Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-06 / 32. szám

X

Nagybánya, 1905.

Augusztus 6. — 32. szám.

7 ~ " 7

XXXI. évfolyam.

/

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

NAGYBÁNYA IS

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK IIVEITsTEXEIDsr A.E3 *

Rekkenő forróság.

Mondják, hogy elfordult a föld tengelye s most nekünk jutott osztályrészül az olasz kiima. Mig Milanóban meg Palermóban sokszor hó jelentkezik és fagy, a kemencze nélkül való taliá- nok nem kis rémületére, addig nálunk két év óta olyan rekkenő nyarunk van, hogy a levegő éjjel is izzik, akár a Szaharában.

Pár nap óta nem találja helyét az ember, az aszfalt tokánynyá válik és szurok szagu, a falak az utczákon mint megannyi jó melegtartó kemencze sugározzák ránk a hőséget, árnyék- és veröfény között alig van különbség s még a czinterem fái sem adnak hüs levegőt az oda menekülőnek.

Alföldön vagy a fővárosban ez nem újság, minden éven igy van, nálunk azonban igazi meglepetés, melyre senki sem számit, innen van, hogy közintézkedéseket sem látunk annak legyőzésére.

Van a városnak valami szerencsétlen öntöző kocsija, éppen ma reggel fél 6 órakor öntözték vele a piaczot s utána sepertek is. (Jobban szeretném, ha már nem sepernék itt a trágyát, hanem az állatokat tiltanák ki a Főtérről.) Hát bizony a seprő éppen olyan port vert föl, mintha nem is öntözték volna, mert a kocsiból csak úgy fösvényen egy -két árva csepp ugrik a földre, hogy sokáig tartson és hamar ki ne fogyjon a drága nedű.

A seprést pormentessé tehát nem teszi, még kevésbbé szolgálhat ennélfogva arra, hogy egy kissé lehűtse a levegőt.

Pedig arra olyan szükség volna, mint a falat kenyérre.

Vízvezetékünk nincs az igaz, talán nem is lesz soha, de az azért nem ok arra, hogy a ki- állhatatlan, egészségtelen rekkenó' hőséget tűrjük.

Van a városnak egy kis csapat fizetett tűzoltója, akiknek, hál Istennek, nem sok dolguk akad s én úgy képzelem, hogy agyon unják magukat egész nap, indíttassa meg ezeket nehány vizipuskával a városon s legalább 4 főut- czát s annak gyalogjáróit is öntöztesse fel velük.

A fecskendőnek sem fog ártani, legalább nem lesz bedugulva, mikor szükség lesz reá, a közönség pedig tapasztalni fogja, mennyire megváltozik a levegő a komolyan fellocsolt utczákon s talán jobban fog lelkesedni a vízvezetékért, melynek létesítésével teljesen meg lehet szabadulni a portól és az ilyen rekkenő melegtől.

Peticzió Bay Lajos ellen.

Ilik nap 1905 julius 31-én.

Dr Gábor Illés kifogást tesz Kun Mihály dr- meghatalmazása,,ellen, mivel az 1899. XV. 21. §. előirt kellékeknek meg nem felel, a választók személy- azonossága névjegyzékkel igazolva nincs.

Dr Olchváry Zoltán táblabiró a kifogást mellőzi.

Pap Elek János tanú 30 éves, fhvaros, láposbá- nyai lakos, vallja, hogy neki sem arról, mintha Bay Lajos a szavazatok vásárlása végett pénzt adott volna, sem arról, hogy a választók 10—10 koronát kaptak volna tudomása nincs. Hallotta beszélni, hogy pénzt hoztak forgalomba, de hegy abból egyesek kaptak volna, vagy a pénzt osztották volna, arról semmi tudomása nincs. Az esküt letette,

Gseterás Nikita 55 éves nős, fuvaros az általános kérdésekre nemmel felel. Arról, hogy Bay pénzt adott, vagy hogy mások által osztatott volna tudomással nem bir. Azt hallotta, hogy fuvardíj fejében 6 koronát fognak adni, sőt ő 's kapott 6 korona fuvardíjat- Az esküt leteszi.

Bukncsik János 40 éves, gór. kath. fuvaros az általános kérdésekre nemmel felel. Arróő hogy Bay Lajos szavazatok vásárlása végett pénzt adott volna, vagy hogy a szavazók pénzf kaptak volna, semmit sem tud. Hallotta, hogy 6 korona fuvardijat adnak, de hogy ezt fejenként vagy fuvaronként kell-e érteni, nem tudja.

Olchváry táblabiró általában minden kérdést, melyre nézve a kúria a vizsgálatot el nem rendelte mellőz, itt is kérdezni akarták a tanútól, vájjon akiket a tanú befuvarozott, kaptak-e fejenként fuvardíjat ? Ezt azonban a táblabiró föl nem tette.

Fitityusán Nucz 35 éves, láposbányai lakos, fuvaros, az általános kérdési 't .nemmel felel. Arról, hogy Bay bárkinek is pénzt acrott volna, vagy hogy a választók pénzt kaptak volna szavazatukért mit sem tud Hallott valamit, hogy pénzt hoztak, de kik, mire adták stb, arról nem hallott semmit sem, különben is már nem emlékszik tisztán a választáskor történtekre. 5 K fuvardijat kapott Csóriktól. Az esküt letette.

Csoltye László 29 éves fuvaros, láposbányai lakos. Neki semmiről nincs tudomása. Bent volt a városon, de nem is fuvarozott senkit. Az esküt leteszi.

Ill ik nap, augusztus l-én.

• Pap Endre, 47 éves, g. kath. lelkész Láposbá- nyán. kijelenti, hogy nem igaz az, mintha ő ludányi Bay Lajostól vagy bárki mástól szavazatáért 4Ó0 koronát vagy más összeget kapott volna, vagy ilyesmit csak igéitek volna is. Ót Bay meglátogatta ugyan, de arról szó sem volt köztük, hogy ő kire szavazzon. Pár nappal a választás előtt Szendrestyán gondnok és Csórik 200 koronát hoztak az egyház részére, templomépités czéljára. Nevezettek azt adták elő, hogy a községbeliek valláskülönbség nélkül felajánlják a fuvardíjaikat a g. kath. templomépités költségeire, s ily czimen akarták elhelyezni az egyháznak nálam levő szekrényébe. Én mondtam, hogy

ilyen pénzt az egyház nem fogadhat el, vigyék vissza de a gondnok azt mondta, hogy ő nem akarja magánál tartani s azért a pénzszekrénybe tették. Másnap felhívásomra el vitték. Az esküt leteszi.

Pap József 23 éves, r. kath. aranyász, hogv Bay valakinek pénzt adott volna, arról nincs tudomása. Arra nézve, hogy ő kapott-e pénzt, vallomást nem tesz.

Szendrestyán Jwon 49 éves, kisbirtokos, hogy Bay bárkinek is pénzt adott volna, arról mit sem tud, de Csórik adott nekem 10 koronát, hogy Bayra szavazzak, én a pénzt elfogadtam, de Szappanyosra szavaztam. Hogy mások kaptak-e pénzt, arról mit sem tudok.« Az esküt leteszi.

Kosztin János 31 éves, földmives, községi biró január 24-én, nagybányai vásárkor d. u 1 óra tájban fölment az -irodába, ahol a jegyző úrral 1/a4—ig időzött, a jegyző említette, hogy nem volt a vásáron, s Feketefaluban sem volt. Az esküt letette.

Albu Alexa 60 éves, feketefalusi lakos. Nincs tudomása, hogy Bay megbízta volna Kist szavazatok vásárlásával, vagy hogy neki pénzt adott volna. A szobában ő is jelen volt a bírónál, ahova egyenként bocsátoták be a szavazókat, ő is kapott 10 koronát, de azért Szappanyosra szavazott. Az esküt leteszi.

IV-ik nap augusztus 2.

Pintye László 31 éves, földmives, Községi biró, ezt vallja: Én azt, hogy megbizta-e Bay ur Kiss Miklóst a szavazók összevásárlásával, nem tudom. Január 24-én Kiss M. kézségünkben nem fordult meg, de előbb két Ízben hívta ö e a választókat az én lakásomra. Először mit beszélt nem tudom. Máskor egyenként bocsátották be a választókat, ott volt rajtam kívül Kiss Miklós, Kimpán László, Popán Gábor, kinek a jegyző egy csomó pénzt adott át azzal, hogy ossza szét a választók között. Popán minden választónak 10—10 koronát adott. Albu és Mózse is kaptak 10 koronát. A jelzett alkalommal kissé én is ittas voltam, de jól emlékszem. Az esküt letette

Pap Niculae 35 éves, földmives, feketefalusi lakos ezt nem tudja, hogy Bay ur megbízta volna Kiss Miklóst, azt sem tudja, hogy adott-e erre a czélra pénzt. Vallja, hogy kaptak 10 koronát napszámra és fuvarra. Vasárnap vagy hétfőn este történt. (Más tanuk szerint pénteken.) Az esküt letette.

litz Mihály 44 éves, r. kath. magánbányász. Arról nincs tudomása, hogy Bay valakinek pénzt adott volna. Azt hallotta beszélni, hogy Báy ur pénzt hagyott volna a faluban, de ezt csak úgy beszélni hallotta. Azt ő-an előttem beismerték, hogy ők 10—10 koronát kaptak.

