Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-24 / 52. szám
Boldog- ünneplést! Nagybánya, 1905. Deczember 24. 52. szám. XXXI. évfolya NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALM HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK JVE UNT IDE INT VASARNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A keresztényi hit, a testvéries béke és szeretet kedves ünnepe! A Megváltó születése idején az ó- és újvilág eszméinek kiélesedett ütközőpontja, a fundamentum, mely az elavult és egoistikus vallási elvek és intézmények salakjait maga alá borítva szinte kétezeréves létében a megingathallanság jellegével bir! Történeti jelentőségének méltatása kívül esik a családi élei szemlélődéseinek keretén. A családi életben nem az elvont eszmék, magasztos hitelvek, a fennenszárnyaló erkölcsi tartalom, hanem a hit titokzatos sejtelmei, a felemelő és megnyugtató áhitat, a vérbeli ragaszkodás békés nyugodalma és kedveskedő szeretete alkotják azt a vonzó harmóniát, melynek csendjébe az angyalt- váró gyermekek édes jósága, a kántálók el- fogódott éneke, a szülők derült kedélye s a karácsonyfa ezervig öröme oly feledhetetlenül illeszkednek be! Zokon esik bár, de mi kitépjük magunkat nehány pillanatra e vonzó körből s képzeletünk messze kalandozik arra az első napra, mikor a Megváltó születésének örömujjongása nem veszett el a családi élet szűk körében, hanem uj keresztény társadalom és országalkotás szükségének sejtelmes érzetét keltette s lett az uj világ! De ma hol állunk? Ebben az öreg társadalomban a keresztény eszmék hatása már csak a tehetős jótékonyság sokszor külső nyilvánulásában mutatkozik. Csak maradjunk városunk kebelén! A hány család, annyi kiilönálló önzés, mely a boldogulás feltételeit két kézzel harácsolná össze, ha a társadalmi ellenőrzés olykor fel nem vetné ólom-álmos szempilláját! Az egyéni hiúság és túltengő önérzet leereszkedő istápolását térdhajtva kell igénybe venni . különben a kapaszkodás vádját senki el nem kerülheti! Különálló törekvések, melyek örökké az ellentéteket haj- hászszák; versenyfutás az anyagi előnyök zsebrevágása miatt, nehogy a tehetetlenebb káromolás nélkül tengesse életét s mohón szegődjék a társadalom megzavaró elemei közé! És az ember-tragédiájának harmóniája! Mindenki kapzsin rohan a tátongó űrbe! Hol itt a keresztényi szeretet nemesítő befolyása? Hol itt a közös hit összetartó kapcsa? Az emberiség kétezeréves tapasztalata még ma se öregbült meg annyira, hogy a hit magasztos elveit és erkölcsi befolyását magától eldobhatná! Hadd járjon csak továbbra is a társadalom a iiit erős munkáján, mert nem loskadhát össze soha, ha ily erőre támaszkodhatik! De vájjon méltatják-e a krisztusi szeretet elveit, a keresztény vallás magasztos eszméinek erkölcsi tartalmát és irányitó princípiumát a köz- és politikai élet bármily | szűk terén is? A törvényhatósági élet keretén belül lüktet a keresztényi szeretet — és repül a szék! Országos közéletünkben és politikai küzdelmünkben, az államélet intézmé- j nyeiben teljes a dissonancia. A jelszavak köré csoportosult tömegekben hiányzik az a fenséges erő, melyet az eszmék józan átérzése kölcsönöz; felületes meggyőződés és ezerirányu kapkodás hullámzik szanaszét! Hol az egyetértés? Hol az ezeréves állam történeti tanultságaiban rejlő összetartás szükségének felismerése ? Diadalmaskodik az önzés s ennek kapcsán az állami lét intézményes biztosítékainak tisztelete megrendül. Messze kalandoztam, de fáj nekem is, ha e tökéletes zűrzavart látom! A hit!? Hiszen hiszem én, hogy eljő még az idők teljessége és a keresztényi hit magasztos elvei és mély erkölcsi tartalma visszaszivárognak köz- és államéletünkbe s ennek égise alatt megszilárdul a béke és egyetértés; de a romokat csak sokára futja be a gyep. Vissza hát e pár napra legalább a családi élet csendes békéjébe! S a kisdedeket arra is oktassátok, hogy vegyék imájukba: »Jöjjön el az angyal a társadalmi és államéletbe is!« Mert az ő imájuk kedves az Urnák ! Ajiaij Gábor dr. Városi közgyűlés. 