Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-26 / 9. szám

Nagybánya, 1905.

Február 26. — 9. szám.

XXXI. évfolyam.

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Kinevezés előtt.

Nagybányának legutolsó »főkapitánya* meghalt. Schönherr Antal volt ugyanis utoljára megválasztva a régi törvényhatósági állásra, ezután »rendőrkapitányok* következnek és pedig az 1886. évi XXII törvényczikk óta föispáni kinevezés utján. Ez is egyike azon állásoknak, amiket az állam »a príma persona sum ego* elvénél fogva minden jogczim vagy megokolás nélkül egyszerűen átliferált magának, a nélkül, hogy az azzal járó terhekből részét kivenni óhajtaná.

Mondják, hogy a pályázat megjelent a vármegye hivatalos lapjában február 16-án, ma le is járt. Meglehet, de bizony azt a mi közönségünk nem is látja, nem is olvassa, még csak annyi örömünk sincs tehát a dologban, hogy legalább a mi helyi lapunkban is napvilágot látna az a pályázat.

Tehát az állás nemsokára be lesz töltve s nem kételkedünk Kristóffy József derék főispánunk ismert bölcseségében és tapintatában, hogy alkalmas, megfelelő egyénnel lesz betöltve, de talán nem sértjük meg az alkotmányosságot és nem magyaráztatunk félre, ha most, amikor az uj rendőrkapitány személyéről halvány sejtelmünk sincs, elmondjuk, hogy mennyi mindent várunk mi a kapitánytól, a hivatalos numerusok gépies irodai elintézésén kívül, és igy mennyi rátermett- séggel kell az uj tisztviselőnek birnia.

Első' sorban is erélyt várunk, törhetlen erélyt, rneiT erre nálunk ulyao szükség van, mint a levegőre vagy a vízre. Legyen az uj kapitány erélyes a szó nemes, igaz értelmében. Ne kímélje egyikünket sem, ezer esztendő után végre talán megértünk arra, hogy Nagybányán is rend legyen, meguntuk a féktelen, a rakonczátlan szabadosságot.

Hogy csak egy pár kérdést említsünk, az utczák, közterek tisztántartása, a hárompiacz rendezése, a ragályos betegségek, cselédügy, idegenek ellenőrzése stb. súlyos felelőséget, nagy gondot, de egyszersmind szép és nagy jelentőségű feladatot rónak a kapitányra.

Vannak emberek, akik azt állítják, hogy a sok részeg ember s ezzel együtt a sok csend- háboritás és arczátlan verekedés: nagybányai specziálitás. Hát ezt mi nem mondjuk éppen, de hogy a kocsmákból, lebujokból és putrikokból

már elég, annyi bizonyos és hogy ezen a téren is sok erélyre és bölcseségre van szükség, az is tagadhatatlan.

April 1-én uj rendszerbe lépünk, kezdődik a csendőrségi szolgálat, ennek bevezetése, meg- honositása; az alkalmazkodása közönséghez s mégis a katonai fegyelem és rend megőrzése, továbbá a régi rendőrség s általában a rendőri személyzet uj beosztásának és feladatainak megállapítása: szintén várják az uj rendőrkapitány böl- cseségét és tevékenységét.

Mindezekből azt az eredményt lehet leszűrni, hogy szakavatott, bölcs, erélyes, tapintatos, alkotni szerető és tudó »egész egyéniségre* van szükség ebben az állásban. Ki legyen az? Nekünk személyeket megnevezni egyáltalábnn nem áll szándékunkban — apályázókról fogalmunk sincs — arra való a föispáni bölcseség, hogy keresse és találja meg a legalkalmasabbat, a mi kötelességünk csupán az, hogy majd ékes vezérczikkek- ben üdvözölni fogjuk az uj rendőrkapitányt.

Termelők sző'vetkezzünk!

A felesleges aggodalom sok jódolognak elrontója s aki fölöttébb kétségeskedik az rendesen rosszul jár. Azoknak, akik a nagybányai gyümölcsértékesitő szövetkezet iránt nem tudnak főim legídni a Gazdasági Egyesület fölkérésére hozzuk tan óságul és megszivlelésül az alábbi czikket a »Beregszászvidéki szölöértékesitö szövetkezetről.*

Világos ebből, hogy a szövetkezetnek óriási előnyei vannak a termelőkre - ézve, hogy évröl-évre nagyobbodik a forgalom s ezzel az elért haszon, valamint világos az is, hogy a termelő szövetkezet a vidék gyümölcsészetének megismertetésére, idegen országok előtt való feltárására nézve a legjobb, leghatalmasabb tényezőnek bizonyult.