Pap Endrére vonatkozólag annyit tud, hogy róla hiresztelték, miszerint 200 koronát kapott, Schmidt Jánossal ő járt a papnál, ki azt mondta: »Igaz, hogy ide hoztak 100 forintot, de ő visszaviszi a pénzt a bírónak és nem akadályoz senkit abban, hogy hova szavazzon. Ha akarják, adják a pénzt az egyháznak.« Az esküt leteszi.

Pintye Avram 55 éves földmives, a felekkel rokonságban nincs, a törvényes figyelmeztetés után

Fenyvesek kö2ött.

Eljöttem hozzád, fenyves erdő. Ölelj kebledre engemet;

Nézd, a küzdésben már kifáradt Lelkem megtört, szivem beteg. Olyan vagyok, mint a kisértet, Egy bolyongó élő-halott:

Nincs kedvem, álmom, pihenésem, De kínjaim gyötrők, nagyok.

Úgy jöttem hozzád, fenyves erdő, Mint idegen, de jó barát;

Nem háborítom meg magányod, Nem űzöm el rigód dalát,

Csak mit megosztasz őzeiddel, Balzsamos léged kérem én : Gyógyulásomra illatodban S hő forrásidban a remény.

Szép fenyves erdő. üdvözöllek És bízom benned végtelen ; Kiáradó nagy őserődnek Egy részét átadod nekem, Meggyógyítod a testem, lelkem ; Nem ér utói itt a halál —

Olyan leszek mint te: virágzó, Oh, örök ifjú, üde táj !

Dara Máté.

Az Upanishadokról.- Dr. PAP TIBORTÓL. —

II.

Igen szép és megindító történet Kunalának, Aszóka király fiának legendája. Kunala mostoha anyja, mint az előbbi legenda bűnös leánya, szerelemre gyulád a délceg ifjú iránt, kinek lelke azonban tiszta, mint a Himalaya bérceinek hava, s visszautasítja a bűnös asszony ajánlatait, ki ezért halálos boszut forral ellene. Aszóka király eközben elutazik, s távolléte idejére a királyi hatalmat feleségére ruházza, ki is rendeletet ad ki, hogy Kunalát vakítsák meg. Még a hóhérok is megtagadják az embertelen parancs teljesítését, s csak egy véletlenük oda tévedt idegen hóhér hajtja végre a szörnyű tettet. Kunala panasz nélkül, megnyugvással tűri a kínzást s mikor már mindkét szeme ki van szúrva, igy kiált fel: »Testi szememtől megfosztottak, de megnyertem a bölcseség tökéletes szemeit. Csak most látom igazán Buddha fényes alakját, s most ismerem fel törvényeinek világitó igazságát. A királyné pedig, aki velem ez tette, éljen sokáig, boldogul!« Ifjú,nejét, ki a szörnyű büntetés láttára kétségbeesetten omol lábaihoz, igy vigasztalja : »Szüntesd könyeidet, ne szo- morkodjál. E földön mindenki elveszi jutalmát« Mikor a király meghallja neje rémes tettét, halállal akarja büntetni, de Kunala kegyelmet kér a bűnös nő számára, s mikor királyi atyja kételkedik a kérelem összinteségében. igy kiált fel: »Király atyám,

én csak szeretetet és jóakaratot érzek az iránt, aki megvakittatott engem. Bárcsak szavaim bizonyságára újra látókká válnának a szemeim!« Alig hogy ki- mondá e szavakat, szemeinek fénye újra visszatért.

íme, a gyönyörű legenda, mely minden erényt magában foglal, — Burnouf Eugén »Bevezetés a buddhismus történetébe« című művében e legendát ismertetve, igy kiált fel: »Van-e más népek legendáiban, vagy akár a »Szentek életében« ezzel felérő elbeszélés ?«

De ez a nagyszerű morál nemcsak a múlt idők legendás alakjait sugározza körül, — hanem jelenben is teljes érvényben van. Csak nem régen olvashattunk arról a buddhista szerzetesről, kit Ceylonban az angol bíróság félévi börtönre Ítélt, mert nem akart egy gonosztevő ellen tanúskodni, ki őt kirabolta és megsebesítette. Mert hát Buddha tanítása szerint a legnagyobb bántalmazást is jótettel kell viszonozni.

A jótékonyság és a szegények segítése is elsőrendű erényt képeznek, sőt a buddhizmus tanítása állandóan ajánlja a szegénységet és a vagyonnak a szegényekkel való megosztását. Ez az idők folyamán egyes buddhista népeknél, mint pl. a kínaiaknál valósággal kötelezővé is lett, — s ha a szegény ember nyomorgó családja részére segítséget kér a gazdagtól és ez megtagadja azt, a szegény ember a gazdag háza előtt megöli magát, s ezért aztán a bíróság is kötelezi a gazdagot, hogy a szegény ember4hátra- maradt családját eltartsa. Jogi szempontból kétségteMlai számvuiJs © ©Idái,