Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
1906. Junius 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 10.00 m. széles kocsi felhajtót, ami ennélfogva a főtér közepébe 20.00 méterrel előugrana ; az egész épület 2, sőt 3 emeletes, földszintjén egy csöpp udvara sincs, ami már magában véve helytelen, mert nem csak rendkívül növeli a beépített területet, de kénytelen rendkívül sok helyiségnek csak közvetett, vagy felső világítást adni, sok helyiséget pedig egyáltalán természetes világítás nélkül hagyni. Boltja kevés van, annál pazarabb a közlekedési helyek kiosztásában.-A középre helyezett színházzal és mellékhelyiségeivel a szállodát teljesen ketté választja, úgy, hogy azok szobái és lépcsői között a közlekedés csakis a színház csarnokán át és a czukrászda előtt lehetséges, daczára a nagy beépített területnek, a szálloda szobáit csak két emeleten tudta eloszlatni és kénytelen volt sok oly helyiséget az utczára tenni, ami nem oda való. Homlokzata egyáltalán meg nem felelő, egyedül méltánylásra méltó a rajzok nagy gonddal való előállítása. Jelige »Vigadjunk«. Általános elrendezése hasonlít a »Tulipán« jeligéjű tervhez, ennélfogva hibái is körülbelül ugyanazok : keskeny udvarok, szűk lépcsők, sötét mellékhelyiségek. Különösen szegényesen van megoldva a színház és vigadó terem bejárata és mellékhelyiségei, hasonlókép szegényes a szálloda bejárata is. A terem és színház hosszmetszeti megoldását nem mutatja és az a tervekből meg nem érthető. Jelige »Szathmár«. Alaprajzi elrendezése zavaros, minélfogva számos fontos helyiség sötét, vagy csak fölülvilágitókon át kap némi levegőt és világosságot. Az épület a Szt-Miklós-tér felé irányítja a főtéri és Kossuth Lajos-utczai oldalát pedig teljesen alárendelt módon kezeli. A nagy terembe csak sokszoros alacsony előterek közvetítésével lehet eljutni, mely előhelyiségek mérete semmi arányban nem áll a színházzal, mely úgy színi előadások tartására, mint tánczmulatságok czéljaira szűk. Különösen kicsinyes a színpad. Páholyt csak 5-öt tervez, czélszerütlen az ezek fölött lévő karzat is, valamint a színház lépcsői. Fölöslegesen pazar viszont a szálloda kettős lépcsője; czélszerütlen helyen van a vendéglős lakása; a szálloda folyosóinak nagy része teljesen sötét és szellőz- hetetlen ; meglehetősen indokolatlan az épület két oldalbejárója, mert az semmi különösebb czélra nem szolgál. Több és alaposabb tanulmányról tesz tanúbizonyságot a többi 6 terv, melyek mindegyike tartalmaz jó eszméket és tervezőik alaposabb szakismeretéről tanúskodik, úgy, hogy a bíráló bizottság a dijak odaítélésénél ezeket töbszörösen áttanulmányozta és sajnálatának ad kifejezést, ha a dijak kevés száma miatt nem méltathatja mind a 6 tervező fáradozását díjazással. Ezek közül a tervek közül a legjobbnak qualitá- sát kidomborítandó, a bíráló bizottság rámutat azon hibákra, melyek még e tervekben is előfordulnak, de amely hibák jelentékenyeen kisebbek, mint az eddig ösmertetettek hibái és a melyek kivitel esetén javíthatók is. Megjegyzendő, hogy ezen 5 terv szerzője közül 4 a vigadót és színházat az épületnek a főtéri homlokzat közepén alkalmazott főbejárat tengelyének irányában alkalmazta, a {vörös pont) jeligéjű terv szerzője viszont a színházat a szállodától függetlenül a Szt Miklós-téri homlokzatról hozzáférhetően helyezte el. A »Bányamanó« jeligés tervnél is megvan az elkülönítés, amennyiben a szállodába a főtérről, a színházba pedig a Timár-közről van a bejárás. A »Szintes« jeligéjű terv általános elrendezése jó és világos, bár a főbejárati csarnoka szűk, a ruhatár elhelyezése pedig rossz. A főlépcső közösen van megoldva úgy a szállodához, mint a páholyok és karzatokhoz. Igaz ugyan, hogy melléklépcsők és vészkijáratok is vannak, de ezek nem különítik el eléggé a közönséget és rendes használatra nem alkalmasak. A főlépcső elrendezésenem szép, a karzatokhoz vezető feljáró túlságosan komplikált. Az udvarok kicsinyek és azokba az utczáról közvetlenül nem lehet bejutni, ami pedig tűzrendészed szempontból kívánatos volna. Jól vannak elosztva a szálloda szobák és mellékhelyiségeik, czélszerü a színpad elrendezése A Szt-Miklós-tér felé üzleteket nem alkalmaz. Homlok zatai és metszetei igen ügyesen vannak megrajzolva. A »Kereszthegy« jeligéjű terv monumentális alaprajzi elrendezést mutat közös bejárattal a színház vigadó és a szállodába nagy udvarokkal. Jó a kávéház és vendéglő elhelyezése, czélszerütlen viszont a főlépcső indítása és annak az emeletre való felérkezése, amennyiben az ott szűk folyosókba torkollik és épp a closettajtókra nyílik. Utóbbiak elhelyezése czélszerütlen, a főlépcsőnek a főhomlokzat közepén az utczára való kihelyezése által sok értékesíthető helyet elveszik A vendéglőkonyha a pinczében üzletek alá van helyezve, ami úgy hozzáférhetés, mint világítás és használat szempontjából nem czélszerü. A II. emeleten levő vendéglős lakásba csak a főlépcsőn lehet feljutni. Különben a terv úgy alaprajzi felfogás, mint homlokzat kiképzés szempontjából tehetséges tervezőnek még kellőkép ki nem forrott munkáját mutatja. A »Bánvamanó« jeligéjű terv általános elrendezése hasonlít az előbbiekhez, de czélszerübb törekvés nyilatkozik meg benne az irányban, hogy a zinház és vigadó bejáratát az épület »Timár-köz« felőli oldalára helyezi. Főhibája a tervnek, hogy a színpadja szűk, a páholy és karzati közönség ugyanazt a lépcsőt használja ; a szálloda lépcsője egy sarokban van, ami által egyes szobákból a lejárat messze esik. Kevés számmal és rossz helyen vannak elrendezve a szálloda closettjei. Jól vannak azonban elrendezve az üzletek: homlokzata tetszetős és magán viseli jellegét. Á »Vörös pont« jeligéjű terv szerzője 24 lapon háromféle alternatívát mutat be, melyek főelrendezése ama kísérletben domborodik ki, hogy a színház és vigadót a szállodától teljesen széjjelválassza. Ez az elrendezés ugyan jövedelmezőségi szempontból nem elégíti ki kellőkép a programm igényeit, de sok praktikus előny nyel jár tűzbiztonsági és mii vészeli szempontokból, ami a kivitelnél figyelembe vehető. A tervcsoportnak II. jelű változata a Szent Miklós téri oldal közepe irányába helyezett színház tengelylyel kevésbé szerencsés, mint az, midőn a színház assy metrikusan a sarokra kerül. A II. jelű tervben a szálloda szobák nagyrésze messze esik a főbejárati főlépcsőtől, a színház oldala pedig tűzveszély esetén meg nem közelíthető, czélszerütlenül vannak elhelyezve a szálloda closettjei a főlépcső pihenőjéről nyílva, czélszerütlenek és sötétek a színházi öltözők. Jobb ennél az I. és I. a) elrendezés, ahol a a színház ás vigadó a Szt. Miklós-tér és timár-közi sarokra van helyezve. E két változat csak az üzletek és kávéházi helyiségek elrendezésében különbözik egymástól, igaz ugyan, hogy az I. terv, hol az üzletek nagyobb számban fordulnak elő, e tekintetben jövedelmesebb, de igy a kávéház túlságos kicsinyes elrendezésű, azért helyesebb az I. a) jelű változat, melynél a három saroküzlet a kávéház és vendéglő kiegészítésére szolgál. A terveknél a szálloda főbejárata a Főtér közepén van elég jól elrendezve, bár a belső előcsarnok, különösen annak olvasó és társalgó fülkéje sötét. Az udvarok elrendezése olyan, hogy azokba az üzletek nagy részéből nem lehet bejutni. Czélszerütlenek a szálloda closet elrendezései és azon körülmény, hogy a vendéglős lakásába csak a főlépcső közvetítésével lehet feljutni. A színház, nézőtér, előtér, színpadi és egyéb mellékhelyiségek általában megfelelők, bár kisebb hibái vannak, mint a czélszerütlen closet, előterek, a szűk páholyfolyosók stb., vészkijáratai nincsenek, a homlokzatra állított színház esetén természetesen a homlokzaton kevés bérbeadható üzlet biztosítható. A tervekhez háromféle homlokzatmegoldás van bemutatva, melyek bármely változatra alkalmazhatók. Az egyik bécsi modern architektúra, a másik magyaros motívumokkal kevésbé sikerült, ugyanez mondható a harmadik barackos megoldásról is. Általában dicséretes tervezőnek törekvése a helyes megoldás felé, kár, hogy a feladattal nem birt megbirkózni, ami látszik azon körülményből is, hogy ő maga sem lehetett megállapodva megoldásain, mert számos alternativ megoldást mutatott be úgy az alaprajzi elrendezésekre, mint a homlokzati kiképzésekre. A »Müvésztelep« jeligéjű terv alaprajzi elrendezése világos és első pillanatra elárulja tervezője monumentális érett gondolkozását, különösen szépek udvarai, kis beépített területtel tudott mindent jól elhelyezni, különösen dicséretre méltó az a körülmény, hogy a színház és vigadó-terem tűzrendészed szempontból igen jól van a telek közepére úgy elhelyezve, hogy annak mindkét hosszoldala kocsikkal is megközelíthető szabad udvarokra néz. Színház, vigadó és szálloda közös bejárattal bir, de előbbiek részére külön foyerról és lépcsőről gondoskodva van, kár hogy ezen helyiségek megoldásánál tervező a fősulyt arra az esetre fektette, midőn a terem vigadó czéljaira használtatik és elhanyagolta a színházi használhatóságot, amennyiben színpada kicsiny, karzatot nem tervez, páholyai pedig csak erkélyszerü kiképződéssel vannak beosztva. Tulnagy előcsarnokának egyrésze sötét és szegényes a főlépcsőház hozzáférhetősége, amely utóbbi a folyosó végén levő szobáktól messze is esik. A főtérre üzleteket nem tervez, de azok jól vannak az udvar körül csoportosítva, úgy hogy mindegyikük külön kijárattal bir az udvarra. Homlokzata szép részleteket tartalmaz, az előirányzott költségekből az épület megvalósítható. A »három rajzolt tulipán« jeligéjű terv jó, monumentális és szerves alaprajzi megoldást mutat, melynél minden helyiség kellő nagyságú és jó vi- lágitásu igen szépen vannak elhelyezve a kávéház és vendéglő helyiségei úgy, hogy azok közvetlenül a főhomlokzatra nyílnak, de abból kevés helyet foglalnak el úgy, hogy még kellő mennyiségű értékesíthető üzlet homlokzat marad. A vendéglő és kávéház úgy az utczáról, mint a szállodából — esetleg mulatságok alkalmával a nagyteremből jól megközelíthetők. Minden helyiség szép térhatással nagyságához arányos méretekkel bir. Igen szép és jó a főlépcső elrendezése valamint a színház, vigadó és szálloda közös előcsarnokának alakítása, mely minden körülmény számbavételével legmegfelelően van alakítva. Szépek és kellő számban vannak a szálloda szobák, jók ezek mellékhelyiségei sőt igen czélsze- rüek a II. emeleten tervezett többlet mansard szobák is. Elég nagy a színház, úgy nézőtere, mint színpadja is, czélszerü,ek a ruhatárak, vészkijáratok és egyéb mellékhelyiségek is ; különösen jók a külön karzat bejáratok és karzatlépcsők úgy, hogy a közönség teljesen megoszlik. Szép és megfelelő az 24. szám. (3) építmény architektonikus kiképzése is. Egyedüli hibája a tervnek az, hogy a vendéglő-konyha egy üveggel lefödött udvarban helyeztetett el, taíán azért, hogy ezzel is több értékesíthető üzlethelyiség maradjon. Ezen a hibán a terv lényegesebb változtatása nélkül és összes előnyeinek megtartásával, sőt növelésével igen könnyen lehet segíteni, ha a konyha a hátsó homlokzat vonalára a Timárközön levő egyik üzlet helyére kitolatik, söntéssel a sarkon, a midőn az legjobb helyen közvetlenül hozzáférhetően és jól világítva megoldható. Előnye lenne e csekély változtatásnak az is, hogy ez által a színház mindkét oldalán egyenlő alakú udvar képződik ki a tűzrendészed követelményeknek megfelelően; ajánlatos még ezekbe az udvarokba a karzatfeljáratoktól függetlenül külön utczai bejáratokat létesíteni, ami által úgy tüzifecskendők és létrák bevitele lehetségessé válik, mint az üzletek czéljára szolgáló closet helyiségek is jól megközelithetők. Az épület az előirányzott költségek keretében megvalósítható. Mindezek előrebocsátása után a biráló-bizott- ság egyhangúlag megállapodott abban, hogy az I. dij kiadására »rajzolt három tulipán« jeligéjű tervet ajánlja és csakis ezt a tervet, mint amelyik előnyeivel nemcsak