1905. decz. 20-án. Népesnek éppen nem mondható közgyűlése volt e napon a képviseletnek. Hogy tömegesen nem látogatták a városatyák a gyűlést, azt annak tudjuk be, hogy ünnep hetében mindenkinek sok a dolga, az elintézni valója, a XX-ik század embere, ha pihenni akar, előbb kénytelen sokat dolgozni. Harmincznégyen szavaztak egy 500,000 koronás kérdésben, tehát egy negyedrésze a képviseletnek. A kitűzött 18 tárgy közzül csak a három utolsó keltett érdeklődést, a többiek csak gépies elbánás alá kerültek. A három kérdés a téglaégetés, a Nagyszálló és az üveggyár kérdése. A város kérte Almeréket, hogy mondjanak le a téglabérletröl, mert ö (a város) sok téglát akar égetni 1906-ban. Almer Károly és Lajos, mint udvarias, derék polgárok szépen le is mondtak, sőt 500,000 tégla készletüket is felajánlották a rendes árban, a város azonban most kimondta, hogy nem kell neki a téglaégetés, égessen a vállalkozó annyit, a mennyit akar, s vegyen téglát onnan, a honnan neki tetszik. így megtörtént az a logikálatlan állapot, hogy a város felkérte ugyan Almeréket a lemondásra, de azt nem fogadta el. Stoll Bélának az az eszméje, hogy részvénytársaságot kellene alakítani Karácsonkor. — Irta: Lampérth Géza. — Szeretet ünnepe,• fótt’ód vdrva-várom, Elringat estéden édes fehér álom E vásári zajból — imádságos csöndbe, Ünneplő magányba, az atyai házba, Az anyai 'ólbe . . . Hull a hó fehéren ... fő a szelid alkony. Cseng a szent történet édes anya-ajkon. — Már a lelkünk ott jár Napkeletén távol S leborítl előtted megváltás bölcsője: Betlehemi jászol. Csillagfényes éjben langy fuvalom lendül Balzsamteli légben angyalének zendúl. — Már vele is mondjuk édes-észrevétlen Mélyéből szivünknek: »Dicsőség Istennek A magas mennyégben. « »Es jóakarat a földi embereknek.« . . . Fölébredek s ah. csak könnyeim peregnek De lelkem enyhül e néma könyhulláson, Oh, légy áldva érte szeretet ünnepe Szép fehér karácson! A »Nagybánya és Vidéke« eredeti tárczája. — Irta: KRÚDY GYULA. — Ahogy néhai irótársaink írtak. Az est leszállóit s a holdvilág az eget borító felhófoszlányok között kalandozott. Ezüstös fény ömlött el a tájon és kísérteties világot vetett a várromra, mely sötét erdők méhében egy domb csúcsáról meredt az ég felé. Tihamér, e szőke fürtü ifjú, kinek selymes haja göndör fodrokban ömlött le vállaira, kínosan sóhajtott fel itt állva a sötét váromladék egy kiszögellő csúcsán. Tihamér tegnap délután »haragszom rád«-ot játszott Kelényiéknél és ekkor a játék közben megval- lolta szerelmét Annának, e bájkeblü honleánynak, ü. Tihamér keblét igen nagy szerelem dagasztotta, de Anna, ó, e csalárd lányka nem szerette őt, mert Anna Frikeli urat szereti, e gunyászt, ki a »Honderű« zer- gebőrszinü boritékán szokja szelleme nagy kincseit ragyogtatni. Tihamért tehát sötét bú lepte el. És azért jött e váromladékra, hogy itt szerelméért hősi halált szenvedjen. * * * — — — De a guayász is feltűnt itt a váromladék mélyén. Tihamér meglátta őt és a gunyász is meglátta Tihamért. A gunyász sötét bosszújában a következő verset kezdte el szavalni a holdvilágos éjbe. E vers az »Életképek« bájderüs hasábjain nyert napvilágok A vers igy hangzott: Románcz. Sirt a filemile Sirt keservesen ; Vén holló hallgatott És nézte csendesen. Miért hagytál el, ó, miért Hölgyi filemile? Vén holló hallgatott . . . A nőt ö nyelte le. Sirt a filemile, Sirt keservesen ; Vén holló hallgatott És nézte csendesen. Tihamér amint e románezot hallotta a gunyász ajkiról elhangzani, kínosan vergődött fel szive, behunyta szemét és halálsikolylyal levetette magát a mélységbe. A gunyász pedig tovább szavalta a költeményt: . . . Vén holló hallgatott . . . A nőt ő nyelte le. Ahogy ma Írnak. 1. András ur egy napon arra a tapasztalatra jutott, hogy Szera asszony, a csillogó vöröshaju Szera hűtlen lett hozzá és ismét a férjét, a gyapjukereskedő Kolbert C. urat szereli. András urat eleinte bosszantotta ez a dolog, de később egykedvűen vonta fel vállait. — Végre is van még leány a világon, — mor- inogá s vékony fehér ujjai között jókedvűen füstölt egy kolosszális Bockból. Megállót! egy utczasarkon s szomorúan nézte a mellette elhaladó világot. Valaki elment mellette. András ur utána bámult a leánynak, ügy találta, hogy ez a Nis Erzsiké az ut- czán sokkal csinosabb, mint a szalonban. Temperamentumos, elegáns termete fürgén himbálózott végi.; a korzón s András, ki egy párszor találkozott már a leánynyal, utána sietett s egy fordulónál mélyen megemelte a czilinderét: IMIai számunk S old.a-1 Karácson.