De lássuk a czikket magát.

A „Beregszász hegyvidéki szölöértékesitö szövetkezet“ 1904. évi működése

A szövetkezet múlt évi működését illetőleg rámutathatunk arra, hogy szövetkezetünk iránt a kereskedelem és fogyasztó körzetben a bizalom évröl-évre emelkedik, az összeköttetések szilárdabbak, a lebonyolítások könnyebben, szabályosabban fejlődnek.

Kivitelünket leginkább Galiczia területére terjesztettük ki, ahol tényleg legtöbbet értékesítve, legjobb árakat értünk el. Galicziában szövetkezetünk örvend a legjobb hírnek, minélfogva az idén már nagymennyiségben egyenes megrendelések történtek oly helyekről is, oly kereskedőktől, a hova és akiknek eddig

nég nem szállítottunk; — és mondhatjuk, jsszeköttetésekből nagy előnyök fejlőahetngííi a jövőjen. — Elértük már azt is, hogy versenykepéssthg 'ejlödik a minőség megállapítása, a csomagfcíásimikéSti íeresztülvitelében, ami mindenesetre vivnöi^, mert ;sak igy és ezen utón lehetséges a beregszás^&^pi^eeJ szőlő jó hírnevét messze jövőre kihatólag h&ositám. — Ámbár meg kell itt jegyeznünk, hogy birtcfcíígajifk' iözött a szőlőtermelés terén kezd a tulkihasználás, a :ömeges termelés lábra kapni, ami pedig éppen a izölötőke hosszú szálvesszös metszésében kezd nagy dterjedésben mutatkozni.

Sürgős szüksége állott elő annak, hogy alapsza- jályaink megváltoztatva szigorittassanak, ügyrendünk jedig minden részleteket felölelő módon átváltoztassák.

Az előterjesztett, felülvizsgált és jóváhagyásra íjánlt múlt évi forgalmi- és vagyonmérlegből kitűnik, aogy múlt évben szövetkezetünk összesen 35,336 láda ;s kosárban 2200.01 métermázsa csemegeszőlőt érté- cesitett, amelyért brutto 94,406.24 korona folyt be, átlag métermázsánként 42 95 korona. Ebből leütve a [kiadásokat, tagoknak — ládák és kosarak súlyait, árait, csomagolási költségeit beszámítva — kifizettünk 80,520 35 koronát, métermázsánként 3660 koronát: leütve a kosarak, ládák súlyát és a felmerült kiadások különbözetét, maradt a tagoknak künt szőlőjükben csemegeszőlőjükért métermázsánként tisztán 34 korona 31 fillér.

Ezen elért eredménynyel szemben minden kedvezőtlen bírálat hiábavaló s czéljaink tisztaságában és önzetlenségében jogot formálunk arra, hogy jövőben minden igazságtalan bírálatot statisztikai adatokkal verjünk vissza!

Szövetkezetünk működése fölött — fennállása óta, gyakran nyilvánítottak bírálatot, azonban ezek a bírálatok — fájdalom — a legtöbb esetben hiányával voltak a tárgyilagosságnak, igazságnak és a jóindulatnak. Majdnem teljes bizonyossággal megállapítható, hogy ezek a valóságnak meg nem felelő bírálatok oly hivatali helyről keletkeznek, amelynek a földmivelési minisztériummal közvetlen összeköttetése van s azzal alárendeltségi viszonyban áll. Csak igy tudjuk megmagyarázni azt a sajnálatos eredményt s a földmive- lésügyi minisztériumnak szövetkezetünk iránt kifejezett abbeli bizalmatlanságát, hogy a múlt üzleti évre, vagyis 1903-ra kilátásba helyezett államsegélyt csak ez idén utalta ki.

A valódi igazságnak meg nem felelő ilyen rosszakaratú hivatalos jelentések és besugások ellen határozottan tiltakozunk s ezen jelentésünk kapcsán tisztelettel kérjük a t. közgyűlést, miszerint összeköttetései révén, de saját hatáskörében is igyekezzék minden törvényes módot és eszközt igénybe venni arra. hogy a m. kir. borászati és szölöszeti felügyelőség hivatalos teendői oly férfiú vezetésére bízassanak, aki a szakértelmet belátással, jó szívvel és mindenkit kielégítő gondossággal, tapintatossággal tudja összeegyeztetni.

