Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
(2) 1906. Junius 10. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 23. szám is beható vizsgálat alá venni, s valódi értéküket minden kétséget kizáróan meghatározni. A római uralom megszűntével, a népvándorlás korában, e vidéken szarmata és dák népek laktak s utánuk következtek a Kazárok, kiknek emlékéből maradt meg a Szamos mentén Szolnok-Doboka megyében Kazár-vára s Szatmármegyében Chazari, most Császári helység. A kazárok szintén Ázsiából bevándorlóit, úgy a magyar, mint a törökkel rokon- fajú népek voltak és mint Szirmay Szathmár megye történetében írja, a zsidókkal szintén rokonságban álltak, úgy vallásra, mint szokásaik és életmódjukra nézve. Ez időben az egész messze vidék s igy Felsőbánya is, a szatmári várgrófság uralma alatt állott. Érdekes, hogy Szirmay szerint a XVIII. század végén Thomász Ferdinánd vármegyei főorvos és tudós hazánkfia az értekezéseiben azt vitatta, miszerint a Szatmár, akkori időben »Zothmár« zsidó szó volt, mert »Zoth« zsidóul áradást, »Mar« pedig szomorút jelent. Másrészt eredeti okmányok bizonyítják, hogy Zothmár nemzetség lakta e vármegyét, kiknek utódai voltak a gróf Mikolay sarjadékai. 1237-ben kelt ugyanis gróf Mikolaynak, Zothmár gróf fiának a végrendelkezése, mely okmány a leleszi könyvtárban őriztetett. Amint a legrégibb okiratokból kitetszik, az akkori időkben ezen bányavidék két főhelye: Nagybánya és Felsőbánya, csaknem mindig együttesen emlittetik és sorsuk is közös. Mindkét város a szatmári várhoz tartozott s királyi birtok volt. A hagyomány szerint a bányavárosok keletkezése II. Géza király idejében történt volna, kiről tudva van, hogy az iparral foglalkozó németeket és szászokat az országba behívta s kiváltságokkal felruházván, letelepítette. Ezek voltak a városalapitók. A történeti kutatás azonban nem igazolja a hagyomány szavait, mert a XIII. század elején e vidéken semmi nyomát sem látjuk a városi életnek s inkább ellogadhatjuk azok álláspontját, akiknek állítása szerint lV-ik Béla király volt az első, ki megvetette az itteni városok alapjait; kiről tudva van, hogy a mongol pusztítás után nagy számmal telepítette le a német bevándorlókat; azok az ország legtávolabbi vidékeire is eljutottak és városokat alapítottak. Másrészt azonban több adat amellett szól, hogy a XIII. század elején Kisbányán már szervezett község létezett s valószínűnek látszik, hogy e vidékre eljutott első telepesek első sorban is a rómaiak korából megmaradt bányák műveléséhez fogtak s ott alapítottak maguknak uj hazát. Münnich Sándor felsőbányái városi tanácsos, a »Felsőbányái Hírlapiban »Lapok Felsőbánya város történetéből czim alatt 1904. egy rendkívül becses czikksorozatot tett közzé, mely világot vet e kérdésre is. Münnich Sándor közleménye azt mondja, hogy: »a róm. kath. clerus névjegyzéke szerint Kisbányán a tatárjárás előtt róm. kath. parochia volt (?). Egy 1239. évből hátramaradt (?) pápai levél igazolja, hogy vidékünk lakott volt, mert ezen levélben Girard de Bánya plébános ajánltatik szepesi prépostnak. A monda szerint a tatárjárás előtt, Felsőbánya a Nyires erdő helyén terült el s az akkori főbányászat a Somoshegyen volt, mert a főtemplom oltáráról egyenesen a főtárnába lehetett látni, hol a szin- arany ragyogott (?). A legrégibb okiratokban Felsőbánya »Medius Mons« Középhegy néven emlittetik s ezen elnevezés eredete bizonyára azon körülményre vezethető vissza, — Kinek az arczképe ez ? Kérdezte mcgütődve Szilágyiné, amint a joggyakornok egy drága keretű fiatal "női arczképet tett ki az íróasztalra. — Ez a nővéremé. Az én egyetlen, kedves nővéremé. — Egy akaratlan