Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-31 / 53. szám
NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NKUnTIDEIN VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Uj év küszöbén. Utolsó számunk ebben az évben, mely átvezet a XXXII-ik évfolyamba. Egy egész tu- czat esztendő áll a hátunk mögött, a mivelö- dési harcz száz meg száz érdekes jelenségével. Városunk újabb történetének hü tükre a »Nagybánya és Vidéke« életefolyása. Az a körülmény, hogy előfizetőink száma évről-évre szaporodik: világos bizonyítéka irányunk helyességének Társadalmi lap vagyunk s az akarunk maradni, politikával egyáltalában nem foglalkozunk s a jövőben sem fogunk, mert meggyőződésünk, hogy a főváros nagy berendezésű napilapjainak gyors értesüléseivel s a központ közvetlen életében mozgó hírlapírókkal egy vidáki lap politikai dissertatioi és távolban élő irói nem versenyezhetnek. Sokkal lényegesebb a vidéki lapok azon feladata, ha egyes városok és községek érdekeit őszintén és igazán felkarolják s a helyi nagyobb jelentőségű kérdéseket tárgyalják hasábjaikon. Ezt követtük a múlt évben s e mellett szépirodalmi értékes czikkekkel is gyakorta kedveskedtünk mélyen tisztelt olvasóinknak, sőt három szépirodalmi külön füzetes mellékletet is adtunk, mivel tapasztaltuk, hogy előfizetőink ezeket különös előszeretettel veszik. Programmunk jövőre is a régi marad ; minden tisztességes hangon irt közleménynek szívesen helyt adunk, ha az közérdekű és közlésre érdemes, de a pártoskodást, felekezeti, nemzetiségi viszálykodást, a gyülölséget terjeszteni soha sem fogjuk, mert rendesen ezek voltak átkai a magyarságnak. Mondanunk is fölösleges, hogy mindenek felett és első sorban magyar lapot akarunk adni a közönség kezébe, úgy az irályban, mint az irányban a magyarság a főszempontunk. A mi a lap külső kiállítását illeti, az is mint évek óta megszokott, a régi marad. Ná- násy István jónevü nyomdája fogja ezután is az eddigi alakban a lapot kiállítani A Nagybánya és Vidéke előfizetési árai : Egész évre ............................8 K Fé l évre.............................4 K Negyed évre........................2 K Eg yes szám......................— K 20 f. Uj évi verskivonat. Ma van ma. Ess csodába, ember! Fut az idő, por s hamu vár. Elmúlt Karácsony, el Deczember És megkezdődött a Január. Zempléni Árpád. Zola és Jókai. — Irta: LIEBERMANN SÁMUEL. — Nem azért írtam Zola nevét Jókai neve elébe, mintha előbbit az utóbbi fölé akarnám helyezni, avagy mintha bármi tekintetben is többnek, naHová ? Az újév diadalmas bevonulását tartja s vele mintegy uj életet kezdünk. Uj kötelességek sorakoznak a régiekhez s ezek betöltése megújult erőt, vidámságot, kedvet igényel. Ne engedjük, hogy kétség, erőtlenség s nem- bánomság uralkodjék felettünk, ha czélunkat el akarjuk érni. Úgy de miáltal sajátíthatjuk el azon erőket, melyek az élet zürzatara fölé emelnek? Mi oszlatja el a társadalmi szükségletek homályát, hol nyerünk feleletet súlyos életkérdéseinkre, hol vigaszt fájdalmunkra ? Igazság után kutató, sóvárogva küzdő emberi lélek talán a bölcsekhez, a tudósokhoz sietsz, talán reméled, hogy azok bölcs fejtegetései sajgó szivedet meggyógyítják. Szorongva lesd okoskodásaikat, hogy7 általuk eloszoljanak kételyeid s uj életkedvvel állhass ki a küzdőtérre. De minő kiábrándulás! Bármennyire mélyedsz is a tudományok tárházába, a rideg szavak, a holt betűk, nem tudják kutató lelkedet megnyugtatni. Vigasz helyett eszedre utalnak s rideg számításokkal megölnek szivedben minden melegebb, magasztosabb érzést. Nem sokára azon meggyőződésre jutsz, hogy a munka megnyugtat ugyan, de lelki szomjadat nem bírja kielégíteni. Nyugtalan lelked szüntelen kutat! Talán az elvek birodalmában a