Szövetkezetünk 6 évi és előző két évi egyesületi

Anicza.

Imádásig szerette a lány A nyúlánk, szép oláh legényt Szemében öröm lángja gyűlt ki, Ha megpillantá kedvesét.

Ünnepnap is elment dolgozni, Oda, hol szolgált a legény ;

Ha a jövőbe látott volna.

Tán inkább kerüli szegény.

Juon pedig igy gondolkodott: »Ez a leány csak értem él; Erős, szorgalmas, — holmi kényes, Gazdag fátánál többet ér.*

Pár éve már hogy összekeltek, S habár Juon csak vinczellér; De mióta megházasodott,

Török basával nem cserél.

Anicza fárad keservesen,

Töri magát nap-nap után;

Ura meg éjt napot egygyé tesz Henyélve, alva a gubán.

S ha van egy két garasa, akkor Éltét korcsmában tengeti;

S igy gyakran cserél gazdát, mivel Mindegyre felmondnak neki.

A züllött élet rombolása Ül alakján, arczán, szemén,

S mégis a hü asszony szemében Most is a deli, szép legény.

De azért Anicza arczán sem Ragyog már a vidám mosoly,

Mint mátkasága idejében;

Most néma megadás honol.

Niola

A madárfószek.

— Egy falusi tanító naplójából. —

— — Egy napon, a mikor a szokottnál korábban toppantam be az iskolaterembe, látom, hogy a gyermekek egy alig-alig megtollasodott madárkával incselkednek, űzik, kergetik szegénykét a ló- czák között, nagyot kaczagva a rémületén. Belép- temkor természetesen a nebulókat is megszállta a rémület s válla közzé húzott fejjel igyekezett valamennyi a helyére, olyan ártatlan arczot vágva, mintha legalább is imádkozás közben leptem volna meg őket.

Épen rá akartam mordulni a semmiháziakra, mikor észreveszem, hogy a megkinozott madárka a katedrám alá búvik s mintha tudta volna, hogy most már nem kell félnie semmitől, felém fordította apró, pislákoló szemeit és csipegni kezdett — talán örömében. Lehajoltam nyomban s tenyereim közé vettem a szegénykét, azután melengetni, dédelgetni kezdtem gyöngéden, szeretettel. Egészen megfeledkeztem e közben a fiukról, akik rossz cselekedetük tudatában félve lapultak meg a padok között; min- denik a másik háta mögé igyekezett bújni, hogy

kikerülje a tekintetemet. Hogy megfeledkeztem róluk s a dorgálást akaratom ellenére elhalasztottam, oka van ennek, a melyre mindjárt rá is térek.

Emlékezetem visszaszáll a múltba, a múltnak arra az idejére, a mikor én is gyermek voltam, csintalan és meggondolatlan, mint azok ott a padok között, azok a lurkók. Eszembe jutott, hogy valaha magam is vágyakoztam az olyasféle, embertelen csintalaaságra, a milyet most felfedeztem az iskolában. De szerencsére még idejében megjött az eszem s itt az ideje, hogy a magam kárán másokat is okul- tassak.

Mikor eléggé megjárattam az emlékezetemet gyermekkoromnak egyik emlékezetes esetén, zsebkendőmet fészek formájára összehajtogattam, beleteltem a reszkető madárkát, azután odafordultam a gyermekek felé:

— Melyik hozta ide ezt a madárkát? — kérdeztem szigorú hangon.

Senki sem felelt, mire a kérdést még szigorúbb hangon ismételtem meg. Most már volt hatása a szavamnak s nagy félénken, mellére lógó fejjel felemelkedett helyéről a Kóka-fiu, a torzon- borz, tenyeres-talpas Misi. Sejtettem, hogy ő volt az imposztor; sok csintalanságoí követett "már el s a többi fiút is rákapatta a roszra.

Az egész iskola azt várta, hogy keményen megdorgálom Misit s valami fogós leczkét szabok ki számára büntetés gyanánt. Nagy volt tehát a fiuk meglepetése, a mikor gyöngéden feddő tekintetet vetettem rá, azután leültettem. Komor arczczal, a szokottnál lágyabb hangon beszélni kezdtem most, mint a ki a szivre igyekszik hatni.