sóhajtás tört fel Szilágyiné kebléből erre az örvendetes szavakra. Azt hitte, valami titkos jegyes képe. — Ritka szép fiatal leányka! Roppant hasonlit uraságodhoz — a szeme, a szája, az orra. Bájossá teszi ez a Mignon-hajviselet. — Oh, az én kedvemért hordja a kis czukros. Oly édes árnyékot kölcsönöz ez a frizura a bársonyos női arcznak. Ezt is jó lesz megjegyezni, gondolta Szilágyiné. Uraságod hegedül is ? — Imádom a zenét... A virág, a zene, — és e két gyönyörűségnek harmonikus kifejezője: a nő, — amiért érdemes élni ezen a világon. Szólt lelkesülten az ábrándos joggyakornok, megpendítve párszor a kitett hegedű húrjait. Aztán, midőn a hadvezér az utolsó illatszeres üvegig kikémlelt mindent, jó éjszakát kívánt. — Jól aludjék az uj lakásban. Szólt Szilágyiné, behúzva maga után az ajtót. Másnap, amint Bella kisasszony öltözködött, édes anyja igy szólt hozzája: — Úgy tetszik nekem az a Mignon-hajviselet! Neked nagyon jól festene. Dús szőke hajad van. Nem fésülködnéí úgy mától fogva? . . — Nekem is tetszik, mama. De nem vagyok biztos benne, hogy jól el tudom-e találni? . . — Majd megcsinálom én. S előkeresték a divatlapokat, amiből pompásan kiformálták Bella kisasz- szony hajfürtéit. Oly bájosan édes volt az uj frizurában ! Hamvas arcza diskréten ragyogott az aranyszőke haj árnyékában. Sokáig is elnézte magát a tükörben. hogy az akkori bányaművelés központját a Középhegy, — a mai »Bánya-hegy« képezte. Felsőbánya keletkezése bizonyára régebben ment végbe, mint a Kereszthegy tövében fekvő Nagybányáé, mely város az akkori időben : Rivulus dominarum »Királyasszony pataka« néven emlittetik. Megfontolandó ténynek tartom azt, hogy viszont Felsőbányán, annak keleti határában egy igen kies fekvésű forrást neveznek »Királyasszony forrásának«, mely bővizű patakot táplál; eldöntésre vár azon kérdés, hogy van-e kapcsolat s történeti összefüggés a város és forrás közös neve között. I. Károly királynak egv csonkán megmaradt s 1327-ből kelt oklevele említést tesz a bányavárosokról s egy, a két város között fekvő erdőséget a telepitvény czél- jaira átenged. 1329-ben Középhegy és Asszonypataka mint közös biró alatt élő városi hatóságok szerepelnek és az 1333-35. évekből származó pápai tized- lajstromok mindkét helyről, mint külön plébániával biró városokról tesznek említést. Wenczel Gusztáv »Magyarország bányászatának története czimü művében azt írja, hogy a XIV. században Felsőbánya Zazurbánya néven is szerepel. 1347-ben Nagy Lajos király többféle kiváltságokkal s szabadalmakkal ruházta fel a várost. Ezen nevezetes okirat Szirmay: »Szatmár vármegye története« czimű művében hü fordításban benn- foglaltatik. A városi palota megbírált tervei. A napokban érkezett le a magyar mérnök és építész egylettől a városhoz a városi palota terveinek részletes és szakszerű bírálata. Amint azt közönségünk ízlése is, április havában, mikor a tervek Nagybányán kiállítva voltak, már megállapította, a »három tulipán« jegyű terv magaslik ki az összes 15 mű közül. Ugyanez a szakegyesület véleménye is. öt tervet a bizottság egyszerűen félretett, mint olyanokat, melyek a díjazásnál egyszerűen tekintetbe vehetők nem voltak. Ezek: «Jövedelmező, szép, stb«, »Homo«, »Julius Caesar«. »Alaprajz« és »Nemo« jeligéjüek. Négy más tervben, habár ezekben elismerésre- méltó törekvések is találhatók, még mindig oly fogyatékosságok fordulnak elő, melyek miatt azokat a bíráló bizottság díjazás tekintetében figyelembe vehetőnek szintén nem tartja. Ez a négy terv : »Tulipán«, »Lux 300«, »Vigadjunk«, »Szathmár«. A többi 6 terv mindegyike tartalmaz jó eszméket és tervezők alaposabb szakismeretéről tanúskodik, úgy, hogy a