor a terv alapján a gazdasági és pénzügyi bizottság vessen számot a jövedelmezőség kérdésével. Tehát mégis csak van terv. A lénia. A léniáról egy mesém van. Fiúk, leányok, mind körém! / , Hadd látom a váró mosolygást Arczotok sima tükörén. Nem balladát fogok mesélni, E vers nem is elégia, A tárgya is más, iskolás tárgy : A kormos és a lénia. Mikortájt még én iskoláztam, Máskép neveltek lányt, legényt! Jutalmazással, büntetéssel Biztattak restet és serényt. Volt elsőség és volt szamárpad, Térdeplés borsón, kötélén, Volt plága, kormos léniával: Szóval katonás fegyelem. Csodáltuk az elsőt, a lángészt, Ki példát adni hívatott, S lenéztük, szántuk az utolsót, Ki nyűtte a szamárpadot. Csúfjára nótákat csináltunk: >Beh kár, hogy iskolába jár!« Pedig felváltva lett közűlüuk Első, utolsó és szamár. Sokszor kapott a léniával Mindenki rektor bácsitól, Nem érte őt körmös-adásban Még Pestalozzi sem utói. Jaj! hogy szégyeltük, ha kikaptunk, Törültük le a köny nyomát, Hogy otthon senki meg ne lássa, Meg ne hűsítsük a mamát. A léniát? no azt gyűlöltük, Rettegtük, mint rósz szellemet, A leczke-nem-tudás nyomában Tüstént lesújtó végzetet. Hát ebben bizony bajos eligazodni. Kimondták azt is, hogy ez a határozat fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtatik. Milyen jogon? Nem tudom, mert az 1886: XXII. t.-cz. 24. § -a szerint, csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajtható végre minden oly határozat, mely jelentékeny közmüvek emelésére vonatkozik. így tehát szerintünk a pályanyertes terv jutalmának kiadása, maga a megbízás, tervezés és minden, ami ezen építkezésre vonatkozik, csak jóváhagyás után hajtható végre, fellebbezésre tehát nincs szükség, mert úgy is felmegy az ügy, de a fellebbezés kizárására sincs, mert nem hajtható végre a határozat különben sem jóváhagyás nélkül. r Általában bizonyos tultengés tapasztalható abban, hogy újabb időben egyszerűen kimondják, hogy a hatátozat fellebbezés daczára is végrehajtható. A képviseletnek ezt nincs joga minden esetben kimondani. Az 1886: XXII t.-cz. 25. §-ból az látható, hogy csak magánosok ügyeiben hozhat ily határozatot a közgyűlés, s s ezt is indokolni tartozik. Az 59. §. szerint pedig a birtokon kívüli fellebbezhetés iránt hozandó határozatok eseteiben az elnök mindig köteles a névszerinti szavazást elrendelni.« Ez pedig most nem történt meg. Ha oly könnyedén és sürven kimondják, hogy ez meg ez a határozat csak birtokon kívül fellebbezhető, és ha ehez a képviseletnek minden egyes esetben joga van, akkor a felsőbb hatóságok ellenőrzése, azoknak a törvényben biztosított jogai hová lesznek ? Nem ártott volna egy kis meggondolás a részletes terv kiadása előtt, vájjon hoz-e az az épület csak 57o-ot is, ami az amortizáczióra kell; hát a berendezkedés, tűzbiztosítás, adó, stb. még hol van ? Sipulusztól egyszer kérdezték Szatmáron, hogy mi lesz a Vigadóból, ha felépitik? Hát szomorú adó. Volt a lakonikus felelet. Félek tőle, hogy itt is úgy lesz. Egyébiránt a közgyűlés lefolyása röviden a következő volt: Elnök : Gellért Endre polgármester. Jegyző: Egly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Csüdör Lajos, dr. Vass Gyula és Thurzó Ferencz. Hitelesítés ideje: szept. 20, d- u. 3 órakor. Nagy volt tehát a lárma, vígság, Fiúk között, lányok között, Mikor bús végzeíünk fakardja, A lénia ketté törött. Nagy fénynyel, szépen eltemettük Az orgona-bokrok alatt; Keresztbe tettük két darabját S hordtunk rá földet, zöld gályát. Az első tartott nagy beszédet, A két vigyázó felügyelt, A lányok sírtak, mint a zápor, Gyász temetővé lett a kert. Tanító' úr meglátta csínyünk S mindnyájunkat kinevetett: — A tanító szelíd hatalmát Soha el nem temetitek. Az élet küzdelmére oktat, Szoktat meg a népiskola. — Mondá s egy órát térdepeltünk, Mert hát az élet mostoha. Zempléni Árpid. t Amerikai apróságok. A jövő vasárnapi Washington ünnepély alkalmából közli : Révész János. Honfitársunk Mandel L. Ernő, a ki a helybeli főgimnáziumnak volt növendéke s ki Amerikában, New-Yorkban nagy tiszteletre és hírnévre tett már szert, felszokott minket is keresni soraival, de még többet ir a new-yorki lapokba, hol cikkeit mindig elismeréssel és örömmel fogadják. Egyik ottani lapban pl. ezt olvassuk : »Mandel L. Ernő, egy igen müveit és nemesen gondolkodó fiatal ur angol levelét közöljük, mint 1. Polgármester napirend előtt kegyeletes szavakban emlékezett meg Robelly Lajos elhunyt városi képviselőről, indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíti Robelly emlékét s részvétiratot intéz az özvegyhez. 2. Meglepődve vette a képviselet elnök azon jelentését, hogy Dergáts Sándor képviseleti tag ezen megbízásáról lemondott. A dologhoz senki nem szólott, mi azonban sejtjük Dergáts visszavonulásának okát, ez a többség azon erőszakos viselkedésében keresendő, miszerint nagyon ideges, ha valaki más nézeten mer lenni, s ha törvényadta jogávál él az illető, nem tetszésének sokszor brüszk modorban ád kifejezést. Dergátsnak elvesztését, a közügyek terén, őszintén sajnáljuk. Helyére Nagy Samut hívták be. 3. Moldován László az építési engedélyek kiadása tárgyában interpellált. Kifogásolja, hogy a város szépészeti, szabályozási, közegészégügyi érdekeit a tanács több ízben nem vette figyelembe. Megemlékezik a minoriták, Mándy Zoltán építkezéséről és a veresvizi utón a Svaiczer-telken újabban épült kis házakról. A választ csak a legközelebbi közgyűlésen fogjuk meghallani, mivel a mérnök nem volt jelen, hisz mindössze egy 250,000 frtos építkezés volt a napirenden. A tárgysor kilencz pontját lemorzsolták egyszerűen, csupán a községi kötelékbe föl nem vett lakosok marháira magasabb legelő-dijat rovó határozat megváltoztatása ellen fog panaszszal élni a város a közigazgatási bíróságnál. Ez a 9 pont a következő volt : 4. A m kir. földművelésügyi miniszter leirata a vízvezeték és csatornázás ügyében. 5. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a városi nagyvendéglő állandó nyitvatartása tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen beadott felebbezésre. 6. A m. kir. belügyminiszter leirata az 1904. évi gyámpénztári számadás jóváhagyásáról 7. A m. kir. belügyminiszter leirata a m. kir. államvasutaknak eladott ingatlan tárgyában hozott határozat jóváhagyásáról. 8. Törvényhatósági határozat az 1904. évi háztartási zárszámadás jóváhagyásáról. 9. Törvényhatósági határozat az 1906. évi közköltségvetési előirányzat jóváhagyásáról. 10. A m. kir. közigazgatási bíróság ítélete a Hausmann Mátyásra kirovott községi kötelékbe való fölvételi-dij leszállítása tárgyában. 11. Közigazgatási bizottsági határozati a községi kötelékbe fel nem vett lakosok által magasabb legelő-bér fizetése tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen dr. Drágos Theofil által beadott fellebbezésre. 12. Polgármester jelentése a raktári készletek számbavételéről. 13. A postaréti tó lecsapolási munkálatait az árlejtésen beadott ajánlatok alapján M. Gyirászin Jánosnak ítélte oda a közgyűlés, aki azokat 33182 koronáért fogja csinálni, s a város részéről ellenőrzők olyat, amely tökéletesen kifejezi és meg is magyarázza a mi álláspontunkat, egy Americai Magyar lap tisztét, kötelességét és pályáját illetőleg. Ne a magyar olvasónak mondjuk el, hogy a magyar nem azsiai barbár, hogy a magyarnak is van érzéke a művészet, tudomány, irodalom iránt; hogy mi nemcsak szájjal hirdetjük a függetlenséget, hanem gyakran vérzettünk is érte, mondjuk ezt el az americai népnek, hogy a magyar nemzet méltó az ö barátságára. Helyesen. Magyarul mindnyájan tudunk, angolul nem tudunk mindnyájan; tegyék meg hát azok e szolgálatot a Magyar nép iránt, akik angolul tudnak.« S ezután közli Mandelnek hatalmas szép cikkét, melyben meleg rokonszenvvel és igaz hazafias érzéssel ismerteti hazánkat. Minden rovatban dolgozik, tárca, vezércikk, hir, hirdetés stb. az neki mindegy igy pl. olyan nyílttéri rovat félében igen érdekes a következő. Beküldetett. A Royal Geographical Society és Magyarország. Mr. W. H. Shrubsole a »Geographical Journal« januári számában a lap szerkesztőjéhez Írott, egy reánk nézve igen érdekes levelet közöl, melynek minden nyom nélkül való eltűnése valóban kár lenne. Az iró hivatkozik a magyar helységeknek magyar nevei s ugyanezen helységeknek az angol térképeken közölt német nevei közti külömbségekre és az ezekből származó kellemetlenségekre. Levélben kéri a világhírű angol »Royal Geographical Society«-t, hogy — tekintettel a magyaroknak és angoloknak egymással való mindig gyakoribb érinlkezésére — nagy tekintélyével hasson oda, hogy
