Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-15 / 3. szám

Nagybánya, 1905.

Január 15. — 3. szára.

XXXI. évfolyam.

NAGYBANYA ES

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK IVE UNT IDE ^7LAJ3 .Á. ZRIXTAEP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

vételáráról a számvevő tájékoztató jelentést ter- jeszszen a közgyűléshez.

A bevétel 67 tételét (6612 K) törölték, mivel a bizottság a tisztviselők drágasági pótlékát nem kivánja f.-számla tartozásából fedezni.

kiadásokat általában elfogadták, azonban az erdészét 18-ik tételénél 1000 koronát töröltek. Színpadi díszletekre tápunk szerkesztőjének indítványára 574 koronát vettek föl.

A 76. tételről részletes kimutatást kívántak, Égly Mihály indítványára a megtalált városi pecsétnyomó nagy másolatára és Révész János indítványára néh Agrikola Adolf volt polgármester olajfestésü arczképére összesen. 320 koronát irányoztak elő.

A 76. tételnél 2800 korona elsörészlet volt beillesztve a drágasági pótlék törlesztésére, ez azonban mivel másképp lesz megoldva a kérdés, önmagától elesik.

Az előirányzat 3 nagy kérdést old meg, u. m. a villamos világítást, a csendőrséget és a drágasági pótlékot, mivel ennek daczára némi felesleget is mutat, a szerdán, január 18-án tartandó közgyűlés úgy reméljük, hozzá fog járulni a bizottság módosításához és a költség- előirányzatot ilyen értelemben állapítja meg.

Választási mozgalmak.

A nagybányai kerület szabadelvű pártja e hó 11-én gyűlést tartott, melyen Szinérváraljáról, Felsőbányáról, Fernezelyről s általában a vidékről is számosán vettek részt. Szabó Adolf elnök a gyűlést éljenekkel gyakran megszakított beszéddel nyitotta meg. Kiemelte, hogy a szabadelvüpárt szükségesnek tartotta az egész választókerületet meghívni a mai értekezletre. Rajzolja a szabadelvű eszmék lényegét, a nevezetes programmot, melyet a miniszterelnök a napokban kifejtett, kiemel azokból egykét messzevágó szép tervet a városokra, községekre nézve. Összehasonlítja a kormányok működését a jelenlegi kormány alkotásaival s a magvas és tanulságos beszéd végén Bay Lajost a kerület eddigi orsz. gy. képviselőjét ajánlja jelölésre. A kerületi gyűlés őt egyhangúlag jelölte. Ezután elhatározták, hogy a körmányelnököt és a pártelnököt táviratban üdvözlik. A múlt alkalommal megalakított pártbizottságot, a következő vidéki tagokkal egészitet ték ki. Felsőbányáról: Süssner Ferencz, Róth Salamon, Baumerth Károly, Nagy Lajos, Csausz István, Münich Sándor, Kerekes Sándor, Imre Károly; Szinérváraljáról: Nagy Bertalan, Bajnóczy Géza, dr. Fényes Antal. Fényes Béla, Berghoffer János, Kepes József. Kepes Sándor, Kocsis János, Wasszerblatt Ben- cze, Katona János, Lázár György, Sebő Antal, Bumb János és Bárány Béla; Láposbányáról: Kende Dániel; Nagysikárlóról: Brebán Miklós, Szimon Béla, Waszszerblatt Emánuel; Misztótfaluból: Pap Sándor, Kiss Sándor. Lázár Bertalan; Zazarról: Puskás Konstantin, Herskovits Mór; Kisleányáról: Lupán Miklós és Preister Leib; Alsófernezelyről: Pap László, Marosán Gergely és Mészáros Stefán. Végrehajtó bizottsági tagokat választottak még Felsőfernezely, Giródtótfalu, Felsőujfalu, Buság, Misztmogyorós, Magyarkékes, Monostor, és Laczíalu szabadelvű választóinak sorából.

A központból a sürgönyökre a válasz mihamar megérkezett. E válaszok következők :

I.

Érdemes elvtársunk Bay Lajos újbóli jelölését nagy örömmel vettük tudomásul és reméljük, hogy zászlajával híveink fényes győzelmet fognak

31 a* * *n^' Podmaniczky

pártelnök.