bíráló bizottság a dijak odaítélésénél ezeket többszörösen áttanulmányozta és sajnálatának ad kifejezést, ha a dijak kevés száma miatt nem méltathatja mind a 6 tervező fáradozását díjazással. A bizottság rámutat a hibákra, melyek ezekben is előfordulnak, de ezek csekélyek. A »vörös pont« jeligésben dicsérik, hogy a színházat külön, hozzáférhetően helyezte el, valamint a »Bányamanó« jeligéjű is. A »Szintes« jeligéjű elrendezése világos, de csarnoka szűk, ruhatára rósz. Tüzrendészeti szempontból több hibája van, A »Kereszthegy« jeligéjű a íölépcsőzet, closettek stb. elhelyezésével sok értékesíthető helyet elveszít. A »három tulipán« jeligéjű terv jó, monumentális és szerves alaprajzi megoldást mutat, minden helyiség keilő nagyságú, jóvilágitásu, igen szépen vannak elhelyezve a kávéház és vendéglő helyiségei, úgy, hogy még kellő mennyiségű értékesíthető üzlethelyiség is marad. Miden helyiség szép térhatással, nagyságához Az édes anyja még meg is csókolta. Nem gondolta a szegény leány, hogy ez is az édes anyja hadi tervéhez tartozik. — Milyen ember az uj lakónk? . . mamai — Csinos fiatal ember. Olyan te hozzád való, ábrándos. Nagyon szereti a zenét. — Jaj, én is! Ha bemutatkozunk, játszom neki a zongorán egy Kreutzer szonátát, vagy egy Liszt ábrándot. — Próbáld ezután meg ezt az uj illatszert. Most hozattam. Vértessi-féle orgona. Nekem jobban tetszik, mint a régi illatszered, az|ibolya. Az már olyan unalmas ! Ez is a kémszemle gyümölcse. Másnap délután, mikor a hivatalból hazajött az uj lakó, már zongoraszó fogadta a másik szobában. A marna csupa udvariasságból bement az ifjú emberhez, hogy nem parancsol-e valamit? — Ki zongorázik oly fölségesen ? — Szerény kedvtelésből — a leányom. — Megengedi nagysád, hogy bemutathassam magam és hegedűmmel kisérhessem ezt az isteni játékot?-- Kérem ... Es Szilágyiné keble dobogott erősen. Amint a szobába léptek, egy Liszt ábrándnak éppen az utolsó ütemeit verte Bella kisasszony rózsás ujjaival. Égszínkék selyem pongyola, aranysárga Mignon hajfürt és a friss orgona-illat egész kábulttá tették az uj szobaurat. Eszevezett gondolatok czikáztakát agyán. Mintha az ő ábrándos leikéből szakadt volna ki ez a leány. Egy ízlés, egy érzés, egy gondolat. Még az orgona illat is az ő kedvelt illata . . . Úgy szerette volna az illattal együtt magába szívni ezt a mennyei jelenséget, anint hófehér kis keze végig-végig siklott a zengő zongorán. arányos méretekkel bir. Igen szép a főlépcső elrendezése. Igen czélszerüek a szálloda-szobák. A színház kérdése különösen dicséretreméltóan van megoldva. Egyedüli hibája a tervnek az udvarban elhelyezett konyha, azon azonban könnyű segíteni. Az épület az előirányzott költség keretében megvalósítható. A * Müvésztelep « jeligéjű terv alaprajzi elrendezése világos, és első pillanatra elárulja tervezője monumentális, érett gondolkozását, különösen szépek udvarai, tüzrendészeti szempontból igen jól van az egész épület kérdése megoldva. Kár, hogy a fösulyt a teremnek vigadó czéljaira fektette s emiatt elhanyagolta a színházat. A »z/ó'rös pont« jeligéjű háromféle megoldást mutat be, azon van, hogy a színházat és vigadót a szállodától teljesen különválassza. Ez ugyan jövedelmezőség szompontjából nem elégít ki, de sok előnnyel jár tűzbiztonsági és művészeti szempontokból, a mi a kivitelnél figyelembe vehető. Jó az I. és I. a elrendezés, ahol a színház és vigadó a Szent Mikiós-tér és Timár-köz sarokra van helyezve. A helyesebb az I. a. jelű változat. Általában dicséretes a tervezőnek törekvése a helyes megoldás felé. A bíráló bizottság egyhangúlag a »három tulipán jeligéjű tervet ajánlja, és csakis ezt a