Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-15 / 28. szám

(2; 1906. Julius 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 28. szám. rtinutató a darazsak irtására. A közönséges darazsak nagy kárt tehetnek mind az érő gyümölcsben, mind az érő szőlőben is; e kár annál nagyobb, ha a fertőzött gyümölcsös magában áll és sok épülettel van körülvéve, mert csakis ilyen helyen esik meg, hogy a titokban el­szaporodott darázshad gyümölcséréskor egyszerre olyan számban kerekedik, amelylyel szemben az ember még nagy áldozatok árán sem védekezhetik kellő sikerrel. A közönséges darázs és más kártékony darázs­fajok ugyanis a házpadlásokon a ház eresze alatt, a száraz pinczegádorok falaiban, a kerítésnek esőtől védett hézagaiban, továbbá a vén fák odvaiban, a gyepes mesgyék, rétek árokpartok földalatti lyukai­ban telelnek ki, még pedig csekély számban, mert télire csak nehány megtermékenyített nőstény ma­rad meg belőlük. Legtöbbször a régi nagy fészek­ben húzódnak meg, de olykor más kisebb fészek­ben is telelnek ki, néha pedig elszóródnak és egyen­ként tanyáznak: majd a fák kérge alatt, majd a mohában, vagy a kőrakás hézagaiban. Csak a kite­lelt nehány nőstény kezdi meg tavaszszal a darázs- szaporitást. Régi fészkét kijavítja vagy ha szükséges, újat épit és megkezdi benne a hasítást. Amint a darázsivadék szaporodik, terjedelme­sebb lesz a fészke is. Legtöbbször ökölnyi nagy, de a kisebb családokban élő fajoké kisebb, mig a ló­darázs fészke akár föld alatt, akár valami fa odvá­bán, vagy más védett helyen van (pl. félre eső és nem bolygatott, lebontott félhordóban vagy kád­ban) majdnem félhordónyi nagyságú. Ha korán tavaszodik, meleg a nyár és hosszú, meleg az ősz is, akkor a darázs annál nagyobb szám­ban mutatkozik, mert mindez csak kedvezett a sza­porodásnak. A darázsnak ezt a nyári felszaporodását azon­ban nem igen vesszük észre; hiszen félreeső helyen van a fészke és a gyümölcsösben sem igen akad addig, amig a gyümölcs és a szőlő érni nem kezd, ellenben, ha a gyümölcs érni kezd, csakhamar itt verődik össze mind és szemünk láttára hordja el a termést. Elébb a legszebb, legérettebb gyümölcs­darabokat, fürtöket kezdi ki és egy-két nap alatt annyira elbánik velük, hogy csak a héjuk és nye­lük, valamint a fürtnek csak a kocsánya marad meg. Ha pedig az ilyen megsérült gyümölcsöt, fürtöt még az eső is éri és hűvös az idő is, a kikezdett gyü­mölcs rothadni kezd s a rothadás pedig csakhamar átragad a többi ép gyümölcsre is. Ilyen körülmé­nyek között a kár kiszámithatlan, kivált ha a gyü­mölcsös vagy a szőlő magánosán áll s a daiázs mind egy helyre szorul. Itt bizonyos, hogy az összes ter­més csakhamar elpusztul. S e csapás ellen ilyenkor már nem lehet vé­dekezni, mert nem bírunk e nagy darázshaddal. Ha czélt akarunk elérni akkor fogjunk hozzá már télen és a tavasz kezdetével. Télen át irtsuk ki az áttelelő nehány nőstényt, hogy ezzel semmisítsük meg a veszedelem csiráját. E téli irtás egyszerű és abból áll, hogy az elébb említett helyeken megmaradó darázsfészkeket vala­mely hideg napon összeszedetjük és forró vízben vagy tűzben megsemmisítjük. Ezt megteheti min­denki, de jobb, ha ezt az ügyet a község vagy sző­lőkben a hegyközség veszi kezébe, és a darázsfész­keket valamely meghatározott téli napon leszedeti aként, hogy a darázs fészkét és természetét jól is­merő szőlőpásztorok, hegyőrök házról-házra bejárják a darázslepte helyeket (kertilakot, présházat) s talált fészket zsákba szedik. Olyan helyen, hol a szőlő és gyümölcsterület elkülönítve fekszik és rajta szórvá­nyosan fekszenek a különböző épületek, amelyek­ben a darázs ősz végén csendesen meghúzódik, csakis ilyen egyöntetű eljárással érhetünk czélt. Minthogy azonban ezen eljárás ellenére néhány darázs-család mégis csak kikerüli az ember szemét, kell, hogy a megmaradtakat is elfogjuk. Erre igen jó eljárás az, ha a tavasz, kezdetén, mikor a fák