vigadozó emberek társaságában rejlik a megoldás? De jaj, itt sem leled meg a lelki békét! A mosolygó arczok, a suhogó selyem köntösök alatt rideg, szeretetnélkül való szivekre találsz, kik csak magukra, saját jólétükre gondolnak. Téged a mély érzésüt, a szomorkodót, az igazság után vágyakozást nem értenek meg, s mint alkalmatlant és unalmast kerülve kerülnek. Elmenekülsz a művészetnek, az ideális szépnek honába. Thália templomába térsz be. Valamely drámai hős bonyolódott sorsának élethü előadásába merülsz, hogy saját énednek jajját elfeledd. De minden újabb függöny lebocsátásnál még inkább arra a tudatra ébredsz, hogy csak az erős és sokszor csak az erőszak győz. A gyengét, a boldogtalant szívtelen ellenfelei önző czélokra használják fel, majd kigunyolva, meg nem értve hátat fordítanak neki. Fáradtan, reményt vesztve barangolsz ide-oda, keresve a helyes utat. lm egyszerre, önkénytelenül rég hallott szózatok jutnak eszedbe. Földöntúli fény- ben világosság dereng elcsigázott agyadban. Édes anyád imái, fohászai csengnek füledbe. Gyermekéveid óta az élet harczában, a létért való küzdelemben rég elfelejtedted már azokat. S most? Ajkad önfeledten, mormolja »Mi Atyánk«! szivedbe béke költözik. Érzed, hogy kiktől az életkérdések megfejtését vártad közönséges, anyagi emberek. Ugyanazon hibákkal, ugyanazon gyengeségekkel bírnak, mint te. Ok nem lehetnek vezéreid, még kevésbbé oktatóid! gyobbnak, irói egyéniségét értékesebbnek és gazdagabbnak tartanám. Csupán a vendégjog révén került elől a Zola neve. — Jókai nagyobb volt a leg- nagyobbnál, még az iró cézárt, Hugó Viktort is utána számítom. Vádolhatnak maradisággal, chauvi- nismussal, de mégis csak amellett maradok, hogy Jókai minden idők egyik legnagyobb lángelméje volt. Csupán a franczia nemzet iránt való udvariasságból tettem e czikkem élére előbb a Zola nevét. De hát hogy lehet egy kalap alá venni Jókait Zolával? kik két mezőben ellentétes irányt követnek. A Jókai gyönyörű romantikája a Zola durva realitásához képest olyan, mint egy liliomszál a szamártövis mellett. És mégis, működésük eredményét tekintve, e két nagy ember egyet cselekedett: ge- neratiot nevelt. Jókai kultusza megvilágítja az abszolutizmus rideg, sötét korszakát. Isteni elméjének lángsugarai meleget, derűt árasztanak a lelánczolt nemzet csüggedt szivébe. A fájdalmában és méltóságában lealázott magyar, mohón falja az ideális szellemi táplálékot, a melyet a halhatatlan nagv ember oly pazar bőkezűséggel, teli marokkal szór közéje. A Berend Ivánok és Tatrangi Dávidok ezrei népesítik be ma az országot, kik tudásuk és in- telligencziájuk gyökerét a Jókai kultuszából merítették. Ezeknek a vállain nyugszik a magyar nemzeti állam és ezekre várakozik annak tökéletes kiépítésének titáni munkája és ezek fogják azt kiépíteni, nem pedig politikusaink, kik meddő és illusorius missiót végeznek. És most azt kérdezzük, ki volt a nagyobb politikus, Deák-e, avagy Jókai. Ha a Tat I rangiak és Berendek nincsenek, mit ért volna a I Deák által létrehozott kiegyezés ? Az iró a legnaCsak egyetlen »Egy« létezik, csak »Egy,« kinek szavai éltetőleg hatnak, mint az üdítő harmat, kinek tanai csillognak, mint a gyémánt, melynek fénye soha el nem enyészik. Örökké igaz szavai még ma is meg nem csökkent erővel hatnak lelkiismeretűnkre. Igaz feleletet, kételyünket eloszlató felvilágosítást csakis az »0« igéi adnak. S ha »énünk« figyelmesen, állhatatosan hallgat belső isteni szózatára, úgy elnyerjük a lelki bátorságot, mire oly nagy szükségünk van, hogy az újévben is a mindég csak növekvő, évről-évre terhesebbé vált életharczot legyőzhessük. S ha igy az igaz utat megtaláltuk, mely zarán- doklásunkban biztos czélhoz vezet, örömteljes szívvel rebegjük : — Uram, szavaid örökéletüek. »Az ég és a föl elmúlnak, de a te beszédid semmik éppen el nem múlnak !» Alexy E. Az üveggyár kérdéséhez. Lapunk iránya a Rényi-féle üveggyár kérdésében, úgy hisszük, már eddigelé is teljesen világos. Ha a gyár előnyös a város lakosságának szaporítására, az ipari és kereskedelmi forgalom emelésére, egy szavunk sincs annak létesítése ellen. Általában elvileg mi is mellette vagyunk. Két szempontot azonban kötelességünk hangsúlyozni. Az egyik, hogy a város újabb terheket ne vállaljon magára, tehát úgy adja meg a kedvezményt vállalkozónak. hogy arra soha rá ne fizessen. E tekintetben ugv hisszük, nincs is baj, feltéve, hogy a gazd. és pénzügyi bizottság javaslata megy keresztül. Másik szempont, hogy a gyár füstje egészség- ügyi és gazdasági tekintetből a várost ne veszélyeztesse. Városunk szép vidéke sok idegent vonz ide nyáron, s ha minden oldalról befüstöljük a levegőt, ez nagyobb kár Nagybányára, mint amennyi hasznot hoz egy-egy újonnan épült gyár. Tájékozásul közöljük a Természettudományi Közlönynek, mint szaklapnak a füstre vonatkozó véleményét: A fást okozta károk czimmel a »Természettudományi Közlöny« 1903. évfolyamában a következőket olvastuk : »A füst okozta károk két csoportra oszlanak: az első csoportba a hirtelenül, a másodikba az alattomosan bekövetkező károk tartoznak. Hirtelenül kárt okoz a füst, ha sok kénsav van benne, továbbá a könnyen kondenzáló sósavnak, kénsavnak vagy chlórgáznak úgynevezett savanyu köde; legerősebb hatása van a fluórtartalmn füstnek. Ezeknél is fontosabbak az alattomos károk, melyeket a nem eléggé ritkított kénsavnak állandó odaözönlése okoz. A gőzgépeknek és a lakóházaknak szénnel fűtése alkotja az első (legenyhébb),osztályt; a lokogyobb politikus, mert terjesztője a legeszményibb politikának, a honszerelemnek. És mennyire szerette Jókai hazáját, hogy ábrázolja a magyarság egyes alakjait, hogy isteníti a magyar hölgyet és milyen szavakkal magasztalja, a szivével simogatja, beczézi, gyügyögteti népének páratlan asszonyát. A Zola kultusz már nagyobb arányokban terjedt és alászántotta ugyszólva az egész emberiséget. A mai szocziális kormány Francziaországban, Wal- deck-Ruszau, Combes, a Zola kreatúrái. Az ő mélyreható lángelméje felismerte azt a rémitő pusztulást, a melyet az alkohol és ennek nyomán a perverzitás idéz elő a fenomenális race soraiban. E siralmas állapotok láttára irta meg annak idején az Aurore- ban megjelent hírhedt czikkét, a midőn kétségbeesetten, nagy szivének jajongó sikolyával kiáltotta oda Páris asszonyainak: »Franczia anyák adjatok gyerekeket a hazának.« A vészkiáltás echója végig kongott az egész országon és a franczia nép felocsúdott abból a perverz lethargiából, amely nemzeti nagylétét fenyegette. De bármilyen metsző, meztelen realismussal is festegeti alakjait, müveinek mindenikében megcsendül a rajongó poéta eszményi lantpengése és ez elbűvölő melódiába oly mesterien illeszti bele a nagy természetnek az igazságra téritő kiáltó szavát. És szereti a francziát, remeg érte nagy szivének minden vércseppjével. A Ger- minálban (háború) szidja III. Napóleont és dicsőíti a porosz királyt. A befejező szakaszban, amidőn Páris égéséről ír, oly szivettépően siratja az ő Párisát, szerinte minden nemzetek fővárosát. »Páris ég, Páris ég!« igy kiáltoz, hogy tollának nyomán sikon- gás kél, a természet üvöltő jajszava, amely hangját Uj év — Ó év. Jő mint egy szép lány: csupa élei, Csupa bübáj és igézet, Rád mosolyog, rád nevet, S édes szóval, mézes szóval Minden széppel, minden jóval Hitegeti szivedet. S mire üt a végső óra Távozóra, bucsuzóra, De nagyon megváltozik: Mint egy fonnyadt elvirágzolt, ígéretét be nem váltott Bus anyóka távozik .... Lampérlh Géza.