kimagaslik társai közül, de a kitűzött feladatot minden tekintetben jól oldja meg. Melegen ajánlja egyszersmind a biráló-bizottság, hogy ennek a tervnek szerzője bizassék meg a részletes tervek elkészítésével és a művezetéssel, mert a tervezetből látja a biráló-bizottság, hogy arra hivatott tervezővel áll szemben, és hogy ezáltal Nagybánya sz. kit*, rend. tan. város megfelelő építményhez fog jutni; a II. díjjal a biráló-bizottság szótöbbséggel a »Müvésztelep« jeligéjű terv szerzőjét javasolja kitüntetni. A »Szintes«, »Kereszthegy«, »Bányamanó« és »Vörös pont« jeligéjű tervek mindegyikét méltónak tartaná a biráló-bizottság arra, hogy ha már több dij nem áll rendelkezésre, azokat tervezőik beleegyezésével a város vegye meg és ily módon jutalmazza tervezőik fáradságát és szerezze meg a ben- nök rejlő jó eszméket, de legalább is javasolja a bizottság 500 - 500 koronával való megvételre a » Vörös pont« és a »Bányamanó« terveket, mert előfordulhatnak a kivitelnél oly megoldások, melyeket ezen tervekből czélszerüen át lehet venni. Midőn ez alkalommal alulírott bizottság sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a bírálatnál nem lehetett alkalma a pályázat hirdető város egy megbízottjával együtt működhetni, amint azt a Magyar Mérnök és Épitész-Egylet utján kérte azon czélból, hogy egyrészt személyes érintkezés utján lehetett volna számos kérdést tisztázni, a mire a biráló-bizottság magára hagyva csak hosszabb tanulmányok utján juthatott, másrészt, hogy a város képviselő testületének személyes képviselő utján is lett volna alkalma meggyőződést szerezni arról, hogy a bíráló bizottság mily alapos tanulmányok utján jutott azon megdönt- hetőnek nem képzelhető véleményére, melyet fenti bírálati jelentésében lefektetett, de amelyeket teljesen kimerítően Írásba foglalni nem is lehet, mig azt szóbeli előadásokkal és személyes érintkezéssel minden irányban megnyugtatólag megtehette volna. Ajánljuk a város jól felfogott érdekében javaslatunknak változtatás nélkül való elfogadását. Budapest, 1906. évi május hó 25-én. Révay és Révész. — Szinnyey »Magyar Írók élete és munkái«-ból. — Szinnyey József kir. tanácsos, a magyar nemzeti múzeumi hirlapkönyvtár igazgató-őre, a m. t. akadémia 1. tagja nagyszabású munkát ad ki a tudományos akadémia megbízásából, melynek czime »Magyar Írók élete és munkái.« A rendkívül értékes munkából most jelent meg az »R« betűt tárgyaló füzet s ebben Révész Jánosról a helyhez mért, meglehetős terjedelmes közlemény jelent meg a 888-ik lapon, a következő tartalommal : Révész János, ág. ev. lelkész Nagybányán, Risz- dorfer János városi főjegyző és Nádassy Zsuzsanna nemes szülők fia, szül. 1863. márczius 17-én Nyíregyházán (Szabolcsmegye); hat évig a nyíregyházai gimnáziumnak volt a növendéke, azután Miskolczon, Deb- reczenben tanult, a theologiát Pozsonyban végezte. Több Ízben tett külföldi utat. Szülei nagy anyagi ráz- kódtatásokon menvén keresztül, tizenhat éves korától kezdve maga tartotta fenn magát; irnokoskodott különböző hivatalokban, irt a hírlapokba s nevelős- ködött. Riszdorfer családi nevét 1898-ban változtatta Révészre. A »Petöfi-tábla« leleplezésekor 1899. szept. 8. Nagybányán és a Lendvay-szobor leleplezésekor 1900, nov. 11. ugyanott mondott ünnepi beszédet. Leginkább lapjába a »Nagybánya és Vidékébe« irt néhány száz vezérczikket, héti krónikákat, közgyűlési tudósításokat és nekrológokat (1892. Községi tanítók nyugdíjügye. Zónaidő, Zempléni költészete, Teleki Sándor gróf temetése után 1893. Vasvári Pál hősi halála. Petőfi Nagybányáról. Polgári leányiskola 1894. Régi Magyarország, 1895. A »Polgári Kör« története, Ahol nincsen tavasz, 1896. Sajtóhibák, Az igazság ablaka, 1897. Láng Lajos és a quóta, 1898. Látogatás A biráló-bizottság: Kann Gyula s. k. Dr Eültl Dezső s. k. mint a »Magyar Építőművészek Szövetsége« kiküldöttjei. Sándy Gyula s. k. Hikisoh Rezső s. k. mint a Magyar Mérnök és Építész Egylet kiküldöttjei.