vi­rága nyílni kezd, a házak körül s a szőlőben is a fák ágaira bő nyakú és mintegy félliteres üvegeket aggatunk ki, a melyeket egy harmadnyira vízzel töl­tünk meg s azonkívül még félkanálnyi édes gyümölcs­levet is adunk hozzá. Azután az üveg nyílását erősebb papirossal be­kötjük és csak olyan nyílást hagyunk, hogy két ujjunk beleférjen s a melyen át a darázs is kényel­mesen berepülhet. A táplálék után szállongó darazsak csakhamar megtalálják a számukra kitett csalogató édességet és mert ilyenkor másutt csak nagyon gyéren kínálkozik számukra valami lopni való nya­lánkság, csakhamar az üvegbe özönlenek s vizébe be is fúlnak. Az igy felszerelt darázsfogót, ha tele van da- í'ázszsal és egyéb rovarral, ki kell tisztogatni és frissen felszerelve helyére akasztani. Ezt az eljárást addig kell folytatni, mig csak darázs akad. Ha nyáron át nyomára jövünk, hogy a darazsak földben vagy fa odvábán tanyáznak, ki kell azokat irtani itt is. Ezt éjjel tesszük akként, hogy a darazsak fészkébe, melynek bejáróit, ha több van, egynek ki­vételével, elébb betömjük, nehány égő kénszeletet dobunk be vagy pedig 2—4 decziliter szénkéneget, vagy ha ez nincs, ugyanannyi benzint öntünk be s [ azután az utolsó bejárót is betömjük s agyaggal be- ; tapasztjuk. A ki a szénkéneggel vagy a benzinnel dolgozik, vigyázzon, mivel mindkettő veszedelmesen robbanó anyag. A darazsak csípése ellen pedig méhész rostával védekezzék. Ha a darázsirtást nem a község vagy a hegy­község tartja kezében, akkor kell, hogy minden egyes birtokos irtsa a darazsat, hogy az egyiknek hanyag­sága miatt kárba ne vesszen a másiknak fáradtsága. Csakis együttes eljárással érünk czélt. Hogy ez a darázsirtás sikeres legyen, a téli, tavaszi és nyári irtó munkát nemcsak a baj esetén, hanem állandóan és évről-évre kell folytatni, mert csakis igy remélhetjük, hogy a darázs csekély szám­ban marad és kárt nem okoz. Különfélék. Zelenka Pál püspök esküvője. Fényes esküvő volt folyó hó 8-án délben a budapesti Deák-téri evangélikus templomban. Zelenka Pál, az ágostai evangélikus egy­ház tiszakerületi püspöke vezette oltárhoz előkelő és diszes közönség jelenlétében Dr. Mosánszky Győző néhai eperjesi ügyvéd özvegyét született Antony Paula úrasszonyt. Az esküvőn a tiszai egyházkerület vala­mennyi főesperese megjelent Szentiványi Árpád kerü­leti felügyelő vezetése mellett. Az esketést Sárkány Sámuel püspök végezte, a ki könnyekig megindító beszédet intézett az uj párhoz. Személyi hir. Révész János ág. h. ev. lelkész, lapunk felelős szerkesztője és tulajdonosa f. hó 11-én családjával együtt mint Zelenka Pál a tiszai egyház- kerület püspöke által e fürdő idényre kinevezett fürdő- lelkész Uj-tátrafüredre elutazott. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Vo'.isky Gézát Beszterczenaszód vármegyei s. tanfel­ügyelőt Szatmárvármegye kir. tanfelügyelőségéhez helyezte át. A nagybányai muzeum. Myskovszky F.rnő mu- zeumőr fárasztó, úgyszólván emberi erőt túlhaladó munka után elérte azt, hogy a múzeumot, Nagybánya város e kincsét ismét megnyithatja s a müveit kö­zönség rendelkezésére bocsáthatja. A muzeum hiva­talos megnyitása folyó hó 15-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz, amikor is a közönség díjtalanul te­kintheti meg. Tájékozásul közöljük még a követke­zőket : a muzeum minden vasár- és ünnepnap d. e. 10—12 óráig díjtalanul áll a közönség rendelkezé­sére, csütörtökön ugyanezen órákban személyenként 40 fillér belépő dij fizetendő, gyermekek tiz éven alól csak kísérővel bocsájtatnak be. Idegenek szá­mára pedig, kiknek ideje korlátozva van, a fent je­lölt időkön kívül 1 korona belépő díjért a muzeum szintén megnyitható ha ebbeli óhajtásukat augusztus' hó végéig Myskovszky Ernő főgymn. tanár muzeum- őrhöz s ez időn túl Schönherr Sándor főerdészhez előzetesen bejelentik. Karácsony, husvét, pünkösd első és másodnapján, valamint újévkor a muzeum nyitva van. A