Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-05 / 10. szám

rendeletileg országszerte ajánlotta az illetékes egyé­neknek, dolgozgatott továbbá a közigazgatási szak­lapokban is s igy e téren kiváló jártassággal bir. Azonban nemcsak iró a mi uj kapitányunk, van neki egy másik múzsája is, a kinek titokban áldozik s a kitől sok dicséretet és elismerést érde­melt már: ez a festészet. A kik részt vettek a vármegye őszi közgyűlé­sén (okt. 16) azok emlékezni fognak rá, milyen őszinte szívből eredő lelkes beszédet tartott Komo- róczy a nagybányai festőkolónia mellett. Persze a kurucz honatyák, kik ott a teremben a pótadók mellett és ellen zajongtak, nem igen sej­tették, hogy Komoróczynak van joga ehez a kér­déshez szólani, mert ő maga is jól kezeli az ecsetet, ő is piktor s a kit ő lepingál, azt meg lehet ismerni, nem muszáj alulról, felülről, élűiről, hátulról nézni, hogy csak ilyen világitás mellett, meg hogy csak tükörből, tubusból stb. mutat. Az ő alakjai nem any- nyira secessziósak, mint élethüek. Szóval sok szép tehetség van Nagybánya uj rendőrkapitányában s 36. éves korral még ezek az isteni adományok erősen fejlődhetnek is. A főispán ur tehát nem pazarolta kegyeit érdemetlenre e ki­nevezéssel, sőt a mennyiben Komoróczyt tanultsága mellett tevékenynek és erélyesnek is ismerjük, úgy hisszük, hogy nagyon jól választott, megtalálta az állásnak a megfelelő embert. Komoróczy a mai közgyűlés után birtokára Óváriba utazott s hivatalát valószínűleg hétfőn márcz. 6-án fogja átvenni. (2) 1905. Márczius 5. HETI KRÓNIKA. A hűséges kis virág tehát nem hagyja magát, mégis megérkezett februárban, igaz, hogy csak a végén, nem úgy mint máskor, de azért mégis csak februárnak hódolt és nem márcziusnak. A tavaszi kikerics, lilaszinü bársonyos szirmai­val diadalmat aratott a hómezők fölött. Egy gyön géd lelkű, magas röptű fenkölt gondolkozásu költőnek a miénknek: Bartók Iajosnakvolt ez a virága s mig sok más megvetette a rétnek egyszerű kis növényét, Bartók szivére tűzte, dédelgette, szerinte ez volt a legszebb virág az egéáz világon. A nagy természetnek első kedves hírmon­dója, elmondja, hogy már most ébredeznek társai mind, hogy odafent a hegyen melegebb szellők len­gedeznek s nemsokára ki fog virulni az egész hegy- koszorú, elmondja, hogy már most lehet munkál­kodni, miként ő is megkezdte hosszas pihenés után a munkáját. Le van verve a halál, győzött az élet! Az em­berek kökörcsinnel kinálgatják egymást, itt az uj esztendő, az igazi uj, mert a többi csak olyan kép­zelt valami, ez a valóság, Uj hirt hozott az ébredező tavasz Nagykároly­ból is. »Kinevezték a főkapitányt« mondja a nép, van már főkapitányunk. Ennek azonban nem örvendhetnek annyian, mint a kökörcsinnek, mert akadnak egyének, a kik nem bánnák, ha egyáltalában soha se töltenék be a kapitányi állást, t. i. azok, a kikkel meggyűlik a baja a rend legfőbb őrizőjének. Általában azonban a t. nagy közönség mindig örvend, mikor egy uj ember költözik Bányára, pláne ha az kapitány, mert a kapitányoknak mindig szokott valami külön művészi hajlamuk is lenni, igy pl. boldogult Schönherr Antal is nagyon sze­rette a zenét, Angyal