11

Pártunk érdemes tagjáj^^^^HBosnak újbóli jelölését örömmel üdvözlönn^^^^Hp őszinte kö- szönetemet szives üdvözletü^PB^Wizalmuk nyilvánításáért, melyet biztosítékául tekintek annak, hogy a mostani komoly helyzetben önök is kettőzött odaadással és férfias elszántsággal fognak küzdeni azért, hogy zászlónk fényes győzelmével az alkotmányos rend helyreállításának, a 48-as nagy. vívmányok megóvásának alapja megszilárdittassék.

Tisza;

Izraelita hitközségi dolgok.

Múlt számunkban e czim alatt hozott közleményünkre három nyilatkozat érkezett válaszul. Nem akarjuk kommentálni a dolgot, de az illetők kérésére helyet adunk a leveleknek s közöljük itt mind a hármat változatlanul:

Tekintetes Szerkesztő ur !

Becses lapjának múlt heti számában »Izraelita hitközségi dolgok« czim alatt nyílt levél jelent meg, a melyben — többek között — nevem is fölemlit- tetett. Közvetlenül a reám vonatkozó rész után

Legújabb.

Az országgyűlési képviselő választás Nagybányán január 26-án, csütörtökön lesz.

Az 1905-ik év programja.

A gazdasági és pénzügyi bizottság tegnap tárgyalta le az 1905. év előirányzatát. Délután 3 órától este 7-ig tartott az ülés. Sok lényeges pont került alapos megvitatás alá s a bizottság valóban nem végzett hiábavaló munkát, sőt egyes dolgok megvilágításához s a szükséges fedezet megállapításához és az egyensúly fenntartásához eszméivel nagyban hozzájárult.

A tanács által beterjesztett költségvetés alaposan módosult az által, hogy a Laposerdö vételárából 2 éven át esedékessé vált 30— 30 ezer koronás részleteket, melyeket már eddig föl kellett volna vennie a tanácsnak, a bizottság most utólag kivánja a takarékpénztári folyószámla törlesztésére fordítani azzal a megszorítással azonban, hogy körülbelül 3000 koronát belőle a tisztviselők drágasági pótlékának kiegészítéséhez irányoz elő, 3612 korona drágasági pótlék pedig az előirányzat más pontjában talál fedezetet.

Javasolja a bizottság, hogy a takarékpénztárnak az 500000 koronás alaptőke megteremtése alkalmából fönnmaradt 38000 korona adóság a város által vagy regale-papirokban, vagy házipénztári magánkötvényekben végre-valahára fizettessék ki, mert ez is csak a f. számlabeli kamatok növelésére szolgál. A lisztörlő malmok bérjövedelmét 400 koronával leszállították, tekintettel arra, hogy a zazari malom leégett és még nincs fölépítve.

Javasolja a bizottság, hogy azokra, kik a város kötelékébe való tartozást, az idegenadót megállapító szabályrendelet kelte előtt itt lakás által megszerezték, vettessék ki a belépési dij s azt a város szedje be tőlük, mivel erre joga van.

Moldován László részletes felvilágosításokat kért a városi folyószámlára nézve s a bizottság elrendelte, hogy úgy erről, mint a Laposerdö

Elveszett egy vizsla.

Irta : Hamvai Sándor.

A verandán ültünk. A kis Lion, egy aranyszőke hajú, bájos kis fruska; a Lion nagybácsija, meg én.

Szüreti mulatság után. voltunk: a vendégek már szerteszéledtek, de minket fogva tartott a gyönyörű őszi nap, mely bágyadt fénysugaraival megaranyoztá a hervadt ligetet, költői érzést lopva sziveinkbe.

A nagybácsi kötött hálósipkával a fején, szájában vastag csibukszárral. kényelmes karosszékben ült és újságot olvasott. Lion pamutot gombolyított az én karjaimról. Micsoda édes érzés az, mikor a gombolyító kis kezecskék, meg a pamutot tartó erős férfi kezek a pamutszálak között úgy lopva összetalálkoznak !

De hagyjuk ezt a poétáknak.

A nagybácsi már a hirdetésig jutott az újság- olvasásban. Valami megragadta a figyelmét, mert félhangon felolvasta:

»Pick, telivér, vörösfehér setter-vizsla elveszett.«

Ez állott az újságban. A kezeink összeértek, Lion elpirult és hangosan felkaczagott :

— A becsületes megtaláló mennyi jutalomban részesül ? — kérdé pajkosan az öreg ur felé fordulva.

— Sokszor nagyobb, sokszor kevesebb jutalomban, semmint remélné az ember — mondá a nagybácsi. Egy ilyen elveszett vizsláról tudok én ám érdekes történetet . . , Ide hallgass te skribler; csak aztán ki ne ird az újságba!

*

Bedő Rikhárd, vagy amint megyéjében hívták: a nőgyülölő hazaérkezett. Három évig volt külföldön párbaja után, amelyből legnagyobb fájdalmára élve, a legfrissebb egészségben került haza a nyirsidi erdő- szélről.

Egy kis kaczérság miatt történt az egész. Bedő Rikhárdnak a felesége a színházi páholyból a földszinten ülő főhadnagyot pajkosságból megdobta virágcsokrával. A főhadnagy mosolyogva köszönt föl az asz- szonynak, fölemelte a földről a virágcsokrot, megcsókolta és oda tűzte kardbojtja mellé.

Ebből csúf pletyka került.

Bedő Rikhárd egy darabig mosolygott az egész dolgon. De egyszerre névtelen levelet kapott, amelyben szemére hányták gyávaságát, hogy elnézi azt, hogy felesége legjobb barátjával szarvakat rak a homlokára.

Tudta, hogy az asszony ártatlan: de férfi büszkesége nem hagyta nyugodni. A kaszinóban belekötött hát Bálint Gáborba, aki hires lövő volt.

Párbaja előtt végrendeletet készített, melyben, mindenét feleségére hagyja, hogy rehabilitálja azt a világ előtt majd halála után.

Ámde a dolog másként történt. A főhadnagy pisztolya csütörtököt mondott, a Bedöé pedig szivén találta ellenfelét.

Bedő Rikhárd a párbaj után hazaküldte a feleségét a szüleihez, s egészen uj életet kezdett. Minden nöcselédet elbocsátott szolgálatábó1. Soha női társaságban e pereztöl fogva nem mutatkozott. Visszavonult ősi kúriájába s akár egy vén medve, aki hadat üzen az egész világnak, eltemetkezve élt Nyárszegen a parasztok között. Jó barátai nehány kísérletet tettek, hogy a magával meghasonlott embert visszavezessék az emberek társaságába; de Bedő Rikhárd kemény feje volt, aki nem enged.

Egyszer csak felszedte a sátorfát, birtokát három évre haszonbérbe adta, s ő maga eltűnt. A nyárszegi postán ez időtől fogva a legkülönbözőbb fajtájú bélyegzőit mutatták, hogy Bedő Rikhárd mily messze földeken barangol. A bérlőnek irt levelek jelölték az útirányt. Ezek is csak akkor, ha a gazdának pénzre volt szüksége.

Mikor a bérleti idő a lejárathoz közeledett, a

vármegye érdeklődése egészen a nyárszegi kastély felé fordult. Vájjon haza jön-e a gazda ?

A kastélyben egy öreg hü cseléd tartotta fenn a rendet. Az nem került a haszonbérlő kézébe. Ott nem Volt szabad egy tüt sem tovább tenni.

Az öreg cseléd egy éjjel arra ébredt föl, hogy keményen döngetik a kastély kapuját. Örömmel ugrott föl ágyából. Megismerte a jövevényt. Ilyen hatalmas ökle csak egy embernek lehet, az Bedő Rikhárd.

*

Bedő Rikhárd életrendjén a három évi távoliét mit sem változtatott.

Mint a megsebbzett vadkan, visszavonultan élt nyárszegi kastélyában. A gazdaságán kívül csak a vadászvizslája érdekelte, amelyet külföldi útjáról hozott magával.

Minden szórakozása abból állott, hogy olykorolykor nyakába akasztotta a vadász tarisznyáját, vállára vette fegyverét, barangolásra indult a rengeteg erdőben, amely birtoka északi oldalán terült el, s bő vadállományáról nevezetes.

Hü vizslája volt egyetlen utitársa, barátja. Az mindig vele volt, éjjel, nappal. A meghasonlott kedélyű ember makacsságával ragaszkodott ehhez az állathoz. Értékes ezüst nyaklánczot készíttetett kutyájának, melyen ott pompázott czimere és monogrammja.

Mikor a vadászatban kifáradt, otthon ült napokig, nem mozdulva ki odújából.

Bejárta a hosszú, nagy termeket, aztán néha — mintha maga is restellené gyöngeségét, lábujjhegyen, lopva, bement az asszony szobájába . . .

Az asszony mindent ott hagyott; semmit se vitt el magával.

Még kézimunkája is ott hevert a kereveten, hova azt ama szomorú emlékű napon ledobtál Mikor férje a párbaj után hazatért, gyanútlanul mosolyogva futott eléje. Gyerekes kényességgel dobta magát karjai közé. Ez azonban visszalépett.