többi részletes tudnivalóra nézve útbaigazítást ad a muzeum lépcsőházában kifüggesz­tett hirdetmény. Felsőbánya küldöttsége, melynek tagjai voltak Farkas Jenő polgármester, Baumert Károly, dr. Berksz Aurél, Kilián Béla, Laszner Gusztáv, Mersenich Hubert és dr. Szokol Pál, dr. Földes Béla udvari tanácsos, a város országgyűlési képviselője vezetése alatt, — Far­kas Jenő polgármester üdvözlő beszéde kíséretében adta át Budapesten folyó hó 9-én a díszpolgári oklevelet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi, gróf Andrássy Gyula belügyi, gróf Apponyi Albert vallás- és köz- oktatásügyi és dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. minisztereknek, kik a város képviselőtestülete által a folyó évi május 9-iki rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag választattak meg Felsőbánya sz. kir. r. t. város díszpolgárává. Az elismerésnek ezen díszjelvényeit a miniszterek igen szívesen és kös’önettel fogadták el s meleg érdeklődéssel kérdezősködtek a város viszo­nyai, állapota és jövője iránt. Ugyancsak a nevezett küldöttség tisztelgett a képviselöházban dr Wekerle Sándor miniszterelnöknél, Felsőbánya régi díszpolgárá­nál és volt országgyűlési képviselőjénél, A küldöttség tagjait a miniszterelnök nyájas, igen szívélyes fogadás­sal tüntette ki, miközben kegyes volt kérdezni, mit tehet a város érdekében? — A küldöttség ezúttal is kifejezi hálás köszönetét dr Földes Béla udvari taná­csos, országgyűlési képviselő urnák az ö előzékeny teljes fáradozása és közbenjárásáért, melynek segélyével fel­adatát oly fényesen oldhatta meg. A kerületi bányaegylet és a bányaigazgatóság kiküldöttei: Neubauer Ferencz, Farkas Jenő, Bay Lajos, Torday Imre, Papp Márton, 1. Berks Leo, Oblatek Béla, Hullán János és Alföldi Zoltán folyó hó 12-éu vették fel a fernezelyi kir, kohómüoél a kohókészlete­ket és mindent rendben találtak. Társas kirándulás Buffalo Bill előadására. A hi­res Cody generálisnak f. hó 21-én szombat este Szat- máron tartandó előadására városunkból nagyobb tár­saság indul be. Hogy a kiránduló társaság még aznap éjjel visszatérhessen, a vasúttársaság elegendő jelent­kező esetében külön vonatot indít Szatmárról Nagy­bányára, esetleg Felsőbányára. Akik ezen kirándulás­ban részt akarnak venni, legkésőbb szerda estéiig je­lentkezzenek akár irásbelileg is a helybeli róm. kath. plébánián. A külön vonat szükségeiről a jelentkezés­nél adunk felvilágosítást. Első mise. A szatmári egyházmegye újonnan fel­szentelt papja Körössy Károly ma tartja 9 órakor nagy ünnepélyességek között a helybeli plébánia tem­plomban első szent miséjét. Bányászati és kohászati osztálygyülés. Vettük a következő meghívót: Az orsz. magy. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya folyó évi julius hó 21-én, délután 5 órakor, Felsőbányán, a városház tanácstermében osztálygyülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. Elnöki bejelentések. A múlt gyűlésről kiküldött bizott­ságnak javaslata az ezüst bányászat segélyezésére vonatkozólag. 3. Lázár Zoltán javaslata a vasércz- kivitel azonnali korlátozása ügyében. 4. György Albert javaslata a robbanó-lég bizottság szervezetére vonatkozólag. 5. Indítványok, (>. Mikó Béla felolvasása a Magyarországon eddig talált aluminium érczekről. Gyűlés után társas estély hölgyek részvételével a Az apa már nem patriarchája, egyedura a ház­nak. Kereső fél. A kicsinyekről csak addig történik gondoskodás, mig tollasodni nem kezdenek. A meg­élhetés igen nehéz. Még jómódú polgári családokban is mellékkeresetre szorítják a serdülő suhanczot, diploma szerzésre, zongoraórák adására a fiatal leányt. Ezek, kiknek még a meleg fészekben kellene a lélek nemes­ségének felépítésén munkálkodni, kereső felekké, méhekké lesznek a köztársasági kasban s önállóságuk, testi életük, rettenetes hátrányára a lelki életnek, rohamosan kifejlődik. Szenvedélyeket, vágyakat, ter­mészetellenes