Armand, a győri kapitány úgy éreztecn, s az ő viszontszeretete volt az, ami ezután a munkában kitartásra buzdított, erőt, lelkese­dést öntött belém, hisz dolgoznom kellett sokat, na­gyon sokat, hogy pályámat sikeresen befejezhessem, mert szegény ifjú voltam. De en dolgoztam is, dol­goztam három annyit, mint más; ekkor éreztem elő­ször, hogy mily nagyon édes lehet a munka, s hogy mennyivel könnyebb teher, ha kettős czél elérésében fáradozunk . . . Rövid idő múlva elértem egyik czé- lomat, eljutottam oda, hogy kenyeremet megkeres­hettem. Boldogságomból tarmészetesen csak az hiány­zott még, hogy ö az enyém legyen. Örömtől repeső szívvel utaztam hát le a fővárosból szüléimhez, hogy személyesen vigyem meg az örömhírt s végső bele­egyezésüket kérjem Jolánommal való eljegyzésemhez. Olyan egész másnak tűnt föl most nekem ez a csön­des kis fészek, mint azelőtt. A gulya méla kolompjá- nak hangja, a kis fehérre meszelt házak, az egyszerű, nép látása olyan jól esett az én agyon-dolgozott, a zajos bűnös fővárost megunt, szinte meggyülölt testem­nek, lelkemnek. Telve volt szivem ábrándokkal, poézis- sel s valami olyan kimondhatlan nyugalom hatott át, mint aki a legboldogabb jövő küszöbén áll. Képzelhető, milyen villámcsapás volt rám akkor az a levél, melyet egy szép napon kaptam hűségesnek vélt mennyasszonyomtól. Csak ennyi volt benne : Kedves Gergely! Szüleim elhatározták, hogy egy budapesti nagykereskedő felesége legyek, ki kezemet megkérte. Bár egy kissé még fájó szívvel, de nyugodtan hajlok meg szüleim parancsa előtt, abban a reményben, hogy ön is beletörődve a változhatlanba, az enyémmel ellen­kező utón fog haladni. Kérem, ne csodálkozzék elha­tározásomon, de a mai anyagias világ gondolkozásá­hoz alkalmazkodva sokkal előnyösebbnek látszik rám nézve, ha kezemet uj vőlegényemnek nyújtom. Feled­jük tehát egymást! Isten önnel! Üdvözli és bocsána­tát kéri: Jolán. (Folytatjuk.) NAGYBANYA ÉS VIDÉKE. egyik legjelesebb zeneszerző hazánkban s a Magvar Lant szerkesztője is, Hegedűs Sándor, a marosvásár­helyi kapitány kitűnő tárczairó, Komoróczy sem marad hátra, ő meg jeles festő, a ki úgy várta a kinevezését is, hogy napról-napra a paléta és ecset mellett ült, sietve munkájával, mert hátha kineve­zik és akkor abban marad a pictura. Mai napság nem is neveznek ki kapitánynak olyan embert, a kinek legalább egy múzsa barátja nincsen. Mulassunk a beiktatás örömére, van elég alka­lom hozzá, ma is, holnap is, holnapután is. Fátyol mellett, Jóska mellett, ki micsodás, de talán a mu­latságok koronája lesz mégis a húshagyó kedd, hi­szen igazában ez a Karnevál herczeg titokzatos rej­telmes éjszakája. Nézzük meg és mondjunk bírálatot; tehát a viszontlátásra, a nagy közönségnek a bál teremben ad találkát a krónikás. Különfélék. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Schmidt Sándor, Lázár Vazul, Vasitsek Zsigmond, Plander Géza, Schwarcz Lajos okleveles bányagyakornokokat, végle­gesítve az állami szolgálatban, tisztjelöltekké nevezte ki. Luther-bál. A tombola-tárgyak nagyban vándo­rolnak a rendezőséghez, van itt mindenféle elkép­zelhető dolog: festmény, könyv,- óra, gyűrű, virág- pohár, szivar, bor, pézsgő, tálcza, kézimunka, zsuzsu, szobor, pisztoly, kés, játék, tréfás tárgyak, befőtt, szalonczukor, pálinka, késtartó, hajdisz, gyertyatartó, album stb. szóval amit csak ki tud gondolni az em­ber ilyen apróságokból. Az izgatottság már elég lá­zas, a rendezők szinte idegesek, kedden aztán elsi­mul minden s a táncz simán megy a csiszolt par­ketten. Ez lesz az első bál Nagybányán, melyen az egész mulatság szervezetét e czélra külön kiadott könyvecskében közlik a jelenlevőkkel. Márczius 15-nek sorrendjét a polgári kör a maga részéről már megállapította. Az estélynek műsora kö­vetkező lesz: 1. Elnök üdvözli a vendégeket. 2. Hym- nusz. Énekli a dalegylet 3. Szavalat. Előadja : Krausz Károly Vili. oszt tan. 4. Népdalok. Előadja a dalegy­let. 5. Szavalat. Előadja : Szokol Margit k. a. 6. Ku­rucz nóták, Tárogató zenekisérettel előadja Rusznák Márton. 7. Hazafias felolvasás. Tartja: dr. Ajtai Nagy Sándor. 8. Talpra magyar. Énekli a dalegylet. 9. El­nöki záróbeszéd. Társas vacsora. Egy teríték ára 2 ko­rona, melyen csak azok vehetnek részt, kik pár nap­pal áz előtt a készitett ivén aláírásukkal részvételüket jelezték. A nagybányai kereskedő ifjak köre a »Polgári Olvasókör« termében márczius 26-án délután 2 és fél órakor évi rendes közgyűlést tart, melyre az egy­let alapitó, rendes és pártoló tagjai tisztelettel meg­hivatnak. Az elnökség. Tárgyai: 1. Évi jelentés. 2. Pénztári és könyvtári jelentés. 3. Költségelőirányzat jóváhagyása. 4. Indítványok tárgyalása, melyek 14 nappal a gyűlés előtt beadattak. (Alapszabály 24. ez.) 5. Tisztujitás. Kivonat az alapszabályokból: 10. ez. szavazási joggal csak azon tag bir, ki dijakkal hátra­lékba nincs. Szavazat csak személyesen gyakorolható. A muzeum egyesület február 25-én tartotta vá­lasztmányi ülését, melyben a közgyűlést készítette elő, elfogadta a zárószámadást és a jövő évi költ­ségvetést. Az ülés Schönherr Antal vál. tag érde­meit jegyzőkönyvileg megörökítette. A gyűjtemé­nyek újabban 210 darabbal szaporodtak. Halálozás. A Baltai-családnak gyásza van. Meg­halt Baitai Jánosné, Kerekes Lila édes atyja: Kerekes Mihály. Nagybányán a régi jóvilágból sokan ismerték öt s meg is siratják mint egy kedves alakját a múlt­nak. Kolozsvárt halt meg sok szenvedés után, kiter­jedt nagy rokonság gyászolja. A kolozsvári klinikáról temették nagy részvét mellett. Legyen pihenése csen­des az anyafold ölében. A nekünk megküldött gyász­lap szövege ez: Alólirottak úgy a maguk, mint a kö­zeli és távoli rokonok nevében a szív legmélyebb fáj­dalmával tudatják, hogy Kerekes Mihály volt keres­kedő életének 77-ik boldog házasságának 53-ik évé­ben, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, f. hó 1-én reggel '/a4 órakor jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemei 1905. I márczius 3-ik napján délután 4 órakor fognak a róm. kath, egyház szertartása szerint beszenteltetni és az egyetemi klinikák halottas kápolnájából a köztemetőbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat márczius hó 4-én délelőtt 10 órakor a Mátyás kiraly-téri főtemplomban fog az egek urának bemutathatni. Legyen nyugalma csendes, emléke ál­dott! Kolozsvárt, 