tervet, mint amelyik előnyeivel nemcsak kimagaslik társai közül, de a kitűzött feladatot minden tekintetben jól oldja meg. A »Szintes«, »Kereszthegy«, »Bányamanó«, »Vörös pont«, jeligéjű tervek mindegyikét méltónak tartaná a bíráló bizottság arra, hogy ha már több dij nem áll rendelkezésre, azokat a város vegye meg és ily módon jutalmazza tervezőik fáradságát és szerezze meg a bennük rejlő jó eszméket, de legalább is javasolja a bizottság 500 — 500 koronával való megvételre a »Vörös pont« és a >Bányamanót terveket, mert előfordulhatnak a kivitelnél oly megoldások, melyeket ezen tervekből czélszerüen át lehet venni. A bírálatot Kann Gyula, dr Hültl Dezső, mint az építőművészek szövetségének kiküldöttjei, Sándy Gyula, Hikisch Rezső a Magyar mérnök- és épitészegylet kiküldöttjei Írták alá. A tervrajzok maguk még nem érkeztek vissza, de valószínűleg mire e sorok napvilágot látnak, már itt lesznek s Torday Imre h, polgármester holnap kiállíttatja azokat a városi tanácsteremben, hol az érdeklődök ismételve megtekinthetik. Különfélék. Egyházi ünnepély. Néh. Thaisz Ferencz a helybeli ev. egyháznak 33 éven át hűséges lelkipásztora volt a múlt század első felében. Az egyházközség most az érdemes lelkésznek arczképét megfesttette s holnap jun. 10-én d. e. 10 órakor fogja a templomban leleplezni közgyűlés keretében, hol is az elhunyt jelesnek érdemeit Révész János lelkész fogja méltatni. Magát az arczképet Andreánszky Vilma a nagybányai iskola fiatal és sok reményre jogosító müvésztagja festette meg egykorú tusrajzról. A templomban tartandó ünnepélyen vendégeket is szívesen látnak. Legújabb ügyvéd Nagybányán. Dr ifj. Neubauer Ferencz, a helybeli m. kir. bányaigazgató fia, az ügyvédi vizsgálatot Budapesten tegnap, junius 8-án sikeresen letette. Kirándulás. A zilahi polgári fiúiskola 35 növendéke három tanárral junius 5-én Nagybányára, Felsőbányára és a közeli környékre kirándultak. 6-án Felsőn a bányában jártak, aztán megtekintették a kohót és 7-én hazautaztak. Alig tudta magát bemutatni, úgy el volt fogódva. A máskor biztos kéz, most alig találta meg a húrokat. Ez az ártatlan tiszta szerelem fogantatásának magasztos percze szivünkben, mely mindenkinek megadatik egyszer életében, ki szeplőtlen kebellel járul Vénusz fehér virágos mirtusz-bokrához. De hányán vannak ilyenek?! . . . Zengett a zongora, zokogott a hegedű egész estig. Mintha egész életüket beletették volna mind a ketten a hangszerekbe. Szilágyiné éles szeme, mint a jó hadvezéré, mindent észrevett. Bevillant a jövőbe s a lelke tapsolt örömében. A hivatalos rangsor egész skálája megjelent előtte. Most gyakornok, aztán jegyző, biró, elnök, táb- labiró, kúriai biró — tán még miniszter is lehet!.. ' S gondolatát a megelégedés egy édes mosolyával és egy lassú fejbólintással kisérte. Mintha saját kezével tulajdon vállát veregette volna meg : no ezt pompásan megcsináltad — Róza ! A zenei együttes alatt jött az öreg Szilágyi is a kasinóból. Miféle hangverseny van itt, gondolta, amint benyitott, még nem ismervén az uj lakót. Szilágyiné elébe ment az öregnek és sugdosott valamit a fülébe: — Légy barátságos. A mi szobaurunk. Ne zsörtölődj 1 ... El ne riaszd a lépreszálló madarat! . . És az öreg Szilágyi, mint jól nevelt, engedelmes férj, barátságos volt az egész este. Eljött az éj. A fáradtaknak nyugodalmat hozó csendes, holdas éj. A szerelmes sziveknek pedig csillagsugárral, ábrándokkal átszőtt nagyon nyugtalan éjszakája. Az aranyszőke Mignon hajfürtök bájos viselője egész éjjel nyughatatlan volt. Lázas álmok gyötörték. Tágra nyitott szemekkel csak nézett— nézett a sötét éjszakába. Az édes álmok tarka pillangója elkerülte:
