Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-10 / 50. szám
Nagybánya, 1905. Deczember 10. — 50. szám. XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MXISriDEJSr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Az örök szeretet szent nevében. Jézusnak egyik nevezetes kijelentése, hogy »szegények mindig lesznek velétek.« Bármily elv. irányzat, rendszer győzzön is, vonuljanak bár évezredek az emberek fölött, szegények mindig lesznek közöttünk. Ez örök igazság marad. Érezzük ezt különösen napjainkban, mikor a nyomor és nélkülözés nem egyszer hangosan kopogtat ajtónkon. Es bár megtörténik az is, hogy mélyebben vizsgálva a dolgot, nem egyszer bűnös szegénységre bukkanunk, mégis általában nem szabad itélöbiróként fellépnünk azzal szemben, aki nyomorral küzdve kérő kezét felénk nyújtja, neki pillanatnyilag nem Ítéletre, hanem segítségre van szüksége. Törvény utján a vagyonbeli egyenlőséget elintézni soha nem lehet, mert miként különböző az emberek arcza, beszédje, tehetsége, lelki világa, úgy különböző szorgalma s a vagyon, kereset, takarékosság stb., szóval az anyagiakkal szemben való viselkedése is és ha ma elosz- tanók a földi vagyont igazságosan: a lumpoknak, kártyásoknak, könnyelműknek már holnap más egyenlegük volna, mint a takarékosoknak. Törvényileg egyszerre szétvágni, mint a gordiusi csomót, a szegénység és nyomor kérdését nem lehet, itt csak a szeretet segít. Az általános emberszeretet meleg puha kézzel simitgatja el a redőket az aggódó emberek homlokáról s áthidalja nemes gondolkozással szelíden, minden zaj nélkül az óriási ellentéteket, melyek ember-és ember között vannak. A hitet, a szeretetet és a reményt szolgálja az, ki jótékony adományaival segít a szenvedőn. Ha valamikor, a karáesoni szent ünnepek idején kötelességünk jó szivünkre hallgatni s »készitni azoknak is, akiknek nem készíttetett.« Hadd lássák a mi keresztényi jó tetteinkből is, hogy Jézus csakugyan megszületett. A helybeli jótékonyczélu nőegyesület nemes szivü és fenkölt lelkületű buzgó elnökétől: Robelly Lajosnétól a következő felhivás közlésére kérettünk fel: Valóban félve veszek tollat a kezembe, abból az okból, hogy a nélkül is agyonzaklatott jóKordn ujjongtam. Az elborult, beteg kedélyre Ha olykor rámosolyg a tél, Nem látja többé már megásott sírját: Az égre néz s tavaszt remél. . . Korán, nagyon korán ujjongtam S csak fáj tovább a régi seb, De most eltűrni balsorsom szeszélyét Annál keservesebb! Ferke Ágost Az Ön arczképe. Általános vonásaiban találóbb és élethübb mint a minővel megtisztelt! Sohasem homályosodik el; elevenebb és igazabb lesz, minél gyakrabban fogja megtekinteni. Nincs rajta semmi pose ; csupa természetesség, hibával és erénnyel megrakott. Csak az a bibi, hogy ez az eleven fotografiá nem egyén, hanem típus s talán épen az fog benne magára ismerni, a kire nem is gondoltam. Hamis az Ön élettelen fotográfiája! Tegye a kezét szivére és mondja utánnam: »Csalfa e kép, mert veszedelmet hozna arra, ki róla ítélve valamikor belém bolondulna!« Nem igaz! Csak nyugalom; indulatoskodással nem sokra v'iszszük! Az Ön élettelen arczmása nagyon büszke ! De melyik leány lenne oly önmegtagadó, hogy helyes érzékkel akkor vétetné le magát, mikor behamva- zott fővel Szent Antalhoz az imádságos könyv száraz betűit morzsolja? Ezzel csak a művész ecsetje szivü, állandó jótevőinket megint adakozásra kérjem. — Jól tudjuk azt és érezzük, hogy ez utóbbi két terméketlen év mily sokat vett el jövedelmünkből s épp ezért nehezebb adnunk azoknak, mint máskor, akik a könyöradományra vannak utalva, úgy határoztuk tehát, hogy karácsoni ajándékozásunk — az óvodabeli gyermekeknek, meg az aggoknak — csak ruhára és élelmiszerekre lesz szorítva. Azonban sok kell erre is, mert sok az esdő kéz és a könnyező szem.'Szives adományokat elfogadunk tehát s nyilvánosan nyugtázzuk. Elfogadunk pedig nem csak pénzt, hanem ha valami feles'eges ócskaruha, czipő, játék stb. akad a háznál, kegyeskedjenek azt hozzánk juttatni a szegények javára. A kiosztás aggok részére folyó hó 20-ikán, délután 2 órakor lesz. A kereszthegyi gyermekeknek 22-ikén délelőtt 10 órakor, a veresvizieknek 22-ikén délután 2 órakor osztjuk ki az adományokat. A kiosztásnál úgy egyik, mint a másik helyen vendégeket is szívesen látunk. Robelly Thaisz Fanny a jótékonyczélu nőegyesület elnöke. A helybeli részvénytakarékpénztár követendő és dicséretes példát mutatott, midőn nagyobb adományával elsőnek jelentkezett. Az igazgatóság ugyanis 100 koronát köldött a következő levél kíséretében a szegényeket segitő derék egyesületnek: Nagyságos Robelly Rajosné úrnőnek, mint a jótékony nőegylet elnökének fagyban]fán. A nagyságod jóakaratu s hatályos vezetése alatti jótékony egylet ügybuzgó működését legmélyebb tisztelettel fogadja közönségünk s igy mi is, de, miként felelhetne meg nemes hivatásának, ha viszont a közönség is nem teljesítené kötelmét, miért kegyeskedjék nagyrabecsülésünk nyilvánítása mellett a mellékelt 100, egyszáz koronát czéljaikra való felhasználásra elfogadni. — Hálával buzgalmokért őszinte tisztelettel maradtunk: Nagybányai Részvény Takarék- pénztár. Stoll Béla. Veress László. Nagy a munka mező, hol a szeretet reggéltől napestig fáradozik, és boldog az, aki adhat, aki nem szorult reá, hogy mások istápol— ják őt! A szeretetnek a szenvedők könnyein keresztül ragyogó isteni szivárványa hozza meg a huszadik század gyermekének a békesség igaz boldogságát! Levél a szerkesztőhöz. — Egy tanító védekezése. — Tekintetes Szerkesztő Ur ! Tisztelettel kérem, miként becses lapjába az alábbi közleményemnek helyt adni .szíveskedjék. A Felsőbányái Hírlap f. évi november hó 22-én kiadott 24-ik számában a tanfelügyelői iskolalátogatás czimü közleményben szomorú iskolai állapotok vannak kimutatva, melynek részletezésénél — sajnos — sok valótlanság van kitüntetve, a melyek alkalmatosak arra, hogy a kir. tanfelügyelő ur téves informá- cziót nyerjen. Az ily téves informácziónak a következménye az, hogy a szegény tanító minden igyekezete mellett ok nélkül szenved dorgálást, a mely később az államsegély beszüntetését vonhatja maga után. Igénytelen csekély személyemet illető részletezés majdnem az egész valótlan. Ugyanis itt 68 évesnek tesz ki az illető, hogy igy minél hamarább elaggott és munkaképtelen állapotom legyen kimutatható, holott csak 57 éves vagyok, illetve elmúltam és 58-ik évben járok. A tanítói pályán nem négy, hanem hat év óta működöm, az államsegély nem 900, hanem 760 korona, a gyermekeket nem */2 4 órakor, hanem 4 óra előtt 3—4 perczczel eresztettem el, akkor is nem azért, mintha sejditettem volna, hogy jön a tanfelügyelő ur, hanem csörgött az eső. Az iskola a patakon túl van, a község végén. A patakon a gyermekek egy keskeny pallón jönnek az iskolába. Féltem hogy meg nő a patak és valamelyik gyermek elszédülve belebukik. Hogy nem azért küldtem a gyermekeket, mert sejditettem a tanfelügyelő ur jövetelét, bizonyltja az is, hogy miután nem hallgathatta ki a gyermekeket, felkértem, szíveskedjék másnap reggel jönni az iskolába, hogy legalább 3—4 gyermeket kihallgatva, lássa, mennyire hanyagolom én a tanítást. Részemről nem irtózom a tanfelügyelő ur jövetelétől, mint lehet, hogy irtózik és fél a részletező. Én szeretettel várom mindég. Bár jöhetne gyakrabban, akkor nem lenne sok tanító kitéve annyi alaptalan vádaskodásnak. A tanfelügyelő ur kíséretében volt Lupán Atha- nász felsőbányái gör. kath. tanítót is kértem levélben bizalmasan, lenne noly jó, kérje ő is a tanfelügyelő urat, hogy jöjjön el. O az irántam tanúsított csupa jószívűségből a lapba közölte a bizalmas levelet és úgy informálta a segédtanfelügyelö urat, hogy az iskolámban hihetőleg csak 3—4 gyermek tud magyarul. lemes és őszinte eszejárása, megjegyzései valakit mértéken felül lebilincselnének ! A tpsti szépség külső hatásaitól pedig Ön se vár maradandó érzelmeket ! Igaz, hogy a tapintatos társadalmi érintkezés sablonos külsőségei és az esikette sima felületességei közepette nem járhat Ön se hálóköntösben, de mégse ezekben merítse ki velünk szemben a becsülés őszinte tartalmát! Ne adjon semmit a német filosofus diseretió- elméletére, mert a nagyvárosi élet bomlasztó hatásának tünetei itt a Rozsály alján még sokára fognak jelentkezni! Mi még nem tudunk érzelem nélkül élni s épenséggel nem a duhajkodást tartjuk a platonikus érzések kielégítésére legalkalmasabbnak;! Tettetés nélkül legyen hát Mimosa, mig csak a szive meg nem dobban azért a valakiért! A magános leányszoba titkos aspirácziói ne csak a férjhez- menetelig terjedjenek ! Szerelmében ne regényt és verset olvasson, ne a hold udvarát nézze, ne a fiatal menyecskék ömlengéseit hallgassa, ne szorítsa össze érzelemtől reszkető ajkát, ha elhalad amellett a léha fráter mellett, amely frázisra elfogult szülei oktatták, hanem piruljon el egész nyugodtan, mosolyogjon ajka egész szivárvány pompájában s tapossa el mindazt a sok szentjánosbogárt, mely állandóan körülte sürög, hogy testébe lopja az Ön szeme csillogó fényét s e kölcsönzött fényben ott settenkedjék minden zsuron, amelyen Önről pletykálnak legtöbbet! Avagy Ön nem tudna lemondani a boldogságért a dogmatikus hiúságról? A léha ünneplésről a szerelmes lélek csendes harmóniájáért? Hisz Ön is IMlai számunk © oldal. tud hatást elérni; pedig a mosolygó ajak varázsa se megbízhatóbb, mint zöldleveli-béka időjóslása! A napsugárral se sokat törődünk, ha mindig alkalmatlankodik ! A mosoly alól kifehérlő fogsor meg olykor olybá tűnik, mintha a kalodon reclamjául béreltetek volna! A tetszeni-vágyás léha eszközei nem illenek Önhöz. Akinek a dráma tetszik, nem sokba veszi a komikumot, bármily kellemes legyen is! Fenséges elem pedig amúgy sincs benne, mely az embert érdemes elragadtatásba ringatná! Ha Ön imponálni akar, alkalmazkodjék a hétköznapi élet nagyszerűségeihez s ne kicsinyeljen semmit, ami bárki előtt is tiszteletreméltó, ha ez az érzés erkölcsi alapon nyugszik ! Azt meg ne higyje, hogy mikor félkarral karcsú derekukat átöleljük, másik kezünket hátratartjuk, hogy a boldog apa ropogós papírral élénkítse szent hevünket! Ez a gyakori kivétel az Önök individualizáló képességét megrontotta. Ez azonban nem csoda mert tapasztaltuk csak mende-mondán alapszik, de annál különösebb jelenség, hogy a reális észleletekben meggörnyedt szülők a Miatyánkból csak annyit hisznek, hogy mindenütt és mindenkiben kisértet övezi szemefénye-lányukat és erszényüket! Ennek köszönhető, hogy Ön is e ferde álláspontról becsüli az erős nemet! Annyi hiúság van Magában is, hogy azt hiszi valamennyi »kedves barátjáról,« hogy klassikus termetétől, nemes-vonásu arczától és lelkiképességeitől el vannak ragadtatva! >>A szegénynek drága kincs a hit« ... de hisz ez Önre sehogy sem illik ; ne áltassa tehá Magát azzal, hogy eredeti modora, szel