1905. márczius 1. Özv. Kerekes Mi- hályné, szül. Donogány Margit, bánatos neje, Kerekes Lila férjezett Baltai Jánosné, Kerekes István máv. ellenőr, gyermekei. Baltai János m. kir. erdőmester, veje. Kerekes Istvánné szül. Szeghy Anna, menye, özv. Kerekes Bogdánná és gyermekei, özv. Donogány Gergelyné és gyermekei, özv. dr Donogány Jakabné, sógornői. A CaliCÓ bál. Felsőbányán e hó 1-én fényesen sikerült, számosán vettek részt benne kitünően mulat­tak reggelig és a tiszta jövedelem körülbelül 133 ko­ronát tett ki. Calicóban voltak: Bernovics Emilné, Burkardt Ferenczné, Dimand Károlyné, Farkas Jenöné, Hámori Nándorné, Kilián Béláné, Pfeilmayer Simonné, Ádámcsik Etelkat Almásy Eszter, Báthi Juliska, Csató Mariska, Csausz Kornélia, Mészáros Mariska, Nagy Lenke, Szűcs Emmi. Jelen voltak: Ifj. Almásy Jánosné, Alexa Todorné, Báthy Sáudorné, Csató Árpádné, 10. szám. Husovszky Gyuláné, Lévay Zsigmondné, Mikola Gyu- láné, Münnich Sándorné, Nyisztor Istvánné, Orbán Elekné, Pfeilmayer Gáborné, Pfeilmaier Ödönné, Szalai Lászlóné, özv. Szűcs Illésné, Vagányi Kálmánná. Jegye­iket megváltották : Magyar László 2, Márjás György 2, Róth Lázár 5, Szaitz Elemér 2, Lévai Mihály 2, Bradofka Frigyes 5. dr. Szokol Pál 5, Baumerth Ká­roly 5, Demjén Titusz 5. Róth Mihály 5 koronával. Felülfizettek : Pfeilmaier Simon, Burkart Ferencz, Di­mand Lajos, Orbán Károly, Deutsch Aladár, Farkas Jenő, Olchváry Dezső, Csató Árpádné és Sziklai János egy-egy koronát. Bónis Sándor, Kilián Béla, Pfeilmayer Gábor, Liha Bertalan, Brichter Samu, Münnich Sándor két-két koronát és Fizély Sándor 3 koronát. Gyászhir. Háder Ferencz városi pénztárnokot szo­morú veszteség érte, sok szenvedés után meghalt neje Barthos Berta, gyászba borítva rokonait, ismerőseit, barátait. Temetése általános részvét mellett ment végbe febr. 28-án Felsőbányán. A bánatos férj követ­kező gyászlapon tudatja a gyászesetet: Alantirott, az édesanya, testvérek, anyós, valamint az összes roko­nok nevében a fájdalom legigazibb és legöszintébb ér­zetével tudatom, hogy drága nőm szül. Barthos Berta folyó évi február hó 26-án d. e. 9 órakor életének 61-ik, boldog házasságának 17-ik évében sok-sok szen­vedés után jobblétre szenderült. A nagyon kiérdemelt menyei üdvösséget, boldogságot és nyugalmat az örökkévalóságban adja meg neki a Mindenható. A bol­dogult földi maradványa folyo hó 28-án d. e. 11 óra­kor az ev. ref. egyház szertartása szerint fog örök nyugodalomra tétetni. Felsőbányán, 1905. február 26-án. Háder Ferencz városi pénztárnok. Kérelem hátralékosainkhoz. Nem kérünk mi még pártfogást sem, még egy végvidéki magyar lap érde­kében sem, hiszen mindenki azt a lapot járatja, a melyi­ket akarja, s olyat, a milyen neki tetszik. Egyet azon­ban mégis jogosan kérünk s ez az, hogy a kik hóna­pok, sőt évnegyedek óta elfogadják lapunkat, szíves­kedjenek az árát megfizetni. Ha karalábét, heringet, vagy fokhagymás kolbászt szállítana valaki házukhoz ingyen, bizonyosan nem fogadnák el az illetőtől, mert hát no mégis csak nem járja, hogy az ember ingyen vegyen el mástól olyasmit, a mi annak is pénzébe van. A szellemi táplálék iránt is tessék hát egy kicsit