rejtelmeket ismernek 16 —18 éves koruk­ban, miket ősapáink a múlt századokban meglett férfi­korukban sem ismertek még. A nagy bérházak óriási kaptárak. Ki s berepül­nek belőle az apró s a felnőtt méhek a szélrózsa min­den irányában. Mindenik önállóan fut, szalad a kereset után. Még az ötéves kis nebulónak, ki az iskolát keresi, sincs kísérője. Egyedül baktat a nyolczadik, tizedik utczában lévő iskolába. Elvétve látni csak lánykát az intézetbe kisérő apát, anyát, cselédet. Aztán meg mit ér az ? Ez is csak félóvszabály, nem ér az semmit ! Nemcsak az utczán szedheti fel a mételyt, hanem inkább a kis társnővel való zavartalan érintkezésben. Aztán meg úgy a családi, mint az iskola erkölcsi nevelése tele van nagyképü álszenteskedéssel. A titok­zatosság leplével borítanak le dolgokat, melyeket nyíltan, becsületesen kellene megismertetni a gyermek­kel. A titokzatossággal nem a szemérmet nevelik benne, hanem beleoltják az álszemérmet, a hazudozó álszenteskedést. Utczai életünk sem hü tükre az általános állapo­toknak. Ez azt mutatja, hogy megszűnt már minden »tisztesség«. Pedig még nem vagyunk annyira! A »tisztesség« megvan még, de elszigetelve, oázisokban él egyes családok szűk körében. De mennyi támadásnak, veszedelemnek van ki­téve!? Ezer és ezer csábalakban támadtatik minden oldalról, elképzelhetetlen rejtekekböl. Mikor legbizto­sabbnak érezzük magunkat, akkor van hozzánk leg­közelebb, A műhelyek, gyárak egyes intézetek, a kávéházak, egyes salonok, melegágyai a romlottság baczillusainak. A ki a forgatagba belekerül, elragadtatik. Maga sem tudja, mikor s hogy került az árba, csak azt crzi, hogy úszik, úszik, mig el nem merül. Jóizlésü vidéki embert, kit még nem mételyeztek meg a társadalom nyavalyái, bámulattal tölti el a rengeteg bukott csillag látása a fényes utczasorokon. Úgyszólván alig lát tisztességes nőt. Az utczát a heterák kerítették a hatalmukba. Bámulattal kérdi, hol vannak a tisztességes nők? Bizony őket sokszor alig lehet megkülönböztetni a heteráktól. A süldő aszfaltbetyár tagadja is a kiélt bitangok czinizmusával, hogy van különbbség a tisztességes és nem tisztességes közt. Már a tapasztalt aszfaltbetyár, a minden szoknya után pihegve futkosó, kissé megismeri a határvonalat, mely a kettőt egymától elválasztja. O már a »nem létezik különbségi fogalmát ! finomabb distinktióba önti. Megvető mosolylyal jelzi, j hogy mindenki csak addig tisztességes, mig a helyzete úgy hozza magával, mig nem jelentkezik a kedélyé­nek megfelelő »alak« és »alkalom«. Ennek daczára, úgy 35—40 éves korában, külö­nösen, ha a szándékolt összeköttetés igényeinek is meg­felel, megházasodik, családot alapit. Maga szentül meg van róla győződve, hogy az »egyetlen« tisztességesre akadt s legutoljára látja meg a jól megérdemelt hom­lokdíszt Ilyen körökből, ebből a társadalomból hullanak az utczára száz számra a bukott csillagok. Szegény eltévelyedett nyomorultak. Páriái a társadalomnak ! — Hiszen legtöbbször maguk sem tudják, hogy kerültek fiatalságuk fényes, viruló égboltozatáról az utcza sarába hulló csillagok közé ! ? Durva családi kör, az otthon látott rossz példák, az egészségtelen, korán felébredt gyermekszerelem, a hiúság, a tetszelegni vágyás, egy, a kirakat előtt megkívánt csipke, aranyláncz, a tanácsadó barátné, a suttogó szavak, melyek őrületes forró szerelemről, boldogságról, kiucsről suttognak: első keritői a meg» tévelyedetteknek. A többi aztán kézröl-kézre adja. Valóságos cserekereskedés tárgyát képező, nyomorult rabszolga lesz, kinek mindes egyes testrészének ár­folyama van a titkos börzéken. Csak az a különbség, hogy őket nem állítják ki a vásári bódékba. A nagy keresetnek megfelelően a kuláns árusok ingyen küldik szét a képes árjegyzéket, hogy: »meg nem felelő áruk visszavételnek«. És a boldogtalan vásári czik eleinte az őrület mámorában nem is látja a borzalmas valóságot. Mikor

Next

/
Thumbnails
Contents