ké­nyesnek lenni, hisz nekünk is pénzünkben és pedig sók pénzünkben van a lap, a papiros, a nyomás, a bélyeg stb, annyit tehát méltán remélhetnénk t. olvasóinktól, hogy ha a lapot tartani nem óhajtják, tessenek vissza­küldeni, s az eddig esedékes összeget megfizetni. Ezer koronánál többre megy az a hátralék, a mit mi már leszolgáltunk, s a mit sokan azért nem küldenek be, mert azt hiszik, hogy ők csak egyedül vannak hátra­lékban, hát kérem méltóztassanak tudomásul venni, hogy nincsenek egyedül és mi sem vagyunk egyedül, hanem százféle kiadás társaságában, miket nem lehet ingyen példányokkal elintézni. A ref. batyubál jövedelmét növelték még a na­pokban : özv. Gergely Károlyné (M.-Sziget) 2 kor., özv. Dienes Dezsőné (Kölese) 5 koronával, mely szives adományokat köszönettel nyugtatja az egyház pénztárnoka. Felhívás Magyarország összes Márczius 15-iki Bizottságaihoz. Az ország időrendileg első és legré­gibb Márczius 15-iki állandó Bizottsága, a kolozs­vári, mely már egy Szabadság-szoborra 13.483 K 56 f készpénzzel rendelkezik, tisztelettel felkéri az ország összes Márczius 15-iki bizottságait, Kaszinóit stb., hogy ünnepélyeiket megfelelő belépő-dij mel­lett rendezni s a tiszta jövedelmet a kolozsvári Sza­badság-szobor javára juttatni szíveskedjenek. E szo­bor egyszersmind a nemzet-egység, Erdélynek Ma­gyarországgal való elválhatatlan Unio-ja megörökíté­sét is fogja kifejezni. Az összeget úgy hirlapilag, mint külön köszönettel fogja nyugtatni az elnökség. A Márczius 15 iki Bizottságok és ünnepélyek számba­vétele végett kéri a kolozsvári Bizottság azt is, hogy czimeiket pénzküldemény nélkül is tudatni kegyes­kedjenek. Kolozsvár, 1905. február hó 20-án. Sándor József az Emke t alelnök-főtitkára, alelnök ; Ferenczy Gyula a Mezőgazdasági bank r.-t. vezérigazgatója, pénztáros. Az iparos ifjak önképzőköre tisztikarát február 26-án következőleg alakította meg: Elnök Kovács Gyula, alelnök Gavrilás Leo, titkár Gyöngyösy Gyula, s. titkár Morvay Gyula, pénztárnok Galló Antal, ellenőrök Klein Lipót, Hevő Gyula, könyv­tárnok Orosz Ödön. Vásárhelyi Gyula mag-árjegyzéke paár megje­lent, dús tartalommal. Ez az egyetlen magtermelő, a ki vidékünkön a sok idegen reklámossal még állja a versenyt. Helybelitől mindig jobbat vehet az ember. Az árjegyzéket bárkinek kérésére ingyen megküldik. Vásárhelyinek számos kitüntetése van. A csinos árjegyzék Nánásy István nyomdájából került ki. Sorsolás. A József Főherczeg Szanatórium-Egye­sület m. hó 25-én megejtett sorshúzás nyeremény­jegyzéke leérkezett s az Harácsek Vilmos Utódai czégnél betekintés végett rendelkezésre áll. A »Magyar Lant« V. évfolyama márcz. 1. száma érdekes tartalommal mutatkozik be. A lelkes vezér- czikk a zeneoktatásról értekezik; budapesti levél a filharmonikus és egyéb hangversenyekről; érdekes tárcza a gregorián ének elemeiről. Végül a hazai és külföldi hírek, kritikák és imertetések halmaza tar­kítják a lapot. A hangjegymelléklet Sipos Antalnak, a nagyérdemű zeneirónak dallamos és eredeti csár­dását közli. A zenemű folyóirat tartalmához mérten nagyon jutányos, Félévre 4 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents